Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-02 / 10. szám
XXI7fVH.) évfolyam. v- « Szeksaeárd, 1911 február 3. Előfizetési ár: Egész évre . 16 korona. Fél övre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy .szám ára . . 16 fillér. B.inrtzetéseket és hirdetéseket a kiadó- a vatalon kiyíii uitugad a Molnár-féle könyvnyomda, papirk«reskedés r.-r. d/.ekäzänloii, ** Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI.'HEflLAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőid és csütörtökön. Szerkesztőségi telelőnrszám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. | Felelős szerkesztő:'BODNAR ISTVÁN. | Fömunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. | Szerkeszfcöáég: 2 Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő' összes közi enni ny e k. Kiadóhivatal : • «-Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetőid pénzelt és hirdetések ide küldendők. «. 4." Néptanítóknak, ba az elötízetést egész évre ^ előre be- . } V" küldik, 8 kor. wi' , , . Laptulajdonosok a szerkesztők. Tolnanemedi - Simontornya. Csupa véletlen, hogy ez a két községnév egymás mellé kerül égy vezércikk címébe. Vehettünk volna helyettök más községneveket is, mert többen osztoznak sorsukban, de mégis: megmaradtunk mellettük, mert oly speciális ismertető jeleket tüntetnek lel, melyek alkalmasak arra, hogy fogalommá váljanak és általánositák tárgyául szolgál- janák. A népszámlálás eredményeinek összegezése, miként országszerte, úgy vármegyénkben is folyamatban van és miként országszerte, úgy vármegyénkben is meg állapítható — az előfeltételekből következtetve, hogy az eredmény nem lesz örvendetes, hanem mögötte tnarad a várakozásnak. Több ízben foglalkoztunk* már ezzel a kérdéssel, lejtegetve, hogy várínegyénk népesedésének kedvezőtlen alakulását a nagyarányú kivándorlás okozza. Első sorban tehát a kivándorlási láz az oka annak, hogy vármegyénk lakossága immár három évtized óta alig tud számbavehető szaporulatot felmutatni. Másodsorban ott van az tgykf- rendszer, melynek pusztításait mindjárt tudjuk mérlegelni, ha figyelembe vesszük, hogy Sárszentlőrinc, e tősgyökeres nagy magyar (református) község, melynek lakossága 1900-ban 2019 volt, tiz év múlva az országos átlagnak megfelelő 201 főnyi szaporodás helyett csak j lélekkel szaporodott, ami tehát 194 főnyi hiánynak felel meg. Tolnavármegye népesedő községei közül magasan kiemelkedik Tolnanemedi, melynek lakossága 1900-ban 1664 volt. E községnek a rendes átlag szerint a lefolyt 10 év alatt 166 főnyi szaporulatot kellett volna adnia, szaporított azonban 517-et, mellyel a lakosság száma 2181-re emelkedett. 31 %-ot meghaladó szaporodás ez, ami az idei népszámlálás keretében országszerte ritkaságszámba megy, mert a feníorgó kedvezőtlen körül- I mények között, amidőn szaporodási átlagunk | régi arányszáma csökkent, az egész ország ! mobil elemeit magához vonzó főváros is csak 21u/0-kal szaporodott és 12—14%-os szaporodás már igen jó eredménynek mond ható. Szó sem lehet arról, hogy Tolnanémedi lakossága természetes ^szaporodással emelkedett volna igy tel. A természetes szapo- ; rodás — a születési többlet — Magyar- I országon az évi 1%-ot átlag meg nem ! haladja, holott Tolnanémediben a népszapo- i rodás 10 év alatt 31°/0-ot, évenkint tehát 3’l°/o-ot tett ki. Ez a nagyarányú szaporodás csakis betelepülésből származhatott és ! tényleg köztudomású, hogy Tolnanémediben, j eltekintve attól, hogy a községnek kifejlett háziipara is van, itt készülnek ugyanis a messze földön keresett posztócipők, — egy középbirtok is parcellázás alá került. A parcellázás és háziipar tehát nemcsak a nép munka ‘és kereseti viszonyait javítja meg, hanem a népesség gyarapítására is döntő befolyással van. Hiába van az egyke, hiába körös-körül az átkos példa: a nép, mely elegendő löldbirtokkal rendelkezik és annak megmunkálását, kihasználását életfeladatául ismeri és arra viszciíy&irrál fogva utalva van, — nem nélkülözheti a szükséges gazdasági munkaerőt és úgy családtagjainak, mint munkás alkalmazottainak számát szaporítja. Ez is egy példa és tanulság arra, hogy mivé lehetne ezt az országot fejleszteni, ha a telepítés és iparűzés tervszerűen és rendszeresen, állami vezetés és segédkezés mellett végre megkezdetnék. Ezer és ezer munkás család juthatna ily módon jutányosán földhöz és állandó munkához, melyek most — földet és munkát nem találva a hazában — kénytelenek külföldre: Németországba, a Balkánországokba, Északamerikába kivándorolni, ahol ha kapnak is jövedelmes munkát, de életerejükben kizsaroltatnak és a legrövidebb idő alatt elvesznék hazájukra és a níagyarságra nézve. A telepítéssé! és gyár- alapítással külföldre szakadt hazánkfiai százezrével volnának visszahívhatok és vissza1 hozhatók; megszűnnék tehát a mostani kivándorlás, mely nemzetünk állandó vérveszteségét képezi és tökéletes degenerálásra is vezet és a visszavándorló százezrekkel, az agrikultura fellendülése mellett és nyomán biztosítható volna a magyar ipar kifejlődése is, mely nélkül modern állammá úgy se válthatunk. Örvendetes dolog, hogy a hatalmasan fejlődő Tolnanémedi a népszaporódás terén nem áll egyedül vármegyénkben. Igen szép szaporodást mutat Gindlicsalád (282 helyett 1025-öt, vagyis 36°/o-ot), Mőcsény (42 helyett 719'!et, 70°/o) G0rbő (71 helyett 204-et, 28‘9°/o), Simonmajor( 108 helyett 269-et, 24*7°/0), Bony- hád 576 helyett 1216-ot, 21%), Börzsöny (34 helyett 98-at, 28%), Dörypatlan (119 helyett 412-őt, 35%), Duna-kömlőd (178 helyett 349, 19-5%), Mórágy (191 helyett 331-et, 17%), Decs (325 helyet 529-et, 16°/o), Uzdborjád (86 helyett 16/-et, 19’3°/o), Szedres (87 helyett 182-őt, 20*8%), Mözs (200 helyett 360-at, 18*40/0), Mucsi (207 helyett 382-őt, 18*4°/o) és még több községünk. Amely körülmény kétségtelenül bizonyítja, hogy megyénk számos pontján a kedvező körülmények között élő lakosság nemcsak képes, de akar is fejlődni, gyarapodni, nemzetét lélekszámban és vagyonban erősíteni, ami az ország minden jó polgárának kötelessége. Az éremnek azonban — sajnos — van másik oldala, úgynevezett visszája is s ezen a tespedő, hanyatló, fogyó népességű községek szemlélhetők, melyek között a legfeltűnőbb Simontornya, vármegyénk e régi, történelmi nevezetességű, vagyonos magyar nagyközsége, melynek lakossága 1910-ben 3191 főnyi volt. Ennek a lakosságnak a TÁRCA. Mit isznak a népek. — irta: Kardos Ferenc. — Távol tőlem a szándék, hogy az alkohol ^mellett írjak, mert kétségtelen, hogy az alkohol élvezetének szenvedélye számtalan embert, családot tett tönkre, mert nem tudták megtartani a határt, amely az élvezetet a mértéktelenségtől elválasztja. Mégis nem tartom alkoholistának •azt, aki mérsékelten bort iszik, igaz, hogy van, aki azt mondja, az Isten nem teremtett bort, hanem szőlőt, mely gyümölcs és igy .csak evésre való, de hát nagyon furcsán járnánk, ha a teremtményeket például csak teremtett állapotukban élveznők. Jézus sem tartotta a bor- ívást megbotránkoztatónak, mert akkor a kánaáni lakodalmon nem változtatta volna át a vizet borrá- Általában a szentirásban sok helyet találunk, amelyek szerint a bor élvezete nem .kárhoztatható. Bár a szeszes italoknak sok áldozata volt, van és lesz, mégis sajátságos, hogy minden népnek megvan a maga szeszes itala. Japánban, Kínában rizsből készítenek pálinkát s bár ezen országokban a szeszes italok élvezete el " van“ terjedve, Tríegis ritka"a “részeg ember. A kínaiaknak van egy ősrégi italuk a számszhó, mikor ennek a feltalálója a császárt kóstolás végett megkínálta, állítólag azt mondta: «íme van egy ital, mely birodalmamat tönkre fogja tenni.» — Turkesztánban, Afganisztánban rozsból és kölesből készítenek italt, az arakot. Mandsuriában báránybort isznak, ezt úgy készítik, hogy a bárányhust tésztává gyúrják, aztán tejjel és rizzsel erjesztik. — A kirgizek kancatejből készítenek italt, az úgynevezett kumiszt. Szibériában egy gombafaj erjesztéséből készítenek^ pálinkát, azonban ez ritkaságánál fogva igen drága és csak a gazdagok élvezik. Amerikában igen szépen isznak, New-Yorkban egy menedékház is van a felszedett részegek számára, kiket a wisky és a brandy hódított el. Mexikóban a rum és egy erjesztett áloénedv, a pulki van elterjedve. Brazíliában a tafia a része- gitő ital, de a részeg ember itt ritka. Azonban S lileben, Polyneziában a részegség már gyakori itt már inkább az európaiaktól importált pálinkát isszák. Egyiptomban árpából készítenek szeszesitalt, azonkívül van ott pálmabor is. Az abesszi- niaiak erjesztett mézből készítenek italt, a datolyából pedig pálinkát csinálnak. A négerek' különösen nagyon szeretik a szeszes italokat, amit az európaiak a civilizáció szégyenére nagyban szállítanak kárukra, amennyiben ezáltal őket anyagilag és erkölcsileg tönkre teszik. — A törököknek is van egy italuk, a ráki, ennek „alkatrészei- a_sziLva,.. körte,, ánizs, fahéj, szőlő,. narancs, rózsalevél és szegfű. — Afrikában is ismerik a kumiszt. Európában a XI. században kezdték inni a pálinkát, különösen Francia és Oroszországéban van nagyban elterjedve a pálinkaivás. — A német sógorok is jól értenek az iváshoz. — Nálunk a XV. század előtt kezdték már inni a pálinkát s sajnos, nagyban fokozódott a pálinka használata. A régi magyarok is jó mulatók voltak, azonban inkább csak a bor járta. A régi világban, mikor más szellemi szórakozás nem volt, a bor és a zene képezte egyedül a szórakozást, ebben fejedelmek, főpapok, hadvezérek sem különböztek az alacsonyabb népektől. Pl. Apafi Mihály fejedelemről meg vagyon írva, hogy megivott egy veder bort és még sem volt részeg, ha levette kozáksüvegét, csak úgy gőzölgőit a téje, aztán még többet ivott. Előkelő lakodalmakon annyit ittak, hogy mikor táncra került a sor, alig bírt egypár táncos lábra állani. A cselédek pedig «kádakból* ittak. Ilyen dolgok ma még sem fordulnak elő. Gróf Rabutin, mint Lipót császár képviselője^ 1702-ben részt vett egy erdélyi főúri lakodalmon, tiszteletére rendkívüli nagy pompát fejtettek ki ; a gróf az első napón nagyon komolyan végezte a dolgát, külön asztalnál ült és alig. beszélt. De a második napon ő is a többiek közé keveredett, és a magyar bortól alaposan elázott, folytonosan kiabálva, hogy ő most már nem császár. Hogy a régiek ily kitűnő ivók voltak, annak oka az is lehetett, hogy igen zsíros ételeket ettek, mikor ázonban a kávé élvezete hazánkban is elterjedt, a részegség ;s csökkent némileg. A régieknek á mulatságokra szinte szűk-
