Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-20 / 93. szám
XXL (VII») évfolyam 93. szám. Szekszárd-1911 november 20/ Előfizetési ár: igesz evre . 16 korona. Fél evre .... 8 „ Negyed évre ... 4 tgy szám ára . 16 fillér. Előfizetőseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kivül elfogad a Molnár-féle Könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és ü Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. A.z előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, Qa az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A családért. Van-e köze az államnak ahhoz, ha a tisztviselői megnősülnek és ezen, többnyire meggondolatlan lépés következményekép két- három, sőt hat és nyolc gyerekes, családapákká lesznek? A régi, konzervatív felfogás szerint nincs. Az állam és minden más munkaadó a munkát, annak minőségét, értékét és hasznát fizeti meg. Erre a munkára pedig irreleváns, hogy garzon ember végzi, vagy pedig családapa. Még inkább szűkkeblű nézőpont szerint: a tisztviselő tudja, amikor megnősül, hogy milyen jövedelme van, számot vethet a megszaporodás anyagi következményeivel; csak akkor vágjon neki, ha ezeket a konzekvenciákat elbírálja. Lukács László pénzügyminiszter túltette magát ezen az öreg felfogáson. A képviselőház egyik ülésén bejelentette, hogy (örvényjavaslatot készít a tisztviselők családi pótlékáról. Uj fogalom ez, amelyet a közönség nagyobb részének tájékozatlansága kedvéért bizonyára meg kell magyarázni. A családi pótlék főként a kisebb fizetésű nős tisztviselőket illetné meg s a szerint, hogy egy, két, vagy több gyermekük van A nős tisztviselő tizenöt százalék dragasági pótlékot kap, amely egy-két gyermeknél húsz, azontúl pedig huszonöt százalékra emelkedik.Vékony maliciával bizonyára azt mond j'ák, hogy az állam az ujonctermelést akarja a tisztviselők között ezekkel a jutalmakkal fokozni, pedig a családi pótlék ügye sokkal komolyabb, semhogy az élcelődést megtűrné. — A drágaság rettentő növekedése tényleg a legköltségesebb és a legsúlyosabb fényűzések közé iktatta a családalapítást és ha az állam nem akarta tisztviselői között a cölibátust meghonositani, akkor gondoskodnia kellett olyan intézkedésekről, amelyek a családfenntartók helyzetét megkönnyeb- bitik és amelyek legalább némileg nivellálják az egyenlőséget, amely az ugyanolyan fizetésű lokozatban lévő nőtlen és családos tisztviselők között van. Némelyek az ilyen egyenlőtlenségnek általános, az egész társadalomra kiterjedő orvosszeréül az agglegény-adót ajánlják, pedig nem büntetni kell azokat, akik önzésből vagy száz más tiszteletreméltó okból nem házasodnak, hanem segíteni azokat, akik a családalapítással végre is társadalom és nemzetfenntartó hivatást teljesítenek. A családalapítás nem rideg magánügy és nem csupán az újonc- létszám miatt jelent állami érdeket, hanem a társadalomnak olyan nagy kérdése, amelynek megoldásában nemcsak az államnak, hanem az országa a gazdasági élet és a társadalom más tényezőinek is részt kell venni. Az a régi igazság, hogy jó és termékeny munkát csakis a gondoktól agyon nem nyaggatott munkástól és hivatalnoktól lehet várni, bizonyára szintén nagy indoka a családi pótléknak és a kormányt elismerés illeti, hogy az államnak mai nehéz helyzete közepeit, a félre nem hárítható, hata'mas igények mellett ennek a kérdésnek rendezésére módot talált. De különösen helyén való és Lukács László pénzügyminiszter jó szociális érzékére vall, hogy a tisztviselők segítését, a drágaság ellen való védelmét a családi pótlék alapjára fektette. Annyival inkább igazságos ez, mert a tisztviselő- osztálynál, amint a társadalmi élet egyéb része, a gyermeknevelés is nagyobb igényeket és reprezentációt jelent, igy az iskoláztatás és az intelligens gyermekek nevelésének egyéb dolgai is, amelyek szükséges, vagy fölösleges voltáról lehet vitatkozni és böl- cselkedni, de amelyek megvannak s azokkal szintén számot kell vetni. S kétségtelen, hogy az állam beismerését más munkaadóknak is valószínűleg követni kell. Akadt eddig is vállalat és intézet, amely a drágasági pótlékot, a családi pótlék formájában alkalmazta. A jövőben fokozott mérvben lesz ez igy. A legönzőbb főnök se tarthat csak nőtlen és agglegény alkalmazottakat s még kevésbé követelheti a hadsereg antik példáját, amely a nős és családos tisztek gondjainak elhárítását a kaucióval akarta megoldani. Ahol pedig a családos tisztviselő vagy alkalmazott dolgozik, ott nemcsak azzal kell gondolni, aki az irodába vagy telepre bejár, hanem azokra is, akik odahaza vannak, enni kérnek és ruházkodni akarnak. Otthon és élethivatás. A családi otthon a mai gondteljes viszonyok között nehezen tudja megállapítani azt a családtagokra nézve oly fontos és életbevágó hivatást, melyet azoknak jövője követelne s elvágna. A mai nőemancipációs világban, hol minden állás tultömve és elárasztva van, nehéz élethivatást választani. Azt a latin közmondást: TÁRCA. Mikszáth-Aimanach 1912-re* Mint a Maréchal-Niet rózsa egy hires katona nevét viseli, annak halála után is, az Almanach is Mikszáth Kálmán nevével röpköd szerteszét még ma is. Azok a vászonfödeles könyvek, amelyeken most már második esztendeje, hogy aranymetszésü betűkkel a < Mikszáth-Aimanach» cim ragyok, igy lettek szerény kövei annak az emlékműnek, amely őrizni fogja irodalmunk nagy halhatatlanjának nevét. De nemcsak a könyv aranymetszésü betűkkel Írott címlapja, hanem maga az egész Almanach, annak tartalma és szelleme is Mikszáth Kálmán emlékét őrzi. Herceg Ferenc szerkesztésében is ugyanaz maradt a Mikszáth-Aimanach, mint ami a régi Almanach volt, ez a piros fedelű, érdekes és változatos könyv, amely már évek óta elmaradhatatlan'kedves vendége a karácsonyi könyvpiacnak és amely szinte már elválaszthatatlan velejárója a télies világnak és hozzátartozik, mint a karácsonyfa aranydiója és szines gyertyája. 0 nélküle csonka maradna egy irodalmi esztendő és hiányát sok-sok könyvbarát érezné meg, aki a duruzsoló kályha mellett a könyveihez, legjobban barátaihoz szeret fordulni. A Mikszáth Almanach szinte az egész újabb magyar irodalom irányát felöleli magában és forrongó, de erőteljes literaturánknak legteljesebb áttekintését nyújtja. Magas irodalmi színvonalú az Almanachnak ez az újabb kötete is, mint ahogy mindenkor az irodalmi produktumok legteljesebbjeinek gyűjteménye volt. Novellái a különböző belletrisztikai irányok és áramlatok * Mikszáth-Aimanach az 1912. évre. Szerkeszti Herczeg Ferenc. Egyetemes Regény tár. XXVIII. évfolyam 4—5 kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára díszkötésben 2 korona. dokumentumai Uj irányok felé való törekvések jellemzik mai irodalmunkat, amelybe uj hangok, uj nézőpontokból meglátott problémák, uj társadalmi alakulások rajza vonult be, de azért a múltból is megtartotta mindazt, ami a szivéhez és leikéhez szól. •— És ennek az egész uj irodalomnak képe benne tüdröződik a Mikszáth Almanachban. Szórakoztató elbeszélések, vidám ötletek, mély problémák, emberi drámák sorokba sűrítve: ez a Mikszáth-Aimanach, amelyek megjelenése minden esztendőben valóságos irodalmi esemény és a könyybarátok nagy táborában örömteljesen üdvözölt vendég. És ez mindenképen érthető is, mert különb vendég a többinél: nem visz, de hoz. Garmadával hoz magával szellemi kincset, amellyel a magyar házakat gyarapítja. És magával hozza, mint szívesen látott vendé- i get, a magyar írógárda legjobbjait, köztük régieket is, akik a házaik szeretetében már helyet találtak maguknak és az újakat, akik szintén mindenképen érdemesnek mutatkoznak erre a szeretetre. Az Almanach régi híveinek, éppenugy, mint az újaknak is, nagy lelki gyönyörűsége lesz ennek az uj kötetnek elolvasásában és nyomában az uj hívők tábora bizonyára gyarapodni fog, amit a könyv szokatlan olcsósága is nagyban elősegít, mert hiszen az igen szép vaskos kötet ára csak 2 korona. Az idei Mikszáth-Almanachban olvassuk legfrissebb Írásait a következő magyar Íróknak : Heltai Jenő, Legioner, Bródy Sándor, Pékár Gyula, Lőrincy György, Lövik Károly, Vértesy Gyula, Kanizsay Ferenc, Diplomata, Farkas Pál, Biró Lajos, Krúdy Gyula, Pakots József, Szomaházy István, Kálnoki Izidor, Herceg Ferenc. A Mikszáth-Aimanach Singer és Wolfner (Budapest, Andrássy-ut 10.) kiadásában jelenik meg. Ára 2 korona. Herceg Ferenc pompás előszavát itt közöljük. Eliőszó. — Irta : Herceg Ferenc. — Hoztunk megint egy kosár virágot — maradjunk meg a régi Almanachok stílusa mellett — azt odaöntjük szép olvasónőink lába elé. Van fűszeresen fanyar vadvirág, ablakba való ékesség, égőszinü, mint a drágakő, van idegenszerü dísznövény, a kelyhe forró és szomjas, mint az emberi száj, ábrándos vízinövény; amely melegebbnek érzi a holdfényt a nap tüzénél. Tessék benne válogatni. Nem hiába érünk közelebb Seherezade hazájához: nálunk ma is több mese terem, mint egyebütt. Olyan bő a termés, hogy a könyvkiadók kaszaval válogathatnak benne, az újságkiadók pedig napról-napra fölvirágozhatják vele házukat, mintha mindig Űrnapja lenne. Ez a kérkedés azonban valami szegénységet is takargat: a magyar hu nor, irodalmunknak ez a jellemző spacialitása veszendőben van. Miután emberemlékezet óta fényt és meleget szórt a Parnassusra, lassankint, szinte észrevétlenül, elmerült az égboltozat határán és ami meg ott fénylik a magasabb hegyeken, az csak elkésett búcsúsugár. Bizonyos, hogy ezentúl homályosabb és hűvösebb lesz nálunk is az élet. Pedig abban a játszi fölényben, amely oly magasságból mosolygott le az életre, mint az alföldi ég, egy őserejü faj különös életbölcsesége nyilatkozott meg. Ez a humor, akár a bölcsek köve, képes volt minden csodára, megaranyozott sok nyomorúságot, jóllakatott sok éhséget, áthidalt száz szakadékot és megoldott nem egy tűrhetetlen feszültséget. Úgy látszik azonban, hogy az ősök öröksége nem birja el a civilizációt. Ahol gőzekével szántanak, onnan HfT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
