Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-30 / 9. szám
1911 január 30. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 8 mózva, hogy e meglehetős nagy és időrabló münka együttes lebonyolításához szükséges, hosszabb ülésezésekre csak nagyon bajosan hozhatok össze. Remélem azonban, hogy a még függő kérdések legközelebb végleg megoldhatók leszriék, ami felette kívánatos is,- mert már szinté bántónak érzem, hogy egy nagylelkű eniber bőkezű áldozatkézségének értékes szellemi kincsei oly soká elzárva, parlagon heverjenek, ahelyett, hogy az érdeklődők eszmevilágának megtermékenyítésével kamatoznának. A Kaszinó régi, szórakoztató könyvtárára vonatkozó adatokat a következőkben foglalhatom össze: A könyvtár állaga 2678 mű, 3648 kötetben ; szaporodott ez évben 89 müvei, 95 kötetben. A könyvtár nyitva volt 98 napon, s azt összesen 202 tag 923 családtaggal használta. Kivettek 2793 művet 3677 kötetben.« Tüzetesen beszámol ezután a könyvtár gyarapítását célzó törekvésekről s a Kaszinóban tartott VIII. estély bevételeiről, amelyek végeredményükben 33 korona 42 fillér deficitet mutatnak, amely azonban úgymond »nem érinthet bennünket, mert az estélyeken való nyerészkedés nem célunk és hölgyeink kedvéért szívesen áldozunk ; annál jobban érint azonban bennünket a dolog erkölcsi Oldala! Mert .valóban nehéz megérteni, miért küzdenek a Kaszinó efajta, csak minimális megterheléssel járó vállalkozásai a részvétlenséggel s miért kerülik modem jólzléssel, kényelemmel, sőt bizonyos fénnyel berendezett, tiszta termeinket Kaszinójogosult minőségben — ugyanazok a hölgyeink, akik más egyleti minőségökben minden áron ide kívánkoznak ! ? Miért nem jönnek el akkor, midőn a Kaszinó — mint ilyen — direkt az ő tiszteletökre, az ő ünneplésökre nyitja meg termeit s miért törekszenek olyan cim alatt ide, mely a Kaszinó céljain és rendeltetésén kívül esik ! ? Reá tér ezután a kaszinói vállalkozó kérdésére, s a Kaszinóban rendezett másfajta, 18—20 kiválóan sikerült nagyobb bankettnek, tátsas-ebédnek és vacsorának felemlitésével könstátálja, »minő végzetes botlás lett volna Kaszinónk részéről annak az áramlatnak a győzelme, mely még tavaly is — a haszontalan vállalkozóktól megcsömörölve — a konyha beszüntetését szorgalmazta s egy csapos szolga alkalmazásával akarta beérni. Ez annál végze- tesebbb lett volna, mert a tapasztalat megmutatta, hogy azok az ütköző pontok, melyekből az elégedetlenség fakadt, a vállalkozói szerződés uj alapokra fektetésével teljesen kiküszöbölhetők ! E címen ugyanis a Kaszinónak nemcsak, hogy vesztesége nincs, mert amitől olyan nagyon féltünk, az idei fűtési költség nem rúgott többre 377 korona 40 fillérnél s a villanyra előirányzott 1981 korona 61 fillérből is sikerült 233 korona 6 fillért megtakarítani. Bár az idén nagyobb villanyszámlára van kilátás, de ez is bőven fedezetet fog nyerni a játékpénz jövedelemből, bár gondoskodás történt a játékpénznek megfelelő leszállításáról. Beszámol ezután a tagok kényelmére eszközölt apróbb beruházásokról s jelenti, hogy a Kaszinó a múlt évben belépett a Kéve támogatásába és a Dél magyarországi Közművelődési Egyletbe s 3 uj festményt szerzett. Ez évben már a telefon is be lesz vezetve. Megemlékezik a házszabályok módosításáról. — A buzgó és fáradhatatlan pénztárnok 400 koronás tiszteletdiját 500 koronára javasolja felemelni s számvizsgálóknak felelőségteljes és fárasztó muká- jukért a Kaszinó legmelegebb köszönetét nyilvánítja. S végül előterjeszti a lapunk Vezetőhelyón olvasható indítványt. A tartalmas, a kaszinói élet minden mozzanatára kiterjedő jelentés élénk tetszéssel találkozott és elfodadtatott az abban foglalt két ináitványnyal együtt, mely szerint a Bezerédj- szoborbizottság elnökévé Simontsits Elemér alispén megválasztatott; továbbá kimondatott, hogy a kaszinó, fenállásának 70-ik évfordulója alkalmából egy Szekszárdon létesítendő állandó színház céljaira színházi alapot teremt, azt évi 300 koronával gyarapítja és egy színház- bizottságot választ. Számvizsgálókul Gservenyi Lukács, Reichl Sándor és Maczon Kálmán újból megválasztattak. A folyó évi költségvetés elfogadtatott. A házszabályok módosítása elfogadtatott, melyek keretében a játékdijak, a beszerzendő zongora és a létesítendő telefon használatának módozatai megállapittattak. Indítványok nem adatván be, következett a tisztujitás, mely célból két szavazatszedőküldöttség választatott. Az egyiknek elnöke Sasé László, tagjai: Reichl Sándor, Stemfeld Béla, jegyző Stemsdörfer József; a másiknak elnöke Hoffmann : Sándor, tagjai: Wachtel Károly, Szeghy-Sándor, jegyző Bodorik Károly. Korelnök az ülést a szavazás tartamára felfüggesztette, azt délután 5 órakor folytatólag megnyitotta, amikor is kihirdette a választás eredményét, mely szerint a régi tisztikar és választmány újból megválasztatott és pedig: Intéző-igazgató dr. Kramolin Gyula. Igazgató a ^vidéki tagok sorából Bezerédj Pál. Helyettes igazgató Bodnár István. Háznagy Bajó János. Ügyész dr. Török Ottó. Pénztárnok Rácz József. Könyvtárnok Holub János. Jegyző dr. Perczel Béla Választmányi tagok: Bajó Pál, Beke Ferenc, dr. Beöthy Károly, dr. Éry Márton, dr. Fefít Ferenc, Fink Kálmán. Forster Zoltán, Hazslinszky Héza, dr. Herczeg Gyula, Hoffman Sándor, Kufcz Vilmos, Leopold Sándor, dr. Leopold Kornél, Molnár József, őrffy Lajos, Simontsits Elemér, dr. Szentkirályi Mihály, Salamon Iván, dr. Steiner Lajos, dr. Tanárky Árpád, Tihanyi Domokos, Tóth Károly, Tóth Henrik (uj), Török Béla, Wigand János, Pesthy Pál. Vidéki választmányi tagok: Wilczek Sándor, Sass László, Sass László, Sztanko- vánszky János, Rassovszky Julián (uj). A mezőgazdasági hitel kérdései. Egyik előkelő szociológiái társaságnak az ülésén Bemáth István, a Magyar Gazdaszövetség igazgatója a szabadság nagy és sürgősen megoldandó kérdésének jelezte a magyar földbirtok uj tehermentesítését, amely kérdés most annyira aktuális, hogy az átfogja és állandóan foglalkoztatja mindazokat, akik ennek az országnak a gazdasági egészségét komolyan gondozzák. A magyar mezőgazdasági hitel nagy kérdései képezik vezérmotivumát a most folyó bankvitának és igy egészen természetes, hogy ez a kérdés nagy hullámokat ver. mindenütt, ahol a magyar közgazdaság természetes fejlesztésének feltételeivel komolyan foglalkoznak. Maga a földmivelésügyi miniszter: gróf Serényi Béla tapintott a kérdés elevenjére, mikor kiadta a többtermelés helyes és igazi jelszavát, csakhogy ennek a megvalósításához elengedhetetlen feltétel a mezőgazdasági hitel kérdéseinek a rendezése, a jogos igények kielégítésének biztosítása, mert anélkül el nem képzelhető, nem csak a termelés fokozása, hanem még az sem, hogy a mai termelést a folyton emelkedő üzemi kiadások mellett fenntarthassuk. Ha az államnak nem volna a mezőgazda- sági hitelszolgáltatásra megkivántató több milliója, mindenesetre kevesebb millió, mint amit némely chimera minden esztendőben többszörösen felemészt, adják össze e tőkét egy a mezőgazdasági hiteligényeket mindenben szolgáló, altruisztikus alapon álló hatalmas intézmény megvalósítására a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Földhitelintézete, az Országos Központi Hitelszövetkezet. Egy erre vonatkozó tervezet kidolgozva, évek óta készen várja az állam jogosan igényelt támogatásával való megvalósítását s ehhez a tervezethez bizonyára örömmel hozzá járulna az egész magyar gazdatársadalom is. A létesítendő uj hitelintézet utján a mező- gazdasági hitel égető kérdései két irányban várnak megoldásra. A felzáloghitel terén gondoskodni kellene a túlságosan drága v kölcsönök konverziójáról, a második helyű, olcsó kölcsönöknek a biztosítási okirat, vagy kötvény alapján való folyósításáról és kiváltképpen a járadék-elveknek külön törvény utján való meghonosításáról, amit különben a gazdatársadalom az 1896. évi harmadik gazdakongresszus határozatából kifolyólag immár évtizedek óta sürget. Ebben az utóbbiban egyetlen egy módja van az eladósodott kis- és főleg középbirtok tehermentesítésének és annak a kívánatos célnak, hogy az utódok becsületes munkája visszahódíthassa a lábuk alatt megingott anyai földet. Csak igy mentesíthetjük terheitől a békés családi otthont, melynek zavartalan birtoka fűzi legbiztosabban a hazai röghöz éppen azokat, akik e nemzet gerincét alkotják s akiknek uj elemekkel való felcserélése a nemzeti jelleg rovására is esnék. Nem csupán uj földteher- mentesités, valóságos uj honfoglalás az, amit egy céltudatos birtokpolitikai akciónak ma szem előtt kell tartania. Nem uj existenciák teremtése, hanem a meglevő életképes elemek megvédel- mezése, a honi földnek ezek kezében való megtartása a cél: tehát honfoglalás a túlterhelt birtokokban veszélyeztetett, de megfelelő hitelforrások megnyitásával megmenthető a föld- tulajdonosok javára. És itt, ennél a pontnál meg lehet állapítani, hogy az állam távolról sem tett eleget minden kötelezettségének, amidőn a kis existenciákat a földszerzésben támogatja. Mindezt jóvá lehet tenni egy államilag támogatott parcellázási akcióval, amely az immár megmenthetetlen existenciák romjain köteles uj existenciáknak megadni a létezés és a továbbfejlődés feltételeit, természetesen gondos előrelátással, de amellett kötelessége az államnak a középosztály fentartására is megtenni minden lehetőt, mert ennek az osztálynak a megtartása nemzeti érdek, ami., nélkül csonka minden birtok és állami hitel- politikai akció. A megoldásra váró kérdések másik sorozata a mezőgazdasági személyi hitel szükségleteinek a kielégítését követeli. Ezt részben a credit agricol, az ingó jelzáloghitel intézményes szervezésével lehet megoldani, és ezeknek az intézményeknek a magyar mezőgazdasági hitelszervezetbe való beillesztésével tehetnének a fentebb megnevezett intézmények nagy szolgálatot az országnak. Ezek a mezőgazdasági hitel nagy kérdései, amelyek most jelentkeznek, mint országos nagy kérdések, amelyeknek a megoldása nem párt és csoportkérdés, hanem olyan, amelynek a becsületes megoldása fejleszti a mezőgazdaságot, javára van a kereskedelemnek és istápolja az ipart. Hatósági cselédközvetités. A cselédmizériák, melyek már évtizedek óta tűrhetetlenek, de orvoslásukra eddig — lehet mondani — semmi kezdeményezés nem történt, végre határozott állásfoglalásra bírták a székesfővárost. A főváros tanácsa— a közgyűléstől nyert felhatalmazás alapján vegyes bizottságot küldött ki e tárgyban, mely kimondotta, hogy a főváros minden kerületében egy-egy hatósági cseléd- közvetítő intézetet állít fel és ezek fölé egy központi hivatalt; kimondatott továbbá, hogy hatósági cselédotthon létesittetik és törvényhozási intézkedést kérnek, hogy a házi cselédek az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárba belépni köteleztessenek. Amidőn a cselédügy e reformjáról megemlékezünk, amely már néhány vidéki nagyobb városban is jól bevált, érdekesnek tartjuk, közölni, hogy a fővárosban a hatósági kerületi- cselédközvetitö intézetek felállítását cselédotthonokkal egyetemben Molnár Lajos szekszárdi rendőrkapitány már 1892-ben javasolta, amidőn ő a fővárosi államrendőrség tisztviselője volt, amely javaslata ugyanabban az évben röpirat alakjában is megjelent. Négy évvel később «A cselédügy és a cselédközvetités rendezéséről» újabb röpiratban foglalkozott e kérdéssel és pedig nemcsak behatóan, de érdekesen és tanulságosan is, ismertetve csaknem valamennyi ország cselédközve- titésének rendszerét. Húsz évi halogatás után végre a főváros is rálépett a Molnár Lajos által proponált hatósági cselédközvetités megvalósításának útjára és minthogy az minden valószínűség szerint a fővárosban is fényesen be fog válni, helyén valónak tartanánk, ha Szekszárdon is létesittet- nék a hatósági cselédközvetitö, mert a cseléd- mizériák Szekszárdon is orvoslásért kiáltanak. Az eszme fel lévén vetve, a fővárosi lapok egymásután foglalkoznak a cselédügyre vonatkozó részletkérdésekkel. így a «Pesti Hírlap» szükségesnek tartaná, ha a cselédkönyvek arcképekkel láttatnának el, amit feltétlenül helyesnek tartunk. De abban már nincs igaza a «Pesti Hirlap»-nak, hogy a cselédkönyv rovataiba a gazdának nem szabad az igazat megírnia. Ellenkezőleg : a gazdának csakis az igazat szabad a cselédkönyvbe beírnia. Ha tehát valamely cseléd dacos, engedetlen, hanyag, gondatlan, a gyermekekkel rosszul bánik, tolvaj stb. stb., a gazda e minősítéseket bátran beírhatja a cselédkönyvbe, sőt, ha erre elfogadható bizonyítékai vannak, egyenesen be is kell Írnia, mert hiszen, ha valótlan minősítést ir be, azzal a cseléd jövendő gazdáját megkárosítja és e kárért felelősséggel is tartozik. Hogy oly sok rossz cseléd van manapság, az túlnyomó részben annak tulajdonítható, hogy a gazdák irtóznak a hercehurcától és inkább futni hagyják a tolvaj és rossz, cselédet, a valóságnak meg nem felelő adatokat írva be a cselédkönyvbe. Mig e kérdésben a gazdák, felfogása meg nem változik, a cselédek fegyelmezetlensége egyre nagyobb - fokú lesz. Próbáljanak a cselédtartó gazdák igazságos, de kérlelhetetlen szigorúsággal eljárni a cselédek minősítése körül és a viszonyok meg fognak javulni. Népesedési viszonyaink. • Tolnavármegye népmozgalmi adatai az elmúlt november hónapban a következők voltak ; A vármegye összes lakossága az 1909. év végével volt 257174. November hónapban házasság köttetett 284 (ebből vegyes 22), élve született 669, halva 16, elhalt 391 (7 éven alól 151), a népszaporodás volt 278.
