Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-23 / 85. szám
TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 19 i i. októbér 23 akként változtassa meg, hogy a gyűlésen jelenlevő; egyleti kötelékéé tartozó tagokat szóllási jog illesse meg és hogy az elnök szavazólappal választassák; az ügyrendből pedig az a szakasz, mely a kijelölési rendszert állapítja meg, töröltessék, hogy igy a közgyűlés választási szabadsága né legyen korlátozott. 10. Az országos egylet Budapesten tartandó közgyűlésére kiküldött Purth Adolf elnök és Virányi Károly egyleti főjegyzőn kívül Niefergall Nándor, Cholnoky Lajos, Klimes Antal, Czéh Ferenc, Brogll József küldettek ki s egyben a járási egyesületeknek az országos egyesülettel való közvetlen érintkezése érdekében átírnak a járási egyletekhez, hogy jövőben minden járási egyesülőt küldjön ki egy-egy tagot az országos gyűlésre s annak költségeit pénztárából fedezze, a kiküldött nevét pedig a megyei egyesülethez, ennek közgyűlése előtt jelentse be. 11. Tagdijak törlése után az üres választmányi tagsági helyre egyhangúlag Oravszky László némedi jegyzőt választották meg. A közgyűlés után d. u. I órakor a Polgári Olvasókör helyiségében közebéd volt, amelyen mintegy 60-an vettek részt. A nagyszámmal megjelent vármegyei tisztviselők közül Forster Zoltán főjegyző és dr Éry Kálmán tb. főjegyző kimentették elmaradásukat. — A felköszöntők borát Purth Adolf egyleti elnök kezdte meg, aki nagy hatást keltő beszéddel Simontsits alispánt éltette. Simontsits Elemér felelt Purlh elnök beszédére férfias, a jövőbe tekintő, fényes dialektikával előadott magas szárnyalásu beszédével mélyen megragadta a jelenlevők lelkét Az a felhangzó tetszés amely szavait követte, nem sablonos mű-lelkesedés, hanem férfias elhatáro- zásu, nyilt, szókimondó férfiak szivének össze- dobbanása, lelkesedése volt. Brogli József a vármegye tisztikarára ürített poharat. Niefergall Nándor tartalmas beszédében Purth Adolfot, a jegyzőegylet elnökét éltette. Kiss Ernő, vármegyénk szimpatikus közszeretetben álló tiszti ügyésze emelkedett ezután szólásra és poharát Tolnavármegye magas színvonalon álló jegyzői karára emelte. Oravszky László az ő szokott humoros modorában egymásután két derűs felköszöntőt mondott, csípve jobbra, csipve balra, de jó szivével azért mindenkinek jótkivánva. Schheider János kitérve az elhangzott felköszöntőkre, azt fejtegette, hogy nem a törvény kereteinek bővítése, de az emberek lelkiismerete és kötelességérzete, a vármegye intéző köreinek és a községi jegyzőknek közcélszolgáló együttes működése, holt betűk helyett a fejlődő élet szükségleteinek a közigazgatás autonom falai közé való bevitele képes jó közigazgatást teremteni. Simontsits alispánra emeli poharát, mint aki megmutatta a mai nappal ismét, hogy mely utón kell haladni. Dr Kiss Ernő Oravszky Lászlót, Simontsits E. meggyőzően festve, hogy a magyar nemzet kulturhaladásának milyen jelentékeny tényezői a községi jegyzők, Purth Adolfot éltette. A szüneteket Oravszky László töltvén ki, felszólaltak mégjBerties Pál és Purth Adolf kik dr Kiss Ernőt éltetik. Baeskay Miklós, a jegyzőegylet volt elnökére, Klimes Antalra emelte poharát. Klimes Antal Simontsits Elemért éltette. Simontsits Elemér szólalt föl még és lovagias nyilt szavaival eloszlatta még csak az árnyékát is annak a félreértésnek, amely közte s a jegyzői egylet akkori vezetősége között a községjegyzői fizetés-alap megteremtése miatt keletkezett. Honorálta a vezetőség teljes jóhiszeműségét, viszont kifejti, hogy őt is a lehető legjobb szándék vezette és vezeti a jegyzők minden igazságos ügye iránt. Utána dr Kiss Ernő lelkének melegével emelt poharat a vármegye legvirtuozóbb szónokának, Simontsits Elemérnek egészségére. Purth Adolf éltette még Baeskay Miklós számvevőségi főnököt és ezzel úgy 5 órakor véget ért az ebéd, amely Ízletes ételeivel is igen jó, szellemi élvezetekben pedig igazán olyan gazdag és kiemelkedő volt. A folyó évre szóló előfizetési pénzeket, valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. „CLIMAX“ nyersolaj motor. Legolcsóbb, legbiztosabb üzenrerő. Versenyképes árak. Elsőrangú minőség.. 'Több ezer referencia. Uj adóalapok.* A Lex Llela. Amily régi maga az adó, körülbelül ugyanannyi idős az a találékonyság, az a fifika is, mellyel a közéleti háztartás vezetői mindig uj adóalapot iparkodnak kitalálni, hogy annak jogcímén, vagy tán inkább jogtalan címén az ad ótó polgárokon, a misera plebs contribuens-en erét vághassanak. A klasszikus ókornak rekordját e téren kétségtelenül a hírneves Fiavius-dinasztia alapítója, Vespasiánus császár állította fel, megadóztatván a nagyon is tulságba csapó római lakomákat,' — de pár órával azok megtörténte után. Maga az eszme egészen — természetes, sőt nagyon is természetes volt. A régi magyar világban a pozsonyi diéta csak nagy nehezen szavazott meg egy-egy uj adót; Vespasiánus császár megadóztatta magát a . . . • diétát, annak összes következményeivel együtt. S mikor meghitt emberei orrukat fintorgatták ezen uj adónem miatt, a császár nyugodtan felelte: »Pecunia non ölet« — a pénznek nincs szaga. Azóta századok ültének el, de alattuk nem jár mélyen enyésző fénnyel a finánc-zseni, mely megadóztatott mindent, amiben csak élünk, mozgunk és vagyunk. És mindazonáltal csak nem akar fogyni az államháztartásnak hazajáró réme, a deficit. Hasztalan vájkál az állam a polgárok zsebében könyökön is felül, hiába vette be az adófizetők sorába a kutyákat is, ebül maradtak a financiák mindmáinapiglan. Ez a szomorú állapot nemcsak azok fejét fájditotta meg, akik ex ofifo foglalkoznak a pénzüggyel, hanem mindenkoron akadtak fölös számmal dilettáns adokapacitások is, kik saját külön szabadalmu eszméikkel akarták kirántani az állam szekerét a deficitnek kátyújából. Légió a nevük ezeknek az államboldogitó embereknek, kiknek naiv jószándékából gyakorta olyan tervek és indítványok sarjadzottak, hogy szülőapjuknak egész nap kellene kiabálnia kínjában, ha a naivitás fájna. Ámde mindnyájukat lefőzte egyik ősrégi koronázó városunknak az a városatyja, aki a városnak most lefolyt törvényhatósági gyűlésén, októberben notabene, nem áprilisban, azzal az , indítvánnyal hozakodott elő, hogy meg kell adóztatni ... a kövér embereket! Mert a kövérség a jólét jele, aki pedig jólétben él, hadd fizet sen! Nagyszerű eszme, az bizonyos. És ha ez a példa általánossá válnék, még nagyszerűbb helyzeteket' teremtene. Hogy is festene akkor az adókivető bizottságnak tárgyalása ? Ezt a bizottságot mindenekelőtt egyesíteni kellene az állami mértékhitelesítő hivatallal. Mert az csak természetes, hogy a pénzügyi hatóság nem érheti be kinek-kinek a privát bemondásával. Az emberek sajnos oly rosszak, itt is, ott is, valamit lecsípnek az adóbevallásnál; de a pontos mérleg súlyosan ránehezül mindenkinek a lelkrsmeretére és kizár minden suskust. Aztán meg kell állapítani kilogrammokban a létminimumot, melyen felül kérlelhetetlenül kötelesek leszünk adót fizetni. Ez nem oly könnyű kérdés, mint amilyennek látszik. A testsúly megállapításánál ugyanis tekintettel kell lennünk az illetőnek magasságára is; aki alacsony termetű, egyenlő súlyviszonyok mellett fizessen többet. Figyelembe kell vennünk továbbá az egyes adóalanyok társadalmi állását is. A kövér bankár kevesebbet fizessen, mint a kövér levélhordó, mert amannak módjában áll meghízni, emez pedig valószínűleg súlyos hivatalos mulasztás árán jutott a súlytöbblethez. A kövér péket pedig nem szabad ezen a címen nagyobb adóval megterhelni, mert az kész osodaszámba megy, ha a mostani picike kis kiflikből meg tudna hízni. Ki kell mondani továbbá ennek az adónak progresszív voltát. Ez egészen természetes. Minél több a kilogramm, annál súlyosabb az adó is. Meg kell határozni, vájjon élősúlyban, bruttó avagy nettó kell-e számítani az adóalapot. • Abból az ötletből, hogy Llts Ferenc székesfehérvári városatya indítványt tett az ottani közgyűlésen a kövérség és afff>legénység megadóztatására. Nem szabad mefevén elzárkózni bizonyos méltányossági szempontok elől sem. így az a- háj, mély a negyven éven fel üli emberekre rakódik* le, nem kizárólag a jólétnek következménye. Berele Háj azonban, a máramarosi náboh, kinek puszta nevéről is csak úgy csepeg a zsir, sut lyosabb beszámítás alá essék. Meg kell állapítani a súlybeli virilistasáy cenzusát is. Szerény véleményünk szerint 125 kg. már eleget nyomna a latban. A jögviszonosság megköveteli, hogy viszont azok, kik még a rendes szabósulyig — 48 kiló a vasaló nélkül — sem vitték fel: államsegélyben részesüljenek. » Minő dicső perspektívák a jövőre nézve! A Mene, Tekel, Fáresz, Boldizsár babiloni királynak ezen átka áldássá változik, hisz megkönnyebbülten fog felsóh íjtani az a boldog halandó, akire az adókivető bizottság hivatalosan kimondja, hogy: >Megmérettél és könnyűnek találtattál!» De tán egy két egyéb adóalapot is lehetne még ezen a jóléti alapon ajánlani. így meg kell adóztatni a köszvényt, mert az orvosok szerint ez elsősorban a. gazdagok betegsége; a szappant, mely az angol tudós szerint a kultúra fokmérője, a kultúra pedig hivatva van jólétet teremteni; a receptet, amelyen az áll : fiat ex- peditió elegáns ; az aspirint, mert a szegény embert a herbaté is megizzasztja ; Berikőt, kinek sorsjegye bankó, stb Kellő fantázia majd talál még adóalapot eleget. A müncheni városi tanács legutóbb meg akarta adóztatni a macskákat; ott, a-kövér., sörös sógorok fővárosában, ott volna keletje ennek az adónak, melynek hallatára boldogult Göndöcs Benedek apát ur tudom megfordulna siriában, ha nem esnek oly igen nehezére. Ariel. Bachrich és Társa motorgyári fióktelep Budapest, V/40., Szabadság-tér (7. sz. (Tőzsde-palota). Telefonsz.: 71—01. Sürgönyeim: „CLIMAX“. Tükör-darabok. Tri polisz (á la Bosznia-Hercegovina). Csehül van a török, A tar, kopasz: Ágyú-tork dörög, Bősz az olasz, A sok hadi-hajó Hetykén cirkál, Mindegy: ha rossz, ha jó, .Amit firkál A sok nagy-hatalom, — Fütyül rája! Tripoliszt akarom, Kutya-mája!» Hiába könyörög Szegény török: Fegyverben a görög: Csörög-zörög . . . Nikita vejéhez Húz az albán, -- Nagy viszketést érez Táncos talpán ... Mozgolódik Kréta, Meg az arab ... Széthúll a bokréta, Ahány darab, - Annyi felé !-... «Mennykő belé!» Üvöltöz a dervis, — «Allah segíts ! R-nk zúdúl a szerb is I Allah, segíts!» Gyászol a Boszporus, Bús a fél-hold» ; Ködbe-borúlt, borús, Halvány fény-folt, Megreszket elfogyón; Végső negyed ! . . . Hej! olasz, nagy mohón Falta begyed! A kölcsönzött adag Vissza jár mostl Nyögtük uralmadat: A búst, jármost ... Most, hogy fogyott erőd, Fogyott néped, — Kiszívjuk a velőd, Ki a véred 1 Bah ! de bolond beszéd I Óh, mi dőre 1 Hiszen összebeszélt A «Pax» őre: Négy-öt nagy-hatalom Megbeszélte : «Kedves, kis olaszom, M.st beszélsz — te I» "
