Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-09-25 / 77. szám

XXI« (VII.) évfolyam

77« szám

Szekszárd, 1911 szeptember 25*

Előfizetési ár;

Egész évre . .16 korona.

Fél évre .... 8 „

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára . . 16 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az opsz. in. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő ősszel közlemények.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám.

Bliöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön.

h vatalon kívül elfogad a Molnár-féle *

könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. ——

Szekszárdon.

Egyes számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi telelon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor.

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs:

FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Előfizetési felhívás!

1911. évi október hó 1-ével uj előfizetést nyitunk a Tolnavármegye és a Közérdek cimü lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, felkérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék.

Előfizetési feltételek:

Egész évre . . . 16 korona, E"él gg . . . 8 „

Negyed évre | 4 „

Hazafias tisztelettel

a „Tolnavármegye és a Közérdek“

politikai hetilap kiadóhivatala.

Istennek dicsőség egymásnak segítség.

Ez idén üli hazánk tűzoltó egyesületeinek országos szövetsége 40-ik évfordulóját. Egy emberöltő múlt el azóta, hogy a leg- humanisztikusabb, legönzetlenebb és — legveszélyesebb feladatot teljesítő embertársaink, annyira-amennyire szervezkedve kezdették meg áldásos működésűket és mégis alig tud létezésükről a nagy közönség, — alig érdeklődik irántuk más, mint aki a pusztító elem rombolásaitól rémülten, életét, vagyonát igyekszik menteni a lángok vészes öleléséből és kétségbeesésében tulkiáltva düle- dező házának recsegését, a lángok sivitását, segítséget kér a »bajtársaktól«, akik mit- sem törődve egészségükkel, életükkel, felebarátaik hivó szavára, haláltmegvető bátorsággal sietnek megmentésükre. De nemcsak emberbaráti szeretet az, amely a legönfeláldozóbb, életveszélyes tettre, a tűzoltásra, buzdítja bajtársainkat! Ne feledjük, hogy nemzeti missziót is teljesít a tűzoltó, midőn emberéletet őriz meg hazájának és nemzeti vagyont ment meg a megsemmisüléstől. Mert ha a kárvallottnak biztosítás révén meg is térülne elégett javai értéke — úgy a nemzeti összvagyon szempontjából mégis azon értéket elveszettnek kellene tekintenünk. És ha meggondoljuk, hogy e legnemesebb felebaráti és hazafiui kettős hivatást betöltő embertársaink, a mai napig minden erkölcsi és anyagi támogatás nélkül tengődő szervezetben egyesülve, némán, csendben, de annál dicsőbb tettekkel küzdenek magasztos céljukért: a tűzrendészet tökéletesítéséért ; ha meggondoljuk, mennyi egészség romlik meg, mennyi élet pusztul el, minden rekompenzáció nélkül, mikor a lángokkal küzködő tűzoltót, már-már égő ruhájában, csak fagyasztó vizsugárral tarthatja vissza a pusztulástól bajtársa, midőn az izzó tetőre törekvő alatt recsegve lezuhan a gerenda, vagy egy fulladozó jajkiáltásaitól irányítva, a füsttől sötét szobába visszarohan, hogy saját élete árán egy másikat mentsen meg, akkor mindnyájunk előtt világos lesz, mint ahogy kormányunk is bölcsen belátta, hogy a társadalom, a nemzet, immár megérett, halaszthatlan kötelesség elé jutott és hogy félszázados mulasztást pótolhat most, amidőn megragadva ez egyetlen alkalmat, bőkezű adományával szívesen siet azon intézmény megvalósítására, mely hazánk tűzoltóinak szakszerű tanítást, betegségük, munkaképte-.

lenségük esetén ápolást, gyógyítást, gondozást lesz hivatva nyújtani és igy a szó szoros értelmében hazánk összes tűzoltóinak egy félszázad óta megérdemelt, várt ■»Otthon*!,-1 fog teremteni.

Hiszem, nem csalódom, ha Tolnavármegye közönségének és sajtójának mindenkor észlelt tradicionális hazafiasságára, humanizmusára apellálva, felkérem vármegyém társadalmát: adakozzék nagylelkűen e magasztos célra és felkérem a »Tolnavármegye és a Közérdek« t. c. szerkesztőségét, hogy e sorok közlésével egyidejűleg, nyisson tért az adakozók névsorának és szíveskedjék az adományokat elfogadni és nyugtázni. (Legnagyobb készséggel. A szerki) Nyújtsunk önzetlenül, vállvetve segítséget adományainkkal azoknak, akiknek talán már valamenyiünk sokszorosát köszönhetjük azon összegnek, amelyet tőlünk ez egyszer kérnek.

Sztankovánszky Imre

orsz. képv., Tolnavm. t. egy. sz. elnöke.

Tűzoltók értekezlete.

Folyó hó 22-én dr. Sztankovánszky Imre kir. kamarás, országgyűlési képviselő, szövetségi elnök öszzehivására és elnöklete aiatt a vármegyei tűzoltó-szövetséghez tartozó testületek parancsnokai és tisztikarának tagjai Szekszárdon, a vármegyeház kistermében értekezletet tartottak, melyen megjelent a szövetségi elnök személyes fölkérése folytán dr. Szily József, székesfővárosi kerületi tiszti orvos, a budapesti tűzoltó-szövetség elnöke és. Bajó János várm. árvaszéki ülnök, képesített tüzoltótiszt.

Dr. Sztankovánszky Imre elnök a megjelentek üdvözlése után előterjesztette az értekezlet célját, mely szerint megbeszélendők lennének a vármegye tűzrendészetének fejlesztése érdekében végzendő legközelebbi teendők ; felkérte egyúttal Bajó Jánost, vonatkozó Javaslatának megtételére. Bajó János, bár nem tartozik a szövetség kötelékébe, mégis, mint olyan, ki nyolc éven át volt működő tűzoltó s a vármegye tüzrendészeti viszonyait hosszabb idő óta megfigyelte, készséggel ajánlja fel részvételét azon munkában, mely a vármegye tűzrendészetének fejlesztését célozza; készséggel tesz eleget az elnök kívánságának is s ahhoz képest előterjeszti: d) a vármegyei szövetség bevételeinek szaporítására; b) az önkéntes tűzoltó-testületek és gyári tűzoltóságok szervezésére (oly községekben, ahol ilyen még nincs);

c) a kötelezett tűzoltóságok szervezésére és kiképzésére vonatkozó javaslatait; ugyancsak felkérni javasolta a vármegye alispánját arra nézve, hogy az összes községek tűzrendészetének és tűzoltóságainak szakszerű félügyeletét bízza a vármegyei tűzoltó-szövetségre s ezt, valamint ennek kerületi tüzfelügyelőit tüzrendészeti szakértőkül ismerje el.

Ezen javaslatokhoz többen szóltak hozzá a jelenlevők közül, de legkimeritőbben, a jelenlevők élénk érdeklődésétől és figyelmétől kisérve szólt azokhoz dr. Szily József, ki 30 évet meghaladó tűzoltói szolgálatában, az országos szövetségnél 20 éven át viselt előadói állásában s a belügyminiszter által elrendelt országos tüzrendészeti vizsgálatnál való közreműködése alkalmával szerzett gyakorlati tapasztalatai és ezekből leszűrt — az elméleti szaktudománynyal fokozott mértékben kiegészített — szaktudásának egész nagy készletét tárta az értekezlet elé s bár az értekezlet idejének korlátolt volta- megfosztotta a jelenlevőket attól, hogy dr. Szily József lelkes előadását a tűzrendészet fejlesztésének minden részletére vonatkozólag élvezhessék, mégis a szövetség legközelebbi teendőinek elhatározásánál oly sulylyal estek a latba dr. Szily József szakszerű előadása és

gyakorlati tanácsai, hogy azok hatása alatt kimondotta az értekezlet, miszerint; a) fel fogja kérni a vármegye alispánját, hogy a községeket utasítsa a községi tüzrendészeti szabályrendeletek végrehajtására, ahol pedig ilyen nem volna, annak megalkotására; 6) kérelem fog intézteim ugyancsak a vármegye alispánjához, hogy a vármegyei szövetséget s ennek kerületi tüzfelügyelőit hatósági szakértőknek s hivatalos eljárásukban hatósági közegeknek ismerje el; a községeket pedig kötelezze, hogy a tüzfelügye- lőket hivatalos kőrútjaik alkalmával községről- községre tovább szállíttassák ; c) a vármegyei tűzoltó-szövetség legközelebbi feladatának tekintse az önkéntes tűzoltóságok szervezését azon községekben, ahol üyen még nincs s ahol erre a lehetőség megvan ; d) szorgalmazandók és előmozditandók a gyári tűzoltóságok megalakítása s ezeknek lehetőleg az önkéntes testületekkel szerves kapcsolatba hozása; e) át- dolgozandónak mondatott ki a szövetség alapszabálya s az idevonatkozó tervezet elkészítésével Bajó János bízatott meg; f) kérelem előterjesztését mondotta ki az értekezlet a vármegyei törvényhatósághoz a vármegyei építkezési szabályrendelet oly irányú kiegészítése iránt, mely elrendeli, hogy a nagyobb néptömeg befogadására szánt nyilvános épületek kifelé nyíló ajtókkal láttassanak el, ablakaikból a rácsozat pedig eltávolittassék. Végül megállapodás jött létre az iránt is, hogy a szövetség által már évekkel előbb elhatározott négynapos tanfolyam a jövő év tavaszán Szekszárdon meg fog tartatni. A tanfolyam vezetésére dr. Szily József — az értekezlet felkérésére — készséggel vállalkozott. Miután még az elnök előadóknak előterjesztéseikért, a jelenvoltaknak s különösen dr. Szily Józsefnek megjelenéséért köszönetét nyilvánította s a tűzoltó-otthon eszméjének lelkes terjesztésére, a tűzoltó-nap sikerének előmozdítására a jelenlevőket felkérte, az értekezletet bezárta.

Az értekezlet után dr. Sztankovánszky «Imre elnök a megjelenteket ebédre, vendégeiül látta ; az ebéd alatt is tovább folyt az eszmecsere az értekezlet megállapodásai felett. Az. ebéd végeztével az értekezlet tagjai, szivükben azon jogosult reménnyel oszlottak el, hogy a vármegyei tűzoltó-szövetség uj elnökének vezetése alatt sikerülni fog, a társadalom számottevő tagjainak s a közigazgatás vezetőinek is megnyerésével, vármegyénk tűzrendészetét — tüzrendészeti törvény hiányában is — az elérhető legmagasabb fokig fejleszteni.

Néhány szó a gyönki gimnázium áthelyezéséről.

Fenti cim alatt nagytiszteletü Szilágyi Béla, gyönki református lelkész tollából egy cikk jelent meg e lap 71-iki számában, mely Baky István gyönki tanár röpiratának mintegy cáfolata akar lenni s a gyönki gimnázium áthelyezése ellen hoz fel érveket.

Nem foglalkoznánk e cikkel — hiszen az áthelyezés kérdését nem a hírlapi cikkek fogják eldönteni — melynek éle főleg a gyönki tanári kar s Baky röpirata ellen irányul, ha abban két állítás felszólalásra nem késztetne bennünknt.

Az egyik Dunaföldvár fejlődésére, a másik a gimnázium iránti »nem is kicsiny, hanem nagy ellenszenvre« vonatkozik.

Nézzünk szemébe a két állításnak.

Hogy Dunaföldvár nem fejlődött volna, élénken ellentmondanak neki ártézi kutjai, polgári fiú- és leányiskolája, nagy kendergyára (melyben rövid idő múlva a munkások száma, hatszázra fog emelkedni), gőzfürdője, 50,000 K költségű közvágóhidja és 80,000 K költségű szegényháza (mindkettő jövő évben épül), élénk kereskedelme, mely Budapesttel szerencsés viszonyai folytán naponta 10-szér jut kontaktusba. De rámutatunk még egy nagy kulturális mozzanatra, mely Dunaföldvár fejlődési képes