Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-09-21 / 76. szám

TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Akik ezt akarják, azoknak akaratuk az is, hogy a jegyzőt kell a község élére állítani, aki a községre ruházott közigazgatási feladatokat kellő módon ellátni képes. Hogy pedig azokat úgy láthassa el, ahogy az azokhoz kapcsolódó érdekek megkívánják, szükséges, hogy a jegyző a vele rendelkező hatóságoktól fegyelmileg függetlenitessék. Az ifjúság is nagyobb számban lépne a jegyzői pályára, ha a reform biztosítékot nyúj­tana a tekintetben, hogy a kellő tudás és be­csületes munkásság mellett kitűzött céljához, az önállósághoz meghatározott időn belül el is jut. Nem csekély fontosságúnak látszik az a kérdés sem, hogy a jegyző választassák, vagy kineveztessék-e ? Azok, akik a jegyzőt választani akarják, azt mondják, hogy a jegyző a választás ténye által elválaszthatatlan értelmi' kapcsolatba kerül a községgel, mely őt megválasztotta. Vannak emellett olyanok is, akik a jegyzői állás betöl­tését a vármegyék autonóm testületére kíván­ják bizni. A másik táborban a kinevezési rendszer hívei vannak. Ezek azt mondják, hogy a jegyzői álláso­kat kinevezés utján kell betölteni. Ezek azzal érvelnek, hogy a mai választó közönség hosszú időn át nem bizonyult alkal­masnak arra, hogy a speciális képességet tekin­tette volna. Azt mondják továbbá, hogy a választási rendszer mellett nincs biztosítva az, hogy a jegyzői pályára lépő ifjú álláshoz jut, nincs biztosítva a már megválasztott jegyzőre nézve az előléptetés, de nincs arra nézve sem semmi­féle biztosíték, hogy a megválasztott jegyzők niindenike képes-e, 'alkalmas-e a választás utján nyert állás betöltésére. Ugyanezek a választást még a várme­gyékre se óhajtják bizni, mert azt mondják, hogy a törvényhatósági bizottságok nem is ismerik az egyes jegyzőket és segédjegyzőket. Nem képesek tehát azok működésének értékelé­sére és ez a körülmény éppen arra lehetne al­kalmas, hogy az ismerősebb versenyző és pártja hangulatot kelthetne a legérdemesebb egyének ellen.‘Meg aztán a vármegyék törvényhatósági bizottságai néha politikai jelszavak, néha zászlók és prgrammok szerint csoportosulnak s meg­eshetnék, hogy az uralkodó politikai pártnak a jegyzői pályán élő emberei oszthatnák fel egymás közt a jegyzőségeket. Emellett ezek ki lehetnének szolgáltatva az uralmon levő politikai pártnak. A hatóság támogatása nagyon keveset használna. Szabadválasztás mellett a választásra jogosítottakat a szolgálati idő, minősítési táblá­zat alig korlátozná. Meg lehet tehát állapítani, hogy ennek a tábornak a hívei a választási rendszert igazság­talannak tartják, azért, mert a választások ered­ménye nagyon sok esetben nem igazolja a vá­lasztás helyességét, a közérdek szemmeltartását, egyszerűen többségi akaratnak tekintik, sokszor a közérdek rovására. Ezzel szemben hirdetik, hogy a kinevezési •rendszer figyelembe veszi a pályázók rátermett­ségét, azt meg is tudja Ítélni és ami igen fon­tos, biztosítékot tud nyújtani arra nézve, hogy megfelelő működés mellett mindenki céljához jut. Ez a tábor nem fél attól, hogy a kineve­zett jegyző nem fog úgy összeforrni népével, mint a választott. A kinevezett jegyző a községi jegyző a községi életnek ugyanazon iskoláját járja, mint a választott, a törvények ép úgy kötelezik az autonóm feladatok ellátására, mint a választottat s minősítése az autonóm hatás­körben elért eredményektől függ. Igyekezete tehát nem lehet kevesebb, mint a választotté. Azt mondják, hogy a jegyző ma is idegen, a legtöbb esetben azzal a községgel szemben, mely megválasztotta. Érdekei, fejlődése nem hevitették, tettekre nem késztették. S mégis, midőn ez a munkára kész ember minden külsőségektől menten, csen­desen jegyzői székét elfoglalja, szivének minden jó érzését viszi oda. Ezt pedig nem az alkal­maztatás módja, hanem a jegyzői szék elfogla­lásának ténye hozza magával. Ezután együtt érez községével, annak fejlődése az ő öröme, bajai az ő fájdalma. A kinevezési rendszer törvényes alkalma­zásánál azt kívánja még ez a tábor, hogy: 1- ször, az előléptetés a szolgálati idő sorrendjében történjék, a községi és körjegyzői állások pedig osztályokba soroztassanak. 2- szor, a jegyzők az előléptetés esetét kivéve, szolgálati helyükről csak saját kérel­mükre, vagy fegyelmi utón helyezhetők át. 3- szor, független fegyelmi bíróság szerez­tessék, melyre sem a vármegyei, sem a kormány­hatósága befolyásolást ne gyakorohasson. 4- szer, annak törvénybe iktatását hogy a köztisztviselő meg nem szavazott adókat be nem hajthat, meg nem ajánlott újoncok besoro- zása körül részt nem vehet. 5- szőr, nyilvános minősítési táblázat veze­tését, melyet az érdekelt minden két évben meg­tekinthet. A kinevezett jegyzőt ezután a község élére akarja állítani, az elöljáróság többi tagjait pedig alája rendelni. A jegyzői irodák számára kellő számú és képzettségű segédszemélyzetet kiván, hogy a jegyzők nap-nap után halmozódó teendőiknek mindenikére kellőgondot fordíthassa­nak, a felmerülő kérdések mindegyikét ■ kellő sikkerrel oldhassák meg, a törvényeket végre­hajtsák s e mellett maradjon idő arra is, hogy a jegyző népével szemben hivatását betölthesse, résztvehessen a népélet közhasznú mozgalmai­ban is. (Vége köv.) HÍREK. — Nem kell a .drágasági pótlék. A Pécsi Naplóban olvassuk a következőket: »Tolnavár­megye tavaszi közgyűlésén Szinger Bálint bi­zottsági tag indítványozta, hogy a vármegye adjon tisztviselőinek drágasági pótlékot. A köz­gyűlés ezt el is határozta s az alispánt rész­letes terv kidolgázására hívta fel. A részletes terv azonban a nyári közgyűlésre nem készült el, amiből látszik hogy a — tisztviselői karnak nem sürgős a dolog. Az őszi közgyűlésen elő fogják ugyan terjeszteni, de — hir szerint — ha csak egy felszólalás is történik a javaslat ellen, a tisztikar le fog mondani a drágasági pótlékról. Valóban irigylésreméltók a tisztviselői hidalgók!« A Pécsi Napló közleményére van egy kis megjegyzésünk. Tolnavármegye tisztikara azért, — mert dicséretreméltó önérzete van, nem érdemli meg az ilyen sértésszámba menő meg­jegyzést. Igenis itt is reá van szorulva a tiszti­kar a drágasági pótlékra, ha azonban ahhoz csak megalázkodás árán, piruló arccal juthatna, egész természetesnek találjuk, ha inkább lemond az amúgy is csak alamizsnát jelentő segélyről. Nem lehet ugyanis épületes dolog reá nézve, ha palen et publice — esetleg névszerinti szävaz- gatások, pláne felebbezések után akarnának e kérdésben dönteni. Örüljünk, ha még akadnak önérzetes tisztviselők, mert magukra valamit adó emberek nem tehetnek egyebet, mint hogy megköszönik az olyan segítést, amely őket csak megalázza, de sorsukon alig lendít valamit. — Elnevezés. Fränkl Ottó máv. gépész­mérnököt, aki csak nehány hóval ezelőtt távozott Dombóvárról a vasutigazgatóság vontatási osztályába, Temesvárra fütőház-főnöknek nevez­ték ki. — Az Izraelita ünnepnapok alkalmával az istentisztelet a következő sorrendben lesz meg­tartva : 22-én este 3/i 6-kor, 23-án és 24-én reggel 6 órakor és muszafima délelőtt 9 órakor. — Esküvő. Grósz Lajos kajdacsi kereskedő f. hó 17-én, vasárnap tartotta esküvőjét Léderer Ella kisasszonnyal Bátaszéken. — Eljegyzés. Serényi József gépgyári tisztviselő eljegyezte H a r o s k a Ilonkát Buda­pesten. — A Balatonpart szépítése. A mesés szép­ségű Balaton partján élénk mozgalom indult meg a kopár területek befásitására. Ez a be- fásitás természetesen még szebbé és vonzóbbá teszi a magyar tengert. — Jansen Blosoop. A gimnázium háta mögött levő Jansen Bioscopban naponta szebb és változatos műsor kerül színre, igy pl. a mai műsorban kiemelendő az »Északtengeri vadászat« igen érdekes természeti felvétel Nan­sen által, továbbá »Izabella jósága« drámai je­lenet és sok más újdonságok, amelyet szives olvasóinknak b. figyelmébe ajánlunk. — Halálozások, Özv. Ugráczy Józsefnél szül. Gyimóthy Franciska, néhai Ugróezy József vármegyénk volt szolgabirája, később adótárnok özvegye folyó hó 20-án, 78 éves korában Szekszárdon elhunyt. Berhidai Parragh Béla tamási-i ismert ügyvédet és családját fia, berhidai Parragh Ákos okleveles gazdász, egyéves önkéntesnek folyó ^ hó 18-án délután félöt órakor, 23 éves korában történt tragikus és hirtelen elhunytéval súlyos- csapás érte. A korán sírba szállt ifjú temetése folyó hó 20-án délután 3 órakor óriási részvét mellett ment végbe Tamásiban. Halálát gyászol­ják : berhidai Parragh Béla és neje született Pottyondy Mária szülei Dr. Parragh Béla, Parragh Ilonka, Parragh Hugó és Parragh Iván testvérei. — Iskolaszék! tagok pótválasztása Ozorán. A julius hó 12-én megtartott ozorai római katholikus iskolaszéki tagok választását, egy 50 aláírással ellátott felebbezéssel megtámadták és a választás megsemmisítését kérték. A válasz­táson ugyanis többrendbeli szabálytalanság történt, nevezetesen: a választás a szavazók névjegyzéké nélkül lett megtartva, több nő is szavazott, ami már magában véve is semmiségi ok. Legérdekesebb azonban az volt, hogy egy rég elhalt egyén is a leszavazottak között volt. Ezen . indoknál fogva az egyházmegyei hatóság a választást megsemmisítette és uj választást rendelt el, amely e hó 13-án zajlott le. Meg­választva lettek rendes iskolaszéki tagoknak : Cholnoky Lajos, Nagy Pál, Kránic Péter, Barát Imre, Béndek József, Dégi Mihály, ifj. Vég József, id. Gábor István, K. Horvát Mihály, F. Kovács Ferenc, Pozsár György, Barát György. Póttagok : Virág Ferenc, Csapó Péter, F. Kovács István. — Tanitóválasztás. A magyarkeszi-i rk. osztálytanítói állásra György Árpád, a bölcskei ref. tanítói állásra pedig Szabó István választatott be. T o 1 n a y Béla magyar­keszi-i rk. tanító az újonnan szervezett Magyar- keszi községhez tartozó pusztai iskolához vá­lasztatott meg tanítónak. — Névmagyarosítás. Plaskdl József dom­bóvári lakos vezetéknevét belügymin. engedély- lyel »Pataki«-ra magyarosította. — Halálos baleset. Megrendítő eset történt f. hó 4-én Rimaszombaton. Szakait András úri házánál vendégként időző Daróczy Zoltánná Szakáll Jolán, Szakait Mihály nógrádi földbirto­kos leánya családjával a földmives iskolába rándult ki s útközben egy fordulónál 6 éves kis István fia kiesett a kocsiból s a kocsi ke­reke átment derekán. A súlyos belső sérülést szenvedett gyermeket beszállították a városba, de segíteni nem lehetett rajta, f. hó 5-ikén este kiszenvedett. A szerencsétlen eset mélyen le­sújtotta a bánatos szülőket s az egész rokon­ságot. A kis gyermek hült tetemeit f. hó 6-án elszállították Paksra s ott folyó hó 8-án helyez­ték örök nyugalomra nagy és őszinte részvét mellett. A szerencsétlen eset megyeszerte mély részvétet keltett. — Útátjárók átvétele a pécs—bátaszéki b. é. vasúton. A pécs—bátaszéki h. é. vasúton a pályát keresztező útátjárók és hozzájárok hi­vatalos átvétele szombaton történt meg. A ki­szálló bizottságot különvonat vitte hivatalos út­jára, mely a Pécs főpályaudvari állomásról reggel 8 óra 24 pkor indult. A bizottságban résztvettek a közigazgatás részéről: Szinkovich Károly vár­megyei főjegyző, Alacs Zoltán műszaki tanácsos és Fischer Béla vtpegyei aljegyző, a vasút részé­ről: Vörös Hiador máv, főfelügyelő, pécsi for­galmi főnök, Pártos Gyula máv. fütőházi főnök, Berényi Imre, a pécs—bátaszéki h. é. v. pécsi osztálymérnöke, a pécs—bátaszéki hév. építési vezetőségétől Pallos Ignác vállalkozó, György Jenő főmérnök és Rózsa Ernő máv. mérnök. Az érdekelt községek képviselői által történt átvétel után Bátaszéken társasebéd volt a bizottsági tagok részére. — Képkiállitás Gyünkön. Özv. Koroknyai Ottóné szül. Kotsy Horváth Jolán, ismert festő- művésznő, ki jelenleg Gyönkön nyaral, a gyönki kaszinó kistermében folyó évi 28-tól, október l-éig bezárólag festményeiből képkiállitást ren­dez, a gyönki gimnáziumi szegény tanulók ja­vára. Beléptidij 60 fillér. A képkiállitás nevezett napokon d. e. 10-től d. u. 4-ig van nyitva. A beléptijegy egyúttal sorsjegy is, amennyiben fentemlitett művésznő kisorselásra egy remek 1111. szeptember 21. Levesek, mártások, MAGGI kitűnő, erőteljes ízt kapnak, ha azok elkészítéséhez MAGGI"’ húsleves kockából. főzelékek stb. előállított húslevest használunk. Darabja 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom