Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-18 / 75. szám
XXI. (VII.) évfolyam. 75. szám. Szekszárd, 1911 szeptember 18. IDUIAVÁRHEGSE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár Egészéire. . 16 korona. Kél .évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Mlidfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- fa vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinft kétszer s hétfőn és csütörtökön. EBye» tzémok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi telelon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be** küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Vasuii helyzetünk. Irta: Bartai Béla. Csak köszönettel tartózhatom a Pécsi Naplónak azért, hogy a baranyavári összeköttetés dolgában irt cikkemmel szemben állást foglal. Hogy mint Pécs város érdekének természetes őre, első sorban ezt veszi alapul s hogy ' a gombosi áthidalásnak Pécsre átmenetileg rossz befolyását ép úgy elismerve, mint én, Pécs város rossz közlekedési helyzetére rámutat, az az uj helyzettel szemben tisztje és kötelessége is. Csak ott téved, midőn egyrészt nagyon túlértékeli a Baranyavár melletti állásfoglalásom értékét, mert hisz még ha Bród —Pécs meg is lenne, Pécs — Dombóvár — Budapest másodvágá- nyositása nélkül a forgalom lebonyolítása ezen a szakaszon teljes lehetetlenné válnék ; — de téved abban is, midőn most, tán mert egyrészt a Pécs—Bátaszék silány kivitele & a Baja—Bátaszék elsőrangusitásának lassú tempója folytán ennek közgazdasági hasznát még érezhetően sem Pécs sem Baranya (de Tolna sem) látja, ennek a vonalnak az építését Pécsre és Baranyára káiosnak állítja oda. Már csak azon kitűnő baranyavármegyei férfiak s elsősorban Pécs akkori polgár- mestere s képviselője oly nagymérvű tevékenységének igazolása szempontjából is, ezzel szemben csak két dolgot konstatálok : 1. Aki tudja, micsoda nehézség volt a Baja—Bátaszék közti legrövidebb,, csak egy hidat és pár kilométer összekötő szakaszt igénylő vonalat keresztülvinni, (hisz, ha az Eskütéri hid körüli zavarok nem lettek volna, még ez is kimaradt volna az inves- tició javaslatból) az csak helyesnek ismerheti el Baranyavármegye akkori vasúti politikáját, mely a lehetetlen kivitelű s mint nyugotkeleti transversális hosszabb : mohácsi uj vasút és áthidalás helyett, a lehető Baja— Bátaszék mellett foglalt állást. 2. A bátaszéki vonal Pécs és Baranya helyzetét nem harmadrangúvá tette volna; ellenkezőleg — akkor Baranya és Pécs, melynek folyamnélküliségét a Napló nagyon helyesen hangoztatja, a legközelebbi nagy transverzáeiós nyugati vonaltól (Budapest— Bruck) — kétszázhetven kilométernyi távolságra volt. most Bátaszék vagy Dombóvár révén csak hetven kilométernyire van a nagy alföld-nyugati transversálistól; azelőtt nem volt az Alfölddel direkt összeköttetése — most megvan. Persze akkor mi Pécs— Bátaszéket nem mint egy rosszul épült vicinálist, hanem, mint az áthidalás integráns és szinte mint államvasut kiegészítő részét képzeltük. Bizonyítja ezt különben az is, hogy akkor az én indítványomra Tolnavármegye a pécs—bátaszéki vasúthoz való hozzájárulást épen azért, mert ezt állami föladatnak tekintette, megtagadta; hiszen az állam egy megbocsáthatlan hibát követett el, midőn ezt a szakaszt, mely Kőrös— Pécs—Bátaszék révén a kőrös—dombóvári szakaszt az alföld—fiumei teherforgalomtól mentesiti, sőt' Dombóvártól Sárbogárdig is Szekszárd—Sárbogárd utján, mint már most a szénküldeményeken látjuk, —■ a magánvállalkozásnak engedte át. Bátaszéktől pedig Fiume felé azért fogja nem Dombóvár—Kőrösön, hanem Pécs—Kőrösön át irányítani az Államvasut a fiúmé—alföldi forgalmat, mert Bátaszék—Dombóvár már most is, méginkább a gyorsvonat létesítésével, már a normál forgalmát is alig bírja majd el. És ép oly kevéssé fog Tolnavármegye ezen álláspontjáról eltérni Baranya- vár ügyében is. Mi ezt, mint állami vasutat kontempláltuk és kontempláljuk is. A mostani pécs—bátaszéki silányság második kiadására (mely Pécsre nézve az áthidalás előnyeit még évekre paralizálja) egy garasunk sem lesz. Mi az állami kiépítést fogjuk sürgetni; s épen ezen állami kiépítés közös sürgetésére kértük és kérjük Baranyát. Tévedés az is, hogy a mi vasutunk elsőrangusitása Baranyavárhoz volna kötve. Ezt meghozza a nagy fiumei és zimonyi forgalom. Nekünk tolnamegyei szempontból teljesen mindegy lehetett volna, hogy Bátaszéktől azután via Pécs, vagy via Baranya- vár megy tovább a boszniai forgalom. Hogy vnem Pécsnek, hanem Baranyavárnak kell mennie, ez országos és stratégiai érdek. Pécs város ne essék saját megyéjével szemben ugyanabba a hibába, mit nagyban Budapest az egész országgal elkövetett, t. i. hogy környéke természetes gazdasági fejlődésével ellentétbejutott. Baranya északi felét a bátaszék—dombóvári transverzáció fogja gyarapítani s ezáltal direkt és indirekt Pécset is, a baranyavár—bátaszéki pedig a megye keleti felét szolgálja, A baranyai bányászat alföldre juttatása, Pécsnek Eszékkel való jobb összeköttetése (kivált ha Kiskőszegnél a drávavölgyi vasút a Dunán, Bácskával még egy 16000 koronás Escker- és Wolf-féle nafta kompot állít be) s a drávamenti vasút révén ez összeköttetéstől a megye e részének olyan gazdasági fellendülése várható, mely Pécsnek sokkal nagyobb hasznára válik, mint a mostani állapot, annál is inkább, mert hiszen a miholáci, a szlavóniai uj összeköttetés úgyis meglesz. A kérdés tehát ma nem az, Tolna-e vagy Baranya—Pécs—Bród vagy Baranyavár, hanem az, hogy Tolna és Baranya vagy Bácska ? Bátaszék—Baranyavár — vagy Gombos—Szabadka, ilietve Baja? Hogy Pécsnek a gombosi elterelés kárára van, ezt konstatálja a Pécsi Napló is; hogy az államot bele lehet vinni a bátaszék—baranyavári, vagy egyelőre legalább a bátaszék— mohácsi, öt-hat milliós, de nem a pécs— bródi hatvanmilliós építésbe, ez is kétségtelen ; Pécsre és Baranyára tehát még sokkal fontosabb a dolog, mint Tolnára. Vasúti kérdésekben a íődolog a decentralizáció, ennek eszköze a bajai hid; a kelenföldi hid megduplázása, melyen most a bajai hid ép oly geniális, mint lelkiismeretes megépitője, Bartba Emil államvasuti főmérnök dolgozik, a komáromi hid, a gödöllői rosszul szerkesztett villamos által, higyjük, csak egy darab időre megakasztott Vác—Aszód. Ezt is sürgettük és sürgetjük, pedig 180 kilométerre esik tőlünk; de Tolnamegye boldogulására a decentralizáció és fővárosi forgalmunk szempontjából fontosabb, mint sok megyei vasút. A gyönk—hidas—pécsi vonal kiépítése igen helyes dolog volna — csakhogy az állam itt, amint a dombóvár—pesti második vágány meglesz, ab Pécs, megint olyan versenyképes lesz, (teherforgalmilag) hogy vállalkozó erre a drága vonalra alig fog akadni. * I * Eddig azonban inkább Pécscsel foglalkoztunk e kérdésben, mint Baranyával. Hogy épen annak a bortermő vidéknek milyen fontos a Pécsre és Baranyára olyan káros bátaszéki transversális mihamarábbi fejlesztése, arra szolgáljon egy kis reminiscencia. Most 10 éve együtt voltam Gasteinban a Schenker & Co. nagy világspeditőr cég főnökével, ki egy schweiczi kisgazda fiából az Elba forgalom harmadrészének, 20 óriási hajó, a páris—londoni direct hajójárat tulajdonosává küzdötte fel magát. Éppen akkor a Rohonczy-íéle szőlőexportról volt szó. Meg is kérdeztem, hogy lehetne a magyar bor exportot fellendíteni ? »Most megint vannak boraik; miért nem próbálják meg a schweici piacot visszaszerezni boraik számára; hisz oda azelőtt ujbort sokat exportáltak?« Ezt kérdé. Visszajövet az ideát Kardos Kálmán és Perczel Dezsőnek megemlítvén, mindaket- ten emlékeztek, hogy a filoxera előtt, Bony- hádról nagy kivitel volt Schweicba uj borban, sőt Bonyhádon állandóan tartózkodott egy schweici ügynök. Épp akkor írtam ez ügyben az OMGE-nek és a pécsi kamarának, hogy az áthidalás kapcsán a borexport révén direct export tehervonatok szervezését készítsék elő. Az OMGE. bölcsen kitanitott, hogy Schweicba nem lehet magyar bort kivinni, mert az olasz bor közelebb van. (Hogy annak a mustja már a mi mustunk előtt érik, azt nem vették figyelembe.) A pécsi kamara hogy mit csinál, azt nem tudom. A farit az volt, hogy kétéve és tavaly schweici’ bor- kereskedők tetemes bevásárlást tettek uj magyar borból — Sopronban. Ez is jó, annyival kevesebb nyomja a többi bort az országban, de hogy micsoda jelentősége lehet csak ebben, az egy termelési ágban is Baranya számára a bátaszéki transverzá- ciónak, ezt ez az eset is mutatja. Az alexandriai összeköttetést is éppen a termény export érdekébon sürgettük. — Egy paksi kereskedő megvette a homoki boromat, kóscher bornak jámbor egyptomi izraeliták számára. Akkor nagy volt a gazdasági depressió, borra, vajra sokat remélhettünk az orient fejlődésétől. Csak üljenek benne francia tőke és olasz (háromszor, otthon, Marokkóban és Argentínában aratórészt kapó) munkások Marokkóban, (mely nagyobb és termékenyebb, mint a monarchia két állama együttvéve) s nyissa meg a magas búzaár, Argentina, Kísázsia és Kanada földjeit s legyen megint olcsó búza, bor és tej és akkor még jobban érvényesülnek — Baranyára is a baranyavári kapcsolat előnyei is. Én megvagyok győződve arról, hogy, ha a gombosi elvont forgalom feletti nagyon érthető elkeseredést az ezen kár reparálására irányzott — megfontoló kalkuláció követi Pécs váos köreiben, ők is megfognak győződni arról, hogy a Pécsi Napló „mátkája“ — mátkája — Tolnának, — de még inkább mátkája Baranyának is.
