Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-14 / 74. szám
XXI. (VII.) évfolyam. 74. szám. Szekszárd, 1911 szeptember 14 MIIAVÄWIEÖ! E É5 A KÖZÉRDEK Előfizetési ár • A a ■ ■ Hl ■ ■■ M ■ ■■ Bi ■■ ■ ■ MS sm Szerkesztősé?: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. ■BKifizetéseket és hirdetéseket a kiadó- fa vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon, POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hefenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Egyes számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleíOn-Szám 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. siám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre b* - küldik. 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Megint a hus-kérdés. Az argentínai husbehozatal kérdése ismét előtérbe lépett. Okot erre Gautsch baro osztrák miniszterelnök udvariassági látogatása szolgáltatott, aki Budapesten a magyar kormányférfiakat és közéletünk kitűnőségeit meglátogatván, újból felvétettek az osztrákok által szorgalmazott argentínai husbehozatal kérdésében a tárgyalások, melyek pár héttel ezelőtt azért nem vezettek eredményre és azért szakadtak meg, mert a magyar kormány a husbehozatalhoz leendő hozzájárulását állítólag oly vasúti csatlakozási és tarifális feltételekhez kötötte, melyeket az osztrák kormány megadni és elfogadni nem akart. Jellemzi a helyzetet, hogy a magyar közvélemény a magyar kormány feltételeire vonatkozólag inkább csak a tapogatódzásra, kitalálásra van utalva, amely téren ugyancsak kezünkre játszik az osztrák sajtó, mely késhegyig menő harcba lovalta magát bele a magyar kormány álláspontjával szemben. Az osztrák sajtó e harca minden inkább, csak nem tárgyilagos, és az osztrák kormányra nézve se igen megtisztelő, mert kétségtelen, hogy a gyűlölködő sajtóharcban az osztrák kormánynak is benne van a keze. Az argentínai husbehozatal kérdése eredetileg lényegtelen és jelentéktelen volt. Arról volt szó, hogy a magyar kormány adja beleegyezését bizonyos mennyiségű fagyasztott argentínai húsnak behozatalába. A magyar kormány, hogy előzékeny és jóindulatú eljárásra adjon példát, beleegyezett 2000 tonna fagyasztott hús behozatalába. De az étvágy evés közben jön meg, az argentínai fagyasztott hús eléggé használhatónak és eléggé olcsónak bizonyult és minthogy a husdrágaságnak nemcsak hogy hanyatlása nem várható, hanem fokozódására lehetünk elkészülve, az osztrák kormány a korlátlan husbehozatal megadását kéri, a fellármázott osztrák közvélemény pedig jogtalan magyar túlkapásról, Ausztria kiéhezte- téséről beszél és követeli, hogy az osztrák kormány a husbehozatal kérdésében a magyar kormány megkérdezése és hozzájárulása nélkül, szerződést szegve, döntsön. Ami a kérdés lényegét illeti, minthogy a husbehozatal kérdését és a magyar kormány beleavatkozási jogkörét a kiegyezési szerződéses törvény szabályozza, bizonyosra vehető, hogy e kérdés a magyar kormány hozzájárulása nélkül és ellenére nem fog megoldatni. De bármilyen legyen ez a megoldás, az osztrákoknak és pedig úgy a kormánynak, mint a közvéleménynek meg kell mutatnunk, hogy szerződésileg biztosított jogainkat elsikkasztani, azokból magunkat ki- forgattatni nem engedjük. Egy szóval sem állítjuk azt, hogy a magyar fogyasztónak nem volna érdekében, hogy aránylag olcsó húst hozhasson be Argentínából, sőt azt állítjuk, hogy ez nekünk .még inkább érdekünkben állna, mint . az osztrákoknak, mert mi náluknál sokkal szegényebbek vagyunk ; — de az ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell, hogy az 1917. évig érvényes kiegyezés megállapodásai, melyek állattenyésztésünket és hústermelésünket úgy Ausztriában, mint Magyarországon egyenlő alapokon védik, halomra döntessenek csak azért, hogy Ausztria ipara Argentínában uj piacot kaphasson és egy osztrák hajósvállalat visszrakományul olcsó húst szállíthasson az osztrák és magyar vámterületre. E hus-kérdés tárgyalásában legjellemzőbb, hogy az osztrákok minket magyarokat úgy állítanak a világ elé, mint akik őket kiéheztetni és éhenhalatni akarjuk, holott az argentínai fagyasztott hús behozatalát az osztrák agrárius-körök még hevesebben ellenzik, mint a mieink. Világos jele ez annak, hogy az osztrákok, legyenek bár merkantilisták, vagy agráriusok, egyformán önzők. Velők szemben kérlelhetetlenül önzőknek kell lennünk nekünk is. A fagyasztott hús behozatala mellékes, mert e hús egyetemes fogyasztásra nem alkalmas. A fő, hogy az osztrák önzéssel szemben érvényesítsük kiegyezésileg biztosított jogainkat úgy, hogy közgazdaságunkra a lehető legnagyobb előny háruljon. F. M. Bartal Béla vasútja. Lapunk egyik közelebbi számában hatalmas cikk jelent meg Bartal Béla kir. kamarástól, a kiváló publicistától, amelyben Baranyát, úgy a vármegye, valamint Pécs város jól felfogott érdekei szempontjából a legnyomósabb okok hangsúlyozásával, igyekszik megnyerni a sárbogárd—bátaszék baranyavári összeköttetés eszméjének, amely az egyedüli reális megoldási mód a nagy magyar Alföld megtorlódó forgalmának célszerű levezetésére, vagyis a forgalom bifurkálására. Ez a lelkes cikk nagy feltűnést keltett nemcsak itt minálunk, de ugylátszik, a szomszédban is, mert a Pécsi Napló — Pécs város érdekeinek emez igazi sovinistája — külön vezércikket szentel neki, amelyben elismerve Bartal Béla kiváló, nagy publicistái érdemét, — amely szerinte legfőbb tényező volt a pécs— bródi vasút terve ezidőszerinti kutbaesésének — Pécs felé hajló jóindulatával mindenképpen meggyengiteni kívánja a baranyavári összeköttetést sürgető cikk megdönthetien érveit. Jó lesz vármegyénknek eme ügyben fel tenni a jól és tisztán látás szemüvegét, ezért szószerint leközöljük érdemes laptársunk fejtegetéseit, megtéve rá röviden a mi ellenészrevételeinket is. Szól tehát a P. N. cikke ekképpen: Mint Bartal Béla, minden, a forgalom megjavítása érdekében megirott cikke, ez is okosan megirt cikk és mindenképen következetességre vall, hogy ma is híven régi álláspontjához; sürgeti Tolnavármegye részére a fővonalat Budapestről Boszniába, mely pedig jóidőre el- ejtettnek tekintendő. (Ellenkezőleg! A szerk.) Gyengének érezvén ezen és csakis ezen cél elérésére magát Tolnavármegyét, udvariasan Baranyavármegyét és Pécs szab. kir. város törvényhatóságait hívja föl a keringőre, hogy azután ő maga vigye el a forgalmiig agyoncsapott Pécs orra elől a szép mátkát: a jó vasúti összeköttetést. Bartal Béla urnák jó része van abban, hogy Baranyavár- megye és Pécs szab. kir. város csatlakoztak azon mozgalomhoz, mely végeredményében a baja—bátaszéki áthidaláshoz vezetett, melyről most már tudjuk, hogy az félig katasztrofális helyzetbe juttatott bennünket, mert harmadran- gusitotta forgalmunkat, a katasztrófát befejezte a gombos—erdődi vasúti hid megépítése, mely Pécs városát egyszerűen félretolja a Bosznia felé vezető országúiról, mert elvesei tőlünk a Bosznia felé vezető átmeneti forgalmat is. Ahelyett, hogy teljes erővel küzdöttünk volna és kiküzdöttük volna a Dunának Baranyavár- megye területén, akár Mohácsnál, akár Kis- kőszegnél való áthidalását, Bartal Béla ur kezdeményezésére és rábeszélésére, bevalljuk, hogy szűk látókörrel a bátaszéki áthidaláshoz csatlakoztunk, mely a gombosi áthidalással egyetemben úgy az alföld—fiumei, mint bosznia-herce- govinai forgalmat teljességében eltereli tőlünk, és amint berobog majd Pécsett a budapesti gyors, innét már csak másodrendű és vicinálisösszeköttetések vezetnek tovább, mint most. Tolnavármegye csendes székhelyéről, mig Pécs lüktető városi életével, kulturális fejlettségével^ nagyrahivatott, de vizi ut és megfelelő forgalmi, eszközök hiányában elmaradó kereskedelmével tespedésre van kárhoztatva, mig a vasúti fővonalak mentén fekvő életerős városok, mint Arad, Nagyvárad, Temesvár, Kolozsvár, Miskolc, még Kaposvár is érezik, mint hoz életet e városok vérkeringésébe a jó vasúti összeköttetés. Pécs városát kiragadni ezen superioritásból, messze vidékről jövő, távolba robogó vonatok főállomásává avatni Pécset, ezt célozta Pécs, amikor a koalíciós kormányt megnyertük, hogy uj fővonalat létesítsen Pécsről Bródba s onnét uj, az eddiginél rövidebb, rendes nyomtávú vasutat Sarajevóba, hogy a csereáruk átrakodás nélkül mehessenek Bécsből, Budapestről Pécsen át Boszniába, onnét a novi-bazári sandzsákon át Törökországba, Szalonikibe, esetleg Athénig. Elsőrangú vasúti szakemberek helyesnek, célszerűnek találták e vonalat, (Persze, mert a nagypolitika játszott közbe. Szerk ) melynek előkészítésébe, tracirozásába mintegy negyedmillió koronát költött a kormány. Igaz, hogy néhány kilométernyi különbözet lett volna a végállomásig, mivel Budapestről Pécsre tán 60 kilométerrel hosszabb az ut, mint az szükséges lenne, mert ezen vasút építésénél se függeszr- tette föl Pécs hagyományos fölületessége,, slend-riánsága és önző érdekek befolyása városunk megnyömoritását, de amúgy is egyik jövendő forgalmi föladatunk, hogy Hidegkút— Gyönkről Szászváron át uj és rövid vasút épüljön ki Pécsre, mely ezen különbözeiét el fogja tüntetni. A szép tervet mindenki helyeselte, csak épen Bartal Béla ur nem tudott belenyugodni, hogy az ő kedvenc szekszárd— bátaszéki vasútja továbbra is vicinális vasút maradjon, ahelyett, hogy azon robogjon végig az uj török luxus vonat és valóságos sajtóhadjáratot indított a Pester Lloyd és Az Ujság-ban a pécs—bródi vasút ellen. Mintegy 25 millió koronás beruházásról lévén szó, (az utolsó 10 év obstrukciói már mintegy 300 millió korona kárt okoztak az országnak, amelyet valahol csak be kell hozni !) könnyű volt a kormányt eltéríteni jó szándékától, melynek megvalósításával nagy szolgálatot tett volna az ország forgalmának és talpra állította volna Pécs városát! A pécs—bródi összeköttetés szükségessége mellett fővárosi lapokban megjelent alapos tanulmányok és a helyzet ismeretén fölépült publicistikai megnyilatkozások nem építették már föl, amit Bartal Béla cikkei leromboltak és elestünk a pécs—bródi állami fővonaltól, melyet a keres- kereskedelemügyi kormány már csak azért is elejtett, mert azért a koalíciós kormány exponálta magát szóval, írásban és mintegy negyed- millió, most már elpazaroltnak tekinthető költekezéssel. Ez volt viszonzása Bartal Béla ur részéről. Baranyavármegye és Pécs azon önzetlen csatlakozásáért, mellyel a tolnavármegyei érdekek előmozdítására sietett, olyan vasúti hid létesítése érdekében, mely Pécs távolról való elkerülésével az alföldi forgalmat Dombóvárorr át tereli a tengerpart felé!
