Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-31 / 70. szám
XXL (1111») évfolyam. 70. szám. Szekszárd. 1911 augusztus 31 ■nOM 11 KÖZÉRDEK Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. ■HSÜEetéseket és hirdetéseket a kiadó- hvatalon kiviil elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdona POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszel*: hétfőn és csütörtökön. Egye» »iámon ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj lstvón-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. ▲z előfizetési pénzek és hirdetések ids küldendők. Néptanítóknak* ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A Nádor-csatorna társulat száz éves Jubileuma. — Peln Mátj ás. — Sióagárd, 1911 augusztus hó. Két emlékkövet fognak az idén Székes- fehérvár és Szekszárd határában elhelyezni. Ez emlékművek leleplezése bizonyára nem kelt oly érdeklődést, mint például valamely alacsonyabb rangú alanyi költő kéthetes vándorlakásának disztáblával való megjelölése. Nemzeti önérzetünket és büszkeségünket sem neveli oly mértékben, mint ha ez az emlékoszlop nem a Sárviz-csatorna kezdő és végpontján, hanem valamely csatasik embervéres mezején diszlenék. De akik megyénk, környékünk, hazánk igaz jólétének rugóit: közgazdasági viszonyainkat figyelemmel kisérik, azoknak élénk örömére szolgálhat ez az emlékezés, mező- gazdasági kultúránknak és magyar mérnökeinknek ez az ünnepe. Száz év alalt közel százezer hold területet csapolt le, szárított ki a Nádor- csatorna társulat, mely egy évszázaddal ezelőtt, Simoníornyán alakult az érdekelt földbirtokosságból és községekből. Egy ősi ingovány volt itt, mely Veszprémmegyében kezdődve, széles, buja szalagban végighúzódott Fehér- és Tolnamegyéken, mig végül Tolnamegye délkeleti részén a Duna árterébe veszett el. A diluviális, a bibliai »özönvíz«-korszak után, mikor az ország nagy részét elborító tenger levonult hazánk területéről, maradt, rekedt itt e mocsaras terület, ugyanegy időben a még mélyebben fekvő Balatonnal és# Fertővel. Ez bizony régen történt; de át a kő-, bronzkorszakon, a történeti korszakon, a kiváló kulturális érzékkel biró rómaiak birtoklásán, fel egészen az újkor elejéig megmaradt ez ősi állapotában a Sárrét. A XVIII. század második felében, a »felvilágosult« Mária Terézia korában, mikor először terjedt ki az uralkodók figyelme a köznép helyzetére, az urbériség megpróbált rendezésével egyidőben, vették tervbe a 120 község életét elsorvasztó, a mérges kigőzölgésü Sárrét rendezését. 1771-ben kelt a pozsonyi helytartósági rendelet, mely az egész ingoványos terület pontos térképezését rendeli el. A terepfelvétel elkészültével a lecsapo- lás módját Böhm Ferenc mérnök tervezte meg. Kitűnő lecsapolási alapelve, melyet talán egész Európában ő állapított meg először, az volt, hogy a, külső vizet a belső víztől el kell különíteni. A mocsaras völgy legmélyebb vonalán vezette a lecsapoló csatorna gyanánt működő Sárvizet, mig a völgybe torkoló külső vizeket, a Kapóssal egyesült Siót külön csatornán magasabb mederben a völgy szélén vezette. A terv szerint csak Agárd alatt egyesült volna a két csatorna. E pompás terv azonban csak terv maradt, mert a vármegyék a költségek viselésében nem tudtak megegyezni. — Kivitelre csak 1810-ben került, mikor a simontornyai közgyűléssel József nádor felhívására megalakult a «Sárvizi társaság», amely később a «Nádor csatorna társulat» cimet vette fel. Igazgató mérnöke, a zseniális Beszédes József, elejétől végig Böhm intenciói szerint oldotta meg a Sárrét lecsapolását, A két párhuzamos csatorna, a Sió és Sárviz e tervezet alapján el is készült 1825-ben, Agárd alatt egyesült és Bátánál ömlött a Dunába. (Adatok vannak reá, hogy Csapó Dániel alispánsága alatt öntözési kísérletek is tétettek. A szerk.) 1854-ben a Sárviz alsó szakaszán oly változások létesítettek, hogy a Beszédesféle kivitel kiegészítésre szorult. Az abszolút kormány ez időben eszközöltette ugyanis a Szekszárdtól Bátáig terjedő Sárköz kiszárítását. A Sárviz vizét ezután nem vezették a Sárközön keresztül a Dunáig, hanem a szekszárdi vámhidtól egy nyílegyenes átvágással a Kutyatanyához, a taplósi Dunaágba, illetve innen a tolnai Holt-Dunaágba. A sárközi 50 kilométeres szakasz helyett igy 4 kilométeres csatornán jutott le a kanális vize „a Dunába. A régi, közvetlenül Szekszárd, Ocsény, Decs, Pilis, Báta alatt elhúzódó Sárviz alsó szakasza ezzel holt mederré vált, ennek áradásaitól mindenkorra meg lettek mentve e községek és környékük. Csakhogy most máshonnan jött a veszedelem. A Duna vize magas vízállásakor benyomult a Sárviz csatorna medrébe, abban felduzzasztottá a vizet 27 km. szakaszon, fel egészen Kölesdig is. A csatornák ily magas vízállásra nem készültek, védtöltések- kel nem voltak ellátva, a felnyomuló Duna vize évenkint többször elöntötte az Agárd- tól Kölesdig terjedő, Harcon, Kajmád-pusz- tán, Medinán, Apátin, Hidja-Jegenyésen áthaladó 16 km. hosszú szakasz környezetét, a már kultúra alá vett kitűnő termőföldeket. Tolnavármegye közönsége 1891-ben irt fel a földmivelésügyi miniszterhez, kérve őt TÁRCA. Liszt Ferenc levelei, báró Augusz Antalhoz. — 1846-1878. — — Kiadja: Csapó Vilmos« — Budapest, 1911. 1897—1898 ban, a Garay Album szerkesztésekor alkalmam nyílott, hogy az akkor még Szekszárdon volt báró Augusz-féle levéltárban kutassak. Bár más volt a szándékom, futólag az ujabbkori történetírás számtalan értékes adatát láttam ott. Báró Augusz Antal a régi emberek szokásához híven, gondos, a pedánságig pontos .volt a hozzájutott iratok megőrzésében. Hatalmas íróasztala fiókja sok érdekes írást rejtegetett az Udvarral való összeköttetése idejéből is. Nem egy levél, távirat volt ott az uralkodócsalád több tagjától. Talán még meglesz valahol Albrecht főhercegnek az az érdekes levele is, amelyet az ismert, sokat emlegetett patent ^jti^di^á után irt, a protestánsokat védelmébe vevő Augusznak, amelyben azt irj a, hogy ezeket a hajolni nem ' igen akaró rebbeliseket «mindenáron meg kell törni*' Gondosan összecsomagolva ott voltak az udvartól, különböze ünnepi alkalmakkor vett üdvözlő táviratok. Egy hatalmas fiókot pedig Zdfttf Ferencnek, br. Augusz Antalhoz franciául és németül Írott levelei töltöttek meg. Azoknak kétségtelenül nagy irodalmi, de különösen kortörténeti értékére figyelmessé, tettem dr. Ferenczy József egyetemi tanárt, Garay János életrajzíróját, ki meg is Ígérte, hogy egyszer időt szakit az azokban való búvárkodásra. Más irányú elfog- laltatásai azonban nem engedték meg ezt. Időközben az Augusz-ház is gazdát cserélt, az érdekes iratokról, könyvtárról aztán csak annyit tudtam tovább, hogy azok báró Schell József katalini birtokára kerültek. örömmel látóm és tapasztalom azonban, hogy ezek az érdekes iratok ahhoz értő, őket megbecsülő uj gazdát nyertek. Báró Schell Józseftől nemrégiben egy jókora csomagot kaptam átnézés végett: Garay reliquiákat, Garay Jánosnak kiadatlan gyermekkori verseit, amelyeket mecénásához, báró Augusz Antalhoz hordogatott apránként, aki azokat aztán megőrizte s jutalmul kisebb-nagyobb összegeket csusztatgatott a fiatal poéta kezébe. Még nem is végezhettem e re- liquiákkal s íme a tegnapi posta már újabb meglepetést hozott, egy 228 oldalra terjedő vaskos könyvet, amelyet Csapó Vilmos kir. kamarás adott ki s báró Schell Bauschlott Józsefné, szül. gróf Sigray Klárának, báró Augusz Antaí unokájának ajánlott. Liszt Ferenc előbb említett levelei ezek br. Augusz-Antalhoz, összesen 117. Gondosan csoportosítva, írásuk sorrendje szerint s előszót, magyarázó szöveget Csapó Vilmos irt hozzájuk, kibővítve saját egykorú feljegyzéseivel. És itt megállhatunk egy kissé. Liszt Ferenc. leveleinek közzététele irodalmi esemény. Számtalan zene s kortörténeti adatával, érdekes feljegyzésével, nagy érdeklődést, sőt szenzációt fóg kelteni nemcsak itt, de külföldön is. Egyet sajnálhatunk csupán, hogy ez a Liszt Ferencről megjelent első magyar kiadású könyv sem egészen magyar, mert amint Csapó Vilmos, a könyv kiadója előszavában írja >aa idegen, de nemzetközi nyelven irt levelek irodalmi becsét nem merészelte a lefordítás gyengítésével érinteni.« így e levelek csak részben szolgálják azt a nagy és kívánatos célt, hogy Liszt sok tekintetben misztikus s nem egyszer ferdén beállított alakját teljes megvilágításban lássa a nagyobb közönség is. De ez a könyv igy is a leghatározottabb nyereség az amúgy is hiányos magyar momoire irodalom terén, mi tolnamegyeiek pedig igazán hálásak lehetünk Csapó Vilmosnak, hogy saját egykorú feljegyzéseit is hozzáadva, számtalan uj, eddig alig ismert adatot, történeti vonatkozást mentett meg az utódok számára abból a korból, amikor Szekszárd-Tolnavármegye egy kis »irodalmi, zenei központ«, vagyis nem egyszer világhírű művészek találkozóhelye volt. Hálával s mondhatni nem kis büszkeséggel tekinthetünk mi, tolnamegyeiek Csapó Vilmos kir. kamarásra, akinek irodalomszeretete családi hagyomány s irói készsége is mintegy az ősöktől örökölt. Családjának egyik tagja Csapó István már 1702-ben könyvet irt »Dissertatió phisicó- asztronomia« címmel s Csapó József — kiről a debreceni Csapó-utcát elnevezték — írja >Az első magyar füvészeti könyvet« s külföldi úti naplóját, tudományos feljegyzéseit a Nemzeti Muzeum őrzi. Csapó Dániel Tolnavármegye egykori hires alispánja is nagy irodalom barát volt, pártfogója Garay Jánosnak s mellette minden szépnek _és jónak. Csapó Vilmos maga is irt s éppen Arany János buzdítására verseket, elbeszéléseket, útirajzokat, művészeti cikkeket. Az ő általa kitűzött pályadijnak eredménye Garay János életrajza, amelynek megjelenése is az ő anyagi támogatásával történt. 1904-ben aztán kézirat gyanánt kiadta Tagyosi Csapó Ida Nemeskéri Kiss Pálné naplóját. Személyes tapasztalataim vannak, hogy milyen nagy érdeklődést keltett vele történetiróink körében, akik közül többen közvetítésemmel óhajtottak az említett
