Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-24 / 68. szám
XXI. (VII.) évfolyam. 68. szám. Szekszárdi, 1911 augusztus 24 Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . E*y szám ára 16 korona. 8 1 4 „ 16 fillér.. ■liöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- fa vatalon kivül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egyes számok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi telelOIl-SZálll18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és li. Szerkesztőség: - Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre be küldik^ 8 kor. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő . BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulájdonosok a szerkesztők. A tűzvészem megelőzése. A nyári hőségnek rendes kísérője a szapora tüzveszedelem. A napilapok már úgyszólván állandó rovatot voltak kénytelenek nyitni a tüzesetekről szóló hireknek. Ha elolvassuk ezeket a híreket, csaknem mindegyik azzal végződik, hogy oltásról, mentésről szó sem lehetett, a nép fejvesztetten, tehetetlenül állott a veszedelemmel szemben; a legtöbb pedig ehhez még azt is hozzá teszi, hogy a szenvedett kár egészben vagy részben, a biztosítás utján megtérül. Szomorúan kell elismernünk, hogy a nép fejveszettsége, tehetetlensége a veszedelemmel szemben — különösen ha a tüzveszedelem nagyobb — mindig tapasztalható. Ez kétségtelenül növeli a veszedelem káros következményeit. De legtöbbször az az oka a tüzveszedelem nagyobb méreteinek, hogy nincs a községnek tűzoltósága, vagy ha van, nincs kellőleg begyakorolva; ahol azután ezek az okok nem forognak is fenn, megvannak a tűzvésszel szemben való tehetetlenségnek egyébb okai: a megelőző tűzrendészet elhanyagoltsága, különösen a vízkészlet hiánya s a tüzoltószerek karban tartásának elhanyagolása. Hogy tehát a tüzveszedelmeket fejünk felől — ha nem is teljesen, de jó részbe.i elháríthassuk, a kitört tűznek terjedelmét s az ez által okozott kár mennyiségét minél kisebbre szorítsuk, szerveznünk kell első sorban a tűzoltóságot, gondoskodnunk kell TÁ R C A. Attila sírja. Közli: Pataky István. Arról, hogy hol van a hun király sirja, sokat Írtak már és fognak is írni. Kézai, Thuróczy, a névtelen jegyző, Thierry és mások súlyos indo kokkal mutatták ki, hogy hol lehet a keresett sir. Magyarországon kivül keresték már Galíciában is, sőt Olaszországban egypárszor meg is találták mái* *, de azért még sincs. Ez a sir, ránk nézve olyan feltalálhatlan, mint a Petőfi sirja. De keresték egyszer ezt a somogymegyei Attala község határában is. Hogy Attila sírjának Attala község határában kell lenni, elsősorban főtiszteleudő Melbard Gyula, az attalai rom. kath. plébános állította. Véleményét a régi község nevén kivül, sok olyan indokokkal erősitgette, mint akár Szabó Károly, vagy nem tudom én ki. Mert ha az eredmény ugyanaz volt, ugyanazok voltak az indokok is, vagyis egyenlő értékűek. Melhard Gyula megírta Somogyvármegye rendi története egy részét; mély tanulmányt igénylő értékes munka az. Senkisem kételkedhetett tehát abban, hogy Melhardnak Attila király sirja körüli kutatása, következtetése komoly munka, mint ahogy meg volt arról mindenki győződve, hogy Melhard az ő véleményét megcáfolhatatlannak tartja és erősen hitt abban, hogy ásatás esetén sikert- ér el. Az ő véleménye az volt, hogy Attilát tényleg a Duna medrébe tették. A italától azonban a Duna, ha a térképre nézünk is láthatjuk, ha nem is túlságosan, de elég jó messze van. annak megfelelő és állandó kiképzéséről, végre kell hajtanunk a tüzrendészeti kormány- rendeletnek a tűzvészek megelőzésére vonatkozó szabályait, ennek keretében különösen gondoskodni kell a megfelelő vízkészletről, az oltószerek jókarban tartásáról. Mindezeket meg is tehetjük ! Minden községben van — lehetetlennek tartjuk, hogy ne legyen — egy, az emberbaráti célokért lelkesedő, annak érdekében anyagi és erkölcsi áldozatok meghozatalára kész férfiül Ez alakítsa meg az önkéntes tűzoltóságot. Ha az önkéntes tűzoltóság megalakítható nem volna, tegye meg a hatóság a tüzrendészeti kormányrendeletben előirt kötelességet : állítsa fel a kötelező tűzoltóságot vagy szervezzen fizetéses tűzoltóságot. Tűzoltósággal minden egyes községnek kell bírnia 1 Bármilyen — önkéntes, kötelezett, avagy fizetett — tűzoltósága legyen is azután a községnek, gondoskodni kell magának, a község anyagi érdekei támogatására hivatott és kötelezett hatóságnak, hogy azok ki is képeztessenejc .s eredményes működésre képes állapotban fenn is tartassanak. A tűzoltóság azután, nemcsak saját érdekében, hogy t. i. a maga tehetetlensége által a jogosult kritikát elszenvedni kényte- lenittessék, hanem községe érdekében, a »ma nekem, holnap neked« elvének ismeretében, jó karban, eredményes működésre alkalmas állapotban fogja tartani a tűzvédelmi eszközöket. Az állandó vízkészletről való gondoskodás pedig szintén hatósági feladat. Meg: ^ Igen — most. Felelt erre Melhard. De ki bizonyítja ezt nekem, hogy abban az időben nem itt volt e egyik partja, ahol most az Attiláról elnevezett ez a falu fekszik, ki bizonyítja be nekem azt, hogy a nagy király nevét nem azért őrizte-e meg a hely, mert egyik és talán kedvelt tartózkodási helye itt volt. A Du. a sobse volt olyan majdnem állóvíz, mint a Balaton, a folyók ma is tudnának maguknak uj irány törni, akkor pedig az ilyen szeszélyüket nyugodtan elégíthették ki. A név pedig hogy maradhatott volna fent, ha nem annak a királynak a nevét őrizné, akinek valamely nagy tette e helyhez fűződik. A jelen esetben az, hogy itt is lakott és itt kívánta magát eltemettetni. Melhard Gyula oly élénken, oly meggyőződéssel tudott erről a kérdésről beszélni, hogy egy ízben a Mernyén lakó Bertalan Alajos piarista kormányzó azt mondta neki, hogy : — Gyula, ne halogassuk a dolgot. Csináljunk egy ásatást, de ne értesítsük a Muzeumis- tákat . . . — Hiszen nem is akarom még most országossá fújni a dolgot. — Az a kérdés, hogy a föld, ahol ásatni szeretnél, kié ? — A tietek. A piaristáké. — Akkor jól van. Még ma utazom Pestre. Holnapután itt lesz az engedély. Melhard nagyon, őszintén megörült. Bertalan Alajos, a daliás piarista azonban csak mosolygott a saját gondolatától elkábitott ember gyermekes örömén. — Rögtön megyek a főbíróhoz, Trombitás Mihályhoz, hogy ő meg eszközölje ki a közigazgatási engedélyt. — Helyes. Kaposváron úgy is kell várnom, tehet a tűzoltóság a veszedelem csökkentése érdekében mindent, de nem fog eredményt felmutathatni, ha az oltáshoz a kellő mennyiségű vízkészlet rendelkezésére nem áll. A tűzoltó pedig a neki szükséges vizet magával nem viheti, az ő működése kimerül az oltás technikai keresztülvitelében, az oltáshoz szükséges anyagot, a vizet azonban rendelkezésére kell bocsájtani, ott, ahol arra szüksége van : a vész színhelyén. Mindezekkel azonban nincs kimerítve a tüzveszedelem elleni védekezés eredményességének oka. Ezekhez sorozhatjuk, mint egyik legfontosabbat, a nép nevelését. A népbe, a község minden egyes lakosába, ifjúba úgy mint öregbe, férfiba úgy mint nőbe bele kell nevelni, hogy az emberbaráti szeretet nem végződik annál a krajcárnál, amit az ajtónkon kopogtató koldus reszkető tenyerébe teszünk, vagy lyukas-piszkos kalapjába dobunk, hanem elterjed odáig, sőt még tovább is, ahol a vész által sújtott embertársunk segítségünkre szorul. Aki pedig veszedelembe jut, legyen szegény vagy gazdag, az mind segítségre szorul. Aki tehát a segítségre szorulónak támogatására nem siet, nagyobb bűnt követ el az emberbaráti szeretet ellen, mintha a koldus kezéből a krajcárt kiütné. Neveljük tehát a népet, még pedig már akkor, amikor a jóság az emberiség iránt legíogékonyabb, a gyermekkorban, a tűzoltás iránti készségbe s ezen készséget igyekezzünk benne megtartani nem csak az ifjú korban, hanem akkor is, mikor az unokák nagy csoportjának kedvessége von beszélek Talliáu főispánnal, 'vagy Gabrovits főjegyzővel, hogy azonnal küldjék az engedélyt. * Már harmadnap közölte Trombitás Mihály igali főszolgabíró Melhard Gyulával, hogy az engedély meg van adva. A hatóságot, mint a járás főbírája, ő fogja képviselni. A határnapot vele azonnal közöljék. * A határnapot megelőző délután egy tárl szekér három jó nagy ládával indult Mernyérő- Attala felé. A kocsis és három megtermett cseléd ült a társzekéren. Két óra malva egy kocsi fordult ki a mernyei kormányzói lakból. A kocsiban ült a kormányzó, Trombitás Mihály főszolgabíró és Villax Gyula az igali jegyző. Ez utóbbit azért vitték, hogy a jegyzőkönyvet vezesse és mert olyan pénz ismerős volt, hogy kártyázás közben nemcsak a hamis pénzt ismerte meg, ha az asztalra dobták, de majdnem mindig megtudta mondani, hogy melyik évben csinálták a jó pénzt. Mert annak minden évben kopni kell és igy amig a pénz öregszik, a hangja fiatalodik. El mentek még Igáiból Melitzkó Miklós járásbiró sé Hűek György plébános, Kaposvárról Gabrovits főjegyző, Andorka Elek ügyész, Danielovits gimn. igazgató és . . . De hát már nem sorolom elő a többi neveket, mert már ez a sok név is igazolja, hogy közleményem az igazságot adja elő. Elég az hozzá, hogy 20 ember jelent meg az attalai plébánián. Ezek az urak bizonyára mind értettek a régiségekhez, ha nem is annyira, mint a szabolcsmegyei dr. Jósa András. Es pedig, hogy a mai nap célja és az ital közt is meglegyen az összhang, Melhard Gyula a reggelihez csakis jó ó-borokat rakatott fel, sőt a kirendelt 20 ásó ember is csak ó-sz lvóriumot kapott.
