Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-08-17 / 66. szám

XXI« (VII») évfolyam. 66. szám. Szekszárdi 1911 augusztus 17. MJIAVÄM3 A KÖZÉRDEK Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér.-Bllöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon, POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felűgyel&ség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Eoyes számok ugyanott kaphatok. Szerkesztőségi teleton-szám i 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre he küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Dr. Hollós László. — Egy tudós kálváriája. — Szeptember hó elsejétől Szekszárdnak érdekes lakója lesz : Dr. Hollós László, a M. Tud. Akadémia tagja, a hires gomba­tudós, akit a külföldön, ha jobban nem is ismernek, mint idehaza, de bizonyára jobban — megbecsülnek. Dr. Hollós Lászlót elkeseredett lelke, a szülőföldhöz ragaszkodás eltéphetlen köte­léke hozza haza, mert itt született s nagy reményekkel innen indult a világba. Útját azonban Kecskeméttől, hol valami 20 éven át főreáliskolai tanár volt — sürü vér- cseppek jelzik, melyek mélyen megsebzett szívéből hullanak idáig. A fővárosi lapok leírták e tudós lérím kálváriáját. Évtizedeken át a tudománynak élt, még pedig olyan tudománynak, amelyet egy pár. úttörő kísérletet leszámítva, volta­képpen ő tett hazánkban —- tudománnyá. Vaskos könyveket irt a különféle gomba­fajokról s emellett bámulatos, mondhatni egyedül álló szorgalommal ritkaság számba menő gombagyüjteményt szedett össze, amelynek látására messze külföldről is Kecskemétre sereglettek a tudósok. Egy egész kis vagyont s egy jó fél emberéletet áldozott e nemes passzióra, értékes, tudományos gyűjteményére, amely­nek azonban immár szomorú vége lett. Egyszerűen felmondták neki a szállást, mivel az iskola iskola és nem ritkásággyüj- temény s hogy a hatalmas, egész termeket betöltő gyűjtemény az utcára ne kerüljön, a tudós tanár részint elégette, részint a szemétdombra dobta annak jelentékeny részét. Küldötte ekkor már a Nemzeti Muzeum a maga tisztviselőjét ama bizonyos mentő övvel, de a tudomány örök kárára, legfeljebb csak tallózni lehetett ott, ahol a hazai tudomány asztagja számára egész kévék, sőt buzákeresztek voltak azelőtt felhalmozva; Tehát megsemmisült egy ritka-értékes gyűjtemény, miért, mert gazdája nem tudta elhelyezni ? ! Dehogy 1 Ne tartsa dr. Hollós Lászlót, a jeles tudóst senkise ilyen naivnak, se ilyen — mondjuk ki nyíltan — bolond­nak. Utóvégre bérelhetett volna ő, ha már ezereket áldozott az összegyűjtésre, egy pár szerény szobát kedvelt gombáinak a saját pénzén is, vagy eladhatta volna gyűj­teményét szép kis anyagi haszonért a mü­veit külföldre is, de az ő megbántott szivé­nek szüksége volt a sírásra, erre a hatalmas errupcióra, mert lelkében nem egy röpke pillanat alatt, de évtizedeken át gyűlt fel a keserűség mérge, amely aztán elementáris erővel sarkalta erre a végzetes tettre. Dr. Hollós Lászlót, hogy úgy mondjuk, a protekció ölte meg. Nem a saját magáé, de a másoké, mert neki sohasem volt, csak két ökle, amellyel annyira-mennyire mégis előretörte magát. Képzeljük el ezt a ritka talentumos embert a maga széklábfaragó munkája kö­zött, Rossz nebulókkal vesződik évtizedeken át s hogy a tudománynak is élhessen, reg­gel 3— 4 órakor kelve, járja be Kecskemét óriási határát, keresve, kutatva eddig soha-| nem látott gombafajok után. Őt esztendei 1 szizifusi munka után születik meg legnagyobb műve: «Magyarország Gasteromycetai». — A M. Tud. Akadémia 300) koronás pálya­diját nyeri el vele s az is adta ki magyar­német nyelven, olyan kiváló dísszel, miit a milyen e fajta műveknél ritkaság, (ára 60 korona.) Harmincegy tábla eredeti rajzzal és fényképpel 1903-ban jelent meg ez a hatalmas mű, egyszerre hirt-nevet szerezve szerzőjének itt és külföldön. Megvan tehát a siker, a tudós régi álma, de ezzel csak nő a nemes ambíció. Dr. Hollós László még nagyobb szorgalommal lát a munkához. Érzi azonban, hogy zaklatott állása, a vidék, nem alkalmas talaj a további repüléshez. Nincs egy segédkönyv, kutatásra alkalmas gyűjte­mény ilyen helyen, pályázik tehát minden­felé. El-el, nem a kenyérért, de a tudomány érdekében. Ismerik, tudják már képességét, de például a Selmecbányái akadémiai tanári állást — politikai szolgálat jutalma­zásául adják oda az orra elől valakinek. Menne Budapestre. Megelégednék bármily szerény állással, egy zugot, egy íróasztalt kér csak a Nemzeti Múzeumnál, ezért kilincsel éveken át, de nincs pénz, nincs állás. S aközben három állást is rendszere­sítenek ott, de mindig — másoknak. S ő csak tovább dolgozik igy is. Bámulatos szorgalommal, ritka tudással, ugyancsak a M, Tud. Akadémia megbízásából, megírja másik hatalmas müvét »Magyarország föld­alatti gombái« címmel, amelyet a Magyar Természettudományi Társulat, mint az elő­szó mondja, a folyó évben azért adott ki, .»hogy nemcsak a növénytani tudománynak, hanem a gyakorlatnak is hasznos szolgála­tot tegyen s ezenkívül a természet egy hiva­tott kutatóját újabb tevékenységre buzdítsam. Szép, szép, csakhogy megnövekedett hírnév­vel is hasztalan kopogtat, ismét nincsen állás a fővárosban, az irodalmi központba vágyakozó tudósnak ; ottani állásában pedig folyton apró tűszurásokat érez s hogy a pohár csordultig teljék: hires gyűjteményét egyszerűen fel akarják rakatni a — padlásra. Nincsen tehát hely, se neki, se húsz éves verejtékes munkával szerzett, külföldön is hires gyűjteményének. Csoda-e igy, ha a tudós lelkét elönti a vér, ökle ösuzeszorul s egy elkeseredett pillanatában, mint egyik gombatudós elődje, Schulzer cselekedte halála előtt, elégette, megsemmisítette ő is a gyűjteménye java részét, melyet hangya- szorgalommal, a tudós ember lelkesedésével, hosszú évtizedeken szerezgetett össze. Aki a derék tudós vaskos köteteit ismeri, az tudja csak értékelni a tudományt ért veszteséget és megbecsülhetetlen nagy kárt. E könyvek sok százra menő ábrái között egyetlen egy sincs, amely az ő gyűjtemé­nyében eredetiben vagy meg ne lett volna, vagy amelyeket legalább saját színiével ne látott volna valahol, mert a tudós-ember becsületes lelkiismeretességével csakis azokat a gombafajokat vette fel könyveibe, ame­lyekről saját két biztos szeme után mond­hatott ítéletet. Itt van ennek a kiváló embernek egész kálváriája. Hollós László dr. bizonyára nem jól cselekedett, hogy azt tette, amit tett, de tette emberileg menthető. Egyre azonban nincsen mentség. Arra, hogy minálunk a magyar tudományosság igazi kárára olyan kevésre értékelik az embereket s olyan könnyen a sutba dobják. Igaz, hogy dr. Hollós László maga kérte szabadságoltatását, illetve nyugdíjaz­tatását, de igazi kulturbotrány lesz, h i azt a miniszter egyszerűen csak aláírja. Ezt az elkeseredett tudós embert ki kellene engesztelni. Még most sem késő. Ha nincs, kreálni kell neki olyan Mállást, ahol igazán és egyedül tudományának élhes­sen. Nem kért egyebet, csak egy zugot, egy íróasztalt Budapesten, adják meg tehát neki, hogy tovább búvárkodva, még nagyobb dísze lehessen a magyar tudománynak, dicse- kedése a magyar géniusznak. így kellene lenni, de nem igy lesz, Mert azt fogják mondani ismét: nincsen hely, mert nincsen pénz reá. Pedig Magyar- országon mindenre jut garas, még a tudo­mányra is, csakhogy ehhez is protekció kell. Dr. Hollós Lászlónak azonban nincsen pro- tektora. Egyedül áll ő erős énjével, nem hajló derekával, az ilyen emberekre pedig — eget verhetik a tudományukkal — éppen nincsen szükség, sőt örülnek, ha megszaba­dulhatnak tőlük, az örökké »békétlenkedő, izgága elemtől». • A miniszter tehát szépen alá fogja írni a nyugdíjazási okmányt s dr. Hollós László Szekszárdra jön lakni. Csak jöjjön. A szülőföld lelkes szerete­tő vei várjuk. Itt talán megenyhül elkesere­dett lelke s ha a honi földet érezi lábai alatt, mint Anteus, ismét uj erőt nyer a további küzdelemre. Isten hozza! Én mindenesetre boldog vagyok, hogy itt legelsőnek üdvözölhetem. Érezze e pár sorban egész városunk meleg kézszoritását.... B« A szabadoktatás országos szervezess. Gróf Zichy János vallás és közoktatás­ügyi miniszter nagyjelentőségű rendeletet bocsá­tott közre a szabadoktatás országos szervezése tárgyában. Rendeletét nemcsak a tanügyi ható­ságokhoz intézte, hmem a közművelődési egye­sületekhez és az összes törvényhatóságokhoz is. És pedig főképen az utóbbiakhoz. Rimutat egész nyíltan, hogy a szabadoktatás társadalmi felad it s igy annak általánosítását a társadalmi szerve­zetektől és a humánus érzékkel biró közigazga­tási -— nem hatóságok, — hanem tisztviselőktől várja, kik a tanítók és tanárok mint alaptényezők mellett nagyobb cselekvési hatáskörrel rendelkez­nek. A rendelet azon alapelven épül fel, hogy ha szabadoktatás, akkor legyen szabad, vagyis ment legyen mindsn iskolaszerüségtől. Szakított azért a miniszter azon irányzattal, mely az Apponyi minisztersége idején, aJancsó B medek áltat készített szabadoktatási Szervezet-szabályzat­ban nyilvánult, három tagozatra osztván a szabadoktatási intézményeket és sok olyant tar­talmazván, melyek az igazi szabadoktatás eszméjé­vel nem egészen férnek össze. Teljes szabadságot enged a miniszter a szabid oktató tanítóknak, tanároknak, szervezeteknek, csak azt - kívánja, hogy az oktatás szervezve legyen helyileg, törvónyhatóságilag és országosan, hogy egyesült erővel haladjon és nem elkülöaözve, elszórt érőkkel, mit mir Apponyi is hangoztatott utóbbi reodeleteibea. Legfontosabb az a rendelkezés, hogy minden egyes hetyeu, hol szabadoktatás már történt vagy tervbe van véve, azt valami szervezet egyöntetűm

Next

/
Oldalképek
Tartalom