Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-07-20 / 58. szám

XXI. (VII.) évfolyam.

3ÜH&5Ö31 ^58. szám.

Szekszárd. 1911 julius 20,

Előfizetési ár

£ -esz évre . íél évre Negyed évre . .Egy szám ára

(6 ^ornit^.

‘ 'b 4

16 tillir.

filiöfizet -seket és a k'iufi*h vatalon kívül 'wlíogad a Molnár tele könyvnyomda és papír kereskedés r.-r: Szekszaruon.

Egyes számok ugyanott kapható .

POLITIKAI HETILAP.

Az őrsi. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfan és csütörtökön. Szei kesztóségi telelőn szám: 18 és 24a — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II.

Szerkesztőség,:

Bezerédj ísíván-Utca 5.’ szám. tdé ktthtenílök A fstpoi érdeklősVes közlöm -»vek.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130- szám.

\/. előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők.

Néptanítóknak,

ha a< előfizetést e*r •«*/. övre **löre be küldik. * kor.

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

F >munk»iárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosolc a szerkesztők.

Börze-parlament.

A börze testén megint felpattant egy mérges kelevény. No, mert afféle szépséghibának, ártatlan, jelentéktelen mitessernek csak nem mondhatjuk a Rosner féle esetet. Olyan karbunkulus forma, v.igy inkább talán rákos baj ez már, ameiyet, ha kivágunk is, ismét — meg ismét kiujui.

Sajnos, Rosnef Dávid, az ujaradi, egykor havi száz forinttal hóttörált raktáros, a papiros búza megtollasodótt milliós lovagja nem »egyed«, de valóságos »típus« ma már ezen a szép Magyarországon. Sok százan és ezeren élnek itt az emberi hiszékenységből, mások félrevezetéséből, a kis emberek véres verejtékéből. Papiros búza itt az egyes embertől kezdve a közéletig minden, de minden; irreális, vagyis képzeleti, felvert érték s maga a parlament sem egyéb, mint a legmereszebb határidő üzlet, ót évi terminusra, de amely egy két három év alatt rendesen csődöt mond.

Valóban semmiség a Rosner-féle manőver ahhoz képest, ami most a parlamentben történik. Két-három évvel ezelőtt a mostani ellenzék is éppen úgy »hoszra« spekulált, 3. birssé vélt pspircS'bíizás lovag. Verfe, egyre verte fel az értéket, ott volt a hatalom zenitjén, automobil vitte, hordta a népszerűséggel rendezett szerelmi légyottokra s a mikor elkövetkezett a kilátásba helyezett nemzeti vívmányok, szebbnél-szebb ígéretek szállítási határideje, éppen úgy cselekedett, mint Rosner Dávid: 25 °/0-os egyezséget kínált fel s .amikor hitelre

nem talált már se »fenn*, se »lenn«, kénytelen-kelletlen belement a — csődbe.

A Rosner Dávidok azonban ügyes emberek. Egy-egy egérutat mindig nyitva tartanak. Gondoskodnak egy kis tartaléktőkéről. Ha lezajlik akár a csőri, vagy ha siketül, a 25 percentes kiegyezés, a »megmentett« vagyon romjaiból újra kezdik az üzletet élőiről. Az ellenzék is így cselekedet*. Csakhogy most meg »beszre« kezdett el dolgozni. Szorítani kezdte az értékeket lefelé. A hatalmon maradhátásért elengedett önálló hadsereget, nemzeti bankot s minden igazi értéket s most az.általános titkos választói jog utolsó garasaiból éldegélve, ismét megszállja a nagyravágyás ördöge s hajtja, veri fel a a papiros búzát, a parlamentből börzét csinál s a nemzeti érdekek rovására innen irányítja az obstrukciós »hosz« mozgalmat, még pedig miképpen-módon?!

Ami ott fenn történik, egyenesen merénylet a jóizlés, a jójgan gondolkodás ellen. Ám tessék, kritizáljak a kormányt, ha hibázik, küzdjenek ellene minden tisztességes eszközzel, én sem lelkesedem, más sem lelkesedik valami nagyon a hadügyi milliókért, de mi köze ahhoz egy pártnak, egy egész orszdgnaky bogy rnike#mondott, vagy inkább nem mondott Tisza Pistának az öccse Biharban? Hogy lehet elégtételt kérni egy országos párttól a tudtán kívül történt dolgokért, saját szakállukra politizáló privát emberekért ? Hiszen ha ez igy megy, ina-holnap azért is a munka pártnak kell felelni, hogy mit mondott a Tisza Pista unokája a — dadájának, vagy névszerint való szavazási ok lesz az

is, hogy szappanozás közben mit mondott a Hederváry Károly — borbélya.

Itt, csakis itt a parlamentben folyik- tehát csak az igazi börzejáték, itt játszanak csak va banque-ra szóval és most már cselekedettel is. Ne csak a börzei reformot sürgessük tehát tele, torokkal. Mert hisz a Rosner-féle spekulációk legfeljebb csak egyeseket tesznek tönkre, de az ilyen parlamenti harcolási mód mellett tönkre kell menni az összes nemzeti értékeknek, felmorzsolódni minden még megmaradt nagyságnak, tekintélynek, porba esni az ország jelenének s egész jövendőjének.

És vájjon miért ? Azért, mert a Rosner Dávidok mind egyformák a börzén is, a parlamentben is. Sokkal nagyobb a hiúságuk, a kapzsiságuk, mint a bölcseségük, az elő- I relátásuk. Soha sem elégszenek meg az össze- I harácsolt millióval, álljon az pénzből, vagy I népszerűségből, másodikat, harmadikatis akarnak hozzá szerezni s ázonközben elvesztik az elsőt is s kezdhetik a va banquera játszást élűiről. . .

Börze ország — börze parlament I

B.

VÁRMEGYE.

*£ A községjegyzői nyugdíjalapra felügyelő j választmány Ülésé. A vármegyei községjegy^ői I nyugdíjalapra felügyelő választmáuy folyó hó I 18 án Simon Isits Elemér alispán elnöklésével ülést tartott Jelen voltak még : iorster Zoltán főjegyző, liiirz Vilmos érv. elnök, dr. Kiss Ernő főügyész, dr. Éri Márton tb. főjegyző, előadó I Őrffy Lajos, Török Béla, P űrt ti Adóit, Klime

Emlékek.

A Sárospatakon, julius 4-én végbement iskolatársi találkozóra irta és felolvasta: Bodnár István.

Ölelésre két kart hoztam csupán,

Mindnyájatok hogy fonjam át vele ?

Kinek csontját meg nem Toppanthatom,

Érezze, itt a — szivem melege.

Üdvözöllek fiúk, jó barátok,

— Nyíljatok ki szép emlékvirágok, Mesélgessünk... S el, én kezdjem talán,

Én, az első elszórt levél a fán ?

Igen, elsőnek én szálltam innen el,

Vagy inkább engem sodort el a szél, Mondhatnánk ezt zúgó viharnak is,

De legérthetőbb neve a — kenyér.

Titeket még védtek e szent falak,

Anyátok csókja, bölcs intő szavak,

S a tiltó ránc, jó apa homlokon, —

Engem nélkülök nyelt el a — vadon.

Vadon .. az élet, e nagy Sahara,

Mely csak szomjat kelt, de nem oltja el,

Mely-távolról dús asztallal kinál S minden falatjátj kicsikarni kell.

Kenyered százszor porba ejti le,

Nem tudod sós e, avagy könnyes-e?- Kezében így is mostohás a kés . . .

— Volt benne részem és nem is kevés !

Küzdés ismerlek, tudlak férfi gond!

Dácoltam veled már, mint kis gyerek,

Vén uzsorás, adósod nem vagyok Sors, teneked mitsem köszönhetek.

Utam mi vágta : két kar, két ököl,

— Bizony, ki küzd, tétlennem könyököl... ;

De nem dicsekszem, inkább megsúgom :, , [

Talizmánom volt ez életuton! , < :/i,, . j

Szent talizmánom, drága amulet,

— Ne nevessétek vad pogány hitem,

Ez védett meg száz, ezer csapástól,

Bűvös erejét óh, ma is hiszem.

Védő paizsát ez takarta rám,

Élet-halálra míg folyt vad tusám,

Sebem bekötni ez, mi felemel —

— Se szent talizmánt innen vittem el!

Óh, te adtad ezt, Múzsák otthona,

Te vértezted fel szívem, telkemet!

Hit szent ereje, erős akarat,

Tudás méze belé itt csepegett.

Lenyesik itt: léha vágy szárnyait,

Mindazt: mi túlzás, mi tódít, nagyít,

Való éleire nevel — szeretet —

S egész éltünkön, mint hű kéz vezet.

Nyílt szív, emelt fő, vésznek szembe nézz,

— Ezt hirdetik a százados falak, Szegény-önérzet s büszke dac, ha kell; Gazdag-alázat, itt tanítanak!

S lelkem kigyúlad, mint a csipke-láng: Mutass helyet még büszke, nagy világ,

Ahol tanúlni tán többet lehet:

Mint itt, belőled, szent — honszeretet ?

Nagy múlt itt minden. Hisz történetünk Aranytolla! papírra itt vetik,

Egy-egy bástya sokszor: hazát jelent,

Egy nemzet vész el, ha azt — ,, megveszik“. Dobók, Lorántffyk, Rákóczik, Prinyiek,

Ahol jártak, lángoljatok szívek.

Sarkunk itt folyton nagy emlékre hág,- Szárny kell ide, nem durva —földi láb!

S mondjam tovább még? Nem, hisz értétek, Szívem átcsapja szent tűz melege,

Mélységes érzés feltör,'felbuzog,

Hűli az emlékek fózsa-levéle . . .

S most érzem csak : az ember nyers anyag, Melyből értékét más keze farag,

Hogy születtünk, ezzel még nem vagyunk: Mint gyémántot — csiszolni kell agyunk.

Szívünket gyúrni, mint a lágy viaszt,

Mint szobrász keze: durva agyagot —

— Óh, legyen hát százszor megáldva mind, A ki belőlünk: embert faragott 1

Ti jó tanárok, halott, a ki — él,

A mit adtatok nagy volt a karéj,

Óh, ebből éltünk egész életen - S most is van a — tarisznya-feneken . . .

Kirakom a „madárlátott kényért“,

Mély hálánk az, — óh, áldva legyetek!

És most, fiúk, hogy megkönnyült szivünk, Legyünk őszfejjel ismét — gyerekek! Kedvünk csapongjon, mint a játszi hab,

Ni, a vén Bodrog, hogy siet, szalad, Versenyt bizony ki futna már vele ? Legfeljebb éltünk, így a — vég fele!

. .. S egész őserdő lett az ifjú kert, Gyerek-bokor: szakállas remete —

Keressük meg fába vésett nevünk,

— Kiforrt az rég s vihar faragta le 1 Emlék, hűen csak a szivben tanyáz:

Ni, úgy integet minden kicsi ház

S ismerős lányka minden szegleten .. .

— Persze „mamájuk“ látja a szemem 1 ,

S menjünk ifjodni vén bástyák alá,

Száz éves hársról virág-könny pereg,

Illattal köszönt s a zöld pázsiton Bohó kedvem, gyönyörrel hentereg ...

De felrezzenek, mint legszebb zene . Lelkűnkbe zsongó halk, lágy üteme,

Csodás hang csap meg... óh, jól ismerem : Kis csengő szava, egyéb semmi sem ..,.

Az iskolába ez hitt hajdanán . ^

—- Nem szaporítom most s,e hát a szót: Megyek . . . bár még szeretnék játszani Megifjúlt hévvel: méiást, kifutót...

De másra kell most karom ereje:

Egy küszöböt szörongatok vele S míg átkulcsolom, ezt suttogja szám: v Áldott légy százszor drága iskolám!