Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-07-17 / 57. szám
1911. julius 17. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 5 kát. Mielőtt ezt tennők, előre előkészítendők a tanulók a séta céljára, figyelmük előre felhívandó, hogy a szemléltetendő tárgyakat alapos vizsgálat alá vegyék. Indulás előtt figyelmeztetendők az illedelmes magaviseletre is, mely után párosával megindul a kis csapat hátul a tanítóval, hogy tanítványait folyton szemmel tarthassa. Majd midőn a kitűzött célhoz értünk, a látnivalókról magukkal a gyermekekkel beszéltessünk ; a helytelen felfogásokat részint kérdésekkel, részint .felvilágosító megjegyzésekkel a helyes útra terelni igyekezzünk. Ne elégedjünk meg a puszta szemléltetéssel sem, hanem az események rugóit is fedeztessük fel, hogy az nyomot hagyjon emlé kezeiében. Ha ezt nem tesszük, úgy járhatunk, mint az az ember, aki hazajövet csak annyit tudott Amerikáról, hogy a házak igen nagyok és a sör igen olcsó. Az egyes tárgyak szemléltetése alkalmával az annyira szükséges szépérzék kifejlesztése is főgondunk tárgya legyen. Így a mezőn legelésző tehén szemléltetése alkalmával, — mit a gyermek magától észre sem venne, — a legelő csorda festői szépét is vetessük észre. Egy égy fa ismertetése alkalmával a facsoport festői képe is be mutatandó. A tanítás céljából tett sétánál a fő az ismeretszerzés legyen, melynek alapos voltáról okvetlenül meggyőződést szerezzünk. Séta után ugyanabban a sorrendben ismét visszatér a tanulók csapata az iskolába, hol a tanitó a látottakról beszámoltat. Ezen eljárás a felsőbb osztályokban is megtartandó. (Folyt, köv.) Képek a múltból. IX. — Irta: V. FEJES GYÖRGY. — Egy 1652-iki regula. Rendbontók, törvénysértők mindig voltak és bizonyára "Tesznek is. Különben nem volna szükség az igazságszolgáltatás kiterjedt szervezetére, sem a különböző társulatok fegyelmi sza bályaira, melyek a .megzavart rend helyreállítása és az elkövetett bűnök megtorlása céljából lettek szervezve. A régebbi századok idevágó rendelkezéseinek foglalata és azoknak végrehajtása sok .tekin tetben szigorú volt; visszatükrözte az akkori viszonyokat, mely az úgynevezett „humanizmust' még nem igen ismerte. Felette nagy szükség volt ene a meglazult erkölcsi és társadalmi életben, tudva, hogy a folytonos harc nemcsak az alacsonyabb, hanem a magasabb rendüeket is durvává teszi. Éppen ezért nem csupán a polgári, de az egyházi törvényhozás is ehhez alkalmazkodott. Szomorúan győződött meg erről Olajos Máté uram i?, aki a reformata religiónak egyik köve tője volt Nyilason, mely feküdt nemes Tolna vármegyében, a simontornyai szandzsákságban; de amely a 17-ik század végén végképpen el pusztult. Olajos Máté uram, — aki magát köznemes nek tartotta — bár az ármálisát sehogysem tudta előmutatni — meglehetős vagyonkával rendelkezett. Falujában gazdag számba ment, amennyiben még szárazmalma is volt, amely az akkori időben a tekintélyt még inkább növelte. Ruházatára azonban nem sokat adott 5 éppen olyan töretlen vászonban, fűzött bocskorban, ködmenben es szinehagyott széles karimáju nehéz kalapban járt, mint a sokkal szegényebb vagyontalan jobbágy. A vallásosság sem tartozott kedves tulajdonaihoz«^ ehelyett inkább szitkozódó, káromló szava járásáról és az önmaga túlbecsüléséből önként jövő dicsekedéseivel lett- hírnevessé, ezekkel szerezve kétes dicsőséget Hivatal elnyerésére soha nem kimélte még az áldozatot sem s igy történt, hogy az értelmi tihetség hiánya mellett is a községi állásokon keresztül ment, sőt a presby tórium ban is helyet foglalt. Jámbor szivü ifjú feleségének és vallásos lelkületű öreg édesanyjának sehogysem tetszett ez a kihívó magaviselet; kérték is többször hol szép szóval, hol könnyekkel : hagyja el azt a kárhozatos szokást, — de bizony mindhiába volt! 0 ment ■a maga utján s a templomot elkerülve, meg ünnepnapokon is, vörös cseréppipájából nagyokat fújva a csapszék felé tartott, hogy ott a ló life- rálás nem minden tekintetben tisztes munkáját gyakorolja, vagy éppen csősz és kanász fogadásban vigye a főszerepet, megfelelő „ingyenes áldomás“ kíséretében. Bekövetkezett az adventi idő, mely a kálvinista hívek előtt is buzgó előkészületnek szokott szolgálni alapul. Mert hát illő dolog volt az egyházi kánonszabta eljáráshoz alkalmazkodva várni a szent Karácsony ünnepét azon reményben, hogy békésebb jövő virul fel részükre. A kis falu csendes volt, a gaz'dasági munka szünetelt, naponként elhangzott a könyörgés a szerény imaházban az Ég Urához tiszteletes Szöllősi Beniámin prédikátor ajakáról, kit már tizedik esztendeje, hogy ott „marasztott“ a szent eklézsia évi 20 köböl rostáiatlan eleség, 40 rhénus forint és egy csizmából álló „salláriummal“ melyhez javításul később még két juhsajt is járult. Egyik nap kora reggelén szintén hangzott a haranglábon álló kicsiny harangocska éles szava, figyelmeztetvén a híveket szent kötelességeik gyakorlására. Ballagtak is innét-onnét az élemedett férfiak, görbe fésűvel hátraszoritott hajjal, az idős asszonyok prémes bekecsben, az elmaradhatlan zsoltárral hónuk alatt. Még az ősz prédikátor nem ment be a homályos oratóriumba, amidőn a csendet hangos szitkozódás, rémitő káromlás zavaija meg, mely a közeli udvarok egyikéből hangzott ki felettébb való nagy megbotránkozásul. Olajos Máté uram dicsérte a Mindenhatót az ő megszokott dialektusán; mivelhogy hóka lova véletlenül megsántult, amit egyik koppányi töröktől cserélt. Ugyancsak emlegette az Istent, de nem a kánonjog határai között, hanem nagyon is annak ellenére, végeredményül kimondván gőgős felfuvalkodottságában, hogy ő többet tud az Istennél! Óriási blasfémia! Szöllösi uram szintén ráismert a hangról s azonnal elhatározta, hogy méltó jutalmát elvegye ama mindenről elfeledkezett farizeus, annál is kább, mert írva vagyon : „A felfuvalkodott szivüt és a kevély szemüt el nem szenvedheti az Ur!“ Legott átizent a simontornyai béghez példás igazságszolgáltatás végett s majd csak azután jön ő maga reguláival. A bég vevén az izenetet, rögtön három markos csauzt szólított elő, kik közül egynek erős rinocérosbőrből font korbácsa volt; -szóbeli meghagyással útnak bocsátotta a triumvirátust. Nyilasra érve egyenesen Olajos uram portájába ment a küldöttség ; akit is előtalálván a kamara ban, kezét megkötözvén vezették a községháza előtti pádhoz, erre lekötötték és bocskortalan talpaira huszonöt korbácsütést mértek, melynek végeztével szabadon bocsátották s dolgukat vé géz vén, visszamentek. Ez már magában véve is untig elég lett volna Máté gazdának, ki ugyancsak görbedt derékkal és bicegő lábbal ért haza és feküdt le a fehérnépek siránkozásától kisérve. Pedig hát még Szöllösi prédikátor urain az egyház regulá jával hátra volt ! ő sem sokáig késett, csak arra várt, hogy Olajos uram elhagyhassa az ágyat és talpait újólag használhass^. Egy pénteki napon az előre értesített .presbyterium elé hivatta a bűnöst, aki megtörvé hallgatta a kimondott szentenciát, mely is ekként hangzott: „Az atyák által hozott Komjálhi kánonok statútumain ez esztendőben (1652) fuu- dált kecskeméthi synodus VI ik regulája szerént hagyjuk és parancsoljuk a nagy Istennek képé- bei., az hatalmas császár címeres levelében és az nagyságos főmufti által- nekünk engedett hatalommal, hogy fertelmes szitkozódásaidért, nem különben az Ur nevének hiábavaló felvételiért, melyeket tisztátalan ajkaddal az minapában cselekedtél : publica poenitenciát tarts a legközelebbi Ur napján, hogy az irgalmas Isten megbocsásson tenéked s haragja elforduljon mi rólunk — külömben nem cselekedvén !“ Ámen. Olajos Máté uram egy nehéz sóhajtása lett erre a válasz. — Hallottad-e fiam Máté ? — kérdé erős hangon a prédikátor. < Egy néma fejbólintás szolgált helybenhagyó feleletül. Hazaérve kitört belőle a keserűség árja, de csak annyit tudott felelni rémüldöző háza- népének, hogy „Publica poenitencia . . . Eklézsia követés! Hát még ez is 1 . . . Nem volt elég az a másik szégyenletes dolog 1 Oh, Uram ne büntess ! A durva szájhős merőben megtört, az eklézsiakövetés előtti nap sem evett, sem ivott, énekelgetett és imádkozott, hogy egészen készen legyen j Felvirradt a vasárnap ; a hívek bevonultak a templomba, hol a prédikátor hatalmas bűnbánati tanítással és könyörgéssel hivta fel mintegy a figyelmet a. bekövetkezendőkre. íme néma csendben egy fekete lepellel borított alak jön be a cintérium felől ingadozó léptekkel s megáll az Urasztala előtt. Az ősz prédikátor kilép ülőhelyéről s szembe fordulva kérdezi: — Ki vagy te bűnös halandó? — Olajos Máté — hangzott tompán a felelet. — Mit vétkeztél ? — Káromoltam- a nagy Isten nevét. — Vezet Íj, hogy ismét kegyelmébe végyen. Erre a bűnbánó férfi hangos bünvallást tesz, majd töredelmes . imát rebeg és buzgón énekli a kegyelmet kérő éneket: «Néked bűnöm megvallom, Mert act tisztemnek tartom, Te bocsáthatod me?, bizonnyal jól tudom, Segítségedet várom I» A prédikátor ekkor leveszi a fekete leplet s eme szavakkal „A kegyelmes Isten nevében megbocsátunk tenéked és feloldozlak tégedet, légy ennekutánna hűséges gyermeke, hogy részesülhess szent fia érdemében“ — fejére teszi kezét és megáldja. — Ámen — zúgják a jelenlevők és mintegy megkönnyebbülve zengik a közéjük telepedett megtérővei együttesen : «Uram vágy minket kedvedbe, Szerelmedbe I S vigasztald meg szivünket. Tőifink soha ne maradj el, Se ne hagyj el — Hanem fogjad kezünket 1» Az ünneplők szétoszlanak. Olajos Máté pedig megújult szívvel és tiszta lélekkel ballag Szöllösi urammal a lelkészlakba, ahol is három tallérokat adományoz a szent eklézsia szükségeire és Isten dicsőségére s ettől az időtől kezdve nem hagyta el semminémü kérkedő szó ajakát, hanem élt vala csendes békességben az ő Urával, embertársaival 76 éves koráig, a midőn meghala és nagy tisztességgel eltemetteték. így folyt le egy egyházfegyelmi eset a kálvinista anyaszentegyház híveinél : anno 1652. MULATSÁGOK. — Jegyzők mulatsága. A Völgységi járási jegyző egylet 1911. julius 8 án Bonyhádon nagyon sikerült táncmulatságot tartott. Ez alkalommal jegyeiket megváltották : Gróf Apponyi Géza 20 kor., Perozel Dezső 10 kor., dr. Kiss Ernő, K. Kovách Gyula, Purth Adolf és Brogly Béla S—5 kor., Ugronsy Jenő 4 kor, Bekő Elek 3 kor., Várkonyi István, Mess József és Hirschmann Henrik 2—2 korona. Felülfizettek: Dr. Bitter Károly 8 kor., dr. Hagymássy Zoltán és Betnár Béla 6—6 kor., Perczel Béla, Lovászy Gábor, Szinger Bálint, Szent-Ivány Miklós és Treer Ferenc 5—5 kor., Raubitschek Izor, Hónig Albert és Fleischmann Lipót 3—H kor., Kiss Lajos, Gasz József, Hoff Henrik, Fleischman Marcell, Holländer Ferencné, dr. Schall Kálmán és Dankó Antal 2—2 kor., Till Lajos, Ugrósdy Aladár, Kresz János, Rumi Imre, Szondy Mátyás, Reder János, Guttyán Ignác és Ferner Sándor 1 — 1 korona. — Tűzoltó mulatság. A paksi ifjúság folyó évi julius hó 1-én az „Erzsébet" szálloda kerthelyiségében a paksi önk. tűzoltó testület zene alapja javára a tűzoltó testület zenekara közreműködésével nyári táncmulatságot rendezett, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült. Jegyeiket megváltották : Bún Gusztáv, Paksvidék Takarékpénztár, Streicher József, Popovics Gyula, Szeniczey Cecilia, Paraté György, Rassovszky Julián, Dangelmayer Lipót, Schád Gyula 2—2 kor., Hütter Nándor, N. N., Barin Szabó Sándor 1 kor. 60—1 kor. 60 fill. Névtelen 1 kor., Schvertl Antal 1 koronával. Felültízettek : Bún Lajos 10 kor., Dr. Dőry Jenő 8 kor. 40 fill., Kiss Pál 5 kor. 20 fill , özv. Kern Józsefné 5 kor., Gaupp József, özv. Gründl Tivadarné 3 kor. 40—3 kor. 40 fill., Schneider Géza 3 kor 20 fill., Killer Gyula 3 kor., Steiner Vilmos 2 kor. 80 fill., Soós Sámuel | kor 40 fill., Szentpétery József, Füredi Sándor, Freund Vilmos, Dr. Grosch József, Várady Tamás 2—2 kor, Imrefi Imre, Tury Sándor 1 kor. 80—1 kor. 80 fill., Stern Lajos, Kremann János, Kramer Izsó, Horváth Árpád 1 kor. 40—1 kor. 40 fill., Szamossy Béla, Kar-, doss János, Schvendtner Ignác 1—1 kor., N. N., Szarka István, Kocsán Károly 80—80 fillér, Zsigmond András, N N., Fodor Ignác, Frommi-r Pál, Rosner Mór, Nagy Ferenc, Kovács József, Holvay Ferenc, ifj. Halász József, Mezei Andor, Hirt János, Mohácsi János, Dr. Sándor Béla, Horváth István, Steinczhorn Károly, Resch István, Holdstein Imre, Siklósi Arnold, Dr. Schvarcz Aladár, Dr. Grünfeld Adolf, Somogyi Oszkár 40—40 fillér, kiknek ezúton mond hálás . köszö netet a rendezőség. Köszönetét mond egyúttal Bálint Lajos nagyvendéglősnek, ki a kerthelyiséget teljesen ingyen engedte át, úgyszintén Frank Gyula és Horváth Géza villamos erőátvi teli vállalatnak, kik a kerlhelyiséget igazán pazar villamos fénnyel világították ki. Ozv. Tomcsányi La jósltának az uradalmi épületben levő Bútorai- eladók. • r Értekezhetni Antal Pálnál. ______________________
