Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-07-17 / 57. szám

XXI. (VII.) évfolyam.

57. szám

Szekszárd. 1911 Julius 17.

Előfizetési ár:

Egész évre . .16 korona.

Eél évre .... 8 „

Negyed évre ... 4

Egy szám ára . . 16 fillér.

Bliöflzetpseket és hirdetssekvt a kiadóit vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon,

Egyet azámok ugyanott kaphatót.

POLITIKAI HETILAP.

Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkinft kétszer b hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24« — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II.

Szerkesztőség :

Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összen közlemények.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám.

.Az előfizetési pénzek és hirdetések ifi** küldendők.

Néptanítóknak,

ha' az előfizetést egész évre előre be . küldik, fi kor.

Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Obstrukció.

Az obstrukció, — igy áll ez a parlamenti elméletek között — nem lehet cél, hanem eszköz. Kivételes eszköz, amelyet akkor lehet csak használni, ha a kisebbség a nemzet egységes közvéleményét tudja maga mögött. Obstruálni, csak azért, hogy obstruáltassék, nem szabad; az obstrukció csak faltörő kos lehet valaminek az elérésére, vagy megakadályozására.

A magyar parlamentben megkezdődött az obstrukció. A »vitarendezők« nem is szépítik, sót mintha érdemszerzésnek, kirakatba valónak találnák, hogy igenis obstruálnak. Erre vall az »alapos vitának« már a kezdete. A névszerinti szavazás, jegyzőkönyvolvasás, a sérelemmé felfújt rendreutasítások fölött órás beszédek, háromórás mü-felháborodás; ez semmi szin alatt nem tekinthető komoly parlamenti tárgyalásnak ; ez tiszta obstrukció, még pedig a technikai fajtából.

Kik obstruálnak ? A Jústh-pártiak, mint született obstruktorok, a Kossuth-párt, az alkalmi obstruálók, akik ma sohase tudják előre, hogy holnap obstruálni fognak és a néppárt, amelynek ugyan nem eleme az obstrukció, de mindenütt szívesen van jelen, ahol zavarokról s esetleg a jövő kilátásaiban való osztozkodásról lehet szó. Lehet, hogy holnap már a nemzetiségiek is köztük lesznek, akik a választójogra való tekintettel szívesen obstruálnának együtt, de a véderőjavaslatokat nem akarják támadni, nehogy ez az ő féltékenyen őrzött lojalitásukat árnyékba vonja. "

Vegyük sorra, hogy legalább bevallottan,

miért obstruál inindenik párt. A ‘Justh-párt azért, mert a véderÓ-reformnál sorrendben előbbrevalónak találja a választójogot, ha tehát már most meglenne az általános választójog s nem esetleg egy év múlva, akkor nem lenne kifogása a véradó fokozása ellen. (?) A Kossuth-párt azért társul az obstrukcióhoz, mert a véderőjavaslatokban nem talál elég nemzeti vívmányt. Több van ugyan benne, mint amennyit a koalíciós kormány négy esztendős működése alatt össze tudott kuporgatni; de ami a kormány- párti étvágynak sok volt, azt ugyanannak a gyomornak tulajdonosai tz ellenzéki állapotban kevésnek tartják.

S hogy mit tud a néppárt a maga saját obstrukciójának erkölcsi okául felhozni ? Kiváncsiak lennénk rá, ha egyáltalán kilátás lenne a válaszra. Bizonyosan az egyház- politika revíziója miatt. Az egyházpolitika most egyáltalán nem aktuális s nem is lehetne aktuálissá tenni. De épp a vásott fiuk tulajdonsága, hogy akkor kezdik újra a bömbölést, amikor a sirás okát mindenki elfelejtette.

Ilyen különböző s egymástól mértföld messze álló célokért küzdő pártok álltak össze az obstrakcióban. A célokban nem tudtak egyetérteni, a választójog kiterjesztése nem kellett a Kossurh-pártnak, amely miatt a nemzet elárulásával bélyegezte meg Justhékat, a néppártnak nem bocsájtották meg, hogy a Justh-párt a kongregációkat megtámadta a parlementben. De akármilyen ellentétek vannak a célokban, mindjárt egymásra találnak az obstrukcióban. Az embernek muszáj a szegény _ Heinét idézni: »selten hab’t ihr mich verstanden, — selten

auch verstand ich euch; doch, als wir in Koth uns fanden, da verstanden wir uns gleich!«

Obstrukció, amely a célokban nem egységes, még kevésbé hivatkozhatik egységes közvéleményre. Melyik az a közvélemény s melyiket akarja a közvélemény a sokféle cél közül ? Ilyen közvélemény nincs is. Senkise lelkesedik a létszámemelésért, az uj katonai terhekért. De a most felvonuló küzdelmet mégse találhatja olyannak a közönség, hogy azzal rokonszenvezni tndna, hogy abban erkölcsi támaogatást érdemlő, nagy törekvést fedezhetne föl. Nem: semmi egyéb az, mint obstrukció-alkalom, amelyet sietnek kihasználni azok, akik a kormányzásra gyöngék és rosszak voltak, a komoly ellenzéki kritikához léhák és kistudásuak, — de obstruálni, azt tudnak 1

VÁRMEGYE.

— Tolnavármegye közgyűlése. Tolnavár- raegye törvényhatósági bizottsága, Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán elnöklósével folyó hó 26-án tartja meg szokásos nyári köz-, gyűlését. Az állandó választmány ülése 25-én lesz.

— A községi jegyzői nyugdíj-alapra felügyelő választmány ülése. A községi jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány f. évi julius hó 18 án délelőtt 10 órakor, Simontsits Elemér alispán elnöklésével a vármegyei székház kistermében ülést tart. Tárgysorozat : 1. Brogli József mázai körjegyző a reá kirótt nyugdíj járulékok befizetését igazolja. 2. Faddi Jánosné kérvénye, néhai férje Bence Miklós volt döbröközi jegyző nevén fennálló nyugdíj járulékok leírása iránt. 3. Binder Endre Kut-d községi II od jegyző idő haladék engedélyezéseért folyamodik. 4. Arany János dombóvári jegyző fizetési halasztás iránti

TÁRCA.

Kecskemét.

Irta: SÁNTHA KÁROLY.

Drága szülőföldem, Kecskemét,

Sírva kérdem: rám ismersz-e még ?

Hü fiad, én, nem ismerek rád.

Romban hever az épséged,

Jaj, oda már a szépséged:

Fényes koronád!

Szinmagyar nép, ősi büszke nép,

Akiben egy Petur lángja ég,

S egy Tiborcznak mély keserve dúl : Istenért élsz és hazáért,

Rád most ugyan nagy csapást mért, Haragvón az Ur!

Föld majd elnyelt, ég majd rád szakadt, S nem roskadtál le a vész alatt, Jellemed vas, lelked szinarany. Sziklaként állsz, nem remegve,

Mint az Istennek remekje,

Méltóságosan.

Aki Bánk költőjét szülte rég,

Nem omolhat össze Kecskemét,

Isten és e nép akarja ezt.

Katonánk a fényes égbül Nézz le s mondd: e rom felépül,

S nem nyom e kereszt.

Itt Petőfi! Lelke itt lebeg,

Hírős város, ötté könyered,

S gyermekszive tüzet itt fogott.*) S szól: hol gyász ül most a tájra, Az crömek rózsafája Virulni fog ott.

A jó Isten jót tesz még veled,

Ősi város, oszlik éjjeled,

Melyben már is fénysugár ragyog: Ősz királyunk szive gyöngye, Nemzeteknek részvét könnye — Nem vagy elhagyott.

Drága szülőföldem, Kecskemét, Bizva-bizzál, fölvirulsz te még,

Nem lesz sorsod többé mostoha: Látom képed a jövőben,

Uj napod már felkelőben,

S le nem megy soha!

Zágrábi levél.

1911 julius 12.

Idegen földterületen, idegen emberek között mindent éberebb figyelemmel szemlélünk, összehasonlításainkat mindenkor a kritika kiséri, majd ítélet érlelődik meg bennünk, amely aztán állandó benyomásként marad meg emlékezetünk számára.

Ciril és Method a szláv-egység alapitó szentjeinek, emléknapját (julius 7.) követő napon érkeztem Zágrábba. Éppen jó alkalom volt arra, hogy eleven példákban szemléljem a horvátok hírhedt barátságát a magyarság iránt.

Megírták ezt a dicső ünnepet tüntetéseivel és épületes eseményeivel együtt a magyar napi*) Petőfi három éven át Kecskeméten járt az elemt iskolába, Rhuzék rokonai és rokonaink házából.

lapok. A szemtanuságból nekem már csak az maradt fenn, hogy felkeressem a horvát kavicscsata céltábláit: a Magyar Államvasutak Üzlet- vezetőségének palotáját és a magyar iskola épületét. Valóban céltáblát csinált ez épületek ablakaiból a horvátok gyülölsége, mert a két épületen lödnél több ablaktáblát dobáltak be a tüntetők.

Az ily fajta „fenszter-muzik“-ot azonban megszokta már a zágrábi intelligens lakosság.- Másnap az ablakok megint csak tükörépek voltak, a lakosság nyugodt; igy aztán a vad hang mellett is a karaván azért csak halad. Halad bizony, még pedig gyors lépésekkel a magyarság javára.

Az itt élő vasutas, postás és katona nép kényelmes otthont és kellemes társadalmat teremtett magának Zágráb egyik egészen modern, szép városrészében, amelyet el is neveztek a horvát atyafiak zágrábi Budapestnek. A postapalotától lenyu'ik ez a városnegyed a Máv. indó- házáig. Nincsen tán e területen ház, avagy nagyobb üzlethelyiség, ahol magyar szót ne hallanánk és beszélhetnénk. Sőt — dicséretére legyen a horvátoknak — magyar társaságok zavartalanul sétálhatnak az Ilica- és Zrinyi-tér korzóján, avagy az érseki és városi park sétányain is.

Sok szépet és ízléseset hallottam máv rokoni körben Zágrábról, szívesen is jöttem ide szünidei szórakozásra s mondhatom, várakozásaimban nem is csalódtam.

A rendkívül tiszta, szép város ügyesen fásitott, virággal, szobrokkal díszített sétaterekkel tagolt területen fekszik. Apró villanyosai az érsektemplom, avagy az ösuK.ipiol magaslatáról nézve úgy szaladgálnak az asztalion, mint gyér-