Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-16 / 48. szám
2 másrészt a fejlesztéshez szükséges pénz hiánya miatt. A vendégjárások közben nagyon sok és nagyon figyelemreméltó tanulságokat vonhat tehát le minden illetékes tényező. Az első és legfőbb tanulság természetesen az, hogy nem szabad fukarkodni a mező- gazdaság fejlesztéséhez szükséges eszközökkel. Legutóbb, amikor a gazdák óhajtására a földmivelésügyi miniszter újabb 2 millió koronát* vett fel az állattenyésztés fejlesztésére, micsoda jajveszékelésben tört ki egy néhány túlzó merkantilista! Pedig ez az összeg aránylag igen csekély ahoz képest, amit akár tengeri, akár pedig folyamhajózásunk fejlesztésére évente fordítunk. És ime, a hozzánk jövő idegeneknek sohasem mutogatjuk óceánjáró gőzöseinket, vagy pedig „impozáns“ dunai, tiszai hajóparkjainkat, mert félünk, hogy ezek nem igen imponálnának sem a németeknek, sem az angoloknak, de még kevésbé talán az osztrákoknak. E helyett elvisszük őket, nézzenek telivér siemen- tháli apaállatokat, nonius és gidrán méneket, remekül fejlődő cukorrépa vetéseket, ringó kalásztengert, modern istállókat stb. stb. Ezekről tudjuk, hogy ha bemutatjuk vendégeinknek, nem fogunk velle szégyent vallani. Mennyivel inkább igy volna ez, ha a múltban nem sajnálta volna sem törvény- hozás, sém az egész társadalom a mező- gazdasági fejlesztéshez szükséges anyagi eszközöket. Mennyivel több látnivaló akadna akkor Magyarországon! Menyivel több belterjesen kezelt birtok volna Magyaroszá- gon a mostani aránylag kevés számú helyett! Magyarország újabb felfedezése tehát intőszó lehet minden illetékes tényezőnek, hogy fejlesztésre alkalmasabb valamit nem igen találhatunk Magyarországon a mező- gazdaságnál. Nem szabad tehát tőle a fejlesztéshez szükséges anyagi eszközöket sajnálni. VÁRMEGYE. Tolnavármegye rendkívüli közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán elnöklésével folyó hó 13-án délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelyet 9 órakor az állandó választmány ülése előzött meg. ^.Apponyi Géza gróf vbtt., főispán a közgyűlés megnyitása után bejelenti, hogytörvényTOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK adta jogánál fogvá, dr. Fehér Soma orvost tb. járásorvossá és Laky Ottmár árvaszéki jegyzőt tb. árvaszéki ülnökké nevezte ki. A közgyűlés egyik legfontosabb tárgya az alispán előterjesztése volt, a tolnai laktanyafelügyelői állás beszüntetése iránt. Az alispán meggyőzően okolta meg ezen állás felesleges voltát. — így a katonabeszállásolási pótadót ’lVs%-kal kell máris emelni, a laktanyafelügyelői állás fenntartása pedig évi 3500 koronát jelent, amely összeget meg lehet takarítani azáltal, hogy a felügyeletet jövőben a központból fogják gyakorolni. Stern Árpád bizottsági tag kérdést intéz az alispánhoz, hogy miként szándékozik ezt a felügyeletet a központból intézni ? Az alispán válaszában kifejti, hogy Tolnán lesz egy állandó megbízott, akihez az összes panaszok és más ügyek, az alispánhoz való bejelentés végett bejelentendők s az építkezések és a javítások egyébként eddig is az állam- épitészeti hivatal közbenjöttével teljesítettek. Stern Árpád szerint indokolt, hogy ezen állás továbbra is fenntartassék, a járandósága azonban leszállítandó volna. Az alispán utal Fejérvármegyére, hol sokkal ^nagyobb méretű laktanyák vannak s állandó felügyelő még sincsen. Kéri javaslatának elfogadását. Ezt a közgyűlés általános helyeslés közt el is fogadta. Ezután rátértek a tiszti üeyészi javaslatok tárgyalására, amelyeket a közgyűlés egytől- egyig változatlanul szintén elfogadott. Jegyzőkönyvhitelesitőkül Kurz Vilmos árv. elnök és Török Béla tb. tiszti ügyész küldettek ki. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 14-én tartotta junius havi ülését Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán elnöklésével. Jelen voltak: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Kurtz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán pénzügyigazgató, kir. tanácsos, Padányi Andor kir. tanfelügyelő, Drágíts Imre dr. tiszti főorvos, Szabó Károly, Török Béla, Fekete Ágoston, Bernrieder József, Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos, Kovács S. Endre, Perczd Dezső vbt. tanácsos, Sass László közgazdasági előadó, Fischer Imre kir. ügyész, Sigora Lajos törvényhatósági állatorvos. Elmaradásukat igazolták : Örffy Lajos, Alacs Zoltán, Bernrieder János, Schell József báró. A főbb határozatok a következők : Török Béla és Bernrieder József jelentése, hogy megvizsgálta a tamásii, illetve a gyönki járásbirósági börtönt és ott a legnagyobb rendet és tisztaságot találta, tudomásul vétetett. Simontsits Elemér alispán indítványára a pénzügyminiszterhez felterjesztést intéz a bizottság, hogy Szekszárd megfelelő lakbérosztályba soroztassék. A kereskedelmi miniszter leiratára, melyben a szekszárd—sárbogárdi vonalon kért közIrfií junius 16. lekedési javításokat megtagadta, újabb felterjesz-j tés intézteiéit. A belügyminiszter rendeleté Komáromy Gyula dr. szekszárdi városi orvos fegyelmi ügyében tudomásul vétetett és nevezett városi, orvos állásába visszahelyeztetett. A Szabó Géza feljelentésével Molnár Lajos rendőrkapitány ellen kért fegyelmi eljárás mel- löztetett és Szekszárd város polgármestere uta- sittatott, hogy a ragályos betegségekben leendő elhalálozásokat a rendőrkapitánnyal közölje. Döbrököz község fellebbezése hitközségi ügyben elutasittatott. A hivatalvezetők havi jelentéseinek főbb adatai a következők: Az alispánt hivatalban az_ elintézendő 2636 ügydarabból elintéztetett 2185; a hátralék 372, (fogyott 81-gyei.) Fegyelmi eljárás meg- indittatott 2 esetben. A közegészség állapota kedvező volt; különösen kevesbedtek a halálesetek. Vörheny volt 26 községben 51 esetben 8 halálozással; roncsoló toroklob 16 községben 18 esetben, 2 halálozással; kanyaró 10 községben 15 esetben, 1 halálozással; hasi hagymáz 6^ községben 6 esetben, 1 halálozással; gyermekágyi láz 2 községben, 2 esetben, 1 halálozással. Rendőri hullavizsgálat tartatott 7, törvény- széki boncolás 5 esetben. Piacvizsgálat volt 12 községben, 27 esetben, 2 elkobzással, — vendéglők és korcsmák vizsgáltattak 25 községben 67, — mészárszékek és hentesmühelyek 27 községben 42, — szatócsüzletek 18 községben 34, — pékmühelyek 20 községben 31, — szikvizgyárak 17 községben 23, — tejcsarnokok 35 községben 42, — vágóhidak 8 községben, szegényház 5 községben ugyanannyi esetben. Iskolák, óvodák és gyer- mekmenhelyek vizsgálatakor 4 helyen találtatott tisztátalanság. Ragályos betegség miatt az iskola bezáratott Döbröközön, Nagydorogon, Értényben, Mucsiban, a szekszárdi főgimnázium 6—7. osztálya 8 napra és a szekszárdi elemi leányiskola 3-ik osztálya. Orvosi gyógykezelés nélkül halt meg 17 hét éven alóli gyermek. A védhimlőoltás a vármegye községeinek nagyobb részében befejeztetett. Kistápén Gulyás Mihályné másodrendű bába letelepedett. A Ferenc-kórházban ápoltatott 559 és meghalt 19 beteg. A mezőgazdaságban a május eleji bő esőzések és az erre következett száraz meleg a vetésekre jó hatással voltak, a visszamaradt növényzet is dús fejlődésnek ir.dult. Május közepén hősülyedéssel zivataros esőzés állt be, fagygyal, dérrel, ami az alacsonyabb fekvésű helyeken tengeriben, bábban, burgonyában, homoki és lapi szőlőkben tetemes károkat okozott. A tormásvidéki jégverés Tormás határának s/4-ed részét, Kölesd határának V4-ed részét tönkretette, Varsádon azonban csak lényegtelen kárt okozott. A terméskilátások a kalászos növényeknél — Várjál csak egy kicsit, kitaláltam valamit,, talán majd mégis kapunk egy napraforgót. A — Miért kérjünk megint, mikor úgy se teszik meg 1 — Csak ne oltsd ki rájuk a nyelvedet és ne nevesd ki őket. Hagyd csak rám ... Jó napot Henri és Róbert. — Jó napot. Nek^d már megint napraforgó kéne, ugy-e ? — Na nem, ezek nem kellenek már nekem. Nálunk sokkal szebbek vannak, de igaziak, úgy ám. . — Az nem igaz. Te hazudsz — mondta Róbert. — Nálatok még csak ibolya sem terem, nemhogy napraforgó. — És mégis van nekünk és a tied nem kell, többé. A tied csak nappal szép,, a mieink este világítanak és forognak. Olyanok, mint a tűz és sokkal, de sokkal nagyobbak a tieidnél. Gyere csak velünk, megmutatom. Én nem vagyok olyan irigy, mint te, bizony. — Mondd, Róbert, elmenjünk ? — kérdezte Henri csillogó szemekkel. — Ostobaság, hiszen ezek hazudnak ! — Mégis odamehetnénk, hisz nincs abban semmi. — Látod, — szólt Manette — Henri nem olyan buta, mint te. Pedig te nagyobb is vagy. Gyertek el ma este 7 órakor. Nincs messze, aztán majd megmutatom az én napraforgómat. — Es adsz is egyet ? — Miért ne, én nem vagyok olyan, mint te, aztán nekünk nincsen ám ilyen csak pár darab, mint nektek, nekünk egész csomó van. Majd megnézhetitek, milyen fényesek és hogy világítanak, meg sugárzanak . . . ah .• . . de ti is hozzatok egyet a tietekből, de igazán. És mit fog szólni áz apám ? aggódott Róbert. — Hiszen adsz helyébe másikat, de hát különben nekem mindegy, amint te akarod... — Eljövünk. — Mondta Henri. — Igen, hét órakor. A két leányka hazament. — Minek is beszéltél nekik Manette, — mondta Denise, aki szepegni kezdett. Manette nevetett és a vállát vonogatta. nagyon büszke volt az eszméjére. — Te azt nem érted. Apa ma elment a munkásokkal és csak este nyolc órakor jön haza. Én vagyok máma az ur a háznál. Te csak törődj a levessel és ne zavarj engem. Majd meglátod, milyen szép napraforgónk lesz, ajtó ele fogjuk ültetni holnap reggel mindjárt. Az lesz aztán a szép. De azért lesz égy kis meglepetés is ; csak nem akarom, hogy itt strázsálj mellettem. Bement a kunyhóba és kikutatott minden sarkot. Besötétedett, violaszin árnyékok vetődtek a földre. Vászonzacskóból mindenféle tárgyat szedett elő és a gunyhó előtt halomba rakta őket. Amikor hangokat hallott, örvendezve kiáltott fel: — Á, hát igy vagytok ? ? Elhoztátok a napraforgót ? Igen, de a ti apátok nincs itthon ? — Nincs, nyugodt lehetsz. Biztosan megverne, ha látná, hogy én ezeket megmutatom nektek. — De hiszen én némajáték semmit, — mondta Henri. — Hol vannak a ti szép napraforgóitok, amik forognak és úgy fénylenek, mint a tűz ? — Látod, mindjárt megmondtam, hogy hazudnak. — Meglátod azonnal őket, csak legyél egy kicsit türelemmel, — mondta Manette a nagy erőlködéstől zihálva. — Várjatok, előbb mindent rendbe kell hozni, mert ezek tüzes virágok | mindjárt meggyujtom őket.. Nem olyanok, mint a tieitek. Az ember meggyujtja a közepét, ahol a magja van és a virág azonnal kinő belőle. Olyan gyönyörű, mint mikor a templomban minden gyertya ég. Ah sokkal szebb ... sokkal, de sokkalta szebb. . .. Még egy perc. Úgy, most vigyázzatok jól, rögtön kezdődik... Manette, ha ezt apa meglátja, majd ad neked. Én félek ... Ne gyújtsd meg, Manette, kérlek . . . Ha észreveszi majd . . . Ostoba vagy, hát nem akarod, hogy napraforgód legyen ? Hja, ha nem látunk semmit, visszaviszem magammal. Nem azért jöttünk ide. Siess Manette, mert nekünk estebédre otthon kell lennünk.... . , a icív zsinór nyomán. A gyerekek ijedve hátrált; Sebesen forgó vörös és zöld karikák szip< kaztak szemük előtt. Manette tapsolt öröméb majd Roberttiez ugrott és a sárga virág f kapott. — -Ó milyen szép, milyen pompás! Egy rövidke pillanat ... aztán négy gyereks remes sikoltása ... menydörgésszerü csattar es gunyho, gyermekek eltűntek, az iszonya robbanás ereje széttépte és szerte röpítette ők Camille IHaucIa
