Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-05-29 / 43. szám
3 1911 május 29. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK Költségek tekintetében a kép a következőkép alakul. Az egyes törvényhatóságok által fizetett árak az utolsó építések adataiból merit- tettek és a kiépítésekre változatlanul vétettek számításba — holott a mai viszonyok változatlanul hagyása mellett szinte kétségtelen az árak további emelkedése Alapozásra kő Fedanyag Útépítés költsége ara kobm-kint ára m3-kint alapozásé fedanyagó Somogymegye 1150 kor. 13— kor. 1.159,200 937.000 Tolnamegye 9'50 » 12— » 997,500 900,000 Eácsbodrog és városai IQ'50 | 14 50 | 4.507,020 4.407,000 6.663,720 6.248,000 együtt 12.906,720 Ezek az építendő uj utak költségei. Érdekes azonban az utak fenntartására fennálló mai évi szükséglet figyelembe vétele, amely kilomé- terenkint 40 köbméterre tehető. Ezen fedanyag- szükséglet és annak átlagos ára a fenntirt 12—14-50 kor. közt váltakozó beszerzési árak szerint a következő : Kiépített ut hossza km.- Évi fedanyag szükséglet Fedanyag ■mai ára Somogyvármegye . . . 448 17-920 232-960 Tolnavármegye . .. , . 309 12-360 148-320 Báesbodrog és városai 583 23-320 338-140 1340 53 600 719420 Mutatják ezen adatok, hogy közlekedési viszonyaikban a csatorna-épités által elsősorban érintett törvényhatóságok mennyire el vannak maradva, mily nagyok igényeik az útfenntartások körül és mennyire lógnak még fokozódni ezen igények a kiépítendő utak fenntartási költségei által. Kétségtelen, hogy a tömegárut képező kőanyag messzesége, drága szállítása okozta ezen vidékek és különösen Bácsbodrog vármegye ilyen fokú elmaradását. Ha ezzel szemben állítjuk azt, hogy legközelebb ezen vidékekhez, direct viziuttal össze- kapcsolhatóan a Balaton partján az alapozásra kitűnő minőségű vörös homokkő (Pálköve, Csúk, Almádi, Vörösberény) továbbá a fedőanyagul használható legjobb bazalt Badacsony vidékén kimeríthetetlen mennyiségben áll rendelkezésre, hogy ezen bazalt Mohácson — a Sión való szállítással köbméterenkint — 6-12 kor., Apa- tinban 6‘43 kor., Némétpalánkán 6-95 koronába, a közelebbi helyeken pedig természetesen még kevesebbe, a vörös homokkő pedig természetesen tetemesen olcsóbb lesz, egy beláthatatlan perspectiváju tevékenység képe tárul elénk a kőipar, a kőszállitás, az útépítés és a minden irányú gazdasági fellendülés tekintetében. A kőárak oly jutányosak lesznek, hogy a kőanyag a csatornákat szelő vasúti vonalak irányában is fog terjeszkedni. De enélkül is Somogymegye igényeinek körülbelül 60°/o-át, Tolnamegyének 75°/o-át és Bácsbodrogmegyének 40°/o-át a csatornaforgalom fogná ellátni. Kétségtelenül kiterjesztené azonban hatását Veszprémmegyére, Fehérmegyére sőt még Baranyamegye egyes vidékeire, is. Lassú tempóban forgásnak indul a kör. Néhány forduló után Széki Sárika frissebb dalra kezd: pillanatra megáll a kör s kezdődik a lépő. Olyanforma mint a bokázó. A csillegő alatt lassú ringásban mozog a kör. A lépő már sokkal enyelgőbb, a test hajlik jobbra-balra kecsesen, mint a lassú szellő ingatta nádas. A lányok pártáján rezegnek a berék, ringanak a dús rődbe szedett rokolyák, amint a karcsú derék ring jobbra és balra. Lányok ugorjunk! — kiáltja KaraRákhel. Megáll a kör, a menyecskék kilépnek. A menyecske u. i., akár ha egynapos is, az ugrós- ban részt nem vesz. Az a pártások mulatsága. A kör összezáródik, hangzik a gyors Ütemű magyar nóta. Kigyulladnak a fátyolos nézésű szemek, kipirul az arc, a berék hevesen rez- dülnek, repülnek a rokolyák s forog fa kör gyorsan, gyorsabban, mind sebesebben forog a tündérkaréj. Azután amikor eltikkadnak, oszlatják a játszót. Kedves^ tiszta, csudálatos ez. A. Sárköz népművészetének e kis szemelvényéből is láttuk, hogy e művészetnek az élettől való folytonos eltávolodása által a nép ízlése is folyton hanyatlik. A szemek fáradtak lesznek, a fény- és szinöröm elmúlik. Az összhang és természetesség a népművészeti alkotásokban azon időtől kezdve felbomlik, amikor idegen hang vegyül bele. . A meg nem értett forma, az át nem érzett szin belekeverése nemcsak hogy lerontja a régi alkotások szépségeit, de mint idegen tulajdon örömet sem szerez többé s igy etikai szempontból is kárt okoz. Mindenkinek, aki erre illetékes, arra kellene igyekezni, hogy ezt a bomlási folyamatot feltartóztassuk. Össze kell fognunk, hogy nemzeti kultúránk e fontos tényezőjét, a népművészetet, az utókor számára megmentsük. Az elmondottak egyik elemét adják a csatorna forgalmának. Ezen kívül azonban forgalom tárgyát fogja képezni a zalamegyei és veszprémmegyei máris elég virágzó mészégető-; ipar terméke, amely eddig vasúton, sőt tengelyen is terjeszkedik a dunántúli alsóbb' vármegyékben. Növelni fogják a forgalmat a bor, gabona- nemüek, tégla-, cserépipar termékei, sőt a nád is, amely bár nagy mennyiségben fordul elő, a nagy szállítási költségek miatt kellőleg kihasználva nincs. A hajózási forgalom nagyobb élénkségé-, nek sok helyütt az az akadálya, hogy a hajók visszafelé csak ritkán kapnak rakományt, a hajók üresen jönnek haza, a szállítás ennélfogva drágább. Ez a veszély a Sió-csatorna várható forgalmát kevésbbé fenyegeti. Mint visszrakomány itt elsősorban a Mohácson raktározott pécsvidéki kőszén jöhet figyelembe. A Sióval szomszédos vármegyék, a Balaton partjai is, nélkülözik a jobb fűtőanyagot, hisz a vidéken a mezőgazdaság nagy kárára még a szalmát és trágya- nemüeket is felhasználják fűtési célokra. Nagy tehát az ily irányú igény és kereslet. De az olcsó kőszén egy másik szempontból is nagy fontossággal bir. A Sió és a Balaton mentén ugyanis a legkülönbözőbb iparágak természetes feltételei és nyers anyagjai rendelkezésre állanak. A létesítendő iparágak fejlődésére azonban feltétlenül szükséges volna a féltermékek, de elsősorban a szén olcsó odaszállithatása. Az itt számba jövő ipari telepek közül a cukor, szesz, keményítő, sör, műtrágya, nád és szalmatermékeket feldolgozó stb. gyárak, mész, tégla, keramit, műkő és agyagipar számos ágazatai érdemelnek különösebb említést. Az igy fejlődő gyáripar pedig szaporítani fogja nem csupán a csatorna forgalmát, de emelni fogja a csatornát szelő összes vasutak, igy a többek között a somogymegyei, fehérmegyei, tolnamegyei helyiérdeküvasutak, aGyőr—Veszprém— dombóvári, a pár év előtt nagy költséggel kiépített Budapest—Börgönd—tapolcai, a Budapest— fiumei vonal teherforgalmát is, miután a fejlődő iparok olyan értékeket és cikkeket fognak termelni, melyek a vasúti szállítás magasabb díjtételeit is elbírják. A csatorna hajóforgalmának visszrako- mányai tekintetében a kőszénen kívül a gabona- nemüek, szöllőkarók és a különféle trágya- nemüek érdemelnek még említést. Különösebb figyelembe jöhet a Balatontól délre fekvő dunántúli és alföldi vidék gabonanemüinek viziuton Simontornyáig, Felsőnyékig, Keszthelyig vagy Badacsonyig és onnan vasúton Budapest, Bécs, Grác télé olcsóbb szállithatásának lehetősége. A csatorna forgalmát, illetőleg a legreálisabb mérlegelés mellett ilyen biztatók lévén a kilátások, remélni lehet, hogy az építési tőke meghozza kamatját, sőt a forgalom fejlődésével amortizálódni is fog. Kétségtelen pedig, hogy a csatorna-épités révén támadó gazdasági fellendülés nagy arányokban fogja gazdagítani a magyar államot, uj adótárgyakat fog teremteni, a most létezők értékét emelni fogja és egy olyan intenzív gazdasági munkára adja meg kulturképes, elmaradt gazdag, nagy területeken a lehetőséget, amelyek egyébként a nemzeti vagyon nagy kárára, ehez máskép alig juthatnánk, a vagyonszaporodás és jólét eredménye volna, hogy a Balaton partjain is könnyebben létesülnének magántőkét igénylő mindama építkezések és beruházások, amelyek Balatonunkat megérdemelt forgalmához és elismeréséhez segítenék. Azt hisszük, hogy az előadottakban eléggé megvilágítottuk azon nagyfontosságu érdekeket, melyek a valóban századokra kiható mű megvalósításához fűződnek. Ezek után részünkről nem marad más hátra, mint azon őszinte, becsületes, a leghazafiasabb célzatoktól áthatott kérelem, melyet a magyar kir. kormány nagyérdemű tagjaihoz intézünk. A magyar országgyűlés ugyanis megtette már ezirányban a cselekvésnek egyenlőre reá háramló részét az 1908. évi XLIX. t.-c. elfogadásával. A feladat megvalósítása időpontjának megállapítását azonban a kormány hatáskörébe utalta. A Sió-csatorna hajózhatóvá tételének ügye a földmívelésügyi tárca körébe tartozik. így elsősorban gróf Serényi Béla földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulunk, ki már eddigi működésével is oly számos tanujelét adta hivatali buzgóságának. Kérelmünk támogatását kérjük továbbá Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter urnái, ki az országos jelentőségű kérdés megvalósítását, mint láttuk, már évekkel ezelőtt a legmelegebben pártfogolta és aki, mint a kereskedelmi kormányzat legfőbb intézője, bizonyára kétszeresen fogja méltányolni a csatorna kiépítéséhez fűződő nagyfokú ipari és kereskedelmi érdekeket. Kérő szavunkkal fordulunk Lukács László pénzügyminiszter úrhoz is, kinek, mint államháztartásunk egyensúlya legfőbb őrének ugyancsak döntő szerep jut e kérdés megoldásában. És kérjük és megnyerni reméljük rokonszenvét és támogatását gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök urnák is, ki a közlekedési eszközök fejlesztésének gazdasági és kulturális jelentőségét mindenkor elismerte és az ily irányú komoly törekvéseket mindenkor messzemenőleg támogatta. Mi a magunk részéről teljes mértékben átérezzük azokat a nagy érdekeket, melyek államháztartásunk egyensúlya fentartásához fűződnek, épen azért kérelmünk csupán oda irányul, legyen kegyes a kir. kormány az 1912. évi költségvetési előirányzatba e célra oly össze*- get felvenni, hogy annak alapján a munkálatok már a jövő évben kezdetüket vehessék s hogy a munkálatok további folytatásával rövid időn belül a Sió folyónak legalább az év bővizű hónapjaiban való korlátoltabb hajózhatása megteremtessék. Mert ezzel a halaszthatatlan útépítések és utfentartások és ezek körül a megtakarítások már is biztosítva lesznek és megteremtetnek feltételei a balatoni kőipar és az érdekelt vidékek gazdasági fejlődése és fellendülésének. Midőn egyrészt nem kételkedünk benne, hogy a földmívelésügyi tárca erre vonatkozó tételéhez figyelemmel az ügy messze kijiató közgazdasági jelentőségére az országgyűlés mélyen tisztelt tagjai pártkülönbség nélkül hozzá fognak járulni, másrészt bizton reméljük, hogy államháztartásunk várható kedvezőbb helyzete, a nagyszabású mü teljes befejezését is lehetővé fogja tenni. Budapest 1911. április havában. A Sió-csatorna ügyében bizottsággá alakult országgyűlési képviselők nevében és megbízásából Dr. Kämmerer Ernő. Dr. Szabó lános. HÍREK. — Személyi bír. Boncz Ödön miniszteri tanácsos, Steineker Ferenc alapítványi főigazgatóval ma este Janya-pusztára érkezik s megtekinti Forster István ottani bérletét. — Jogászok tanulmányútja. Dr. Angyal Pál, a pécsi jogakadémiának tudós tanára a joghallgatókkal junius hó 10-én kirándulást tesz Püspöknádasdra, hogy a büntetőjogot tanuló és az iránt érdeklődő ifjaknak bemutassa az ott fennálló fiu-javitóintézetet. Ugyanez alkalommal Weigand Béla joghallgató előadást fog tartani a Julianeum növendékeinek. — Hivatalvlzsgálat. Hazslinszky Géza szekszárdi kir. törvényszéki elnök, a múlt héten tartott hivatalos vizsgálatot a bonyhádi kir. járásbíróság ügykezelése fölött. — Beszámoló. Gróf Batthyány Tivadar a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője szombaton Szekszárdra érkezik, hogy a két pünkösdi ünnepet kerületében töltse és a politikai helyzetről beszámolót tartson. Körútját Sió- agárdon kezdi vasárnap délelőtt, Decsen délután folytatja. Végül hétfőn d. u. Szekszárdon tartja meg beszédjét. — A Balaton és az Alföld. A Balatoni Szövetség előterjesztést tett, hogy a bátaszék- bajai áthidalás elkészültével a m. kir. államvasut közvetlen összeköttetést létesitsen az Alföld nagyobb városaiból Dombóváron és Kaposváron át a Balatonhoz. Azt is kérte a Szövetség, hogy menettérti jegyet adjanak ki az alföldi balatoni viszonylatban. A most érkezett válasz értelmében az államvasut figyelemmel lesz arra, hogy a bátaszék-ujdombóvári vonal elsőrangusitásá- val az alföldi városok és a balatoni fürdőhelyek között lehetőleg jó összeköttetés létesüljön. A közvetlen kocsik járatásának dolgát tanulmány tárgyává teszik. A menettérti jegy kérdését legközelebb megoldják. — Esküvő- Petánszky József dunaszent- benedeki kereskedő e hó 28-án tartja esküvőjét Szikora Ilonka k. a. Pakson. — A munkásblztosltó sorsjátéka. Már Wekerle pénzügyminiszter kilátásba helyezte a munkásbiztositó pénztár igazgatóságának egy sorsjáték rendezését. Lukács László pénzügy- miniszternél most küldöttség járt az engedély megsürgetése iránt. A miniszter válaszában kijelentette, hogy hajlandó azt megengedni, csak a formán gondolkozik, hogy mikép lehetne^ e kérdést úgy megoldani, hogy ebből hasoncélu törekvésekre kár ne háromoljék. A tervezet szerint a pénztárnak mintegy 3 millió koronát jövedelmezne a sorsjátéK. — Kántori állás. A jó jövedelmű dombóvári kántori állásra az iskolaszék fél évi helyettesítés után kiirta a pályázatot. Mint értesítenek bennünket, eddig legnagyobb kilátása Márton Kálmán dombóvári tanítónak van, aki már hat év óta helyettes kántora Dombóvárnak.
