Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-12 / 4. szám
2 TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911 január 12 államközösség megbontására ösztönzik a horvátokat. Jól tudjuk, hogy mindez nem más, mint az [úgynevezett Luegtr-iéXt politika, mely sokkal vakmerőbb és esztelenebb, sem hogy egy érett és komoly nemzetnél általánossá válhatna, de ha igy van is, ez a politika a legnagyobb mértékben veszedelmes és Magyarországot előbb utóbb nemcsak erélyes visszautasításra, de a leghatékonyabb retorziókra kényszeríti, mert a magyar állam törvényekben biztosított önállósága és reputációja nem engedi meg, hogy legféltettebb érdekeink rosszindulatú idegen politikai kalandorok játékszereivé tétessenek. Készségesen ismerjük be, hogy a Bienerth-kormány nem okolható az osztrák közélet ez elfajulásáért, só't elismerjük azt is, hogy épen Bienerth báró kormányzása alatt többször adta jelét annak, hogy nemcsak nem helyesli ez elfajulást, hanem a két állam között barátságos és méltányos érintkezésre törekszik. Amidőn ezt méltányoljuk, mégis aggodalmunknak kell kifejezést adnunk, mert Ausztriában nem a kormány vezet, hanem a pártok és épen az osztrák politikai pártok és pártpolitikusok azok, melyek Magyarország, a magyar nemzet és a magyar államjog ellen minden merényletre készek. Szeretjük hinni és feltételezni, hogy az uj Bienerth-kormány, felismerve a Ltagt- rizmus veszedelmeit, adandó alkalommal nem fog visszariadni attól, hogy e politika kockázatos, sértő, visszataszító és tarthatatlan voltáról az osztrák politikusokat és pártokat felvilágosítsa. A magyar kormánytól pedig elvárjuk, hogy ezentúl nem csak nem fogja szótlanul eltűrni, hogy osztrák hivatalos tényezők Magyarország belügyeibe avatkozzanak, hanem minden egyes esetben élni fog a megtorlás rendelkezésére álló fegyvereivel. — Ausztria és Magyarország között tisztes, jó viszonynak kell fenállnia, ez való igaz, de ez csak úgy állhat fenn, ha Ausztria és Magyarország egymás önálló állami életét kölcsönösen tiszteletben tartja. Ezt a tiszteletet jogunk van Ausztriától megkövetelni és ha megtagadná: jogunkat érvényesítenünk is kell, bármily eszközökkel, mert a nem érvényesített jog idővel megszűnik, semmissé válik. F. Mi VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 11-én tartotta január havi ülését Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kálmán kir. tanácsos pénzügyigazgató, Padányi Andor,kir. tanfelügyelő, dr. Kiss Ernő tiszti ügyész, őrffy Lajos, Török Béla, Sass László közgazdasági előadó, Perczel Dezső vbt. tanácsos, Bernrieder János, idősb Bernrieder József, Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos, Drágíts Imre dr. tiszti főorvos, Fekete Ágoston, Fischer Imre kir. ügyész. Elmaradásukat igazolták : Kovács S. Endre, Schell József báró, Szabó Károly. A főbb határozatok a következők: A fegyelmi választmány ujjáalakittatott. Tagjai: Perczel Dezső, Kovács S. Endre, Alacs Zoltán, Fink Kálmán ; póttagok: Szabó Károly, Padányi Andor. A gyámügyi félébbvitéli bizottság tagjai lettek választás utján: Török Béla, gróf Széchenyi Sándor, póttag: Schell József báró. Kineveztettek : Őrffy Lajos, Szabó Károly; póttag: Bernrieder János. Az erdészeti bizottság tagjai: Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos főispán, Török Béla, Kovács S. Endre. Megyei pótadó felszólamlási bizottság tagjai: Bernrieder József, Kovács S. Endre, Őrffy Lajos, Fink Kálmán kir. tanácsos. A börtönvizsgáló bizottság tagjai: Padányi Andor, Török Béla. A rabsegélyzö bizottság kiegészítésére megválasztatott Padányi Andor. A közegészségügyi bizottság kiegészítésére kiküldetett: Fejős Károly, Stann István, Szondy István. Az ipartanácsba beválasztattak az 1911. évre : André István, Mehrwerth Ferenc rendes és Ferner Mihály, Mayer János póttagokul. Taksonyi József Steiner, Rácz Ferencné, Czank István Fuchs, Pintér József Török, Cseri István Ferenc szekszárdi lakosok kihágási ügyében az L fokon nözott ítélet jóváhagyatott. Asztalos György és társai dunaföldvári lakosok fegyelmi fe jelentése Sigora Lajos törvényhatósági állatorvos ellen, elutasittatott. Az ipartanácsba Brick Jakab és Bálint Lajos rendes, Stockinger Vince és Fusz Ferenc póttagokul beválasztattak. A hivatalfőnökök havi jelentéseiből a főbb adatok a következők : A közegészség állapota nem volt kedvező. Vörheny előfordult 27 községben 135 esetben, 32 halálozással; kanyaró 14 községben 1J5 esetben, 4 halálozással; roncsoló toroklob 25 községben 61 esetben, 13 halálozással ; hasi hagymáz 15 községben 30 esetben, 9 halálozással ; hökhurut 3 községben 21 esetben, 1 halálozással ; fültő mirigylob 2 községben, 20 esetben, halálozás nélkül. Legnagyobb mértékben mutatkozott a vörheny a völgységi és dunaföldvári járásban, nevezetesen : Belac, Kakasd, Dunaföldvár, Paks és Györköny községekben, a kanyaró pedig Tolnán és Bölcskén. Felsőnánán két családban 6 trachomás szembeteg találtatott. Ragályos betegségek következtében 6 iskola záratott be, 3 pedig a ragály múltával megnyittatott. Lakás fertőtlenítés 63 eszközöltetett. A Ferenc-kórházban ápoltatott 598 beteg ; ezek közül meghalt 12. A pénzflgylgazgatóság területén befolyt adókban és illetékekben 693,357 korona, mely eredmény a múlt évinél kedvezőtlenebb 4898 koronával. A kir. tanfelügyelő meglátogatott 6 tanintézetet 28 tanteremmel és 30 tanerővel. A közutak állapota — a földes utak kivételével — kielégítő volt. Útépítés nem történt. A megkezdett sárközi utakon a földmunkát a kedvezőtlen időjárás miatt abba kellett hagyni. HÍREK. — Személyi birek. Apponyi Géza gróf v. b. t. tanácsos főispán, kedden Szekszárdra érkezett. — Szerdán elnökölt a közigazgatási bizottság ülésén s ma délután utazik visza Hőgyészre. A közigazgatási bizottsági ülés alkalmával Szekszárdon időztek Széchenyi Sándor gróf, főrendiházi alelnök és Perczel Dezső munkapárti elnök, v. b. t. tanácsosok is. — Tanárky Árpád dr., kórházi igazgatófőorvos egészségi állapota — amint örömmel értesülünk — teljesen jóra fordult, úgy, hogy a közkedvelt igazgatófőorvos e hó 25-ike táján ismét átveszi a Ferencz kórház vezetését. — Bírósági áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter Saáry Ernő, a tamási kir járásbíróságnál alkalmazott telekkönyvi betétszerkesztő írnokot, a bírósági írnokok rendes létszámába sorozása mellett, a szentlőrinci kir. járásbírósághoz helyezte át. — Az egyházmegye köréből. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök Perhács János bakóczai és Milfaft Antal szajki káplánokat kölcsönösen áthelyezte. — Hegyközségi gyűlés. A Bakta-Bartina hegyközség f. évi január hó 15-én délután 2 órakor a városháza kistanácstermében közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Tisztujitás. 2. Egyéb indítványok. — Hogyne lett volna az enyém, mikor a jó szerencse adta! — S mit csináltál azzal a sok pénzzel ? — Hát először is jó napot csináltam magamnak. Megittam két kupica pálinkát ... A cimboráim, akik már idősebbek, azt mondták, hogy az valami nagyon jó .. . Nem mondhatnám. Égette a torkomat. — Aztán ? — Elszittam két szultán cigarettát. Köhögtem tőle és egy kissé émelygett a gyomrom. De két fiú, akivel találkoztam, irigykedve nézett rám. — Maradt még tizenkét krajcárod. — Az volt csak az igazi mulatság, ami ezután következett. A villamosra ültem. — Minek ? — Hát csak! Sohasem ültem még villamoson, hacsak nem úgy, hogy fölkapaszkodtam hátul. Egypárszor meg is vertek érte. Most azonban felszálltam. A kalauz, aki jól ismert, le akart kergetni, de én csak ennyit mondtam neki: Hallja maga, úrral van dolga! Adjon egy átszálló jegyet. A két krajcárt pedig, ami visszajár, tartsa meg borravalónak. — Volt még két krajcárod, mit csináltál vele ? — Annak furcsa a története. Almát akartam venni a kis húgomnak, aki még sohasem evett almát. Szép szőke haja van, nem olyan fakó, mint az enyém és kék a szeme. Nagyon szeretem. — Megvetted az almát ? — Nem én ! Ahogy a végállomásra értünk, a kalauz lelökött a kocsiról és megtépázott, de a borravalót nem adta vissza. Kiöltöttem rá a nyelvemet, ekkor rendőrt szólított és megkergetett, nem ért utol. Akkor megláttam két fiút, aki pénzbfe játszott. Néztem őket egy ideig, végre én is beálltam. Elnyerték a pénzemet. Tudom, hogy megcsaltak, de nem mertem szólni, mert erősebbek voltak. Ha nagy leszek, majd én is csalok. Lihegett a fáradságtól és én elvettem tőle két cserepet, hogy könnyítsék a terhén. Biztattam, hogy igy hamarább érünk haza. Nem akarta ideadni. — Ohó ! hogy azt mondja a fizetésnél, hogy maga vitte ! — szólott ravaszkodó szem- hunyorgatással. — Inkább leülök. — Voltál már becsukva ? — kérdeztem. — Egyszer. — S miért ? Vállat vont. — Egy urnák kilopták a zsebéből a bugyellárisát, én ott állottam a közelben és a rendőr engem fogott el. Pedig láttam az igazi tolvajt. — Miért nem szóltál hát ? Csodálkozva nézett rajtam végig, mintha a méltatlankodás érzete izgatná, nyersen odavágta:— Oh, csak nem leszek tán besúgó? — S mit csinálsz majd azzal a pénzzel, amit én adok majd neked ? — Okosabb dolgot. A pálinka még nem nekem való, köhögni sem akarok. Veszek majd tiz krajcárért húsz darab esti újságot, azt eladom és lesz húsz krajcárom. — Aztán holnap újból veszek húsz krajcárért negyven darab újságot és estére már negyven krajcárom lesz... Azt hiszem, ha igy folytatom, két hét múlva már sok pénzem lesz. Csak ki tudnám számítani, hogy mennyi ? Sóvárgó vágy tüzelt a tekintetében, úgy nézett maga elé, aztán habozva és félénken szólott: — Kérem szépen, inkább a fele pénzért viszem majd haza holnap, amit vásárol, csak számítsa ki, hogy mennyi pénzem lesz két hét múlva. Kivettem a ceruzát és elkezdtem számolni. Magam is meg voltam lepve az eredménytől. — Hallod-e fiú, hisz te gazdag ember leszel. — Mennyi ? Mennyi ? — sürgetett. — Ha mindig az egész pénzzel veszel újságot, két hét múlva ezerharminckét forintod lesz és húsz krajcár. — Igazán annyi ? — A két szeme merengő vággyal volt tele és az egész teste reszketett. — Istenem, de jó lesz! — De nehéz lesz azt úgy megszerezned. Mert tudod-e, hogy hány újságot kell eladnod az utolsó napon ? — N igyon sokat ? — Több mint százezer újságot. Nagyot sóhajtott, azután felállott és mint akinek sürgős a dolga, gyorsan elkezdett futni, hogy alig tudtam vele lépést tartani. Mintha már ott lebegne előtte az a mesésen sok pénz ... Előtte, felette, mindenfelől kínálkozott csábítóan, elbűvölő csengéssel, amilyen muzsikája csakis a pénznek van. Megittasul tőle, ha hallja. Úgy szaladt most is utána. Közben pegig dünnyögött magában, szilárd tökéltség hangján: — El fogom adni mind . . , mind .... * Egy órával utóbb — már el is felejtettem az én budapesti gyerekemet — az almási térén vitt keresztül az utam. Hát kit látok ott ? — A cseréphordo fiút, ahogy egy pádon ülve bámészkodik. — Mit csinálsz itt ? — kérdezem. — Mikor látsz az üzlethe ? — Annak már befütyültek — kacag a fiú. — Idejöttem, megint játszott az a két fiú pénzre. Azt hittem, hogy most már eltanultam tőlük a mesterséget, de megint becsaptak. — Pénz volt, nincs. Aztán, mikor látta az arcomról, hogy sajnálkozom rajta, hízelkedve hozzátette: Tudja mit? Adjon kölcsön egy hatost, ha nagyobb leszek, jobban értek a csaláshoz, majd visszafizetem.
