Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-04-06 / 28. szám

XXI- (VII.) évfolyam.

28- szám.

Szekszárd, 1911 április 6/

MUflVARHEffll E EJ A KÖZÉRDEK

Előfizetési ár: A A _ _ _ _ ________ _ _ _ _ „"T. „_.K. .l.

Egész évre . .

Fél évre . .

Negyed évre .

tógry

szám ára

16 korona. 8 „

16 fillér.

Hllöfizetpseket és hirdetéseket a kiadó- fa Tataion kivill elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdim.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer a hétfőn és csütörtököm

Egyes »z&moit ugyanott kaphatón. Szerkesztőségi telelon-szám : 18 és 24- — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és IISzerkesztőség:

Bezeréd] István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor.

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

F ^munkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Távirat. - Telefon. - Express.

A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. —

A képviselfitiűz ülése.

Budapest, április 6. d. u. 2 óra 35 p.

A képviselőház ma délben tartott ülésében Berzeviczy Albert dr. elnökölt. Bejelenti, hogy Ugrón Zoltán 3 havi szabadságot kér. A Ház megadja. Felolvassa a Kúria átiratát a Hazai Samú honvédelmi miniszter mandátuma ellen beadott petició tárgyában, mit a Kúria elutasított. A honvédelmi miniszter fnandátuma végleg igazoltatott.

Folytatták a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását.

Bikády Antal Justh-párti a tüdővész elleni védekezés szükségességét fejtegeti. A társadalom egymaga gyenge erre a küzdelemre. Az államnak kötelessége, hogy e téren a vezetést átvegye. A népoktatást reformálni kell oly- képen, hogy a nemzetiségek önkéntelenül meg- magyarosódjanak. Nem fogadja el a tételt.

Bzivák Imre munkapárti a városok kérdésével foglalkozik. Az állami segélyezés túlzásba vitelét nem helyesli. Szükségesnek tartja, hogy a nagyobb községek rendezett tanácsú várossá alakuljanak át.

Holló Lajos Justh-párti a városok és községek helyzetével foglalkozik. Helyteleníti, hogy a kormány nem hagyja jóvá a községi takarékpénztárak létesítését.

Minisztereink Bécsben.

Bécs. (Érk. d. u. 2'20 órakor)

Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Zichy János kultuszminister ma Bécsbe érkeztek. Héderváry miniszterelnök ma délután kihallgatáson^ elenik meg a király előtt.

A nyitrai püspök eskütétele.

Bécs (Érkezett d. u. 2 óra 30 p.)

Batthyány Vilmos gróf nyitrai püspök ma délelőtt tette le az esküt a király kezébe. A szertartásnál Zichy gróf kultuszminiszter működött közre.

Elfogott kém.

Velence (érk. d. u 2 óra 45 perc).

A velencei művészeti kiállítás területén tegnap letartóztattak egy Schuszter Béla nevű magyar honost, akinél hadi térképfelvételeket találtak és akit kémkedéssel gyanúsítanak.!

Távirataink folytatása a Hírek között.

Szabadgondolkodás.'

Irta : Tisza István.

Ha valaki néhány évig figyelmen kívül hagyta a radikálisabb magyar szellemi irányzatok fejlődését, elámulhat azon a gyökeres változásokon, amelyen azok e rövid időszak alatt átmentek. Hiszen csak tegnap volt, amidőn a nemzeti múlt kultusza, a nemzeti álmok ápolása terén igyekezett túllicitálni egymást mindenki, aki a magyar fiatalság szélsőségek felé hajló hangulatát akarja megnyerni s most egyszerre mit látunk ? Az atheista és materialista világnézleten felépülő nemzetköziség mind merészebben, mind cinikusabb leplezetlenséggel üti fel fejét s a magyar fiatalság modern prófétái ki akarják leikéből ölni a valláserkölcs világnézleten kívül a nemzeti ideált.

Ki beszél ma már Rákócziról, szabadság- harcról, nemzeti nagyságról, a nemzetért való önfeláldozásról? A mai »fiatalokat« a létért való küzdelem sivár ösztöne hevíti. A »Talpra magyar»-! nem lehet üres gyomorral szavalni, kiáltja a magyar ifjúság idealizmusának hivatásos

* Részlet a «Magyar Figyelő»-ből.

ápolója. (Micsoda lángostorral vágna, ha élne még közöttünk, e mondás szerzőjén végig Petőfi ! Ő bezzeg jobban ismerte az üres gyomrot, de kevesebbet törődött a státusrendezéssel, mint ez a méltatlankodó tanár ur) Micsoda elmaradott ember az, aki még ma is nemzetről beszél ? A felvilágosodott, modern ifjúság ajakán emberiség, világpolgár jág a cégér, az egyén, a minden közcél szolgálata alul felszabadított és minden kötclességérzet nyűgétől megmentett egyén jóllakása a lényeg. Ez mágva annak a hitvallásnak, amely ez eszmélni kezdő magyar fiatalság lelkét ajnaga egyedül üdvözítő dogmái számára kívánja lefoglalni.

Ne legyünk elfogultak. Nem mind hitványság, nem mind rosszhiszemű pose, ami e romboló theóriák mögött rejtőzik. Régi baja az emberiségnek, hogy valahányszor jól megy dolga, elbizza magát. Békés nyugodalmas, az egyéni jólétnek kedvező időkben az egyén túlbecsüli magát, öncéllá válik, saját törekvéseinek középpontjába jut. A szegény emberi lényünk úgyis mintha a felfuvalkodott béka sorsára volna kárhoztatva. Állítólag a perzsa sah kezdi a rendeletéit azzal: »Én vagyok a világ közepe!« legalább valamikor régen igy hallottam. Igaz, nem igaz, nem tudom, de ha igaz, többé-kevésbbé perzsa sahok vagyunk mindannyian, Olyan szívesen gondoljuk a világ közepének önmagunkat. Olyan jól esik a magunk szűk látkörü, rövidlátó, gyarló szemének nézőpontjáról nézni le az egész mindenségre; a eremtés urainak képzelni magunkat és azé' wmí, hogy minden, a mi nagyúri lényünk kénye-kedvére van rendeltetve.

Nagy katasztrófák, egyeseket, társadalmi rétegeket elsöpréssel fenyegető, az emberi bölcseség alkotta intézményeket és erősségeket alapjukban megrázkódtató események szokták saját porszem-mivoltának üdvös tudatára ébreszteni az emberiséget és visszavezetni nagyobb hatalmasságok felé A mélyebb, nemesebb világnézlet ilyen ujja ébresztését idézték elő a nagy francia forradalom s a napóleoni korszak eseményei. Ide s tova egy század választ el azok viharaitól. Aránylag békés, nyugodt korszakot élünk immár közel száz esztendő óta.

Mi sem természetesebb, mint, hogy az önhittség, az egyén túlbecsülés, az étvágy uralma újból felülkerekedik. Fokozzák e szükségszerű történelmi evolúciót a gazdasági és társadalmi berendezkedésünket gyökerestől felforgató felfedezések, hatványozza a természettudomány s a technika rohamos térfoglalása, az emberi ész diadalmas előnyomulása az exakt tudományok terén. Mindez a mi szegény, gyarló emberi értelmünkre nehezedő erőpróbát annál súlyosabbá teszi. Csodálkozhatunk-e, ha jóhisz§müleg, az előfeltételek természetes produktuma gyanánt lép előtérbe az a világ nézlet, az a filozófia, amelyik az emberi erő, az emberi értelem túlbecsülésén alapulva, annak halvány mécsével kívánja megvilágítani a lét problémáit s a mindenséget a mi szegény kis mikromosirnk szánalmas méreteire törekszik összezsugoritani. -.>< <

Mint minden' jóhiszemű emberi törekrés, ez is hévvel, szenvedéllyel lép fel. Annál szenvedélyesebb és türelmetlenebb, mentői felületesebb. Egyedül üdvözítő tannak képzeli magát. Küzd a szektáriánus szükkeblüség egész elfogultságával s a lenézés, kicsinylés, megvetés minden átkával sújtja ellenfeleit. A mara- diság, a sötétség gyászvitézeivel szemben állanak ők, a »szabadgondolkodók.«

Álljunk meg itt egy pillanatra. Szabagon- dolkodás ! Elérhetetlennek látszó sóvárgása volt ez a hosszú évezredeken át a nyers erőre támaszkodó tekintély által lenyűgözött emberi léleknek. Utána sóvárgott minden magasabb röptű emberi elme s az emberiség legjobbjai érte szenvedtek, érte véreztek el. Ez a küzdelem ma már a történelemé. A mi napjainkban a gondolkodás szabadságát nem a hatalmon levő tekintély zsarnoksága tiporja el. A mi veszé’y még erről az oldalról fenyeget, azzal játszva

bánik el a XX-ik század pezsgő szellemi élete.

A mai nemzedék gondolatszabadságát egészen más veszély fenyegeti. A hypermodern jelszavakból táplálkozó félmüveltség terrorizmusa ez, amelynek vásári lármája betölti a modern kultúra egész érzületét (hiszen az értelmi világban is annál kongóbb hangot ad minden tárgy, mentői üresebb) s a félmüveltség egész türelmetlenségével és elbizakodottsággal hurrog le minden ellenvéleményt. ■’*

Nekünk a gondolkodás szabadságát a »szabadgondolkodók ellen kell megvédenünk. A léleknek azt az igazi szabadságát, amely minden ember számára biztosítja az igazság kereséséhez való jogot és megbecsül az igazság felé törekvő minden becsületes munkálkodást, a mely megérteni, tárgyilagosan értékelni kívánó jóakarattal fogadja az emberi elme minden őszinte törekvését; amely nem divatos áramlatok, nem közhelyek szerint ítél, de tértenged minden komoly értékkel biró szellemi irányzatnak s az ellentétes áramlatok szabad mérkőzésétől várja haladásunkat, a felvilágosodást.

Az egész európai kultúrának nagy erőpróbája ez: fenn tudjuk-e tartani a gondolkodás valódi szabadságát ? Megyünk-e, korlátot nem ismerő, becsületes, őszinte törekvéssel az igazság, a dolgok mélye felé ? Tudjuk-e azokat a nagy elméket követni, akik a maguk egész, mélységében tárják fel a lét problémáit s az emberi lélek minden kincsét, minden erőforrását segítségül hívják ott, ahol azok felfogásához az értelem önmagában elégtelen?

Nagy kérdőjel előtt áll az egész emberiség, de e kérdőjel senkire nézve sem lehet félelmetesebb, mint reánk, a mi kultúránkra, a mi nemzeti létünkre nézve. Töiedelmesen bevalljuk: mi nemzeti alapon állunk. A hipermodernek szerint nacionalisták vagyunk. Hiszen ők ma már nem beszélnek nemzeti szempontokról, csak nacionalista előitéletkről. Ezek az előítéletek szaturálnak bennünket. Édes keveset bánjuk az egész emberiség boldogulását, ha az a magyar nemzet haladásával, virágzásával, nagyságával nincs egybekötve. Már pedig a magyar nemzet sorsát az biztosította, egy viszontagságos évezreden át, hogy szerves kapcsolatban tudott maradni a nyugattal, hogy elsajátította a nyugati kultúra összes vívmányait, de annak csak egészséges hajtásait ültette át a nemzeti élet talajába és reá tudta azokra nyomni nemzeti egyé-’ niségének, speciális viszonyainak, érdekeinek és felfogásának bélyegét.

Éppen olyan életkérdés ez mi reánk nézve most, mint volt hosszú küzdelmei alatt, de talán sohasem volt nehezebb a feladat, Nő a kultúra terhe. Súlyosbodik a penzum, a melyet a nemzeti léleknek el kell végeznie és minden attól függ : sikerül-e megrostálnunk azt, amit a nyugat nyújt nekünk, szélnek ereszteni a pelyvát, szemétre dobni a konkolyt és nemes magvat ültetni a magyar lélek talajába ? És sikerül-e nemzeti irányban végezni a feldolgozás, az asszimiláció munkáját ?

Ennek a kettős munkának vagyunk mi " nápszámosai. A másodikról, arról, hogy tudunk-e asszimiláló nemzeti munkát végezni, hiába disszertálunk. Az nem mi tőlünk függ. Deák Ferenc, Arany János nem akart magyar lenni. Magyar volt, mert annak teremtette az Úristen s mert nem is lehetett egyébb. ők éppen olyan hiába akartak volna nem magyarok lenni, mint ahogy hiába akarnak magyarok lenni azok, akiknek leikéből az idegen kultúra kiölte a magyar gondolkodás, a magyar érzés tőrőlmetszett sajátságait.

Hihetetlen, minő fogékonysággal bir közönségünk a dekadens irányzatok iránt. Tudomány, irodalom, művészet szabad prédája mindazoknak, akik az újdonság, a feltűnés, a rendkivüléség terén egymást kívánják túlszárnyalni. Valósággal drótnélküli távírón érkezik hozzánk a hanyatló latin kultúra minden beteges tünete, Bölcsészeink, szociológusaink, költőink és piktoraink őrjöngő dervistáncban rep-