Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-30 / 26. szám
XXI. (VII.) évfolya ■ 26. szám. Szekszárdi 1911 március 30 Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre . . . . 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Bliöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kivül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer 5 hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést, egész .évre előre be- . küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselsz ülése. Budapest, március 30. d. u. 2 óra 35 p. A képviselöház ma délelőtt tartott üléséiben Berzeviczy Albert dr. elnökölt. Bemutatta a beérkezett kérvényeket és folytatták a költség- vetés részletes tárgyalását. Az állami számszék, a legfőbb közigazgatási bíróság és a miniszterelnöki járandóságok tételeit vita nélkül elfogadták. A fiumei kormányzóság tételénél Polónyi Dezső dr. felszólalva, konstatálja, hogy Fiúméban [a horvátok túlsúlyra jutottak és ezzel Fiume Magyarországra nézve elveszett. Magyar katonaságot kér Fiumébe. — Nem fogadja el a tételt. Apponyi Albert, gróf szerint Magyarország legfőbb érdeke, hogy Fiume olasz jellege megmaradjon, Épen' igy szükséges, hogy Fiúmét és az oda vezető közlekedési utakat ne engedjük ki kezünkből. — Nem fogadja el a tételt. Batthyány Tivadar gróf kijelenti, hogy őt a fiumei kérdés nem pártpolitikai, hanemdhagyar nemzeti szempontból érdekli. Vio dr, a mostani uj fiumei képviselő is horvát ember, ami igen aggasztó körülmény. — Nem fogadja el a tételt. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök kijelenti, hogy Fiume közjogi helyzete és területi hovatartozanűósága az 1868. évi törvényben végleg rendezve van. Ezzel a rendezéssel a a horvát országgyűlés is tisztában van. A miniszterelnök ezután sorra cáfolja az ellenzék által felhozott vádakat. Az ülés folyik. Elutasított petíció. Budapest (Érk. d. u. 2 óra 40 perckor.) Muzslay Gyula nógrádi képviselő mandátuma éllen a Kúriához petíció adatott be. — A Kúria azt kívánta a képviselőtől, hogy esküdjék meg az ellene emelt vádakra vonatkozólag. Muzslay esküvel bizonyította ártatlanságát és a Kúria a petíciót elutasította. Vármegyénk és a kereskedelmi tárca. Ismert kézből vettük a következő sorokat :-»A költségvetés vitájához íogott az országgyűlés. Talán nem alkalomszerütlen, ha ez ötletből a legmelegebb figyelmébe ajánljuk vármegyénk képviselőinek tarthatatlan közlekedési viszonyaink szóbahozását a kereskedelmi tárca tárgyalásánál. Értjük elsősorban a Szekszárd—sárbogárdi vonal több évtized óta keservesen tűrt mizériáit, valamint ázsiai elhanyagoltságban veszteglő dunai partvonalunk, Dunához vezető utaink és főleg a nem létező rakodóhelyek égetően sürgős kiépítését. De megragadhatnák képviselőink az alkalmat, különösen arra is, hogy a Bosznia jelé kiépítendő főútvonal kérdésében erélyesen állást foglaljanak s a kereskedelmi miniszter figyelmét újból ráirányítsák a vármegye közönsége által már annyira sürgetett Szekszárd—bátaszék— mohácsi útirányra, amelynek kiépítésével aránytalanul rövidebb utón közlekedhetnék az anyaország Boszniával, mint hogyha bármely más konkurrens útirányt építene meg. Stratégiai, kereskedelmi és vasutpénz- ügyi szempontok egyaránt az olcsóbb és rövidebb útirányt sürgetik; minden objektiv érv mellettünk szól, ne engedjük tehát, hogy az élelmesebb konkurrencia elüsse vidékünket minden izében igazságos követelményétől, melynek teljesülése Szekszárd egész vidékét nagygyá és virágzóvá tenné.« Eddig tart a hozzánk intézett irás. Miért nem tovább ? Sokat, nagyon sokat lehetne még írni erről a kérdésről, keserű gúnnyal, maró szarkazmussal elpanaszolni egy egész országrész égető baját. Ma még úgy állunk, hogy Bátaszéknél megszakad az ut Bosznia felé, mintha itt lenne a világ vége, honnan lábunkat úgyszólván, belelógathatjuk ama bizonyos semmibe. Szinte példátlan dolog az, hogy ha már az állam húzódozott a múltban s ellenérdekek és befolyások által el hagyta magát tántorittatni e nyílegyenes s igy legrövidebb útiránytól, nem akadt légyen egészen a legújabb időig magán tőke, amely felismerje a fontos útvonalnak világraszóló jelentőségét, amely szellőztető nyílást, ablakot, vagy talán közlekedésre nyíló ajtót nyisson abba a kőkolosszusba, amely mintegy óriási kínai fal itt közvetlen közelben, Bátaszéken, elzárja Magyarországtól az éltető levegőt, a világba kivezető utat. Mert ez: a levegő van elzárva tőlünk, ettől az országrésztől. Nemsokára megnyílik TÁRCA. A menyasszonytánc alatt. — Egy ügyész elbeszélése után. — Irta: Pataky István. Második napja van a lagzinak. A mindszenti komisszárus Ardai Béla házában második napja szól a zene. Az ujpáron mindenkinek megakad a szeme, mert régen is láttak ily összeillő párt. Úgy látszik nem árt a hosszú várakozás, mert 5 év|óta jegyese a csendbiztos Úri Malvinnak. Ugyanis a nagyasszony szerint minden leánynak be kell tölteni a 20 esztendőt, mert addig nem tudja komolyan felfogni házinői teendőit, férjének küzdelmeit s nem birna elég erővel anyai gondok elé nézni. Pár napja töltötte be Malvin 20. évét s már ott látta vőlegényét szülei előtt, hogy rendben van minden, a vendégek is meg vannak hiva, mehetnek másnap a pap elé, semminek sincs hija. És mentek is, most második napja tart a lakodalom, ez az a nap, midőn este már menyecs- késen felkontyozva eresztik a menyasszonyt a tánchoz, ezüst tálcát téve ki az asztalra s.abba mindenki, aki a menyecskével táncol, ajándékot dob be. Az az uj menyecske tűpénze, amivel senkinek, még az urának sem tartozik elszámolni, sőt annak tiltva van, hogy meg is nézze. A vőlegény kezdte meg a táncot. Eddig még alig jutott közelébe feleségének s bizony nem szívesen engedte ki a kezéből. Jó táncos volt mind a kettő, a vendégek is szívesen elnézték a táncukat, de hát még is át kellett engedni, ha nem is azonnal, mert igy is legalább 3 órát tart mig mindenki egy-kettőt fordulhat a menyasszonnyal. Alig engedte el a csendbiztos az uj menyecskét, egy ősz pandúr közeledett hozzá s meg- rántá ujjasát. — Mi az Lőrinc? szólta csendbiztos hátra lépve. — Rózsa Sándor! Rémhirü ember volt Rózsa Sándor, többszörös dij volt a fejére tűzve s már hónapok óta nem hallatszott hire. — Nem messze a füzesi csárdában. Nem egyszer űzte már a mindszenti csendbiztos Rózsát és társait, mindig a csendbiztos húzta a rövidebbet, de azért köztudomású volt, hogy ezért nem lehetett okolni, mert a vidéki csendbiztosok közt egyedül Ardai Béla az, akivel a betyárok leginkább nem szeretnek találkozni. Sokat bevitt már személyes küzdelem után a Csillag börtönbe is, hanem Rózsával nem birt. Ez nemcsak merész, de ravasz ember is volt s pisztollyal is lelőtte a legyet. Életveszedelmes vállalkozás volt tehát mindig Rózsa Sándort üldözni. És most itt volna közelében, alig egy órai járásnyira. Hátha most sikerülne? Nagy dicsőség volna az rá is, embereire is, meg aztán Rózsa Sándor élve is, halva is pénzt jelent. Jut a pandúroknak is bőven. Mielőtt határozna, megkérdezi Lőrinctől: — Aztán kihozta a hirt ? — A Csala Sanyi kis bérese, ami besúgónk. A padláson hevert, az ólba pedig Csala beszélt valakivel, aki azt mondta, hogy egy dunántúli gróf 16 lova estére a füzeséri csárdánál lesz, ott 12 órát pihennek, mert messze Erdélyből jönnek. Rózsa Sándor éjjelre ott lesz s még sötéttel elviszik a lovakat. Azt is tudja, hogy még estve meghozták a lovakat, mert ott volt a révnél. Pár óra múlva nem a Dunántúlra, hanem Temerin felé viszik a lovakat. Ardai Béla odanézett szép feleségére, akit kedvére még meg sem csókolhatott, aki pedig táncosa válla felett is feléje kacsingat, mintha biztatgatná, hogy nemsokára kettesben is leszünk s amit óhajtunk, vágyunk azt teszünk, csak várj, várj édes szivem! A vőlegény határozott. Hirtelen eltűnt s nemsokára 8 pandúrjával vágtatott a füzeséri csárda felé. * É * * A csárda szobába az asztalra hajolva négy lovász alszik,^ mélyen. Mákony volt minden italukban a csárdás gazda jóvoltából. A gazda próbálgatja őket felkölteni, de legfeljebb egy kis morgás az eredmény, nem kél fel 10 óráig sem egyik, sem másik lovász legény. Tőlük ugyan elvihetik a 16 drága lovat, köztük a telivér arabs ménlovat, a Cázlánt. Rózsa Sándor, a köpcös, kemény kinézésű zsivány lépett be a csárdás szóbájábó1, három társával. — Mehetünk ? Kérdé a csárdástól. — Most már igen, a lovak is pihentek, ezek pedig még sokáig pihennek; nemsokára világosodik is. Ekkor azonban távoli lódobogás hallatszott, az éles szemű csárdás kissé kinyitá az ajtót s kitekintett. Azonnal visszakapta fejét. — A keservét! a mindszenti komisszárus vagy 10 emberrel. Fel itt a padlásra, onnan le az, istállóba! A négy betyár a létrán felkuszott a padlásra: s ott leereszkedett a lakással egy fedél alatt levőistállóba. ÜggT" Hátralékos előfizetőinket tisztel ette I kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére«
