Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-03-23 / 24. szám

1911 március 23.

TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

3

Az alispán nagyhatású szavai után Kramolin Gyula kaszinói vezetőigazgató válogat a jogcímek között, amelyen felszólal. Üdvözölhetné őt, mint tiszttárs, kaszinói igazgató, ő azonban, mint betegségekkel foglalkozó orvos, ki örökös harcot folytat azokkal a bajokat előidéző apró organizmusokkal, Földvári Mihálynak azt a munkáját becsüli meg legjobban, amikor aprólékos gondoskodással észreveszi a társadalom különféle bajait s gondos, szerető hirlapirói munkával igyekszik azok gyógyitgatásán.

Az elhangzott szép szavakra Földvári Mihály meghatva válaszolt, kiemelve, hogy ő úgy fogja fel a dolgot, hogy a kitüntető figyelem nem az ő igénytelen egyéniségének szól, hanem a hivatásnak, melyet betölt, a sajtónak, mely alkotmányos intézményeink között a legerősebb és leghatékonyabb és a tolinak, mely ha néha éles is, de mindig tiszta marad.

Megemlékezett arról, hogy manapság divatba jött a sajtó méltatása. Az ország legfőbb emberei épen a napokban egymás után hajtották meg a sajtó előtt az elismerés zászlaját. Ez a tény a sajtóra nézve örvendetes és felemelő, de őt, mint hírlapírót, hidegen hagyja, mert meggyőződése az, hogy jaj volna ennek az országnak, ha a sajtót hízelgő dicséretekkel megnyerni, hatalmi szóval befolyásolni, ijesztgetéssel elnémítani, koncok juttatásával megvesztegetni és eredeti hivatásától eltéríteni lehetne, amely hivatás nem más, mint a politikai és társadalmi békés fejlődés, a helyi és országos közérdek, az igaz, jó és szép követelményeinek önzetlen szolgálata.

Mint hírlapíró, érzi, hogy a mai napon a közönséggel szemben tartozik egy őszinte vallomásszerű kijelentéssel és ez az, hogy a sajtó nem lehet öncél.

A sajtó kétségtelenül óriási hatalom, de üdvös hatása csak akkor lehet, ha megnyilatkozásában a közérzületnek, a közfelfogásnak, a közszükségletnek felel meg. A hírlapíró lehet bármily tanult, elmés, találékony és munkabíró, de ha nem a közügyeket, nem a nagy közönséget szolgálja, akkor működése nemcsak hogy áldásos nem lehet, de káros és veszedelmes.

Nem a sajtó tehát az igazi nagyhatalom, hanem a közönség, mely azt fentartja, táplálja és erősiti, a százfejü és ezerszemü és mégis láthatatlan közönség. Ennek a láthatatlan közönségnek itt megjelent képviselőire emeli poharát, kivánva, hogy Tolnavármegyének és Szekszárd városának mindig legyen oly sajtója, mindig legyenek oly hirlapirói, akik a közügyek önzetlen szolgálatát legszentebb kötelességüknek tartják.

Ezután a toasztirozás terén valóságos szellemi csatározás fejlődött ki.

Forster Zoltán vármegyei főjegyző tartalmas, szép beszédben emlékezik meg a sajtó nemes hivatásáról, élteti annak jelenlevő tagjait.

Kiss Ernő nagyon szellemesen vázolja az újságírók munkáját, akik bizony sokszor szemüveget tesznek fel a helyzet megítélésére, sőt

fogva azon ügyekeztetek, hogy senkinek, főképen minekünk, hántásunkra ne lennétek, miérthogy régtől fogva ismeretesek és barátságosak voltunk, ezt kegyelmetektől jó néven vesszük és köszönjük is kegyelmeteknek, mint bízott urainknak. Mi is bizonyára a közönséges emberi társaságra és barátságos dolgokra nézvén, soha kegyelmeteknek sem kárára, sem gyalázatjára nem voltunk, és ezután sem ügye- kezünk lenni. De hogy kegyelmetekhez szintén olyan szívvel és jóakarattal nem lehetünk, mint egyéb szomszédságinkban lakozó jámbor városbeli urainkhoz és atyánkfiáihoz, oka ennek az mi hitünktől és vallásunktól különböző hit, mellyel magatoktól mind minket, s mind pedig az több keresztyén városokban való atyafiakot elidegeníttétek. Azért kegyelmetek a mi veletek való ellenkezésünket ne az mi embertelenségünknek, hanem annak az tudománynak tulajdonítsátok, melyet az egész keresztyén világnak boszuságára várastokba bébocsátot- tatok. Holott pedig hitöíöket és Isten felöl való vallástokat mentitek és azt nagy bő beszéddel hozzánk küldöttétek, mi arra röviden azt feleljük : valamit kegyelmetek vall, azt kegyelmetek tudja, de mi attól az egy örökké való Istentől, kinek nevében megkeresztelkedtünk, sőt még ti is, el nem szakadtunk, hanem hiszünk az egy Istenben, ki az mindenható Atya, mennynek földnek teremtője, az mint az Apostoli Credo tanít. Hiszünk a Jézus Krisztusban, az Atyának egyetlen egyszülött fiában, ki Dávidnak magvából való test szerint, de állandó Isten mindörökké, mint Szent Pál mondja. Hiszünk az Szentlélekben ugyanazon Apostoli Credo szerint, ki az Atyának és az Fiúnak Örökké való lelke, ki szólott az prófétákban és apostolokban, és ki az mi mennyei örökségünknek foglaló zálogja. Ha ki pedig ebből az vallásból három Istent formál és minket három

néha látcsövet is használnak, hol a nagyobbitó, hol a kisebbítő részt fordítva a közönség s az események felé. ő a Tolnavármegye és Közérdeket élteti, mint amely mindenkor tárgyilagosan igyekszik megítélni a helyzetet s óvakodik a túlzástól, a szertelenségtől és nem igen használ sem kicsinyítő, sem nagyitó üveget az események megítélésénél.

Tomcsányi Lajos, a sajtó együttes munkájára, az erők egyesítésére mondott igen szép toasztot. — Földvári Mihály az alispánt, mint aki közéleti szereplésével s kiváló egyéniségével a legtöbb munkái adja a sajtónak, köszönti fel. — Horváth Ignác bár ellentétes irányzat képviselője, mint Tolnavármegye legrégibb lapjának a Tolnamegyei Közlönynek főmunkatársa, örömmel üdyözli az ünnepeltet, poharat űrit az egyetértésre s egyúttal üdvözli azokat is, akik mint például lapunk felelősszerkesztője, a Tolnamegyei Közlönynél kezdették hirlapirói pályafutásukat. — Dr. Leopold Kornél tréfásan összefoglalva, az összes megjelent toliforgatókat üdvözli. Bodnár István Simontsits Elemért, mint a sajtó barátját, Szévald Oszkár a sajtót köszönti fel. Ifjú Leopold Lajos meleg elismeréssel emlékezik meg a tolnamegyei újságírás nesztoráról, a betegeskedő Boda Vilmosról s kéri lapja főmunkatársát, Horváth Ignácot, hogy az egész társaság őszinte, meleg üdvözletét juttassa el hozzá.

Kramolin Gyula v. igazgató az újságírás másik tényezőjét, a technikai rész képviselőjét, a távollevő Molnár Mórt, a kiváló szakembert köszönti fel. Rácz József rendőr- kapitány Földvári Mihályt, Kiss Ernő főügyész Jasek Sándort, mint a mükedvelőtársaság vezetőjét, dr. Leopold Kornél, hűséges segítőtársát, Várkonyi Sándort a lap kiadóhivatali főnökét, úgyis mint fürge riportert, dr. Gulyás József ügyvéd Leicht Lajost, Várkonyi Sándor dr. Leopold Kornél főszerkesztőt, Bodnár István Bajó Pál főszolgabírót, Bernáth Béla dr. tb. főszolgabíró Földvári Mihályt, dr. Leopold Kornél dr-r Kramolin Gyula kaszinói vezető-igazgatót, Szeghy Sándor Földvári Mihály nejét és kis családját, Kramolin Gyula Szévald Oszkárt, Schneider Jánost, mint az óvoda két vezető férfiát, Földvári Mihály dr. Horváth Jenő ügyvédet, mint a függetlenségi és negyvennyolcas párt társelnökét, Horváth Jenő dr. a meggyőződés őszinteségét becsülve, a más táborban küzdő Földvári Mihályt, Jasek Sándor Rácz Józsefet, Egry Bélát, Schneider János Forster Zoltán főjegyzőt, Leicht Lajos Földvári Mihályt, Schneider János Egry Bélát köszöntötte fel, mig Szévald Oszkár érzékeny szavakban fogadalmat tett, hogy az óvoda vezetésében mintaképül azt a csak most elköltözött nagy alakot (Simontsits Bélánét) tekintik, akihez fogható szellem, akaraterő, nemes áldozat- készség ma nincs közöttük.

A bankett lefolyása alatt számos távirat érkezett. így Lenkei Lajos a Pécsi Napló érdemes szerkesztője az egész szerkesztőség nevéistenüeknek ítél, ám ő lássa, micsoda lélekkel cselekedi; de mi így tanultuk és így hisszük ez egész világon való igaz anyaszentegyház- beli hívekkel egyetemben, hogy az nem három Isten, hanem hogy az Atya és a Fiú és az Szentlélek legyen az egy örökké való bizony Isten.

Erről mi többet mostan nem írhatunk kegyelmeteknek, hanem az mi az scholából Írott levélre néz, arra azt mondjuk jó lelküsmerettel, hogy sem minékünk, sem prédikátorunknak arra a szóra, akiből kegyelmetek ilyen igen felindult, akaratunk nem volt, sokkal inkább városunk pecséti reá nem vettetett, noha kegyelmetek azzal is busított bennünket. Mindazáltal, ha az esztelen ifjú biztában, mint ismerő barátjának írván, olyan szót ejtett, (azkivel annak is az jó ifjúnak hízelkedni kegyelmeteknek nem kellett volna,) kegyelmetek értelmes ember lévén, egy gyermeknek írásán nem illik, hogy ilyen igen felháborodjék kegyelmetek; főképen holott mi az mi Istenünkre és hitünkre az kegyelmetek rendin való emberektől sokkal nagyobb szidalmakat és káromlásokat hallunk, kikről miért hogy nem tehetünk, az boszuállást és az büntetést arra hagyjuk, aki igazat ítél; jól tudjuk, hogy szidalommal és egymásnak rutításá- val ellenkező tudományt meg nem győzhetünk. Azért ha abban mi vétek esett, minthogy esett is, akiről őtet eléggé megfeddettük és pirongat- tuk, kegyelmetek is ezt az tudatlan ifjúságnak tulajdonítsa. Továbbá, hogy kegyelmetek azon is panaszolkodik, hogy házunknál szállást nem adunk és veletek együtt sem eszünk, sem iszunk: kegyelmetek ezen ne csudálkozzék, mert mi az Isten igéiből eleitől fogván így ta^ nultuk, hogy akik mi közinkben új és idegen tudományt hoznak, azoknak ne köszönjünk és házunkban se fogadjuk őket.

(Vége köv.)

ben, igen meleghangú táviratban üdvözölte a régi fegyver barátot. Táviratokat küldtek még: Pécsről Várady Ferenc vármegyei főlevéltáros hirlapiró, Bolgár Tivadar, Ruh Ernő. Duna- földvárról Lévay Dezső dr. a következő táviratot küldötte: Kinek szivét lelkét mindig eszményi célok hevítik, kinek tolla mindig becsületes dolgokért száll harcba, megérdemli polgártársai elismerő ünneplését. Éljen Földvári Mihály! — A jubiláns barátaitól, tisztelőitől nagyszámú üdvözlőlevél érkezett az ország sok vidékéről.

Előfizetési felhívás!

1911. évi április hó l-ével uj előfizetést nyitunk a Tolnavármegye és a Közérdek cimü lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, felkérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék.

Hazafias tisztelettel

a „Tolnavármegye és a Közérdek“

politikai hetilap kiadóhivatala.

HÍREK.

— Személyi hír. Mosgay Sándor Szekszárd- újvárosi plébános és Tihanyi Domokos nyug. tanfelügyelő üdülés céljából Lovranába utaztak.

— Gyász főispánunk családjában. Sárvárfelső vidéki Széchenyi Kálmánné grófné, Ghrünne Karolina grófnő, Erzsébet királyné palotahölgye és csillagkeresztes hölgy, hosszabb betegség után kedden éjszaka, életének 79-ik évében Grácban meghalt. A halottat Nagycenkre szállítják, ahol a családi sitboltban helyezik örök nyugalomra. Az elhunytban Apponyi Géza gróf v. b. t. tanácsos főispánunk neje, Széchenyi Paula grótnő őnagyméltósága édesanyját gyászolja.

— Prohászka püspök Szekszárdim, a tolnamegyei nőegylet május hóban ünnepli fennállásának ötvenéves jubileumát, amelyet nagyszabású ünnepély keretében készülnek megtartani. A választmány a jubileum előkészítésével foglalkozván, elhatározta, hogy fölkéri a lángszavu székesfehérvári püspököt, hogy a jubileum fényét megjelenésével és egy beszéd tartásával emelni szíveskedjék. A választmánynak ezen határozata városszerte a legőszintébb örömet keltette, hogy alkalom nyílik az ország és a katholikus egyház egyik legnagyobb és legtudományosabb szónokát városunkban üdvözölhetni. Prohászka püspök e héten három napig Pécsett időzött és valósággal elragadta a

Í közönséget az ő nagyszabású beszédével, a városból való elutazása egész diadalut volt.

Iskolafinnepély. A tolnanémedii ág. h. evang. egyház március 15. emlékére rendezett iskolai ünnepélyét március hó 19-én, vagyis vasárnap délután tartotta meg az iskola udvarán. A délutáni istenitisztelet után zászló alatt vonultak fel az iskolás gyermekek az ünnepély színhelyére, ahol az udvar végén emelkedett helyen a nemzeti lobogókkal, zöld lombfüzérrel feldíszített színpad állott. A nép és intelligencia teljes számmal vett részt ezen szép ünnepélyen. Az ünnepély a »Szózattal« vette kezdetét. Ezután Eősze Zsigmond ev. lelkész tartotta az ünnepi beszédet. Hazafias költeményeket szavaltak : Győri Eszter, Ács Sándor, Ihász Ilona, Győri János, Szarka Katalin, Kovács Károly, Duska Mária, Szabó Lajos iskolás gyerekek. Bauer János tanító felolvasást tartott. A szavalások között az iskolai énekkar adott elő hazafias dallokat. Végül a »Szabadság ünnepe« cimü Pásztor József színdarabját adták elő: Várni Juliska, Duska Zsuzsánna, Drinóczi Katalin, Varga Erzsébet, Szántó János, Somogyi János, Takács József, Nagy József iskolai növendékek. A dalokat harmóniumon Bauer János- tanító kisérte. A »Hymnusz« eléneklése és Német István ünnepélyt rendező tanító éltetésével végződött a szép és tartós sikerű ünnepély.

— A szénkéneg tolvajok nyomában. Megírtuk lapunk két előző számában, hogy a város tulajdonát képező szénkéneg telepről 9 hordó szénkéneget loptak el, majd pedig néhány napra rá megakarták ismételni a lopást, ami azonban másodszor nem sikerült, mert elijesztették őket. Az ottfelejtett bűnjelek — többek között egy kabátgomb —i fogják egész bizonyossággal rávezetni a nyomozó csendőrséget a tettesek nyomára. Eddig is több letartóztatás történt s közülök kettőt, Sipos Jánost és Szabó József Sípost a csendőrség átadta a kir. ügyészségnek, kikről egész bizonyossággal véli megállapítani, hogy ők voltak a tettesek. Úgy Szabó, mint Sipos János tagadják a lopásban való részességüket. A csendőrség most a szénkéne- ges hordók holléte után nyomoz.