Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-03-23 / 24. szám

2

TOLNA VÁRMEGYE és n KÖZÉRDEK

: március 23.

iránt; hogy jártában-keltében a nagy hódítók diadalait szerezze meg nemzetének.

így járt-kelt Amerika városaiban is, mint hirdetője a magyar nemzet igazságainak s az emberiség békéjének. S most a nagy köztársaság népe, amely már nem oly fogékony talaja az örökbéke eszméjének, mert hatalmas hajóhadat tart és az általános véd x ötelezettség behozatalán gondolkozik : őf látva és beszélni hallva, egy másik magyarra gondolt, akiért nagyanyáik és nagyapáik épp úgy rajongtak, mint' ők most Apponyi grófért, aki a szónak talán még nagyobb mestere volt s talán még veszedelmesebben behálózta a sziveket varázsával s megbabonázta a füleket hangjának gyönyörű muzsikájával.

Amennyire eltérők a nézetek politikai kvalitásainak a megítélésében s amennyire élesen szemközt áll sokaknak meggyőződése az ó itthon követett politikájával: épp oly egyhangúsággal magasztalja a közvélemény külföldi utjának sikereiért.

Valóban szerencséje neki, hogy amit egyszer-másszór itthon vétkezik — a legtisztább szándéktól vezetve — hazája jól felfogott érdeke ellen, van egy tér, a külföld, amelyen vetélytárs nélkül csillogtathatja magasabbrendü képességeit s ahol jóváteheti jeles és kiváló szolgálatokkal mindazt, amit itthon a politikában rosszul csinál.

Apponyi Albert gróf tudvalevőleg nagy impresszionista; fogékony lelkű, századvégi idegzetű politikus, akire mély hatással van minden, amit lát, hall, tapasztal. Hogy mostani dicsőséges amerikai útjáról is hatalmas benyomásokkal tért meg s hogy az óceánon való útjában e benyomásokat elméjében és lelkében feldolgozta, több mint bizonyos.

. A nemzetre, az országra nézve mindenkép dicsőséges és hasznos az, amit odakint müveit; de hogy itthon is hasznothajtó legyen a nemzetre az ő politikai munkálkodása, attól függ, jól belátott-e Amerika demokratikus nagyságának és szabadságának legtitkosabb műhelyébe ? Rájött-e, hogy kitartó, szakadatlan, józan, okos munka nélkül, reális javak termelése nélkül, nincs jólét; jólét nélkül nincs társadalmi függetlenség; a társadalom függetlensége nélkül homokra van épitve a szabadság.

Rövid himezés-hámozás után kibökkentette a házigazda, hogy a prédikátor, Decsi Gáspár, megtiltotta nekik, hogy pécsiekkel együtt egye- nek-igyanak, vagyis, hogy pécsi unitáriusokkal érintkezzenek, mert féltette az ariánus tanoktól híveit. Azt tanácsolta azonban Kürtösi a pécsieknek, menjenek el hozzá, s jövendő háborúságok elkerülése céljából tisztázzák ezt a dolgot, s kérjék meg, vagy ő menjen el Pécsre vagy pedig a pécsiek hozzák el Tolnára prédikátorukat s tartsanak vitát.

A pécsiek megfogadták a tanácsot s elmentek Decsihez. Előadták panaszukat, hogy ők mily vendégszeretettel és iparkodással fogadják m:ndig városukban a tolnaiakat s még a kisebbeknek is tisztességgel vannak, ha pedig ők jönnek ide, íme, még szállást sem kapnak ; megkérdezték végül, mi az oka ennek ? — »Mert a Krisztus Urunk örökkévalóságát és Istenségét megtagadtátok* — felelte Decsi. A pécsiek nem akartak vitába bocsátkozni, csak arra kérték, jöjjön Pécsre s győzze meg a maga igazságáról prédikátorukat, akkor ott hagyják Ők is és egyesülnek velük. Decsi feleslegesnek mondta ezt, mert szerinte a pécsi prédikátor is megerősödött az ő vallásában, ő is az övében; de végre is a pécsiek nagy kérésére megígérte, hogy mivel ő is elmegy Földvárrá, ott majd megbeszéli a többiekkel ezt a dolgot, s azután majd megadja a Választ.

Mikor azután már Földváron voltak, figyelmeztették a pécsiek Decsít ígéretére. Tudomást szerzett a dologról Skaricza Máté is, a ráckevei prédikátor s nagyon helyeselte a pécsiek kívánságát, sőt megígérte, hogy hiveielé terjeszti óhajukat, s amit azok tanácsolnak, aszerint jár el és ha csak lehet, elmegy Pécsre ; megígérte még, hogy Szent Margit napig, július 13-ig, levélben vagy más valami módon megizeni, hogy mikorra várják.

VÁRMEGYE.

— A közigazgatási szakosztály folyó hó

24-én ülést tart. *

— A Jegyzői nyugdijai; prara felügyelő választmány ülése, a községi jegyzői nyugdíj-alapra felügyelő választmány ma délután 3 órakor a vármegyeház kistermében ülést tart. — Tárgy: i. A községi jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmánynak a szabály- rendelet 12. §-a értelmében három évre való megalakítása. 2 A községi jegyzői nyugdíj- szabályrendelet módosítása. 3. Szüts Ferenc Szekszárd városi nyilvántartónak nyugdíj járulékok megfizetésére idő haladék engedélyezése iránti kérelme. 4. özv. Széllé Dezsőr.é, sz. béri Balogh Erzsébet kérvénye, nyugdíj igényének megállapítása iránt. 5. özv. Wagner Józsefné kiskorú gyermekei nevelési járulékának egy összegben való kiadásáért folyamodik. 6. A törvényhatósági bizottságnak az elhalálozás folytán megüresedett felügyelő-választmányi tagsági helyek betöltésére vonatkozó határozata. 7. Lunova János községi jegyzőnek idő haladék engedélyezése iránti kérelme. 8. Újlaki Károly szakcsi segédjegyző a nyugdíj jogosultak sorába való felvétele. 9. Blochinger Endre budapesti lakos végkielégítés megadása, esetleg befizetett nyugdíj járulékának kiadása iránti kérelme. 10. Csukly Béla nyugalmazott szakcsi jegyző nyugdíj járulékának leírása. 11. Erdős Gábor bátaszéki vezető jegyzőnek nyugdijpztatási kérelme. 12. Lunova János zombai jegyző nyugdíj alapjául szolgáló fizetésébe 200 korona beszámítását kéri. 13. Malagurszky Mátyás volt bátai segédjegyző nyugdíj járulék hátralékának leírása. 14. Hekin- ger József felsőnypki segédjegyző kérelme, nem rendszeres állásban eltöltött szolgálatának beszámítása iránt. 15.,Időközben beérkezett tárgyak.

Földvári Mihály 25 éves hírlapírói jubileuma.

Csendben, házias jelleggel, de épp ezért talán annál bensőségteljesebben folyt le az a jubileum, amellyel a szekszárdi társadalom megtisztelte egyik hirlapirókollegánknak, Földvári Mihály vármegyei íőlevéltárosnak, lapunk főmunkatársának nerrf közönséges hírlapírói tudását, amellyel immár 25 éven át tesz zajtalan, de nem érték nélkül való újságírói szolgálatot.

Bár ez a jubileum csak olyan rögtönzött jellegű volt, a tisztelők, jóbarátok, a sajtó munkatársai szép számmal népesítették be a szekszárdi Kaszinó fehértermét, elhozva tiszteletüket, becsülésüket a sajtó, a hirlapirás hü lovagjának, ki 25 évi szerény, zajtalan működésével, melyet az önzetlenség, a belső meggyőződés, az elvekhez való hü ragaszkodás irányított — mindenkor becsületére vált az újságírók szépszámú gárdájának.

Földvári Mihálynak érdemes múltja van a hirlapirás terén, önállóan szerkesztett több lapot,

A pécsiek remélték, hogy a pellérdi vásáron kapják meg Skaricza izenetét, melyet Szent Margit napján tartottak, vagy pedig a kereskedő-néppel jönnek tolnáik s azok mondják majd meg a döntést. — Közben azonban történt valami, ami nagyon megörvendeztette Válaszúti Györgyöt, a pécsi unitárius prédikátort és a pécsi unitárius gyülekezetét. Válaszúti már farsang óta levelezésben állt Decsi Gáspár káplánjával, Beréki Andrással, aki 1579-ben került Tolnára Béllyei Márk helyébe. E levelezés eredménye az lett, hogy Válaszútinak sikerült őt megnyernie az unitárius hitelveknek s Bereki Szent Margit napja előtt való héten váratlanul megjelent Pécsen s július 12.-én több pécsi polgár előtt az unitárius tanok mellett foglalt állást s vallást tett az Unitárius hitről. Erre a pécsiek, mivel mindeddig nem jött válasz Tolnáról és Skariczától, örömükben azt határozták, hogy a község küldjön levelet a tolnaiaknak mindenféle békesség szerzése okáért s a célból, hogy, mint Válaszúti írta, „Berekit ez tolnaiak közül minden hozzátartozókkal egyetemben kivihetnők“.

A levelet megírták s el is küldték Tolnára.. Elmondták ebben, hogy minden dolgaikban úgy igyekeztek magukat viselni, hogy senkinek ne vétsenek, »főképen kegyelmeteknek, úgy, mint kik eleitül fogván még atyáinknak is baráti és jóakaró szomszédi voltatok,« bizton remélhették tehát, hogy hasonló szívességben lesz részük, de épp az ellenkezőjét látják, s azért elmondják panaszaikat: az említett tolnai diák levelére panasszal említik, hogy nemcsak Tolnán nevezik őket istenteleneknek, eretnekeknek, de még otthonukban is. Azután röviden előadják hittételeiket, majd így folytatják: »Ezeket azért akartuk kegyelmeteknek rövidesen eleibe adni, hogy megismerjétek hitünket, ha az Apostoli Credo szerint vagyon-e avagy nem ? És hogy megítéljétek, hogy arra az gyalázatra és szidamint a Siklósi Hírlapot, a Pécset, majd Lenkei Lajossal együtt megalapította a Pécsi Újságot, amely később egyesült a Pécsi Naplóval, a vidék eme egyik legkiválóbb sfajtó orgánumával. 1904-től lapunk kötelékében áll, mint főmunkatárs s itt is mindenkor a legkorrektebbül teljesítette a reá bízott feladatot.

Minden tekintetben érdemes hírlapírói múlt kapta tehát meg a most szerdai esteli összejövetelen, az elismerés babérlevelét. Akik ott összejöttek, valamennyien a legmelegebb elismerés hangján emlékeztek meg a sok nehézséggel küzdő vidéki újságírás derék munkásáról.

Elsőnek Leopold Kornél dr. lapunk főszer- ' kesztője emelkedett fel szólásra. Utalt az utóbbi napokban az újságírókról és a sajtóról elhangzott nyilatkozatokra, amikor az ország miniszter- elnöke fejezte ki a nemzet nevében elismerését és hódolatát a sajtó iránt, amely tényleg nagy hatalom, mert az ország kulturális és anyagi fejlődésének leghatalmasabb emeltyűje, mert a sajtó az ő hazafias és kulturális működésével az ország alkotmányos és kulturális életének éltető levegője. — Sajtó nélkül nincsen haladás, nincsen fejlődés, azt a kulturmissziót végzi, hogy a modern eszmeáramlatoknak szószólója és lelkes apostola úgy a fokusokban, mint a perifériákon. Sem egyesek, sem intézmények, sem a tudomány, sem az irodalom, sem a társadalom nem nélkülözheti a sajtónak, ha kell támo-’- gató, ha kell és indokolt, támadó és korholó, ellenőrző és lelkesítő közreműködését. Az újságíró lázas, izgató, igen nehéz munkát végez, amely megöli és enerválja az ő idegzetét és’ agysejtjeit. Ez az a pálya, ahol az egyén ki-^ zárólag a maga erejére, tudására, képességeire van ütalvá, akinek munkáját naponkint a nagy nyilvánosság előtt bírálják, boncolják, ahol neiií használ semmiféle össszeköttetés, semmiféle protekció. És különösen nehéz a vidéki újságíró helyzete, mert rendszerint külső impulzusok nélkül kell működnie, aminek sokszor korlátokat szabnak a vidéki kisszerű viszonyok. Ezt a nehéz munkát negyedszázad óta ritka lelkiismeretességgel, becsületes odaadással és szakavatottsággal végzi a mai jubiláns, Földvári Mihály, aki szilárd és következetes meggyőződéssel mindenkor két eszmét szolgált igaz hűséggel és pedig a magyarság és szabadelvűsé/ eszméjét, mert belátta, hogy Magyarország csak akkor lehet nagy és hatalmas, ha minden izében magyar és szabad lehet. Poharát Földvárira emeli.

Utána Simontsits Elemér, Tolnavármegye alispánja kettős jogcímen kért szót. Szívesen jött el Földvári Mihály bankettjére úgyis, mint alispán, de szívesen vesz azon részt, mint a magyar hirlapirásnak őszinte tisztelője és mint a tisztes újságírást mindenkor megbecsülő jóbarát. Földváriban értékeli mindkettőt, szereti őt mint tiszttársát, egyik ügybuzgó referensét, de tiszteli benne az újságírót is, mert mindenkor a nyílt, egyenes, becsületes, a haladást, a fejlődést előmozdítani kívánó liberális irányzatnak volt kitartó, hü követője és hathatós szószólója.

lomra méltók vagyunk-é vagy nem ? Mert látjátok, mi más Credot nem tartunk, hanem azt, melyet ti is vallótok és apostoli vallásnak hívtok.« Felszólítják tehát Decsit, jöjjön el Pécsre, vagy ha nem akar, ők mennek el Tolnára, hogy »jó rend és békesség alatt szóljanak, vetekedjenek*. Ha szeretnék a háborúságot, lett volna már rá okuk, azonban ők békésen óhajtanák elintézni ezt a dolgot, »de addig, míg kegyelmeteknek — írják — panaszunk terjeszthettük, nem akartunk semmit mozdítani. Kegyelmetekről — végzik levelüket — ezekre minden jó választ várunk ugyanezen emberünk által, és az hatalmas Isten parancsolatja szerint való egyesülést és szeretetnek köztünk neve- kedését kévánjuk. Az élő Isten megáldja és tartsa kegyelmeteket mind kicsimül fogván nagyiglan. Költ Pécsen, 15. Julii 1588. Pécsi főbíró Kis Farkas, polgármester Szabó Gergely az ő jámbor tanácsival egyetemben.«

E levelet a pécsiek embere elvitte Tolnára Decsi Gáspárnak, aki megmutatta azt híveinek, s a község tanácsától csakhamar meg is jött rá a válasz eképen:

»Az Atya mindenható Úr Isteniül és az ű örökké való régi szülött fiatul az Jézus Krisztusiul az Szentlélékkel egyetemben kívánunk kegyelmeteknek egésséget, lelki, testi békességet és az örök életet.

Mégadák minekünk tisztelendő uraink az ű kigyelmetek levelit, melyben megértők kegyelmeteknek szüviben való felindulását és abból való kévánságát is, melyekre akarndk, ha szinte úgy felelhetnénk az mint az kegyelmetek levelének rendi kévánja. Mindazáltal ha minden cikkelyre meg nem felelhetünk, azt kegyelmetek valami gonosz végre ne magyarázza, hanem inkább az kegyelmeteknek tőlünk elsietésének tulajdonítsa. Először pedig, holott kegyelmetek I maga felöl ilyen vallást teszen, hogy eleitől