Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-23 / 24. szám
BH XX I, (VII.) évfolyam 24. szám Szekszárdi 1911 március 23 Előfizetési ár: Egész évre . .16 korona. Fél évre .... 8 „ Negj'ed évre ... 4 „ Egy szám ara . . 16 fillér. BliftfUetotiuki't és hirdetésekig a kiadó- b vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. SzekszárdoD. Egyel számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és ii. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények. Kiadóhivatal V Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések idv küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik , 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A valuta-piac javul. Bécs. (Érk. d. u. 2'20 órakor) Az Osztrák-Magyar bank főtitkára jelentést adott ki, mely szerint a valutára vonatkozóan a külföldi pénzpiac helyzete, különösen London ban és Párisban Igen kedvező. Kigolyózás után. Budapest. (Érk. d. u. 2 óra 15 perckor.) Sárközy István fehérmegyei nagybirtokos, kit a Nemzeti Kaszinóból kigolyóztak, kijelentette, hogy miután a Nemzeti Kaszinó Ítélete ellene fordult, kiköltözik Amerikába, vagy Ausztráliába és ott uj életet kezd. Sárközy Budapestről elutazott fehérmegyei birtokára, honnan ügyeinek rendezése után azonnal kivándorol az országból. Távirataink folytatása a Hírek között. Apponyi itthon. E helyen, ahol nem egyszer szállottunk s bizonyára ezentúl is még többször szállunk szembe politikájával: melegen és szeretettel ünnepeljük Apponyi Albert grófot, aki hazatért, a magyar nemzetre dicsőséget árasztó külföldi útjáról. Olvastuk az amerikai körút eseményeit: a mindeneket felvilágosító, nemeshangu beszédeket, a gyűlések népének lelkesedését, a virgonc pánszláv intrika felsülését, az Unió szabad népének mindjobban fokozódó rokonszenvét Magyarország iránt. A törvényhozás termébe is bevezették. A képviselők felállottak helyükről jöttére. Maga az elnök tiszteletteljesen üdvözölte, sőt átadta a helyét, hogy a világ egyik leghatalmasabb nemzetének parlamentjében ő elnököljön, fia egy idegen kis nemzetnek, de szabadságára, szabad intézményeire nem kevésbbé büszkének, amelynek képviselő- házában, mint annak elnöke, ő is vezette valamikor a tanácskozásokat. Ez a jelenet, a megbecsülésnek ez a módja és mértéke, igen ritka kegye az Unió törvényhozásának. Kevés férfiút tisztelt meg ezzel a nagy köztársaság, még a maga nagy emberei közül is. Annál nagyobb dicsőség, hogy alig hatvan esztendő leforgása alatt a második magyar emberrel cselekszi meg. A gyűléseken és felolvasásokon, Apponyi gróf fényes beszédeiben megsimmi- sült a pártpolitikus, csak a magyar hazafi maradt meg, aki a nemzetéről táplált nézeteket korrigálta ki és sok balhitet és téves felfogást eloszlatott rólunk. E nemes szónoklatokban a magyar géniusz bontogatta szárnyait; magyar lelkesedés lángolt; magyar szellemnek, magyar műveltségnek ragyogó gazdagsága tárult fel az áhitatos hallgatóság előtt. Nemzetismertető küldetés sében Apponyi Alber gróf levetkezte a párt- politika önzését és elfogultságát. Nem a | pártjának, nem elvbarátainak, az egész nemzet ügyének volt városról-városra utazó szerencsés tolmácsa. Magas alakja, imponáló magatartása, a müveit embernek finom udvariassága, az idegen nyelvek legrejtettebb szépségeinek teljes ismerete, a tárgyán feltétlenül uralkodó elmének remek gondolatai, párosulva az előadás művészetének legnemesebb tulajdonságaival : predesztinálják Apponyi grófot arra, hogy külföldön nagy érdeklődést keltsen személy j és az általa képviselt ügy Túuirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A Képulselötidz illése. Budapest, március 23. d. u. 2 óra 35 p. A képviselőház ma délelőtt tartott ülésén Berzeviczy Albert elnökölt. Folytatták a költségvetési vitát. Lengyel Zoltán elismeri Lukács pénzügy- miniszter zsenialitását, de kérdés, hogy vajon, utódában szintén meglesznek-e az ő kiváló tulajdonságai ? Gazdasági politikánk központjában a Duna—Tisza csatorna áll, mit a kormány figyelmébe ajánl. Nem fodadja el a költségvetést. Utána Tisza István gróf állott fel szólásra, kijelentve, hogy nem akart a vitában részt venni, mert az a véleménye, hogy az országnak a legsürgősebben szüksége van a megszavazott költségvetésre. A román-kérdésben folytatott tárgyalásokról több oly részlet került nyilvánosságra, melyek rektifikálásra szorulnak. Ö teljes mértékben helyesli a miniszterelnök nemzetiségi politikáját és elitéi minden erőszakosságot, amit a románok müveinek. Elitéli a Mangra Vazul ellen kedden elkövetett inzultust és azt mondja, hogy ennek értelmi szérzői a Házban találhatók meg. Pop Csicsó István a maga és nemzetiségi képviselőtársai nevében kijelenti, hogy becsületszavát adja, hogy nekik semmi részök nem volt a tüntetésben. Utána Haller István beszélt. A vita folyik. Elhunyt püspök. Bécs. (Érkezett d. u. 2 óra 10 p.) Marcell dr. hírneves bécsi püspök ma reggel meghalt. TARC A. Rovás. Nagyon messze, a határon Ezüst nyárfa állt a nyáron Kint az árokszólen. Hej beh sokszor odajártam, Ott egy kis leányra vártam, Most már elbeszélem: Ha nem mentem ki hiába, Rovást faragtam a fába, Szép, fehér kérgébe; Pedig sokszor odajártunk, A hűsön egymásra vártunk; És most mégis vége: Ádventben a fát kivágták, Farsangban meg férjhez adták A kis leányt máshoz. Nem tudom, hogy mire várok, Böjt van s mégis ki-kyárok A fa — tuskójához! Dr. K. I tolnai reformáció törtóoefének vázlata. Irta: dr. Holub József. (Folytatás.) Ebben az időben épp oly tarkaságot találunk Tolna felekezeti statisztikájában, mint ma, csak akkor más arányban voltak elosztva a vallásfelekezetek: a lakosság zöme protestáns volt, kétségtelen azonban, hogy maradtak még kathoUkusok a város lakói között, ha kevesen is s katholikusok voltak az itt megtelepedett olasz kereskedők is, a városban lakott a mohamedán török, akadtak zsidók, azonkívül görög-keletiek is, ez utóbbiakról Gerlach is meg- emlékszik úti naplójában: »Némi gonosz és áruló, orzó nép lakik közöttük az innen majdnem Bolgárországig elszórt rácok, kik horvátul beszélnek, mert Horvátországból valók — írja —, kik Pál apostol leveleit hiszik s kiknek babonájuk és vallásuk majdnem olyan, mint a görögöké«. Ezek már a XIV. században kezdtek hozzánk szállingózni az előnyomuló török elől menekülve, a XV. században pedig a szerencsétlen rigómezei ütközet után (1389) mind nagyobb számmal jöttek, mert nem akartak török fennhatóság alatt élni. Sokan vándoroltak be a XVI. század folyamán is a törökök pusztításai következtében néptelenné vált területekre, a XVII. században pedig sok rácot telepített le maga a török is. Ezek mellett számosán voltak még, ami első pillanatra eléggé meglepő, unitáriusok, ariánusok is, akikről már Gerlach szól úti naplójában : »Ihre (a tolnaiaké) Religion ist der mehrertheil kalvinisch, zum Thel auch arianisch.« Az u/nitárizmus Erdélyben jelentkezett először nálunk, de a tulajdonképpeni Magyar- országba is hamar átszivárgó«, s itteni első nyilvános fellépésének az 1569.-Í nagyváradi zsinatot tekinthetjük, de természetesen előbb is megalakultak itt már egyes unitárius egyházak, így korán feltűnnek a következők: Békés, Makó, Szeged, Csanád, Vásárhely, Temesvár, Simánd. Majd eljutott a Dunántúlra is, ahol valószínűleg a déli vidékeken vert először gyökeret, Laskón, s onnan terjedt észak felé, Tolna—Buda irányában. Laskó után Nagyharsány fogadta szívesen az új hitet s csakhamar beszivárgott Pécsre is. Az időpontra nézve azonban csak megközelítőleg szólhatunk, hogy mikor jelent meg Tolnán : a 60-as évek legvégén történhetett, mert Méliusz Ihász Péter 1570 augusztus 15.-én kelt, János Zsigmondhoz intézett levelében megemlékszik az unitáriusokkal folytatott vitákról Belényesen, Békésben, Laskón és Tolnán; 1573-ban pedig Gerlach szerint már elég számosán voltak. E két feljegyzésen kívül nem maradt fenn semmi a tolnai unitáriusokról, csak az 1588-iki nagy pécsi vita történetét ismerjük részletesen, melynek kiinduló pontja Tolna s szereplői egy része is tolnai volt. 1588 elején történt, hogy a tolnai iskola egyik tanulója pécsi barátjához írt levelében elmondta, mit tart ő az unitáriusok vallása felől; azt írta, hogy az a valláa nem egyéb, mint polyva, seprő, rútság, stb. A levél tartalma nem maradt titokban, a pécsi diák révén nyilvánosságra került, s a pécsiek, akik közt ekkor már nagy számban voltak unitáriusok, nagyon meg- orroltak érte. Nemsokára azután másik eset is történt, amely még jobban elmérgesítette a helyzetet. A földvári vásárok messze földön híresek voltak, a »nägy vásárra«, a »földvári sokada- lomra« 5000—10000 ember is összegyűlt, a török persze ebből is hasznot húzott, s az adókönyveikből tudjuk, hogy 1580-ban pld. 10000 ákcse volt1 a „nagy vásár** jövedelme. Junius 29.-én, Szent Péter és Pál napján, tartották ezt, s messze vidékekről jöttek e napra Földvárra. 1588-ban pécsiek is felkerekedtek néhányan s elindultak a vásárra. A hosszú úton több pihenőt is kellett tartaniok, s mivel sok jó régi ismerősük volt Tolnán is, ezek egyikét, Kürtösi János uramat felkeresték. Nagy csodálkozásukra azonban itt nem a szokott jó kedvvel és szíves vendégszeretettel fogadták őket, ami mindjárt feltűnt nekik. Magyaros őszinteséggel rögtön meg is kérdezték, mi légyen az oka, hogy Kürtösi uram jó indulata elfordult vala tőlük. 1 Ez idfitájt 60 ákcse volt egy jó magyar arany I 4 korona 30 fillér.
