Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-20 / 23. szám
XXI. (VII») évfolyam. 23. szám Szekszárd, 1911 március 20. Előfizetési ár: Egész évre . . 16 korona. Pél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára • . 16 fillér. ifeiofizetAseket és hirdetéseket a kiádó- h vatalon kivftl elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. 8zekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésziési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer b hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és.II. Szerkesztőség: BezerédJ István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze« közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ids küldendők, • * Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor« Főszerkesztő : Dp. LEOPOLD KORNÉL , Felelős szerkesztő: BODNÄR ISTVÄN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI mihAly. Laptulajdonosok a szerkesztők. Mwirat. - Telefon. - Express. Földrengés Magyarországon. Mármarossziget, (érk. d. u. 2 óra 20 perc ) Ujfalusy Imre. honszerelem adták kezébe a fegyvert, amellyel dicsőséget szerzett magának és hazájának. A 48-as eszmékhez tiszta lelkének becsületes rajongásával hű maradt szivének utolsó dobbanásáig. Az ötvenes s hatvanas években a nemzeti ellentállás ideje alatt a vártíiegyei és társadalmi életben egyike volt a legnagyobb egyéni súllyal biró szereplőknek. Megalkuvást nem ismerő, szilárd jellemű, acélos meggyőződéssel biró, nemes gondol- kozásu férfiú volt. Tehetségben és tudásban jóval meghaladta az átlagot. Öntudatos, határozott és következetes volt, amellett szerény, önzetlen és a ■becsületesség inkarnációja. Önmagával szemben a legszigorúbb mértéket alkalmazta. Tekintélye és népszerűsége a hatvanas és hetvenes években érte el delelőpontját; A vármegyei közszolgálatból — köztiszte1 lettel körülövezve — a maga teljes egyéni függetlenségének megóvása végett lépett vissza, pedig azon közbizalomnál fogva, amelyet pártkülönbség nélkül élvezett, a legszebb állások betöltésére volt práedesztinálva. Irányi Dániel-féle szabású függetlenségi politikus volt, ki törhetetlen meggyőződés« sei ragaszkodott elveihez és a függetlenségi eszmék lelkes, kultusza mellett testestőí- lelkestől szabadelvű gondol kozásu volt, tiszteletben tartva mások politikai meggyőződését és pártállását. Az egyházpolitikai harcok idejében a függetlenségi pártnak liberális részéhez csatlakozott és a SzekszárdQn az egyházpolitikai törvényjavaslatok támogatása érdekében megtartott r pártközi megyei nagygyűlés összehívói közé tartozott. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — Hirlapirők Nyugdíj egyesülete. Ä Magyarországi Hírlapírók Nyugdíj- egyesülete tegnap tartotta jubiláris közgyűlését, melyen Rhuen-Hiderváry gróf miniszterelnök, Zichy, Székely, Hazai, Serényi miniszterek, a képviselőház három elnöke, a székesfőváros polgármesterei, a tudományos és irodalmi társulatok képviselői és nagyszámú előkelő közönség vettek részt. A közgyűlés során Héderváry gróf miniszterelnök magasröptű beszédet mondott a sajtóról, igen nagy hatást téve a hallgatókra. Életében — úgymond a miniszterelnök — igen sokat köszönhet a magyar sajtónak. Szive sugalta, hogy ezt kifejezésre juttassa. Nincs szebb érzés, mint a hála azok irányában, akikkel szemben ritkán nyílik alkalom azt gyakorolni. v. A miniszterelnök beszéde nagy tetszéssel és általános helyesléssel fogadtatott, Közgyűlés után bankét völf, mélyén az összes miniszterek külön pohárköszöntőkben ünnepelték a magyar sajtót. Belépés a munkapártba. Budapest (Érk. d. u. 2 Őrá 10 perckór). Megbízható forrásból nyert értesülés szerint j Széli Kálmán és több pártonkivülí 67-es képviselő, legközelebb belép a nemzeti munkapártba. Mármaros megyében és különösen Már- marossziget környékén az éjjel nagy földrengés Volt, mely 7-szer ismétlődött. A rengések oly erősek voltak, hogy többen kiestek az ágyból, a vasúti kocsik maguktól mozgásba jöttek; ajtók, ablakok recsegtek. Számos sebesülés történt. A lakosság az utcákra menekült és nem mert a házakba visszatérni. Botrány egy nőegylet közgyűlésén. Budapest. (Érk. d. u. 2 óra 30 perckor.) A budapesti V. kerületi nőegyesület tegnapi közgyűlésén óriási botrány történt. A szavazás alatt az egyesületi tagok oly indulatba jöttek, hogy egymást tettlegesen bántalmazták. Az elnök állásáról lemondott. Ujfalusy Imre. —lk. A mai nemzedék már alig ismerte, mert már két évtized óta távol tartotta magát a közélettől és önként visszavonult tisztes magányába. Ujfalusy Imre kimagasló egyéniségé volt az ő szükebb hazájának, ahol született és ahol nagy időkkel összeforrt nemes életének nyíl egyeiiességü pályáját megfutotta. Vir integer volt a fogalom legideálisabb jelentősége szerint. Ifjúkora egybeesett a magyar nemzet újjászületésének hősi korával — a négyven- nyolcadiki szabadságharccal. Mint húsz éves fiatalember vett részt a szabadságharcban, férfias bátorság és izzó TARGA. Az utolsó honvédek. — Ujfalusy Imre temetésén. — Soroznak a mennyben, egyre verbuválnak, Tavaly heten voltak, kik most már csak ’hármak* A többi négy elment: Kossuth-katonának . . . Nemrég az öregek még tempóra léptek, Ma már makrancosak a reszkető térdek . . . — Még „zászlótartót“ is úgy „kölesönbe“ kérnek. Kopott trikolorjuk nem birják a szélbe’ Surján legény markol táncoló nyelébe — S a legényke area mintha lánggal égne . . . Büszke gondolati tán a múltban járnak? Dehogy, igy dicsekszik irigy pajtásának: Lásd, elmehetnék már — cmászArkatona nak! A vékony legénykét mustrálgatva nézem ... S mintha viHámlanék e szóra az égben: Nagy a mozgolódás: Kossuth seregében . . . Riadót vernek fenn, tovább verbuválnak: Kész már behívótok, ti itt maradt „hármak“ — Mentek nemsokára i Kossuth-katonának! Bodnáp István. I tolul reformáció történetének vázlata. Irta: dr. Holub József. A pécsi katholikus egyházmegye legújabb schematismusának adatai szerint Tolna lakossága 8200 katholikusból, 90 görög-keletiből, 10 lutheránusból, 50 kálvinistából, 2 unitáriusból is 400 zsidóból áll, tehát túlnyomólag katholikus jellegű község; — a tizenhatodik század második telében pedig azt irja Skoricza Máté ráckevei prédikátor Szegedi Kis István életrajzában, hogy mikor Szegedi 1552-ben Tolnára jött, akkor ez volt „a legnagyobb (protestáns) egyház egészen a Fekete-tengerig“, s tudjuk, hogy még 1673—4-ben is tiszta kálvinista község volt. Ezeket az adatokat olvasva, önkénytelenül felmerülnek a következő kérdések : mikor lépett fel a hitújítás Tolnán, hogyan fejlődött már a XVI. század közepén oly erős egyházzá, s végül mikép s mikor pusztult el annyira, hogy nyoma is alig maradt. A következőkben megkíséreljük megadni röviden ezekre a feleletet. 44 * * Reformációról, lutheránizmusról 1521 óta beszélhetünk csak, amikor januárius 3.-án kelt bullájában kimondotta X. Leó pápa a kiközösítést Lutherre. — Az október harmincegyediké, amelyet mint a reformáció emlékünnepét ülnek meg a protestánsok, 1517 október 31.-ének évfordulója, amikor Luther 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette. Ez volt ugyan a hitújítás kiinduló pontja, de még nem maga a reformáció. X. Leó 1518 augusztus 7-én felszólította Luthert, hogy jelenjen meg Rómában vagy pedig 60 nap alatt vonja vissza tanait, ő azonban nem hederített a pápa felszólítására, s ezért Leó 1520 június 15.-én Exsurge Domine kezdetű bullájában Luther műveiből 41 tételt kárhoztatott, iratai terjesztését eltiltotta és kimondotta rá a kiközösítést, ha vissza nem vonja tévedéseit. Mivel pedig Luther ezt nem tette meg, a pápa kiadta fentemlített bulláját, s ezzel teljes lett a szakadás. Luther mozgalmának egyes fázisairól hamarosan tudomást szereztek nálunk is; különösen német vidékeink és városaink álltak élénk összeköttetésben Németországgal kereskedők és külföldi egyetemeken tanuló ifjak révén, s így gyorsan megismerkedtek Luther tanaival. Az 1523. évi törvények 53. pontja már intézkedik a lutheránusok ellen s kimondja, hogy »az ösz- szes lutheránusokat, pártfogóikat s hozzájuk csatlakozókat, mint nyilvános eretnekekét és a Boldogságos Szűz ellenségeit ö Felsége, mint: katholikus fejedelem fej- és jószágvesztéssel büntetni méltóztassék«. Mikor a következő évben, 1524 március 9.-én II. Lajos király kiküldte a győri püspököt harmadmagával Sopronba, hogy kikutassák, vannak-e ott lutheránusok, fei« derült, hogy számosán találhatók a városban s vidékén. A hitújítás történetének első évtizedeire' vonatkozólag gazdag anyag áll összegyűjtve, & ennek alapján megállapítható, hogy >a mohácsi vész, tehát 1526 előtt hazánk területén is fellépett s a szászok közt gyökeret is vert már a reformáció, magyar ajkú vidékeken azonban sehol nem is észlelhető«. Dunántúl tehát, amely vidék minket most elsősorban érdekel, 1526 előtt csak a német városokban találunk a lutheránizmus nyomaira. — Jó ideig nem is terjedt tovább, s csak 1531- ben' olvasunk valami Bálint papról, aki Pápa reformátora volt, 1531—36-ban pedig arról, hogy a Rába s Balaton vidékén Dévai Biró Mátyás, a magyar Luther, terjesztette az új hitet. 1543-ban, mikor Székesfehérvár török kézre került, már sok lutheránus akadt ott is. Ez időtájt kezdte meg a híres Sztáray Mihály reformátori működését Alsó-Baranyában és a Dráva vidékén; 1551-ből ismerjük egy bécsi magyar barátjához küldött levelét, melyben a következőket irja : »Hét éve múlt, hogy én Isten akaratából a török uralma alatt álló Alsó-Baranyában — mint első és egyedüli — Laskó városában ... az Úr igéjét hirdetni kezdtem s már innen és túl a Dráván a többi testvérekkel s a Szentlélek segítségével 120 egyházat építettem.« Erre az időpontra esik a reformációnak föllépése Tolnán is. Szilágyi István, sárospataki
