Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-02 / 18. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK ítflí március 2. Mint kisebbség, azt gondolta, ho?y ha ő — bármily hazafias intencióból is — megakadályozza a hadsereg reformját, az a reform nem is szükséges. Mint többség, pedig a kormányon azt gondolta, hogy ha ő, a konfliktusok elkerülhetése céljából, kikapcsolja, elodázza e reformot és a vele összekuszált nemzeti vívmányok ügyét, a hadügyi kormány is tartózkodni fog a kiadások megtételétől. Mind a két gondolkozás helytelen volt. A hadsereg reformja nemcsak szükség lett, hanem ahhoz a hadügyi kormány — felelőssége tudatában — a külpolitikai viszonyok fenyegető alakulásának kényszere alatt nyakra-főre, parlamenti hozzájárulás nélkül is hozzá fogott. És a kiadások? Nos tehát: Ez a kérdés sem feszélyezte a legtávolabbról sem a hadügyi vezetőséget. Költött és megterhelte alaposan a hadügyi budgetet, úgy, hogy ma már a parlamentek előtt nincs más ut, mint megadni a hadügyi kiadásokra és szükségletekre a fedezetet, a nemzetre pedig nem vár más, mint kiizzadni a száz és százmilliókat. Nem tehetünk róla, de ki kell mondanunk, hogy ezek az állapotok nem szolgálhatnak egy parlamentáriasan vezetett nemzet önérzetének és dicsőségének emelésére. Ami a költségek kérdését, illetve azok fedezését illeti, bizonyos tekintetben nyugodtak vagyunk. Egy régi magyar közmondás szerint: békának nem kell a vizet megmutatni. ügy a magyar, mint az osztrák pénzügyminiszter bizonyára a legrövidebb idő alatt megtalálják a módját annak, kogy fedezetet és költségtartalékot teremtsenek, ami szükséges is. A hadügy egy államnak a legfőbb szerve. Ezen alapszik az állam lété és éppen ezért szükséges, hogy annak minden vonatkorása törvényben állapittassék meg, amely törvény biztosítja az állampolgárok jogait, de egyúttal megszabja a kötelességek kereteit is, melyekben a közös hadügyminisztérium mozoghat. Reméljük, hogy a véderő-relormmal megtaláljuk e téren is az orvoslást és azt annál inkább óhajtandónak tartjuk, mert a mai viszonyok között egyre jobban elmosódnak azok a szigorúan megvont határok. melyeket Deák Ferenc bölcsessége a közös miniszterek számára a kiMerre van hideg? Irta: Kardos Ferenc. Tudvalevő dolog, hogy az/ idén nálunk rendkívüli hideg volt, különösen Észak-Magyar- országon, hol a hőmerő — 31°C-t mutatott, mire az ottani népek nem igen emlékeznek. De enyébb éghajlat alatt is, mint Szicíliában, hol a narancs- és citromligetek állandóan a remény színében pompáznak, az idén szintén havazott, ami az ottani népeknél ritkaságszámba menő látvány. Azonban, ha vannak rendkívüli hideg telek, voltak már rendkívüli hűvös nyarak is, melynek hatása alatt egyetemi professzorok mindjárt előadásokat tartottak a Nap folytonos kihűléséről; sőt a berlini egyetem polgárai hát- borzongva lesték tanáruk előadását, midőn arról beszélt, hogy a Nap folytonos kihűlése folytán az utolsó eszkimó az ekvátor mellett fog megfagyni ; azonban a jó Napot cseppet sem feszélyezte, hogy a reá következő nyáron annál melegebben ne süssön. Hogy merre van hideg, mindjárt mondhatnék, hogy a két pólusnál, hol már számtalan sarkutazó a jégmezőn lelte halálát. Ott azonban az állandó hideg tél folyamán nincsen vegetáció ; de ott figyeljük a hideget, hol a telet más évszakok is felváltják és állati-, növényi élet is uralkodik. Rendkívüli hideget észleltek már a forró égöv alatt levő országokban is, igy Afganisztánban az angol tisztek — 20°C-t mértek le. Kelet-Szibériában Mang.in francia utazó 63#C hideget észlelt, azt Írja, hogy ha enni akartak, előbb várni kellett, mig valamely étel olvadni kezdett, mert pld. a kolbász oly kemény volt, hogy a térden nem tudták meghajlítani; egyezési törvényben megszabott, amely keretek épségbentartása azonban a magyar nemzetnek életérdeke, mert ha a létfenntartás kötelmei súlyos pénzügyi terhek viselésére kényszerítenek is bennünket, e terheket bátran vállalhatjuk, e terhek ellenértékéül azonban a 67-ben megteremtett kiegyezést eredeti tisztaságában nemcsak élveznünk, de biztosítanunk is kell. Fa Ma Országos Mértékletesség! Szövetség. A nyugati kultúra elterjedésével lépést tart és járványszerüen nyomában halad a rettentő betegség: az alkoholizmus. Ez pusztította el Amerika jobb sorsot érdemelt őslakóinak nagy részét, jelenleg pedig a föld egyik legelső nemzetét, a franciát tizedeli annyira, hogy az idevágó statisztikának megdöbbentő képe nemcsak Gallia népét, hanem a világnak összes, nemesen gondolkodó elemeit, a létfenntartási ösztön által sarkalva, komoly, mentő munkára serkentette. Milliókat áldoz máris a társadalom és néhány nyugati államnak kormánya, az alkohol- ellenes tanoknak terjesztésére és az absztinenciának meghonosítására. Kétségtelen, hogy a nemes tan a műveltebb elem sorából nem egy követőre akadt. De hol marad a nép, amelynek minden rétegében sokkal fokozottabb mértékben dühöng az alkoholizmus, mint az intelligensebb osztályokéban. Hiszen a népnek javarésze azt tartja, hogy a munkás az alkoholból, a pálinkából meríti testének erejét, holott az csak vérét korbácsolja föl, mig testét elsatnyitja, akaraterejét megtöri, elméjét eltompitja, lelkét megmérgezi és ősi nemzeti hagyományaiból és erkölcseiből, lassanként teljesen kivetkőzteti. A nemzetmentő harcot, különösen a nép érdekében kell megküzdenünk. De hogy az meddő ne maradjon, nem lehet és nem szabad arra gondolnunk, hogy egy lassan elharapódzott s az emberi szervezetet és idegrendszert hatalmába ejtett bajt, egy csapásra, egy világgá dobott nagy jelmondattal, az absztinenciával iparkodjunk kiirtani. Ez eddig a világnak egy nemzeténél sem sikerült. Arra kell tehát törekednünk, hogy a pálinkát a népnél egyéb, nemesebb és egészségesebb itallal helyettesijük, azt számára a legkisebb adagokban hozzáférhetővé tegyük és annak mértékletes fogyasz- tatásához szoktasátTk. Alkoholistává ezer közül, egynek kivételével, a pálinka teszi az embert. A német, a holland, a belga nép sok sört fogyaszt, az olasz, a görög, a spanyol nép bort s alig akad közöttük annyi alkoholista, mint Franciaországnak egyetlenegy abszintet fogyasztó vidékén. A magyar nép körében — a pálinka-ivás — igaz, hogy néhány év óta félelmetesen terjed ; de a baj —, egyes vidékeket kivéve, — még sokkal kezdetlegesebb, semhogy okszerűen gyógyítható ne lenne. A magyar népnek idega kenyér csontkeménnyé fagyott. Mangin azt mondja, hogy egyszer egy vadsültet evett, megkérdezte, hogy mikor lőtték, mire azt a feleletet kapta, hogy két éve. Szibériában általában szokás, hogy a tél beálltával a mészáros annyi állatot öl le, amennyit az időszak alatt eladhatni vél, mert igy megtakarítja az eleséget. Mikor Szibériában beáll a hideg, akkor minden gyümölcsöt a szabadba raknak árnyékos helyre, itt a gyümölcs tökéletesen átfagy és hosszabb idő után is úgy néz ki, akár csak a fáról akkor szedték volna le. Mégis sajátságos, hogy itt a téli nagy hideg után nyáron a Nap a hőmérőt felhajtja 28°-|--ra is. Hédin Sven svéd utazó Írja, hogy Közép- Ázsiában való utaztában — 34°C-t észlelt, hogy a sátrában melegebb legyen, annyi kirgizt vitt be, ahány csak befért, mégis 28° hideg volt ott. Mikor a hollandok Novaja-Zomlján 1596-ban átteleltek, csizmájuk bőrkőkemény lett, óráik megálltak. Midleton kapitány is, midőn a Hudson- öbölben telelt, háza falait métervastagra építtette, a tűz éjjel-nappal égett és a pálinkájuk mégis megfagyott. Az északsarki expedíciók számtalan leírásaiban olvassuk, hogy milyen hideget észleltek és hogyan éltek. A Tegethoff-sarki utazók, ha pálinkát akartak inni, akkor az illető letérdelt és egy másik a szájába öntötte a pálinkát, mert ha az üveg érintette volna az ajkát, akkor az ráfagyott volna. Kanc sarki utazó is Írja, hogy mily borzasztó hidegben járt. A vaj, szalonna oly kemény lett, hogy baltával kellett szétvágni. Egy olajos hordót széttörtek és a megfagyott rendszerét a pálinka még nem bontotta s akaraterejét még nem bénította meg. Más egyéb, nemes közgazdasági és közjóléti célok megvalósítása mellett, különösen a pálinka-ivásnak letörését tűzte feladatául az Országos Mértékletésségi Szövetség (Budapest, Üllői-ut 25., Köztelek), melynek alapszabályait a magyar királyi belügyminiszter most hagyta jóvá és amely ezekkel a nemes célzatú alapszabályokkal, most indul apostoli útjára az országban. És éppen jókor, a tizenkettedik órában ! Mert ma már nemcsak a tótajku vármegyékben Kondult meg a vészharang a pálinka pusztítása miatt, nemcsak Hunyadvármegye lakosságát alacsonyitotta le annyira a pálinka, hogy a megye területén, átlag minden napra, négy-öt gyilkosság esik, a hatalmas bányaüzemek ottani munkást kapni képtelenek, mert annak tönkretett szervezete három-négy órai munka után kidől és a vármegyének —, már csecsemő korában pálinkával fertőzött— huszonkét és félezer iskolakerülője van, hanem a szin- magyar vidékekről is szomorubbnál-szomorubb jelentéseket kapunk. Szombathely városnak közvetlen közelében : Kámon faluban, 650 lakosra öt kocsma és több pálinkamérő oolt esik. A rekordot azonban a biharmegyei Vaskóh-Barest teremtette meg, ahova hetenkint, mintegy 5000 liter pálinka érkezik és a lakosságra heti négy liter pálinka jut fejenként! Átlag 8—10 ember tart fenn egy-egy páliftkamérést, vagy kocsmát, úgy, hogy a megye főispánja már mentő-akciót indított a szerencsétlen vidéknek érdekében, de hasztalan. És most közeledik az északi rém, az uj tatárjárás a Kárpátok felől. Galicia kontingentálta a pálinkamérést és ez által sok ezer pálinkamérőnek gazdálkodását tette lehetetlenné. Ezek most mind Magyarországot jönnek boldogítani és helyesen számítanak, mert nálunk a talaj — a nép között — már teljesen megérett a pálinka-ivásra. Tessék csak körülnézni akár a fővárosban, akár a legszinmagyarabb vidéken! Az Országos Mértékletességi Szövetség előtt valóban országmentő feladat áll! És ennek a feladatnak megvalósítására az eszközöket is helyesen választotta meg, mert nemcsak a felsőbb fórumoknál iparkodik minden lehetőt elkövetni a pálinka-ivás letörésére, hanem úgy a fővárosban, mint az országnak minden alkalmas községében a már fennálló erkölcsi testületek mellett, vagy azoknak keretében mértékletességi köröket szervez. A körök a közhatóságnak védelme alatt állanak s azokat a szövetség gazdasági-, hazafias- és vallás-erkölcsi irányú könyvtárral és idevágó szaklapokkal látja el. Minden körben, lehetőleg gyakran felolvasást tart és a helyi viszonyok szerint támogat minden helyes közgazdasági intézményt, vagy pedig annak talaját készíti elő, köz- gazdasági-, ipari- és kereskedelmi . testületek számára. A szövetség tagjainak zömét a körtagok képezik, kiket a körhöz és a szövetséghez csak erkölcsi fogadalom fűz, de tagsági dijat nem olajat hengeriteni lehetett. — A megfagyott marhahús vörös márványhoz hasonlított. Kanadában épp úgy, mint Szibériában, a tél beálltával leölik az egész igényre szükséges állatokat és a padláson lógnak négy-öt hónapig. A nagy hideg dacára, a halászok télen is fognak halakat a lékeken, s alig van a hal a levegőn, annyira megfagy, hogy ketté lehet törni. New-Yorkból is olvastuk már, hogy ott rendkívüli hideg fordult elő időnként, pedig majdnem ugyanazon szélességi fokok mellett fekszik, mint Róma. Utoljára hagytam az eszkimókat; égövükre a napsugarak ferdén esnek, csak rövid időre van annyi erejük, hogy a jeget és havat felolvasszák. Sokszor — 60° hideget is el kell viselni nekik. A télre úgy készülnek, hogy testüket bekenik halzsirral, rókaprémből viselnek ruhát a szőrrel befelé, erre jön rá a jegesmedve bunda á szőrrel kifelé, a lábbeli rozmárbőr, mely ki van tömve ludtollal, igy Vannak felöltözve egész télen. S a szegény eszkimók, kik télen alig mozdulhatnak ki házikójukból, mégis nagyon szeretik hideg hazájukat. A Föld leghidegebb helye: Werchojansk, Szibériában, itt a termométer olykor — 70° is mutat. Miután mindennek van ellentétje, nézzük a nagy hideg ellentétjét is, a legmelegebb helyet is, ez Amerikában van, az úgynevezett halálvölgy, a Mohává pusztán. E völgy £örül van véve magas hegyekkel és feneke 50 méterrel a tenger felszínénél mélyebben van, legmagasabb hőmérséklete 50* volt. Halálvölgy nevét onnét kapta, mert itt egy szökevény-sereg, amely ide menekült, szomjan halt.
