Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-23 / 16. szám
1911 február 23. TOLNÁVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 vidék urai közül: Széchenyi Sándor gróf, v. b. t. tanácsos főrendiházi alelnök, Sztankovánszky János kir. kamarás, báró Schell József, báró Jeszenszky István, báró Fiáth Elemér, Vizsolyi Ákos, Dőry Hugó és Jenő, Dőry Frigyes, ifj. Perczel István, Szabó Károly volt képviselő, Bassovszky Julián, Nagy István főszolgabirák, stb. Többeknek hozzátartozóik is eljöttek a végtisztességre. A gyásszertartást dr. Fent Ferenc apát- plebános végezte Czindery és Kun káplánok segédletével, amely után a dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklésével megjelent dalárda a »Mért oly borús« kezdetű gyászdalt énekelte. A vármegyeház öreg falai hatalmas echó- ként verték vissza a gyönyörű melódiát, amelyet a nagy közönség áhítattal, lélekzetet visszafojtva, hallgatott végig. Bent az előcsarnokbnn pedig kormosán füstölgött a sok viaszgyertya, sárgás fénye apró gyémántokká formálta a koporsóra szórt szenteltvizet s a szemekben aláfutó köny- cseppeket. A koporsót ezután halottaskocsira tették A közönség megvárta, amig a rengeteg sok koszorút elhelyezik az e célra szolgáló külön kocsin s aztán megindult az óriási menet, ellepve nemcsak a járdákat, de az ut közepét is, amelynek két oldalán, mint elrévedző, merev szemek, komor fénnyel tekintgettek alá a gyászfátyollal letakart villanylámpák. A főgimnázium, »Szekszárdi Kaszinó« ormán is gyászzászlók lengtek. A temetőben aztán dr. Fent Ferenc apát- plebános még egyszer beszentelte a koporsót, a dalárda pedig elénekelte az »Eltávozál örökre hát« cimü gyászéneket, ezzel átadták a drága holttestet az anyaföldnek s özv. Simontsits Béláné immár ott pihen férje, Simontsits Béla, miniszteri tanácsos, volt alispánunk porai mellett s emléküket — kik annjTi sokat tettek e vármegye kulturügyének — kegyelettel őrzi az utókor s különösen azok, akiknek alkalmuk volt olykor-olykor nagy lelkűk lángjánál melegedni. * Koszorúkat küldtek : ■Szeretett nővérüknek — Ilka és Flóra. Őrködj felettünk tovább is jó anyánk — Melánia és Bandi. Kegyeletük jeléül — Schell Klára és Józsi. Kegyeletük jeléül — Csávosy Béla és Gizella. Hálás emlékezettel — Kovács Gyula és családja. Kegyeletük jeléül —. őrffy Lajos és neje. Szeretett Emma néninek — Dezső és Béla. Kegyelete jeléül — Kovács Sebestyén Endre. Tiszteletük jeléül — Sztankovánszky János és családja. Hálás kegyelete jeléül — Rassovszky Julián és családja. Fájó szivvel — Leopold Kornél és neje. Mély tiszteleftel és szeretettel -- Leopold Lívia és Lajos. Özv. Simoatsits Bélánénak — a törvényszék birói és jegyzői kara. A róm. kalh. ovoda, — felejthetetlen alapitójának és elnökének. Özv. Simontsits Bélánénak — Tolna vármegye tisztikara. Felejthetetlen jótevőnknek — örök hálából özv. Sághyné és fia. Mély megilletődéssel, utolsó üdvözlet a pótolhatatlannak — Apponyi Géza és neje. Szeretett rokonának — Vilmos. Kegyelete jeléril — a Szék szárd tolnamegyei nőegylet. Kegyelete jeléül — Szalay László. Felejthetetlen Emma néninek — Száváid Jucika, Oszkár. Kegyelete jeléül — az állandó műkedvelő társulat. Simontsits Bélánénak — Müller Ferenc és neje. Felharsant a zene, vig, ifjú párok boldogsággal eltelve lejtették körül a termet. Én ott álltam egy ablak-fülkében, szemem oda irányítottam ahhoz a karosszékhez, amelyben ott pihegett, mint egy fáradt galamb, a Nagyasszony és szemembe könny lopódzott, mert tudtam, mert megéreztem, hogy nem fogom többé látni az Ő jóságos arcát, hallani hangját, nem lelkesit bennünket, munkatársait többé az Ő szava és nem láthatja meg soha azt az otthont, amelyet a szerencsétlen, boldogtalan elhagyott gyermekeknek akart emelni. A Nagyasszony meghalt! Végsőt dobbant melegen érző szive, felszállt Urához nemes lelke, mélységes űrt hagyva maga után egy úri család otthonában, egyesületében és meleg könnyeket fakasztva mindazok szemében, akik őt valaha ismerték. Könnyeket, égető keserű könnyeket igyekezett életében felszántani, könnyek, bánatos könnyek hullnak most koporsójára. A Nagyasszony meghalt 1 Zugnak a harangok, visszaadatik az anyaföldnek, ami az anyaföldé, de lelke itt lebeg közöttünk, érezzük nemes szive dobogását, halljuk buzdító szavát és a koporsóra hulló föld dübörgésébe, a szív fájdalmának kínos vonaglásába bele vegyül szent fogadalmunk: a Simontsits Béláné menház állani fog, a Nagyasszony szelleme és em'óke élni fog bennünk, utódainkban mindenha. Sohn elder János. egylete. Hálát tisztelői — Bajó Pál és neje. Szeretetük jeléül — Scholtzék. Kegyelete jeléül — Forster Zoltán Meleg barátságuk jeléül — Perc/el Lajoséit. Szekszárd r. t. város — kegyelete jeléül. Hűséges kegyelettel — Mici és Pali. A jó Eama néninek — Toto és Pista. Felejthetetlen jóakarójának — Wigand János és családja. Kegyelete jeléül — Dr. Kr^molin Gyula és neje. Érdemes elnökének — a Vöröskereszt szekszárdi fiókS/eretett jóságos elnöknőjének — Schneider János. Perczel Dezső és csaladja. Szeretett nászának — Zsuz anna. Örökké áldott emléked — Rózsika és Dezső. Dőry József és neje. Isten veled — Éti. Matild. Sürgöny utján fejezték ki részvétüket i Szepessy Kálmán, ifj. Csivosy Béla és neje, özv. Sághyné, Bernrieder József, Inkey Pál és Ágnes, Kolozsváry Dezső és neje, Apponyi Gézáné, Schell Klára és Józsi, Dőry Jenő, Sztankovánszky Tekla, Sztankovánszky Elza, Perczel Dezső, Dezsőffy Béláné, Szemere Béláné, Perczel Lajosné, Orczy Dezső és Gizy, Szi niczey Czeczilia, Sztankovánszky Imre, Szeniczey Géza, Szemere Béla, özv. Döry Jenőné, Döry Etelka, Sztankovánszky Mária, Kurz Flóra, Csávosy Béla és Gize la, Kämmerer E nő, Rassovszky lu'ián, Majthényi Anna udvarhölgy, özv. Döry Zsigmondné, Döry Ilona, Fónagy József és neje, Nifergall Ná> dór, Sass Lászlóéit, Érkövy Kálmán, Dezsőfy Margit, Nagy István és neje, Kováts Béla, Streicher József, Streicher Péter, Reich Oszkárék, Karácsony államtitkár, Hánzély János, Kovács Á pád, Szakáts Ernő, Szitányi Karoly, br. Jeszenszky Jánosné, Gaál István, Szent-Iványi Miklósék, Willinger Márton, Hő 1 Antal, Fleischmann Lipót, Ko'áts Gyula, De7seőffy Emil és neje. Oravszky László, Bernrieder Miczi, Mádi Kováts János, Csapó Dániel, Dezseőffy Aurél, Szabadhegyi Ákosné, Eibach Ödön, dr. Eibach Kornél. Brogli Béla, Reitberger István, Hekler Antal és Ilonka, Orczy Zoltán és neje, Hekler Margit, Hekler Elekné, Hekler Elek, Orczv Dezső és családja, ifj. Csávosy Béla és családja, Sághy Kálmán, Kováts Sebestyén Endre, ifj. Dániel Gábor, dr. Krajtsik Rezső és neje, Döry Pál és családja, Csapó Dánielné, gr. Apponyi Sándor, dr. Szakács Iván, id. Dániel Gábor. Szévald Móric és neje. dr. Grosch József, Günz Béla, dr. Vissy Lás Hó, Marton Alajos, Döry Ödön, Forster István, Malatinszky György, Kovács Lajos, Mayers Károlyné és Margit, Bernrieder Jánosné. R.ibinek Pál, Kurz Béla, Pesthy Elek, Moravetz plébános, Issekucz Aurél alispán, Bezert-dj Pálné, dr Vomits Ferenc, Dezseffy János és neje, Kardos Kálmán, Vlahowits Katalin, Cserny Károly és neje, Mádi Kováts István, Gyertyánffy Andor és Mariska, Fackh József, Vosits Ernő, dr. Ángyán Béla, Tost Gyula és családja, Hegedűs polgármester, Néger Ágoston kanonok, Závody Álbin, Fördős Mihály, Döry Vilmosné, Medve Zoltánná, báró Majthényi Vilma, Hajós Emil és neje, Dániel Pál és neje, Csapó Vilmos, Nová t Sándor, Őrffy Imre, Fendler Károly. Condoleáltak: Montbach Imre, dr. Hagymássy Zoltán, gróf Hugonnay Béla, Daróczy Lajos, Daróczy Aladár, Benedikty Gyula, Hanny Gábor, Sörős József, báró Bánffy Dezsőné, Paál József, Singer Bálint, Dőry József és neje, özv. Hanzély Ferencné, Biróy Béla, Fackh József, Horvay János, Perczel Leona, gróf Zichy Gyula, Kovács Sebestyén Endre, Günz Béla, Karácsony Lajosné, Medve Zoltánné. VÁRMEGYE. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 21-én rendkívüli közgyűlést tartott. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, főispán az ülést megnyitván, kegyeletes szavakkal emlékezett meg a gyászos csapásról, mely a közgyűlés hajnalán Simontsits Elemér alispánt és családját sújtotta édes anyjának: özv. Simontsits Béláné szül. Kurz Emma úrnőnek elhunytéval, kinek nemes tulajdonait, jótékony lelkét, a társadalmi és emberbaráti intézmények terén kifejtett vezető tevékenységét és áldásos működését mindannyian ismerjük még abból az időből, midőn jeles férje a vármegye alispáni székét töltötte be, amely intézmények közül különösen az általa alapított óvodának és gyermek- menhelynek szentelte nemes szive egész szere- tetét, odaadó gyámolitását és fáradhatatlan, leleményes buzgóságát. Ez a virágzó intézmény épen a napokban ülte meg az ő vezetése alatt, fennállásának 20 éves ünnepét, melyen még a boldogult is részt vett, örvendve alkotásának fényes sikerén. Ez ünnepség után azonban életereje rohamosan csökkent és ma hajnalban a halál kiszakította rajongóan szeretett családja köréből. Minthogy a folyó hó 23 ikán végbemenendő temetésen, őt máshova elszólitó köte lességének teljesítése miatt legnagyobb sajnálatára részt nem vehet, őszinte mély részvétét fejezi ki a gyászeset által sújtott alispánnak, akinek úgy a maga, mint a vármegyei közgyűlés nevében részvétét és sajnálkozását élőszóval tolmácsolni fogja. A közgyűlés általános helyesléssel fogadta az elnöki kijelentést és e kegyeletes aktus után sorra vétettek a tárgysorozat pontjai: A Vármegyei tiszti nyugdíj szabályrendelet módosítása jóváhagyatott. A jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány tagjainak kiegészítéséül beválasztattak Forster Zoltán, őrffy Lajos, Kiss Ernő dr., Kurz Vilmos, Bodnár István, Török Béla. A megsemmisitett, vagy érvénytelenné.vált választott megyebizottsági tagsági helyekre a választás folyó évi március 11-ikére tűzetett ki es választási elnökökül: Eibach Emil, Késmárky Iván és Frühwirth Jenő dr. választatott meg. Szinger Bálint indítványa, hogy a vármegyei tisztviselők a statusrendezésig megyei pótadó kivetésével megfelelő drágasági pótlékot, illetve működési pótlékot kapjanak, az állandó választmány javaslatára, nagy szótöbbséggel (30 ellen 65 szóval) elfogadtatott és az alispán megbizatott, hogy e tárgyban a legközelebbi közgyűlés elé javaslatot terjesszen; a statusrendezés sürgetésére pedig a megye közönsége felír a belügyminiszterhez Szakcs község elöljáróságának kérelme, hogy a vadvizárok partjai terméskővel kikövez- tessenek és a terméskövet és annak szállítását a vármegye adja, elutasittatott. E kérdésnél hosszas vitát provokált Szemere Kálmán, akinek megyebizottsági tagsága meg- semmisittetett ugyan, de ügye még felebbezés alatt áll és igy tagsági jogait gyakorolhatta. — Utalt arra, hogy a vadvizárkok nemcsak Szakoson, hanem a járás egyéb községeiben is veszedelmesek és károsak. Szükségesnek tartja, hogy ezek a vadvizárkok alapos mérnöki munkával szabályoztassanak ; az államépitészeti hivatal kerestessék meg a megye által, hogy készítse el a szabályozási terveket és a megye vigye keresztül a szabályozást. Kiss Ernő dr. tiszti ügyész és Éri Márton dr. előadó kifejtették, hogy mást kér Szakcs község és mást Szemere. Szakcs kérelmét a vármegye nem teljesítheti, mer., arra nincs pénze és ha egy községnek megtenné azt, a többi is hasonló kérelemmel állna elő, ami lehetetlen helyzetbe sodorná a vármegyét. Ha Szakcs a vadvizárkot akarja szabályozni, kérje a földmivelési minisztertől a kultúrmérnöki felvételt és a megfelelő segélyt és azt a miniszter nem fogja megtagadni. Felszólalt még Molnár János (tolnai) a szakcsiak mellett, de a közgyűlés elfogadt i az alispán előterjesztését, mely Szakcs elöljáróságának kérelmét elutasította. Dombóvár község kérelme tárgyában, hogy a járásbiróság felállítása érdekében a vármegye pártoló feliratot intézzen az igazságügyi miniszterhez, hoszabb vita keletkezett. A kérelem ellen elsőnek Debreczeny József dr. (tamási ügyvéd) szólalt fel. Nem barátja a kis járásbíróságnak, mert ily helyeken rendszerint kevés az ügyvéd és ezek nem gyakorolhatják a kellő ellenőrzést. Ma a tamási járásbiróság jó és attól tart, hogy ha a járásbíróságot ketté osztják, a dombóvári gyenge lesz, a tamási pedig romlik. Legyen a járásbiróság itt, vagy ott, de maradjon egy. Illés Gyula (dombóvári főjegyző) nem fogadja el Debreczeny dr. érvelését. A bíróságok nem magukért, hanem a közönségért vannak. Dombóvár a közérdeknek akar szolgálatot tenni, midőn a járásbiróság felállítására törekszik és helyes, hogy az állandó választmány ennek érdekében a pártoló feliratot javasolja. Ez a mozgalom tulajdonképen csak felújítása az igazságügyminiszter 1894 ik évi kezdeményezésének, hogy a tulnagy terjedelmű tamási járásbiróság ügyei szanáltassanak. Ez alapon hasit- tatott ki 1894-ben a dombóvári járás is. Tizenöt év elmúltával kétségtelen, hogy ma a dombóvári járásbiróság felállításának indokoltsága fokozottabb és sürgősebb. Frühwirth Jenő dr. (tamási ügyvéd) szerint nincs dokumentálva a tamási járásbiróság kettéválasztásának szükségessége és e tárgyban egyedül csak Dombóvár község kéri azt, a járás többi községei pedig nem. Itt csak Dombóvár község magánérdeke van a kérdésben. Elismeri e község nagy haladását, de ez még nem ok arra, hogy Tamási megkárosittassék. Emlékeztet arra, hogy 1895-ben Szilágyi Dezső biztosította a tamásiakat, hogy ha megfelelő járásbirósájgi épületet és fogházat építenek, a járásbirósájgot nem viszik el. Ennek a feltételnek Tamási nagy áldozatokkal és súlyos megterheltetéssel eleget tett. Nem méltányos tehát, hogy; ez áldozatok ellenértékétől megfosztassék. — Ám tegye meg Dombóvár a járásbiróság elnyerésére szükséges lépéseket a maga erejéből, a vármegye azonban ne avatkozzék bele ez ügybe az egyik járásrés központ kárára, Jianem maradjon e kérdésben passzív. Kerekítsenek ki a Dombóváron létesítendő járásbiróság számára megfelelő kerületet Baranya- és Somogymegyéből. Óhajtja, hogy a közgyűlés Dombóvár kérelme felett térjen napirendre. Felszólalt még az állandó választmány javaslata mellett Szemere Kálmán, Illés Gyula és Molnár János, ellene pedig Kiss Lajos (nagy- szokolyi lelkész). Forster Zoltán vármegyei főjegyző szerint e kérdésben nem a helyi viszonyok a döntők, hanem a közönség érdeke és ez az, hogy a közönség ott találja meg a bíróságot, ahol a közigazgatási hatósága székel és ahova áruit is a piacra viszi. Az uj perrendtartás szerint a járásbiróságok ügyforgalma amúgy is tetemesen
