Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-10-31 / 76. szám

4 19iu október 31 volna. Különben igazolja ezt a családfája is.) — Már ifjan hadba száll, küzd a török ellen. Akkor még ez volt a haza legnagyobb ellen­sége. — Hogy elpusztult a török, ;békességes megyei szolgálatba állott a vitéz. Főbíró lett Vasban. Könyvekkel mulattatta magát e harc helyett s a megyegyüléseken küzdött a nemzet igazáért. Hamar megnősült. Elvette a keszthelyi Festetichék ősatyjának: Pálnak Julia nevű szép­séges, dús vagyonú leányát. Mi más is volt akkoron a nagy vagyon értéke! ? Megmaradt Balogh Ádám nyugtatványa, melyben hitet vall feleségének hozományáról. Az oklevél 1699. junius 22 én kelt s ide vonatkozó részében igy szól: »En Béri Balogh Ádám recognoscálom per presentes, hogy vettem kezemhez Nemzetes és vitézlő Festetics Pál Ipám uramtól eö kegyei­méiül az feleségem rata portiójában négyszáz magyar forintokat, jó német kelendő pénzül és hat vonyós tulkot s négy borgyus tehenet, mely recognitiómat adom futura cum cautela ...« 1704-ben már Rákóczi táborában találjuk Balogh Adámot. Két esztendő múlva, 1706. szeptember 12-én megbízza és felhatalmazza Bercsényi Miklós, a fővezér »Nemzetes és Vi­tézlő Balogh Ádám Kapitány Uram eő kegyel­mét, hogy Tolnában és Baranyában ezredet toborozzon >az Hazánk előbbi ditsőséges szabad­ságinak elnyerésére«. A feladatnak emberül megfelelt Balogh Ádám. Ezrede hamarosan meg­került. Még abban az évben megvívta a diadal­mas egervári csatát, melynek dicsőségét a poéta szabadságával Andrássy Istvánnak tulajdonitá Jókai Mór »A Lőcsei fehér asszony«-ban. Ám­bátor Andrássy épen csak véletlen nézője volt a harcnak — s ő tudósította a győzelemről Ber­csényit. Az egervárinál is fontosabb és döntőbb győzelme volt Baloghnak a kölesdi harc 1708. júliusában. Ötezer rác és négyszáz német hagyta ott a fogát; Fluck ezredesnek hada a kuruc fringiák étke lett Ujongó dal kerekedett a harc­ról, melynek hire futva járta be a kuruc táborokat. Ezt búgták atárogató-sipok túl a Dunán, Liptóban és a tisza mentén. Háladatos volt a diadalért a feje­delem is. Brigadérossá, dandárparancsnokká tette Balogh Ádámot és ajándékba elküldte neki a máig megmaradott nagyszerű kardot (látható volt az ezredéves kiállításon), amelyet Rákóczi XIV. Lajostól kapott. Fenmaradt az a brigadérosi kinevező okmány is. Magában is érdekes és Balogh Ádámra jellemző okirat. »Ezen édes Flazánk szabadságinak helyreállítására kezünkre Isten által telvett igaz ügynek folytatásában, Hozzánk, Nemzetünkhöz és a nemes Hazához való szeretetét, dicséretes, jó magaviseletét és hazafiuságát Nemzetes, Vitézlő Balogh Ádám Ezredes-Kapitány hívünknek kegyelmes tekin­tetbe vévén és hogy azon hasznos szolgálatait és hüségeskedését az időknek és alkalmatos­ságoknak mivoltához képest állhatatosan fogná megbizonyitani utolsó csepp vérének kiomlásáig, valóságosan remélvén ...«, adja neki a fejedelem a brigadérosi hatalmat. Élt vele dicsőségesen. Hada lerongyolódott, fizetést nem kap, de azért minden veszedelemnek elejibe megy. Ha megéhezik, átcsap az osztrák tartományokba. Ott szerez marhát, takarmányt, kincset is. És hirt. 1709. elején Laxenburgig nyargal legényei élén. Megugratja a vadászó császárt s Bécs faláig űzi a megrettent udvari népet. Mint a rábántuli részek parancsnoka, gonddal fekszik es kél, de nem csügged. 1710. elején Nyitra és Vág vidékén parancsnokol. Elfoglalja Simon- tornyát, Sopronnál meggyőzi Schilling generá­list és felégeti a kémény Kőszeget. Ekkor meghal az öreg vak Bottyán, az egyetlen vérbeli, képzett hadvezér a kuruc seregben. Ő hódította meg a fejedelem számára a Dunántúlt s ő tar­totta meg minden labanc generálisok ellenében. Utóda a fontos és súlyos tisztségben Balogh Ádám lett. Egyszerre négy császári vezér tör ellene : Nádasdy Ferenc gróf, — Nehem báró, Schilling és a szerémi rácokkal Petrasch báró. Nem retten meg s 1710. júliusában Pöntölnél átszállva a Dunán, azon mesterkedik, hogy a Bottyány halála után német kézre került Dunán­túlt megint a fejedelem hűségére hajtsa. A né­metek közrefogják és Rédicsnél, Zalaban, úgy vágják maroknyi seregét, hogy alig hatvan em­berével tud áttörni a labancokon. Bevette magát a Bakonyba és oda gyűjtö­geti az elszéledt kurucokat. Megadásra szólítják fel, de a hős fittyet hány a túlnyomó erőnek. Rajtüt az ellenségen négyszázra szaporodott emberével és átjárót keres a Dunán, hogy egyesül­hessen Rákóczi seregével. Szekszárdnál való pihenője közben meglepi az ellenség. Átvágja magát a támadókon s megint a Bakony felé igyekszik. Schilling és Petrasch utána szágul­danak. Szekszárd határában, a bátaszéki utón, a csatári szőlők felől kiömlő vízmosásnál ma is áll még az öreg szilfa, amely alatt a hagyomány és báró Petrasch cs. tábornoknak Tolnán, 171Ö. október 30-án kelt s a cs. k. hadi levéltárban levő jelentése szerint történt Balogh Adám TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK szomorú elnyomatása. Egy patakon volt átme­nőben, amig arra várt, hogy legényei átkeljenek s maga utolsónak marad, utoléri az ellenség. Nekiugratja az ároknak hires fakóját, a Murzát, de a síkos parton megcsúszik, hátraesik a ló és maga alá nyomja a gazdáját. Ráront a német az elalélt hősre és diadalorditással elfogja, békóba veri s küldi Pestre a hadi itélöszék elé. Hiába interveniál érte a fejedelem s ajánl fel váltság- foglyokat, 1711. február 8-án, Pálffy parancsára, vérpadra viszik s lefejezik Pest piacán. Elfogatásával elvész az egész dunántul. Ezredese: Sándor Ferenc kapitulál, labanccá vedlett az is, aki lélekben odasirt a Máriás zászlók alá. És nem sok idő múltán kibujdosott a fejedelem is; megtörtént a szatmári »béke­kötés«, melyben csak a magyar tartotta meg a békét, a másik fél pedig tovább folytatta a har­cot, most már merészebben és biztosabb siker­rel, mint addig. h. Ö Jeszenszky Andor f Fekete zászló hirdeti a vármegyeház ormán Tolnavármegye egyik leghűségesebb fiának elhunytát. Jeszenszky Andor, a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesület érdemes elnöke halt meg ma hajnalban csibráki birtokán. A legutolsó vármegyei közgyűlésen még ott láttuk az ő egyszerű, szinte igény­telennek mondható alakját, fáradtan, bete­gen, ijesztően összeesve. Az ősi vármegye iránt való ritka hű ragaszkodása és szere- tete betegen is e'hozta őt a törvényhatóság nagy tanácskozó termébe, ahol talán év­tizedek óta nem volt közgyűlés, amelyen ó részt nem vett volna. Széttörhetetlennek látszott az a kapocs, mely őt Tolnavármegyéhez fűzte, pedig tudtunkkal nem is e vármegye'szü lőtte volt. 1875—76-ban került Barsvármegyéből ide hozzánk, amikor a csibráki Jeszenszky-féle 1036 katasztrális holdas birtokot, mint a család hagyományosa átvette. Csakhamar szerepelni kezdett a vármegyei közéletben. A szókimondó, józan itéletü, természetes észjárású férfiú szava nyomatékos súllyal kezdett bírni köztariácskozásainkban s ellen­zéki mivolta sem volt akadály, hogy a vár­megye intéző körei vele szorosabb össze­köttetést tartsanak fen. Tagja lett a leg­több vármegyei bizottságnak s mint kiváló gazda évtizedeken át alelnöke volt a vár­megyei gazdasági egyletnek, mig aztán 1901-ben, a visszalépett Bartal Béla helyére a szép múlttal biró egyesület elnökké válasz­totta meg. Kiváló szakértelemmel vezette az egylet ügyeit, nagy pártolója és fel- karolója volt a vármegye népies marha- és lótenyészetének, közuta nk kiépítésének s általában példás szorgalommal, puritán becsületességgel szolgált minden hivatalos és társadalmi ügyet, amelynek intézésével megbízták. Főispánunknak is belsőbb bizal­masai közé tartozott. Jeszenszky Andor a vasegészségü em­ber, ki télen-nyáron kiskabátban, fedetlen fővel járt-kelt gazdaságában, tavaly kezdett betegeskedni. Influenzát, majd mellhártya- gyuladást kapott, s ezt valahogy csak kiheverte, a lezajlott választási izgalmak azonban, amikor Szluha Pállal szemben munkapárti programmal lépett fel a szakcsi kerületben, teljesen aláásták meggyengült egészségét, az utóbbi időben ágynak sze­gezték, ahonnan fel sem kelt többé. Halála hire mély megdöbbenést, igazi részvétet kelt megyeszerte. Egyszerű, puritán alakja sokáig felejthetetlen lesz mindenki előtt, aki csak ismerte. Elhunytáról a gazdasági egylet titkára táviratilag értesítette Széchenyi Domokos grófot, az egylet alelnökét. Temetése szerdán délután két órakor lesz Csibrákon, melyen megyei közéletünk s a gazdasági egyesület tagjai nagy szám­mal vesznek részt. HÍREK. — A katonaság köréből. A király kinevezte a vezérkari testülethez Módig Zoltán főhad­nagyot, földinket századossá a kassai honvéd­kerületi parancsnoksághoz való beosztással, — továbbá Steiner Kálmán pécsi honvédhadnagyot, dr. Steiner Lajos szekszárdi ügyvéd fiát fő­hadnaggyá. —Anyakönyvi vizsgálat Katlwnay Domo­kos belügyminiszteri titkár a dunaföldvári járás egyes községeiben az anyakönyvi ügykezelést november hó első napjaiban meg fogja vizsgálni. — Postamesteri kinevezés, a pécsi m. kir. posta- és távirdaigazgatóság Kovács Etelka bikácsi helyettes postamesternőt a bedegi m. kir. postahivatalhoz postamesterré nevezte ki. — Eljegyzések. Rózsa Pál baranyasellyei állatorvos eljegyezte Wirth Bertát Görbőről. Singer Gyula Selmeczbányáról jegyet vál­tott Spitzer Irénkével Tamásiban. — Állásáról lemondott. Horváth Mihály mázai tanító és postamester, utóbbi á lásáról lemondott, melyre a pécsi postaigazgatóság november hó ll-ig pályázatot hirdet. — Halottak napja. Holnap lesz Minden­szentek ünnepe, amikor a keresztények százá- val-ezrével zarándokolnak ki a temetőkbe, hogy halottaiknak szenteljenek néhány órát ott — ahol nekik örökös lakásuk van. Este 6 órakor úgy a belvárosi, valamint az újvárosi templom­ban is istentisztelet lesz, szerdán reggel pedig dr. Fent Ferenc apátplébános segédlettel az ösz- szes meghalt hívők leikiüdvéért requiemet mond. — Béri Balogh Ádám fája. Október hó 29-én volt 200 éve annak, hogy B. Balogh Ádám kuruc generálist Szekszárd alatt, a csatári patak mellett egy szilfánál a császáriak elfogták. Ezen emlékezetes napon kegyeletes női kezek a vén korhadt fát őszi rózsákkal telékesitették. Krutsay József amateur-fényképész pedig több felvételt vett föl az öreg fáról s felküldötte a fényképeket a fővárosi képes lapoknak. — Esküvők. Rátkay Endre. Rátkay László volt orszgy. képviselő fia a múlt kedden tartotta esküvőjét Dunaföldváron Keller József népbanki igazgató és szikvizgyáros leányával Irénkével. Szántó Ferenc paksi kir. jarásbirósági iroda­tiszt e hó 25-én tartotta esküvőjét Kopasz Lidi­kével Pakson. Steiner Mór f. hó 30-án tartotta esküvőjét Szekszárdon Halász Etelkával. — A dunamellékl ref egyházkerület köz­gyűléséből kifolyólag államsegélyt nyertek: Gyünk 840 K, Lápafö 300 K. A báró Balddcsy alapból segélyt nyertek : Széky Géza gerjeni, Biczó Pál bonyhádi lelkészek. Konventi segély­ben részesült: Tolnaváralja. — Továbbá segéd­lelkészekül küldettek : Csötönyi János Nagy­kőrösre, Gerenday László Somogysomra. — Áldozatkész község. Lapzártakor érte­sülünk, hogy Dombóvár község képviselőtestü­lete szombaton délután tartott gyűlésén a közép­iskola céljára nagy lelkesedéssel egyhangúlag megszavazta a 120.000 korona hozzájárulást. — Halálozások. Súlyos csapás érte Zzigmond Ferenc vármegyei árvaszéki irattárost és nejét szül. Harka Júliát. Egy éves kis fiuk rövid szenvedés után elhunyt. Tedeszkó Róza németkéri polgári iskolai képesítéssel is biró tanítónő okt. 26 án elhunyt Budapesten. Nemrégiben fül bajt kapott, amely­nek veszedelmes voltát ° vidéki orvosok bizony nem igen ismerték lel Krepuska fővárosi ípecia- lista kétszer is megoperálta, de úgy látszik késő volt a kitűnő képesítéssel biró lanitónőt lehetet­len volt megmenteni. — Vörheny. Lapunk egyik előző számában örömmel jelentettük, hogy a legveszedelmesebb gyermekbetegség, a sarlach már Szekszárdon szü- nőfélben van. Korai volt azonban örömünk, mert a következő héten újabban 11 megbetegedés tör­tént. Az elemi- és iparostanonc iskolákat tehát ismét nem fogják nov. hó elejével megnyithatni. — Somogyvármegye >Egyke bizottsága« f. évi december 5 én tartja meg Kaposváron még a tavasszal hirdetett értekezletét, melyen a dunán­túli törvénhatóságokkal együtt vármegyénk is részt fog venni kiküldött képviselőivel. — A tolnai laktanya benépesítése, a vár­megye közönségé felterjesztest intézett a honvé­delmi miniszterhez, hogy a tolnai laktanyába, amely egy részének a bérletéről a hadvezető­ség lemondott, másik lovasezred helyeztessék el, hogy igy a megye nagy költségéből, mellyel a tolnai laktanya építése és fentartása jár, va­lami megtérüljön. A honvédelmi miniszter érte­sítette a vármegyét, hogy jelenleg egy másik lovasezrednek Tolnára való helyezését nem helyezheti kilátásba, azonban a vármegye eziránti kérése szükség esetére előjegyzésbe vétetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom