Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-05 / 24. szám
/ Előfizetési ár: Egész évre .... 16 borona Fél évre .... 8 Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket '•» hirdetéseket a kia<L* hivatalon kivfil elfogad a Molnár fele könymjomda •>* papirkeresked« s r.-t. S*eknzard«»n. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. ___ Sz erkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-mca 5. szám. Ide küldendők a lajntt érdeklő összes közlrmt-njrek. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek hirdetések i.ie küldendők. Néptanítóknak. ha uz előfizetést egész évre előre beküldik. S kor. Főszerkeszti Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Fömunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY I.aptulajdonosok a szerkesztők. A választói jog. A kormány egyes tagjainak nyilatkozata szerint ugyan belekerül még legalább teljes két esztendőbe, amig az uj választói jogról szóló törvény megalkotása a parlament törvényhozói működését igénybe veheti, egy azonban kétségtelen, az. hogy amint a múltban a választói jog kérdése volt az erjesztő kovász, amely a koalíciós pártok egységét legelőbb megbontotta, a jövő pártalakulások tekinteteben éppen ez a nagyfontosságu kérdés lesz ama bizonyos jegecesedési fix pont, amely kör ül a csoportosulás, a pártok tömörülése megtörténik. Milyenek lesznek a jövő alakulásai, az természetesen ma még előre nem látható, annyi azonban egészen bizonyos, hogy a választói jog kérdésében minden párt elejtette a szélsőségekbe csapkodó terveit, gondolatait s már is odáig ért, fejlődött ez a kérdés, hogy a nemzet-bomlasztó, Krislóffy-féle idea helyett egy egészen más választói jog eszménye lebeg minden magyar ember előtt. Igaz, hogy a nemzeti szempontok megóvására kieszelt pluralitás afféle abortus volt a parlamentben, van hozzá azonban remény, hogy a kétségtelenül nagy- fontosságú reform más, egészségesebb s tetszetősebb formában is meg fog születni. Már is örvendetes jelenség, hogy egy irányban mindinkább kialakul a vezér gondolat, hogy t. i. az uj reform behozatala a magyarság erejének gyengítésével nem járhat, sőt. hogy éppen ennek, az itt egyedül államalkotó fajnak az erősítését kell elősegítenie, kzért bárhogy tagadják, tiltakozzanak is tehát az egyes pártok ellene, e vezéreszme alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az egymáshoz való közeledés megtörtént, vagy legalább is folyamatban van. Ma már a szociáldemokraták szélsőbb elemeit kivéve, minden párt, minden higgadtan gondolkozó ember belátja, hogy az általános választói jog a szó szoros értelmében Magyarországon a nemzeti szempontok veszedelme nélkül meg nem alkotható. Lássunk erre vonatkozólag egy pár érdekes szemelvényt úgy a napi politikusok, mint a kérdéssel szakszempontból foglalkozók gondolattárából, itt-amott elejtegetett szavaiból. Mindenek előtt ne menjünk messzire. Pár nappal ezelőtt volt Pécsett a magyarországi gyáriparosok országos szövetsége fiókjának évi közgyűlés»;, amelyen Hegedűs Lóránt, aki pedig a választói jogot a legradikálisabb formában sürgető Társadalom- tudományi társulatnak is egyik oszlopos tagja, mondotta a következőket: «Az általános választói jog a szó szorosan vett értelmében meg nem valósítható. Nincsen talán ket állam, amelyben ugyanolyan formája lenne az altalánosnak nevezett választói jognak. Mindenhol tekintetbe kell venni a speciális körülményeket, de talán sehol sem any- nyira, mint épen Magyarországon. A magyar választói jogot nem mint politikai, hanem mint gazdasági kérdést tekintem. Ennek a reformnak olyannak kell lenni, hogy előmozdítsa: 1. az ország gazdasági továbbhaladását, 2. a magyarság fejlődését. Annyi bizonyos, hogy a választói reformot halogatni nem lehet. Az egyedül helyes ut a progresszív választói reform elsősorban az ipari és gyári munkásságnak választói jogosultsághoz juttatásával. Természetesen a mozgó, kóborló elemeket, amelyek rettenetesen meghamisítanák a választási eredményt, nem lehet bevonni a reformba, hanem bizonyos állandóságot kell keresni, mely elérhető, ha a reformot a munkásbiztositással hozzák kapcsolatba. Minden biztosított pénztári tag megkapná a választói jogosultságot, hozzávéve természetesen egy, esetleg két évi egy helyben lakás feltételét». íme tehát az általános, egyenlő, titkos, k'ózségenkénti választójogból már elesik az általánosság fogalma. Bánffy Dezső kurialis rendszerével pedig még is csak nem lenne az teljesen egyenlő. Igaza van tehát Tisza Istvánnak akkor, amikor ezeket mondja: ♦ Azoktól, akik a kérdésnek ultraradikális megoldását hirdetik,, áthidalhatatlan ür választ el és ismétlem azt is, amit már nem egyszer, hanem többször hirdettem: én képzelek általános reformot, általános választói jogot, az megadja ezeket a (nemzetig garanciákat, de akkor az nem lehet egyenlő, vagy ismerek egyenlő szavazati jogot, amelyik megadja, de akkor ez nem lehet általános. De játszanám a szavakkal és ámítanám polgártársaimat, ha azt állítanám, hogy én általános egyenlő szavazati jogot ismerek olyat, amely kellő garanciákat nyújt nemzeti szempontból, kellő garanciákat nyújt az értelmiség befolyásának megóvása szempontjából. Aki tehát egyenlő, általános választói jogról beszél és ezt komolyan akarja, azt tőlem athidalhatatlan ür választja el es azt azután nagyon kérem, hogy a szövetséget ne nálam, hanem a magyar fajnak idebenn és Ausztriában élő ellenségei között keresse.» S ki hirdeti tehát még Magyarországon a szoros értelemben vett általános, egyenlő, titkos választói jogot Kristóffyékon kívül? Talán Justh Gyula és társai? (>k hirdetik, de ók sem — akarják. Hiszen — amint szekszárdi progratnmbeszé- dében hallottuk — Batthyány Tivadar sem adja meg az általános választói jogot a falvak népének, tehát voltaképen ő is csak a választói jog kiterjesztésének a hive, akárcsak Kossuthck, vagy Tisza, legfeljebb valamivel szélesebb alapon. Íme tehát lassacskán tisztázódik ez a nagy kérdés. Hasztalan emlegetik a Tisza és Héderváry között levő nagy ellentéteket, ezek is el fognak enyészni, mert lisza István már is kijelentette, hogy egy tekintetben teljesen egyetértenek, vagyis a választói jognak kiterjesztését addig a határig kívánja a miniszterelnök is, »ameddig a magyar állam nemzeti jellegének és az TÁRCA. A nagaszaki-i kotörö. — Japán mese. — Egy jó, öreg tanáromtól hallottam ezt a mesét. Ő maga egy régi könyvben olvasta — már régen. Annál régibb lehet japán eredetiben. De tanulságos. A mai elegedetlen szociális világban ismernie kellene mindenkinek. És nem elfelejteni. * Izzadva a keleti nap hevében dolgozik a szegény kőtörő Xagaszaki egyik kőbanyájában. A kikötőváros Kin-szin sziget nyugati csúcsán fekszik. Alig várja már a delet, hogy korgó gyomrát kielégítve, lepihenhessen. De végre dél lett. Evett és társaival együtt árnyékba húzódott és iparkodott minél előbb elaludni. Hogy ez sikerüljön, igyekezett gondolatait elhessegetni. Mert bizony a szegény embert még ilyenkor is nyugtalanítják a gondok, gondolatok. Sorsa, szegénysége, parancsolói kemény- szivüsége foglalkoztatta. Nem elég, hogy regggel- től estig izzadva dolgozik, még kemény bánásmódot kell eltűrnie. De hát ilyen a szegény ember sorsa. Dolgozik keményen és parancsol neki mindenki. Mert az erős, a hatalmas parancsol, a szegény, a gyenge pedig — mit tegyen mást — engedelmeskedik. Milyen jó volna, ha ő is parancsolhatna valakinek, ha neki is volna egy kis hatalma. Mennyivel jobbb például a városi rendőrnek. Annak nincs oly nehéz dolga és amellett hatalma is van valamelyest. — Milyen jó is volna rendőrnek lenni — sóhajtotta magában a szegény kőtörő. Annyira megtetszett neki ez a hivatal, hogy kérte Istenét, segítse ebbe a hivatalba. Óhaja teljesült, városi rendőr lett, Nagy volt az öröme, mert hatalomra jutott, parancsolhatott másoknak. De ez egeszen más foglalkozás is ám mint a kőtörés. A kőtörőbői lett rendőr azonban nem sokáig volt elégedett.’ Csakhamar észrevette, hogy most több parancsolója akad, mint azelőtt. Különösen a városi elöljáróval volt sok baja. Mit ér ezzel szemben az a kis hatalom, melynek birtokában van. Elkeseredvén tehat, kérte Istenét, hogy még egyszer hallgassa meg kérését, tegye városi elöljáróvá es ő elégedett lesz, Istene teljesítette óhaját és a rendőrből városi elöljáró lett. Még több hatalma volt most, parancsolhatott az egész városban. — Parancsolt is. De hiszen őneki is .parancsoltak ám ! Voltak még nálánál hatalmasabbak, erősebbek is. Es pedig nem is egy. Elégedetlen lett a városi elöljáró is. De most már elbizakodott volt szerencséjében, ezért nagyot mert gondolni. Minek próbálja meg az összes hivatalokat, hisz most már látja, hogy mindegyiknek van fölebbvalója s a legfőbbnek is a császár, a mikádó parancsol. Ő a legerősebb. Dolgoznia sem kell, csak parancsol országa egész népének és jólétben tölti napjait. Kérte tehát Istenét: — Legyek mikádó ! Es lett mikádó. Beköltözött fényes rezidenciájába, a szolgák serege készen állt s egy intésére futott parancsát teljesíteni. A legfőbb urak hódoltak neki s parancsolt a minisztereknek. Meg volt neki, mit szeme-szája kívánt. Ő pedig élte világát, amint csak teheti egy mikádó. Pedig ugyancsak teheti! Egyik nap seregszemlét tartott. Diszfel- vonulást rendezett hadserege. De tudja Isten, ezen a napon nagyon rossz kedve volt a mika- dónak. Borús, ködös időjárás volt, a nap nem sütött. Csak a zászlókon, melyeket katonái a hódolat jeléül hajtottak meg előtte, ragyogott ä fölkelő nap. A mikádó azonban erre a napra derült, napsugaras időt akart, mely kedvét is felderítette volna. Azonban ez nem tőle függött. Ha parancsolhatna a napnak, majd elűzné a ködöt, a felhőket. De bármily hatalmas is a mikádó, a napnak ő sem parancsolhat. Nem hiába választotta a japán nemzet jelvényéül, az a leghatalmasabb a világon. Boldogtalan lett a mikádó, ki eddig a legerősebbnek érezte magát a kerek világon. De felvillant boldogságának reménye, mert furcsa gondolata támadt.
