Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-12-29 / 93. szám
XX. (VI.) évfolyam 93. szám Szekszárdi I9J0 december 29 Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. EliöfizetÁseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kivül elfogad a Molnár fele könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezerédj istván-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130- szán. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ms küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő : Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatársi FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A trónörökös Budapesten. Budapest. (Érk. d. n. 2 órakor.) Ferencz Ferdinánd királyi herceg, trónörö* kös, ma reggel 7 óra 45 perckor Budapestre érkezett a delegációk megnyitására. A trónörököst Boda Dezső rendőrfőkapitány várta. — Fereriez Ferdinánd királyi herceg lovassági tábornoki egyenruhába öltözve szállt ki a vasúti kocsiból és egyenesen Boda főkapitányhoz tartott, kit magyarul szólított meg e szavakkal: Köszönöm, hegy ilyen korán felkelt és kijött elém. Már útközben örömmel láttam, hogy Budapest egyre épül és szépül. Ezután azt kérdezte a főkapitánytól, hogy hány rendőre van a fővárosnak s midőn a főkapitány azt mondotta, hogy közel 2000, a trónörökös megjegyezte, hogy ez kevés és a rendőrök számát okvetetlen szaporítani kell. A trónörökös erre az udvari hintóba szállt és a várba hajtatott. A magyar delegáció fogadtatása. Budapest, érk. délután 2 óra 5. A trónörökös déli 12 órakor fogadta a magyar delegációt, melynek elnöke Zichy Ágost gróf főrendiházi tag üdvözlő beszédet mondott. Ferenc Ferdinánd a trónbeszédben kijelentette, hogy azon megtisztelő megbízatásban részesült, hogy Őfelségét képviselje. Tolmácsolni fogja a király előtt a delegáció ragaszkodását és Őfelsége legmagasabb örömét fejezte ki afölött, hogy külügyi vonatkozásaink az összes hatalmakkal a legjobbak. A kormányok ezután is a béke fentartására fognak törekedni. A hadügyi költségek szükséglete a tavalyihoz képest többletet mutat, ami a haditengerészet szükséges fejlesztésének következménye, ami elkerülhetetlen volt, hogy igy haditengerészetünk — a többi hatalmak példájára — feladata magaslatán maradhasson. A trónörökös a trónbeszédet szép, tiszta, magyaros kiejtéssel olvasta fel. A trónbeszéd elhangzása után a kir. herceg visszavonult és d. u. 2 óra 30 perckor Budapestről elutazott. Minisztertanács. Budapest, 2 ó. 30 p Ma délután 1 órakor minisztertanács volt, melyen a bankszabad? lom ideiglenes meghosz- szabbitása tárgyában teendő intézkedések tárgyaltattak. Kaas Ivor meghalt. Budapest,, (Érk. d. u. 2 óra 40 perc. Kaas Ivor báró, a magyar publicistika egyik legjelesebb tagja és Nesztora ma reggel meghalt a Batizfalvy szanatóriumban. Megvert laptudósitó. Szabadka, (érk. d. a. 2 óra 15 pere.) A szabadkai rendőrségen nagy botrány történt. Richnovszky Jenő hírlapírót, aki egy nyomozási ügyben adatokért fordult a rendőrséghez, Ocskay Gerő rendórbiztos véresre verte. Mérgezett úrvacsora. Péterhof, (Érk. d. u. 2 óra 20 perc.) A péterhof! lutheránus templomban az úrvacsora után 32 ember halálosan megbetegedett. Kitűnt, hogy a templomszolga kénsavas káliumot tett az urvacsora-kehelybe. A szolgát letartóztatták. Gondolatok. »Az egyik év a másik sírját ássa, Idő, szárnyadnak még egy csattanása S az elmúlt év sirjában szendereg.« Itt ülök asztalomnál. Lelkemet elfogja valamt titkos varázslat, amely a múlton való borongás és a jövőtől való félelem, s a múltért való hála és a jövőben való reményérzetének sajátságos vegyületéból származik. De van-e ember, akinek szivét az esztendő alkonyán, ha csak egy pillanatra is meg ne lepné e különös érzés ? Nem hiszem, hogy volna. Hiszen egy esztendő a maga rövid 365 napjával úgy egyeseknek, mint egész társadalmaknak, sót nemzeteknek életében annyi meglepő, szomorú, vagy örömteljes fordulatot hozhat létre, hogy az kimondhatatlan ! Egy év alatt családok erős oszlopai dűlhetnek a porba, magára hagyván a pusztuló hajlékot, vagy családok emelkedhetnek tel a biztosan várható pusztulásból. Egy év alatt községek pusztulhatnak el, hagyván maguk után üszkös romokat, vagy községek virágozhatnak fel, felemelkedvén a pusztaság helyén. Egy év alatt koronák hullhatnak porba és uj koronák készülhetnek, népek emelkedhetnek ki rabigából és népek dőlhetnek szolgaságba Csoda-e hát, ha az érző szív megdobban a félelemtől, vagy a reménytől, midőn az év alkonyán e változásokon végig gondol ? Az én lelkemet azonban nem ilyen nagy, általánosságban mozgó gondolatok foglalkoztatják, Nem nézek abba a messzeségbe, ahol a dolgokat csak homályosan láthatom s legtöbb dolog rejtve marad szemeim elöl, hiszen közelebb is van látni való. Nem nézem a távoli kékséget, amely hegy is lehet, felhő is, mikor közvetlen előttem van egy kis tér, amelyet tisztán láthatok s amelyet érdemes is meglátni. Itt folyik le körülöttem a középosztály élete. Forgatagában vagyok, tehát nemcsak látom, hanem annak sodrát érzem is. Ennek a folyásával megelégedni nem tudok. Nincs társadalmi réteg, amelynek olyan fontos szerepe volna a nemzet életében, mint ennek. Gerendázat ez a nemzeti élet nagy épületében, amely összeköti a tetőzetet a falakkal. S valamint az épület szilárdságának elengedhetetlen feltétele a gerendák erős hálózata, épenugy a nemzeti élet szilárdságának létfeltétele az erős középosztály. A »nemszeretem napokéban ez tartja maga fölött erősen a tetőzetet s ez védi a falakat. S én úgy látom, hogy a nemzet épületének ez a | nagyon fontos alkatrésze sokkal jobban meg van terhelve, mintsem azt könnyen elviselhetné. Mikor pedig a gerendák a rájuk rakott súly alatt meghajolnak, ha »ömlik az eső, eljön az árviz és fújnak a szelek és beleütköznek a házba«, (Máté 7. 27.) nem bírja ki az épület a megrázkódtatást. A magyar középosztály terhei sokkal nehezebbek, mint azt a felületes szemlélő látja és sokkal több oldalról nyomulnak rá, hogysem azt pontosan el tudnám sorolni. Azért csak egy dolgot emelek ki, amely legszembetűnőbb. A megélhetésnek feltételei a régi állapothoz képest hasonlíthatatlanul megdrágultak és ez óriási teherrel nehezedik a középosztályra. Az alsóbb néposztály már csaknem minden ponton javitottt helyzetén. Az élet megdrágulásához képest kivívta magának a rangjához illő anyagi javu- , lást. Ellenben a középosztály szinte tehetetlen a bajjal szemben. Intelligenciája visszatartja az erőszakos lépéstől, a kérés pedig pusztában hangzik el. Ez az egyik teher, amely a gerendázatot meghajlítja. Ez azonban még nem elég. A közép- osztály nemcsak saját szegénységét viseli, hanem rá nehezedik a társadalom szegénysége is. Ha felemelkedik valamely nemesebb gondolat, amely a köz érdekében testet kér magának, ennek a megteremtéséhez szükséges anyagi támogatás is a középosztályt érinti legérzékenyebben. Nem mondom, hogy az emberbaráti intézmények megteremtésének és támogatásának munkájából mások teljesen kivonják magukat, de az bizonyos, hogy minden nemes intézményhez a közép- osztály emberei hordják a legtöbb követ. S ezt megteszik, mert tudják, hogy erre a köz érdekében szükség van. Igaz ugyan, hogy ez a társadalmi adó nagyon nehéz a középosztály legtöbb tagjának. Csoda-e hát, ha hangzik a panasz ? Csoda-e hát, ha hajolnak, ropognak a gerendák? Van azonban még egy másik jelenség is, amely még jobban gondolkozóba ejt s nagyobb aggodalommal tölt el. Nagy baj, ha az épület gerendáira a kelleténél súlyosabb teher nehezedik, de még nagyobb baj, ha ezeknek hálózatában a kapcsolás laza. Könnyen összeroppan akkor az egész alkotmány, magával rántva a tetőt, maga alá temetve a falakat. Pedig a dolog a mi középosztályunknál igy áll. Nem elég, hogy kívülről nagy nyomás éri, hanem még maga is mesterségesen gyöngíti magát. A mi középosztályunk ma már nem egy nagy cél felé törő, osztatlan testület, hanem széthúzó testületecskék összessége. Minden egyes testületnek megvan a maga külön célja és ez a speciális külön cél legtöbbször másodrendűvé teszi a magyar középosztálynak a saját jól felfogott érdekével a legszorosabb összefüggésben álló közös célját, a nemzetnek megerősödését. Azt hiszem elég, ha csupán a felekezeti széttagoltságra utalok, amely ma már — fájdalom — a középosztályt nagyon erősen darabokra tépte. Ennek« a megszüntetése létérdeke volna a nemzetnek, mert ha ez meg nem szűnik, mikor teljes erővel fel- zudulnak azok a szelek, amelyek hazánknak minden sarkán oly régóta hallatják baljóslatú morajukat, akkor a magyar közép- osztály nem hegy lesz, ameh en tehetetlenül megtörik azoknak ereje, hanem csak köd, amelyet játszva szórnak szét. Mennyire megcsufoltatott az én hitem, midőn ez évtől a magyar középosztálynak úgy anyagi-, mint érzelmi megújhodását vártam. Eszembe jut az Ur Jézusnak a terméketlen fügefáról való szép példázata. Középosztályunk életében terméketlen fügefa volt ez az év. Vágassék ez ki, ültet- tessék egy másik. Jöjjön uj esztendő, gazdag uj esztendő, termékeny fügefa, teremje meg középosztályunk anyagi és érzelmi megújhodását. Gödé Lajos. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos ősszeg mielőbbi beküldésére. ^8
