Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-12-22 / 91. szám

XX. (VI.) évfolyam.

91. szám.

SzeWsTárd, 1910 december 22.

T0LÜAVAU ÉJ A KÖZÉRDEK

Előfizetési ár: n A | ■ hm ■ mm mm u B ■ I M *1 si»rk..«.w^ t

Egész évre . . Fél évre . .

Negyed évre . Egy szám ára

16 korona. 8 4

16 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az ortz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. Mim.

Ide küldendők s lapot érdeklő Össze* közlemények.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám.

Az elüftsetésl pénzek és hirdetések ide

■Mőflzetéeeket és hirdetéseket a kiadó- Megjelenik hetenkint kétszeri hétfőn és csütörtökön.

b raukD klTül elfogad > lolur llll ---------kd

njrT.yomda .. papirk.re.ked« r.-i. ------- NAni.nllAknak

Si

ekuárdoB. NtplanitAknkk.

£gye. utm.t .gy.mtt kagtaMk. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. h* “ ''“‘‘’kíldikf"^"’ *lör*b*

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs:

FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Meíyebizottsííi tasufilasztú.

Folyó hó 19-én ment végbe Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának kiegészítése, vagyis a kilépett tagok helyének betöltése.

Amikor a követválasztás évével esik össze az ilyen tömegesebb bizottsági tagválasztás, rendszerint nagyobb az érdeklődés. Mindenik párt a maga »szája ize« szerint igyekszik átalakítani a törvényhatósági bizottságot s ez abban leli a magyarázatát, hogy a vármegyei közgyűlések termeit az utolsó szerencsétlen évtized valóságos fiók parlamentekké alakította át. Ami kis, kicsépeletlen mag az ország szalmájában megmaradt, az mind ide került szemetestől, polyvástól. Volt dolga a hadaró nyelveknek. A százszor ki gúnyolt régi jó tablabirák tizedrész annyit sem beszéltek, mint az utódok. A legtöbb vármegye valósággal gyártotta a politikai köriratokat, honmentő törvényjavaslatokat, — dolgozni azonban elfelejtett, ami nagyon természetes, mert a vármegyei zöld asztalok környékét csupa Catók, Demosthenesek lepték el, akik más egyebet nem akartak csak — szónokolni, feltűnni!

Tolnavármegye akkor sem tartozott a rikoltozók, annál kevésbbé a politikai came- leonok közé. Mikor a koalíció uralomra jutott, szolgalelküleg annak képére formálta át magát a legtöbb törvényhatóság, de itt, a mi vármegyénkben, minden erőlködés dacára, maradt úgyszólván minden a régiben.

Ez a magyarázata annak, hogy a mostani vármegyei bizottsági tagválasztások nálunk — habár elég élénkséggel folytak le — de nagyobb izgalmakkal egyáltalán nem jártak.

Itt nem kellett semmit visszacsinálni nem kellett levetni a tigris- vagy oroszlán bőrt, mert fel sem vettük.

E vármegyét ősi tradíciói megóvták minden szertelenségtől. A múlt század nobilis közszellemét nem tudták meghamisítani a hangzatos jelszavak. Liberális volt ez a vármegye mindenkor, nemzetiségi, lelekezeti türelmesség jellemezték és sohasem ült lel a demagógia vesszőparipájára Rosszakarat, a legnagyobb tájékozatlanság tehát e «jó megye ősi pecsovics tradícióját» emlegetni. Itt «ősi pecsovics tradíciók» sohasem voltak, csak liberális tradíciók. Még mikor 1839-ben igazi pecsovics követek küldettek fel a diétára, Tolnavármegye követi utasítása Deák Ferenc szavai szerint, akkor is a legliberálisabb volt az országban, még Deák vármegyéjének : Zalavármegyének utasításánál is — liberálisabb.

Ha azonban a «pecsovics» szó azt jelenti, hogy őrizzük meg a vármegyei közgyűlési terem szentélyét durva kirohanásoktól, személyi inzultusoktól, a felekezeti, politikai egyoldalúság és elfogultság, türelmetlenség nemzeti veszedelmétől, tiszteljük a szólás- szabadságot, vessük meg a vele visszaélőket; az embereket ne az öblös hang, vallásuk, politikai pártállásuk, de egyéni értékük, jellemük, a közügyek iránt való buzgólkodá- suk szerint értékeljük — akkor Tolnavármegye csakugyan — pecsovics, de hadd legyen az. Ez a legszebb tradíció, a legszebb liberalizmus, a leg'ónzetlenebb hazafiasság !

Tévednek, határozottan a legrosszabb szolgálatot teszik tehát mind e vármegyének, mind pedig az egész országnak azok, akik ebbe, az eddig békés, hogy ugymondjam, családias otthonba a széthúzás, az egyenetlenség üszkét, petroleumos csóváját igyekszenek beledobni.

A vármegye ősi tanácskozási termébe nem való az egyoldalú pártpolitika, oda csak hazajiság kell s aki ennek léteiét, oda- gyökerezesét tagadná, az vagy vak, vagy rosszakaratú.

Legyen tehát ellenzék a törvényhatóság székházában, de ne azért legyen valaki ellenzék, mert a nagy politikában is az. — Ellenezzen minden olyat, amit az országra, a közügyekre károsnak ítél, de ne tegye ezt párttaktikából, személyi gyülölségböl, elfogultságból.

Végtelenül komikus, de egyúttal mélyen elszomorító dolog az, hogy például valaki, amint a múltban megtörtént, azért nem szavazza meg a háztartáshoz szükséges pótadót, — amelyet meg nem szavazás esetén a belügyminiszter mindenkor beállíthat a költségvetésbe, — mert ó függetlenségi s igennel szavazni nem akar ! Ez az ellenzékieskedés tultengése.

De viszont: ki, az összeszorongatott öklöket is a zsebekből. Ne kinn felesegessenek a fórum előtt azok, akik a fórumon némábbak a sült halnál. Súgás, bugás, utólagos gáncs, fogcsikorgatás mitsem ér. Egy par suba alatt beadott titkos szavazólap még senkit sem avat — ellenzékké.

Nyílt szó, egyenesség — ez becsület, ezt mindég megbecsülték Tolnavármegye székházában, de a gyűlések előtt és után való handabandázás porhintés a közönség szemébe, hajhászása a népszerűségnek, félrevezetése az alapjában véve derék, becsületes, jóságos magyar népnek, amely ma talán ujjong, éljenez, tapsol, de később látva megcsalattatását, öklének erejét, keménységét is kipróbálja azok hátán, akik félrevezetik. ... B.

Megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok.

A lezajlott megyebizottsági tag választás nagy csalódást hozott mindazokra, akik abban reménykedtek, hogy a törvényhatóság közgyűlési termébe oly feltűnő nagy számmal fognak bejutni az u. n. ellenzékiek, hogy annak képe teljesen átformálódik. — Vármegyénk józanul gondolkozó polgársága most sem tagadta meg hagyományos múltját, nem a pártállásra tekintett, de községe, a vármegye érdekeire, igy jóformán marad minden a regiben: legfeljebb, hogy még többen kerültek be — munkapártiak !

E tekintetben talán egyedül Szekszárd a kivétel, a hol mondhatni, a képviselő választás utójátéka játszódott le. Valóságos fanatizmussal gázoltak keresztül mindazokon, akik nem az itt győzelemre jutott párthoz tartoznak. Napokon át folyt a heves agitáció az úgynevezett «hivatalos jelöltek» ellen, akik közül csupán csak lapunk felelős szerkesztője tudott bejutni a lV-ik választókerület polgárainak partpolitikán felülemelkedő, józan magatartása folytán és Mosgai Sándor újvárosi plébános, akit választási magatartásából kifolyólag nem tartottak

elég radikálisnak s az előértekezleten nem is jelöltek. — A többi kerületben sorban kisebbségben maradtak a hivatalos jelöltek, igy többek között Hazslinszky Géza kir. törvény- széki elnök, Tihanyi Domokos kir tanfelügyelő, dr. Kramolin Gyula tb. főorvos stb., akik pedig csak diszere váltak volna Tolnavármegye tanácskozási termének.

Maga különben a választás feltűnő élénkséggel, minden rendzavarás nélkül folyt le.

A szavazatokat négy bizottság szedte.

Az 1. bizottság elnöke Bajó János, a Il-ik bizottság elnöke Káldy Gyula, a 111-iké dr. Kiss Ernő, a IV-iké Szondy István volt. Beadtak az I. kerületben 300 szavazatot, amelyből Szabó Géza 207, Vesztergombi István Grósz 196 szavazattal választattak meg. Tihanyi Domokos 65 szavazatot kapott. A II-ik kerületben 234 szavazatból dr. Zsigmond Ferenc 160, Mosgai Sándor 06 szavazattal lettek megválasztva. — Értesülésünk szerint ezt a választást petícióval támadják meg, mivel állítólag egyik városi tisztviselő a választási teremben pressziót gyakorolt a választókra s kicserélte szavazatlapjaikat. — Vesztergombi Antal 89 és Wolf Arnold 39 szavazatot nyert. A 111. kerületben 187 szavazatból dr. Horváth Jenő 116 és Főglein Ferenc Neiner 102 szóval lettek bizottsági tagok, mig Hazslinszky Géza 75, Schneider János 71 szavazatot nyert. A IV. kerületben beadott 208 szavazatból 114-el Bodnár István választatott meg. Frei János 52, Hock István állomásfőnök 29 szavazatot nyert.

A négy kerületben összesen 835 szavazatot adtak le, vagyis ennyien még soha sem szavaztak.

A vármegye egyes helyein megejtett választás eredménye a következő :

A sióagárdi választókerületben : Komlósi József Barsi, Szűcs József Fekete; az alsónyékiben : Szabó Károly, Purt Adolf, L. Kovács Janos; a bátaszékiben: Rüll Nándor, Návay Emil, Kammermann György, Thész Lőrinc, Gehring János ; a bonyhádiban : Molnár Kálmán, Potzner János, Péter Jakab ; a bölcskeiben : Kurz Béla, Szalai István, Mérges István; a cikóiban : dr. P^rczel Béla, Lindauer Ádám ; a diósberényiben : Lindheimer Illés ; a dombóváriban : Gondos András, Reiner Adolf; a dunaföldváriban: Huber Ferenc, Lévai Dezső dr., Bodor Sándor, Bozár József, Bakó István, Berki Ignác, Stauber Antal; a dunaszent- györgyiben: idősb Havpál László, Takács Gyula; a faddiban: Ékes István, Koleszár Ferenc; a felsőiregibeu : Arany Károly, dr. Debreczeni József; a gyönkiben : dr. Sztanko- vánszky Imre, Bevárdy Lajos; a györeiben: ifj. Póth János, Duzsi Máté; a gyulajiban: Szabó Péter, Takács József; a hőgyésziben : Klimes Antai, dr. Baumgartner József; a kétyi- ben: Rühl György, Köhler Henrik, Weiszling Henrik ; a kistormásiban : Wigand János, Lang Henrik; a kölesdiben ; Baranyai József; a ma- josiban : dr. Eibach Kornél, dr. Bitter Károly; a miszlaiban: Túrák János, Ruppert Henrik; a mucsiiban : Bayer Mátyás, Néth Aliklós ; a naki- ban : Fejes György, Fehér Imre; a nagyszoko- lyiban : M. Fejes Lajos, Cs. Györke István; a nagyszékelyiben: Reinhardt Henrik; a nagydorogiban : Bakay Dezső, Schmidt Pál, Blascsok Gyula; az ozoraiban: Cholnoky Lajos; az őcsényiben: Paprika János Horváth, Dömők Peter; a pincehelyiben: Ördög Lajos, Nieder- mayer Gyula; a paksiban : dr. Grosch József, Meixner József Koch, Ackerman Péter, Gerő Gergely, Paraté György, Schmidt Ferenc; a simontornyaiban: Bereck István, Balogh János, Joó András; a szakcsiban : Pintér Imre, Szemere Kálmán, Gulyás György, a koppányszán- tóiban: Bertits Pál, Reisner Béla, Szilli Alajos; a szekszárdiban: Szabó Géza, Vesztergombi István, Zsigmond Ferenc dr., Mozsgay Sándor, Horváth Jenő dr., Főglein Ferenc Neiner, Bodnár István; a sarszentlőrinciben: Benkő István, Fantusz Fülöp dr. ; a tamásiiban: ifj.