Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-12-08 / 87. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1910 december 8 iparosságnak, akkor ujult munkakedvvel nagyobb energiával láthat neki a munkának s jövőbeli reménysége tápot nyer, egy újabb nélkülözésekkel, küzdelmekkel teli esztendő végig robotolására De ha minden esztendőben a karácsonyt megelőző időszakban szükségesnek találjuk azt, hogy felszólításokkal, cikkekkel szorítsuk a magyar közönséget arra, hogy kötelességét teljesítse, akkor, úgy látszik még mindig nem történik semmi sem arra nézve, hogy a magyar ipar, a magyar kéz munkája abban a védelemben részesüljön, amely védelemre feltétlenül szüksége van, hogy különösen az osztrák iparral való versenyében sikerrel küzdhessen meg annak erejével, évszázados múltjában rejlő erősségével s azzal a pártolással, melyben az osztrák kormány s a nemzet részéről mindenkor részesült s amelynek mai nagyságát s erejét tulajdonképen köszönheti. Nem történt semmi, sem az illetékes tényezők, sem a magyar közönség részéről, ami a magyar ipar fejlődését, megerősödését előmozdíthatta volna. A magyar közönség különösen sokkalta kevesebb érdeklődést mutat, semhogy az ő közreműködésével a társadalmi vámsorompó üdvöz intézménye létesíthető lenne s annak áldásos hatása érezhetővé válnék. Minden maradt tehát a régiben. A magyar ipar még mindig a kezdet nehézségeivel küz- ködik, a magyar iparos nyomorog s mindenki a földmivelés felé gravitál, mint az egyetlen, állítólag biztos megélhetési, kenyérszerzési forrás felé. Hogy ez igy jó lenne, erre azt hiszem senki sem adhat igenlő választ. Mindnyájan érezzük a magyar ipar kezdetleges stádiumának káros hatását. Mindnyájan szenvedünk annak átkos hatása alatt, hogy egy vámterületen kell versenyre kelnünk az osztrák mindenkor dédelgetett iparával, de semmit sem teszünk annak leküzdésére. Hagyunk mindent a régiben. De hát mit tehet a magyar közönség ? Ez a kérdés merül fel lelki szemeink előtt. Mindent. A németek előszeretettel vásárolják mindazt, amire ez egyetlen jelszó van megörökítve : »Made in Germani«. Miért ne keresnők mi azokat az iparcikkeket, ahol feltűnően ki lenne tüntetve, hogy »Made in Hungary«, vagyis, hogy készült Magyarországon ? Bizonyos, hogy ehhez még az is szükséges lenne, hogy ezek a feliratok a magyar iparcikkekre rákerüljenek s hogy a törvény szigorúan büntesse, ha ez a felirat idegen iparcikkekre hamisittatnék. Egyelőre azonban megelégszünk avval is, ha minden egyes karácsonyi vásárló a kereskedésben megkérdezi, hogy az általa vásárlandó iparcikk magyar gyártmányu-e s ragaszkodik ahhoz, hogy csakis olyant vegyen, melyet a magyar munkás kéz hozott erre a világra. Ha ezt cselekedjük csupán, akkor is eleget tettünk egyelőre hazafias kötelességünknek. VÁRMEGYE. — Tolnavirmegye muzuim bizottságának névsora, úgy amint azt lapunk előző számában közöltük, pótlásra szorul. A teljes névsor — az idő közben történt változások figyelembevételével— a következő: Elnök: Dr. Kramolin Gyula, alelnök: Simontsits Elemér, tagok: Bodnár István, Csapó Vilmos, Daróczy Zoltán (uj), Dőry Frigyes, dr. Kämmerer Ernő, Sztankovánszky János, Vizsolyi Ákos, Tóth Károly (uj), Forster Zoltán, Kovách Aladár, múzeumi igazgató őr, Ács Lipót és dr. Bartal Kornél muzeumőrök. KÖZSÉGI ÜGYEK. „Eözségi- és Körjegyzők Országos Bankja Részvénytársaság' alakulóban. Cim: Dr. lfj. Dániel Gábor, Budapest, IV., Váci-utca 42.» Ilyen címmel kaptam én (s velem együtt valószínűleg kartársaim összesége) a mai postával egy vaskos levelet. Hogy mi volt benne: nem tudom, de nem is lévén tartalmára kiváncsi, felbontatlanul visszaküldöttem azzal, hogy; «nem fogadom el». Nem egészen iníormálatla- nul és ötletszerűen tettem ezt. A «Közigazgatási Közlöny» folyó évi 47. számának 7-ik oldalán olvashatók, épp elegendő okot szolgáltatnak arra, hogy összes kartársaim hasonlókép cselekedjenek. De minden körülményesebb meghatározás nélkül eleget beszél maga a cim. Kartársak 1 Kérdezlek benneteket : szabad nekünk köztisztviselőknek — nem kutatom, hogy minő célok kielégítésére — köztisztviselői minőségünket üzletcégérbe állítani?! Szabad nekünk, — kik Magyarország hivatali karának tekintélyes hányadát alkotjuk, — megtűrni azt, hogy épp a mi hivatali állásunk legyen e nemben az első, mely üzleti célok kielégítésére eszközül szolgáljon?! Nem, százszor is nem ! A «Közigazgatási Közlöny» szerint a «Pesti Hírlap» a többi között azt mondja : «Ahhoz végre semmi közünk, hogy milyen cégér alatt akar bárki bankot alapítani, de a jegyzői kar hivatali állását és tekintélyét sokkal becse- sebb közkincsnek tartjuk, semhogy az ebben rejlő természetes befolyás hasznosítására spekuláljon az élelmes vállalkozás.» Ismét alább ezt mondja: «. . . az alapítók könnyen abba a gyanúba keveredhetnek, hogy a terv két, ki nem mondott szándékon nyugszik. Az egyik, hogy a jegyzők tömegesen írnak majd alá részvényeket, a másik, hogy kitűnő és olcsó ügynökei lesznek az alapítandó banknak. Hát ez a két ok az, amiért a felmerült tervet nem nézzük valami nagy rokonszenvvel s azt gondoljuk, hogy elhatározásukat alaposan meg fogja fontolni maga a magyar jegyzői kar is.» Látjátok — ime — kedves Kartársak, hogyan gondolkodik rólunk az ország egyik legtekintélyesebb napilapja. Csodálom, hogy a «Közigazgatási Közlöny», ez a nagyon is élesen gondolkodó szaklap, még pártfogásába veszi ezt a pénzügyi spekulációt, mely a mi érdekeinket sehogysem szolgálhatja. Nem pedig azért, mert kell, hogy visszatetsző legyen mindenki előtt az, ha egy köz- tisztviselői kar ezen minőségét üzleti célokra használja fel, vagy felhasználni engedi. Tőlünk, a mi elnevezésünkkel kapcsolatban mindenfele üzleti spekuláció távol álljon ! Nem egyeztethető az össze hivatali állásunk dekórumával, működésűnk önzetlenségével és csak mellesleg legyen mondva: szerény állásunknak — a mai viszonyokhoz mért — szerény dotációjával. De hogyan is gondolják az a'apitó urak itt a mi közreműködésünket igénybe venni? Talán tényleg úgy, ahogy azt az előljeizett napilap sejti: hogy mi adjuk hozzá a pénzt is?! Uram Isten ! Most legyünk mi bankárok ? Most, mikor épp alulírott indítványt szándékozom tenni a járási egyletnél az iránt, hogy anyagi helyzetünk sürgős javítása iránt mielóob tegyen lépéseket, mert — hogy rövid legyek — néhányat kiveve fizetésünk ugyanaz, ami 24 év előtt volt; mellékesünk hasonlithatatlanabbul kevesebb, ennek ellenében kiadásaink — hogy szerény legyek — megkétszereződtek, kötelességeink, munkánk pedig . . . hát erről nem is beszélek. (Megjegyzem itt, hogy csak az anyagiak javítását sohasem forszíroztam. Úgy szóban, mint írásban mindenkor azt hirdettem, hogy erkölcsi helyzetünk javítása a fő, mert a jól megalapozott erkölcsi állapot magával hozza az anyagiakat is. De mivel látom, hogy ezirányu törekvéseink — sajnos — hajótörést szenvednek, magam is már azt mondom: kisértsük meg anyagiaknál.) Vagy talán mi szerezzünk a banknak részvényeseket, betevőket és hajszoljunk fel kölcsönzőket, adósokat ? Kérdem, mik leszünk mi igy ? haszonleső ügynökök ! Ha pedig csakis, vagy különösen a mi (jegyzők) saját magunk hitelügyleteinek »előnyös« lebonyolítására alakul az a bank, hát akkor azt mondom, hogy legfeljebb a könnyelműbb adósságcsinálást fogja elősegíteni, de az olcsóbb kölcsönszerzést soha, mert azt bármelyik helyi pénzintézetnél is elérhetjük. De ne hogy félreértessem. A nép és igy közvetve a mi érdekeinket is szolgáló pénzintézetek és pedig községi hitelszövetkezetek, vagy ehhez hasonló népszövetkezetek, mint népjóléti intézmények létesítését én is pártfogolom és támogatom, de nem ám úgy, hogy először jövök én, azután semmi és megint én. Hanem úgy, hogy először jön az, aki nekem a kenyeret adja, igenis azért is, hogy ez a kenyér idővel, az azt adó önszántából, mint jól megérdemelt megjavittassék. Mert ahol 76% a pótadó, ott nem kérhetek fizetésjavitást, de ahol az én önzetlen tevékenységem eredményeképp ez a minimumra száll alá: ott igenis idővel méltányos és jogos, ha legalább személyi pótlékot kérek. És ahol az én fáradságomnak és az én (általánosságban értve az *én«-t) tevékenységemnek a gyümölcse a nép anyagi jóléte : ott az elismerés (az anyagit is értve) — ha még oly maradi felfogás uralkodik is atyafiaink között — el nem maradhat. Kedves Kartársak 1 Keresetlen egyszerű szavakkal feltártam véleményemet s rövid voltam, mert itt a conscriplió, exekutió stb. s én egy gyakornokkal magam vagyok. Még csak azt, hogy eddigi magatartásunkhoz következetes, a nép érdekeit célzó, önzetlen működésűnkre és köztisztviselői minőségünk mivoltára a bankkal kapcsolatban benneteket ezek után még külön is figyelmeztetni azt hiszem — felesleges. Tevel, 1910. évi december hó 3-án. Diczendy Pál, jegyző. HÍREK. — A munkaszünet felfüggesztése. Tudvalevő, hogy a kereskedelmi miniszter ezelőtt két évvel rendeletet adott ki, mely szerint a fővárosban a karácsony előtti vasárnapon — egész napon át — az ipari és kereskedelmi elárusi- tást és házhoz szállítást egyszer és mindenkorra megengedte. Vidéken azonban minden városnak külön kell a munkaszünet felfüggesztését kérelmezni. Az OMKE most azzal a kérelemmel járult a miniszterhez, hogy a fővárosi koncessziót terjessze ki a vidékre is, mert ott is megállapítható ugyanazon ok a munkaszünet felfüggesztésére, mint a fővárosban. — Az 1848 49 ikl honvédek nyugdíjügyének rendezése. A képviselőház pénzügyi bizottságának folyó hó 4-én tartott ülésén Kämmerer Érnő dr. az 1848/49-iki honvédek nyugdijának felemelését hozta javaslatba. Nagy megelégedést és örömet fog kelteni a miniszterelnöknek erre a felszólalásra adott válasza. — Kinyilatkoztatta ugyanis a miniszterelnök, hogy javaslatot szándékozik előterjeszteni a volt negyvennyolcas honvédek és özvegyeik ellátásának ismételt rendezésére. Uj lesz ebben a javaslatban az, hogy kiterjeszti a nyugdíj-jogosultságot azokra az özvegyekre is, akik a szabadságharc után mentek teleségül negyvennyolcas honvédhez. — Az aradi vértanuk maradványai nincsenek meg. Az aradi tizenhármas bizottság nevében a vesztőhelyi ásatásokat vezető Varjassy aradi tanfelügyelő kijelentette, hogy az ásatások eddig eredménytelenek. A vértanú emlék nem azon a helyen áll, ahol a vértanukat kivégezték. Az eddigi szemtanuk tévedtek. Az ásatásokat tovább folytatják, a katonai vártól 3—400 méter távolságban. Missziók a pécsi egyházmegyében. Apécs- egyházmegyei papok missziós egyesülete, a kezdődő Adventtel az eddiginél is jóval szélesebb körben fejti ki működését. Szt. missziók az egyházmegye következő helyein folynak most igy: Bakonyán Zádor Alajos baranyabáni esp. pléb. és Blandl György nagymányoki plébános, Bodán Rajcy János majsi pleb, Kisköszegen Hofmeister Ferenc lakócsai, dr. Heckenberger Konrád olaszi és Klein Tivadar pélmonostori pleb. Bölcskén Fekete Ágoston tolnai prépostplébános és Plank Kamii németbólyi plébános. Kakasdon Weisz János püspöknádasdi nyug. esp. pleb és Koch Ede vilányi pleb. Mözsön Rausz Alajos cikói pleb. és Iselstecker máriakéméndi káplán. Püspök- nádasdon Rudolf Mátyás hetvehelyi pleb. és Arnbach Mihály nagynyárádi esp. pleb. Szalatnakon Magyar Miklós lánycsóki kiérd. esp. pleb. és Reif J. káplán vezetése mellett. Poganyban Németi filialisában Kuzmics József c. kanonok, dol- nji miholjáci plébános tartotta a missziót. — Házasság. A vármegyénkben is sokak által ismert Krasznay Mihály siklósi főszolgabírónak leánya, Ilona, december hó 10 én esküszik Déghy Ödön dr. budapesti ügyvéddel. A polgári házasságkötést Stenge Ferenc baranyai alispán végzi. — Telefon Báta—Bátaszék —Szekszárd között. A báta—bátaszék—szekszárdi telefonösszeköttetésen serényen dolgoznak, úgy, hogy e hó 15-ikére már a legnagyobb valószínűség szerint beszélhetünk Bátaszékkel. — Dombóvár: megállóhely. A fiatalabbik, vagyis Ujdombóvár egyre fojtogatja az öregebbet, vagyis Ódombóvárt. A múlt héten a Máv. zágrábi üzletvezetőségének kiküldött bizottsága járt Dombóváron. Dombóvár állomás tervbe vett megszüntetéséről tanácskoztak. A komolyan tervbe vett változás szerint személyvonatok részére tovább is megállóhely lesz Dombóvár, csupán a forgalmi szolgálat fog megszűnni, mert vonattalálkozások nem lesznek Dombóváron. Az árufeladás szintén megmaradna. Az állomás vágányzatát részben a helyi fütőház, részben Ujdombóvár rendelkezésére bocsátják. A változás időpontja még nincs elhatározva. — Közgyűlés. A Szekszárdi Polgári Olvasókör 1910. december 26-án és 1911. január 1-én délután 2 órakor rendes közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1910. december 26-án : 1. Hírlapok megrendelése és elárverezése- 2. Egyéb indítványok. 1911. január 1-én: Tisztujitás. — A rizs Í3 drágul. Az általános drágaság, ugylátszik, végig nyargal az élelmiszerek egész sorozatán. Most arról értesülünk, hogy a rizsárak az utóbbi napokban ismét emelkedtek. Egy métermázsa rizs ára jelenleg 46—50 korona között ingadozik. Ilyen magas árak még alig fordultak elő a piacon. — íróasztalára vegyen Molnárféle m. kir. szab. iróalzatot. Kapható minden papirüzletben. Gyártelep: Molnár-féle r.-t. Szekszárd.
