Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-11-28 / 84. szám

XX. (VI.) évfolyamul

84. szám

SzeW«*zárd, 1910 november 28,

Előfizetési ár:

Egész évre .... 16 korona.

Fél évre .... 8 „

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára . . 16 fillér.

Blöfitetűseket «'s hirdetésüket a kiadó- hivatalon kiviil elfogad a Molnár iéi« könyvnyomda én papirkereskedés r.-t. Szeknzárdon.

Egyet tzámok ugyanott kaphatók.

POLITIKAI HETILAP.

Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II.

Szerkesztősig :

Bezerédj István-utca 5. Mára.

Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények.

Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130 szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide

küldendők.

Néptaoitóknak,

ha as előfizetést egész évre előr« beküldik, 8 kor.

Főszerkesztő: Ur. LEOPOLD KORNÉL« Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN«

Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY

Laptul.jdonosok a szerkesztők.

Távirat. - Telelőn. - Express.

— A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. —

A képviselőházból.

Budapest. iÉrk d. u. 2 érakor.)

A képviselőház ma, Kabos Ferenc alelnök einöklésével ülésezett. A Ház a perrendtartásról szóló törvényjavaslatot 3 ik olvasásban is elfogadta.

Következett az indemnitás tárgyalása. — Hegedűs Loránd előadó elfogadásra ajánlja a javaslatot.

Deésy Zoltán a Kossuth párt nevében szólott. Elismeri a költségvetési jogot, de azért szerinte a kormányt nagy mulasztás terheli, mert indemnitással akarja pótolni a költségvetést. Nem logadja el a javaslatot, mert nincs bizalommal a kormány iránt. Kijelenti, hogy a legádázabb harcra lehet elkészülve a kormány az ellenzék részéről. Kifogásolja, hogy azErösdy- ügyben még nem kapott választ interpellációjára.

Utána Batthyány Tivadar gróf, a Justh- párt vezérszónoka következett. Pártja nevében kijelenti, hogy nem fogadja el a javaslatot. Beszéde, melyben az összes politikai kérdésre kiterjeszkedett, az egész ülést ki fogja tölteni.

A számvevőszéki elnökség betöltése.

Budapest, (érk. d. u. 2 óra 10 perc.)

Dárday Sándor, a számvevőszék alelnöke, levelet intézett Khuen Héderváry gróf miniszter- elnökhöz, melyben nyugdijaztatusát kéri és azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a kormány az ő 2-ik helyre tervezett jelölésétől álljon el. — Ennek következtében a kormány a számvevő- széki elnöki állásra első helyen Thurőczy Vilmos vbt. tanácsos, országgyűlési képviselőt, második helyen pedig Bu/ánovich Gyula országgyűlési képviselőt fogja jelölesre javasolni.

Erősdy főispán rehabilitálása

Budapest, érk. délután 2 óra 20.

A képviselőházban elterjedt hírek szerint a tegnap tartott minisztertanács Erösdy Lajos marostordamegyei főispánt teljesen rehabilitálja. Az államtitkárok által lefolytatott vizsgálat semmi terhelőt nem állapított meg Erösdy ellen, annak eljárását mindenben korrektnek s az ellene felhozott összes vádakat alaptalanoknak találta. Ennélfogva a kormány őt állásában meghagyja.

Távirataink folytatása a Hírek között

„Közigazgatási háború.“

így nevezi Tolnavármegye alispánja azt az «erkölcsi határvonalakon túl, a halálmegvetéssel párosult önfeláldozó» küzdelmet, amelyet a vármegye lelkes tisztikara, a községek elöljáróságai a vármegyénk területén fellépett kolerajárványnyal szemben kifejtettek.

Az alispán méltó elismeréssel emlékezik meg a dunaföldvári és központi járások fószolgabiráiról, Paks, Báta községek elöljáróiról, az orvosokról, a központi s más járási tisztviselőkről, a dolog természeténél fogva megfeledkezve saját magáról, akinek éjjelt is nappallá tevő intenzív, szakavatott munkája, az összes részletekre kiterjedő körültekintő gondossága és párját ritkító erelye folytán a baj leküzdésében a legtöbb érdeme van.

A vármegye közönségének, a kormánynak lesz elengedherlen kötelessége, hogy az alispán nagyszabású jelentésének ezt a «kétségtelenül nagy hiányosságát» pótolja, reparálja, mi ez alkalommal a jelentésnek csak egy részletét szakitjuk ki, a járvány sikeres elfojtásából* levont praktikus konzekvenciát, amely, ha megvalósulhatna — örvendetes befolyást gyakorolhatna — nemcsak a vármegye, de az egész ország köz- egészségügyére nézve is.

De itt átadjuk a szót a vármegye alispánjának :

Nem volna helyes, ha a vármegye területén fellépett koleraveszéllyel szemben lefolytatott küzdelem eredméilye csak az lenne, hogy a közvélemény a sikert örvendetes tudomásul veszi s nem vonnánk le egyszersmind e küzdelem tanulságait. Minden bajnak meg van a maga jó oldala, igy ennek is megvan az, hogy szemünk elé tárva közegészségügyi berendezkedésünknek egy kiáltó hiányosságát, e hiány pótlására sürgetőleg hívja ki a viszonyok tökéletesítésén munkálkodó gondosságunkat. Ha e hiány pótolva lesz, hazánkban a közegészségügy olyan lendületet vesz, hogy járványokról csak a legritkább esetekben fogunk beszélhetni, s ennek következtében különösen a gyermekhalandóság legalább is felére csökkenik. A legtávolabbról sem avatkozván a különféle ragályos betegségek gyógykezelésébe, ami a dolog természete szerint az orvosi tudománynak kell, hogy fentartva maradjon, csupán a ragályos kórok eseteinek közigazgatásával kívánok foglalkozni. Egyáltalában nem titok ma már, sőt csak félig-meddig müveit ember előtt is köztudomású, hogy a ragályos betegségek tovább terjedése a beteg tökéletes elkülönítése és környezetének lelkiismeretes fertőtlenítése által biztosan meggátolható. És tapasztalati tény, hogy azért vannak széles körökre kiterjedő, hosszan elhúzódó és sokszor igen nehéz kimenetelű, sok emberáldozattal járó járványaink — kivéve azon eseteket — midón a tömeges fertőzés va’amely közös forrásra vezet vissza, mert az elkülönítés rosszul, vagy sehogyan sincs, ami ebben az esetben egyértelmű, a fertőtlenítés pedig nem a kellő időben és nem elég jól van keresztülvive. A legjobb bizonyítékot szolgáltatják, e tétel kétségbevonhatatlan igazsága mellett, az ázsiai kolerának fentebb említett elkülönzött esetei; mertezeknel szembeötlően látható, hogy a tökéletes elkülönítés és az alapos fertőtlenítés még a végtelen könnyen fertőző ázsiai kolerát is képes volt úgy megakasztani, hogy második eset fel nem merülhetett. Ámde úgy a fertőtlenítés, mint különösen a tökéletes elkülönítés a gyakorlati életben óriási nehézségekbe ütközik. E nehézségek között nem utolsó helyen áll az, hogy a legszegényebb néposztály fogyatékos lakás- viszonyai mellett, a beteg kellő elkülönítése otthon lehetetlenség, betegházaink pedig — amelyekben az eszközölhető lenne — nincsenek. Feltétlenül ez tehát az egyik irány, amelyben közegészségügyi berendezéseink hiányait pótolni kell. Világosnak látszik előttem, hogy ennek a hiánynak pótlása községi feladatot képez s egyik legfőbb ambíciómat fogja képezni, hogy elsősorban azon nagyobb községeinket, melyek egyeb- ént is szélesebb körű közigazgatással bírnak s melyeknek elöljáróságaiban és képviselőtestületeiben a kor követelményei iránt is kellő érzéket látok, ezen elsősorban a szegény- sorsuak, de közvetve az egész lakosság érdekét szolgálni hivatott betegházak létesítésére reá bírjam.

De van egy ennél még nagyobb nehézség, mellyel az emberi egészség védelmében fáradozó hatóság unos-untalan szemben találja magát. Ez röviden szólva: a szegénység. A polgárok létfeltételeinek biztosítása, boldogulásának lehetővé tétele állami feladat lévén, nem lehet célom foglalkozni a szegénységgel általában. Amivel itt foglalkoznom kell, az a szegénység a közegészségügyi törvénnyel való vonatkozásában ; a szegénység mint közigazgatási akadály. Egy szorosan keresztül vitt elkülönítés, ha az otthon történik, vagy mondjuk közegészségügyi zárlat, úgy értelmezendő, hogy a beteg környezetéhez tartozó egyének közül senki mással ne érintkezzék. Vagyis, hogy ha az imént említett betegházak hiányában, a beteg otthonában kezeltetik, akkor az illető lakrészből, ha az a többitől jól el van különítve, ellenkező esetben az egész házból senki a zárlat tartama alatt ki ne mozduljon és senki abba be ne menjen. A különböző betegségeknél ez a zárlat különböző tartamú, aszerint, amint az illető betegség rövidebb vagy hosszabb időn keresztül ragályozó. Az ázsiai koleránál pld. 14 nap, a vörhenynél 6 hét. Most vegyük, hogy a vörheny egy olyan család valamelyik tagján üt ki, amelyiknek élelmiszer készletei nincsenek, s amely megélhetése tekintetében a családtagok napi keresményére van utalva. Ily esetekben a szigorúan keresztül vitt közegészségügyi zárlat nemcsak hogy megfosztja a családnak még egészséges, munkaképes tagjait a család fentartására szükséges napi keresetüktől, de az esetleges csekély készleteket már az első napokban felemésztvén, a családot az egész zárlat tartama alatt esetleg a kenyérkere- 8Óknek bizonyos munkaalkalmaktól való megfosztása révén, hosszabb időre is ínséges körülmények közé juttatja:

Ez a múló haszon, melyet a közegészségügyi zárlat előidéz, valamint azok a bár csekélyebb mérvű positiv károk, melyek a fertőtlenítés keresztülvitele következtében, néha elkerülhetetlenül elóállanak, abban az irányban fejtenek ki hatást a szegény- sorsuak magatartására, hogy inkább eltitkolják betegeiket az orvos előtt, semhogy a bejelentésnek az egész családot anyagi katasztrófával fenyegető következményeit magukra idéznék. Ha pedig a baj valahogy a hatóságnak mégis tudomására jutott s ennek következtében a közegészségügyi zárlat elrendeltetett, akkor meg az a legfőbb törekvés, hogy ez a zárlat s így maga az elkülönítés kijátszható legyen. Már most, ha a betegség eltitkolásának és a közegészségügyi zárlatok megszegésének legfőbb oka ez az anyagi kérdés, akkor kétségtelen, hogy e bajok megszüntetése ezen anyagi kérdésnek kiküszöbölése révén várható. Ennek pedig az a módja, hogy a közegészségügyi intézkedések által megélhetése tekinteteben fenyegetett család megteleló kártalanításban részesittessék. És valóban csodálatos, szinte hihetetlen, hogy az emberegészségügy leghatékonyabb védelmét nyújtani hivatott ezen kártalanítás tekintetében sehol semmiféle törvényes itézkedésünk nincs, mikor az állategészségügyi törvény rendelkezéseinek végrehajtása nyomán előálló károsodások bizonyos eseteiben, a törvény, éppen közhasznú inten-