Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-11-10 / 79. szám
4 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1910 november 10 Iskolamegnyitás. A várongi rk. iskola a gyermekek között uralkodott járványos betegség megszűnése folytán hatóságilag újból megnyittatott. — Segély. A m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a bonyhádi aut. orth. izr. talmud- tóra iskolának az országos izr. iskolaalapból 600 K segélyt utalványozott. Nemzeti Szálloda BAJA. Deutsch Mátyás tulajdonos. Elsőrangú szálloda a főtéréi., a posta, távírda, intézetek és a városház közelében. 22 szoba, olcsó árak, rendkívül tisztaság, kitűnő konyha, elsőrangú kávéház. Saját kocsijai minden vonatnál. Érdemes az elolvasásra. Egy emberről van szó, de nem olyan emberről, aki tán az ország nagyobb városaiban mutatványos bódékban produkálja magát és vállalkozik olyan hajmeresztő dolgokra, melyek láttára a hideg veritek ül ki a néző közönség homlokára, hanem egy egyszerű iparosról, aki nagy hasznára válhatik gazdaságunk egyik ágának — a lótenyésztésnek — ha kellő figyelemre méltatjuk. Ez az ember Ezer József tolnai lakos vizs gdzott patkoló kovács. Amit róla elmondunk, az érdekelheti mindazokat, kik lótenyésztése el, vcgy egyáltalán lótartással foglalkoznak a kaszárnyáktól s nagy uradalmaktól kezdve le a leg- közönségessebb fuvaros g. Mindenki tud arról, hogy milyen kegyetlen bánásmóddal történik némely csökönyös vagy rugós lónak megpatkolása. Nincs az állatkínzásnak az a válogatott módja, melyet ki ne használnának, ha egy olyan szilaj ló kerül pat- kolás alá, amely rúg is, harap is. A ló felkötése is igen gyakori eset — persze csodálatos apa- rátussal — aminek szemlélése minden emberre nézve elszomorító és botrányos látványt nyújt, nem is számítva az ilyenkor előfordulha ó szerencsétlenségeket, amik biz meg történt,:,• már. És most jön az, amit Ézer Józsefről elmondani akarunk. Ennek az embernek a pat- kolásnál egy oly különös bánásmódja van, hogy a lóval szembenállva figyelmeztetéssel és beszélgetéssel azt — hogy tréfás szólásmóddal éljek — leveszi mind a négy lábáról, vagyis a ló feltétlenül beadja derekát. Ez se nem boszorkányság, se nem babona és mégse tudják utánozni. Nincs az a szilaj, vad paripa, amelyet félórai, de legfeljebb másfélórai kezelés után a legszelidebb állattá ne idomítana. Magam is voltam már szemtanúja, hogy vidékről hoztak neki egy lovat, amelynek lábait meg nem merték érinteni, mert abban a pillanatban, mikor hozzáértek, rúgott, tört, zúzott mindent úgy, hogy félve menekültek előle. — És ennél az embernél ? Láttam, hogy félórai kezelés u'.án ott állt a ló mozdulatlanul, mindenféle kötelék nélkül, teljesen szabadon. El nem ment volna a helyéről tán még gazdájának biztatására se. Á kezelőkovács bevezette a műhelybe is, ahol a legények javában dolgoztak, ott a mesterrel együtt megfordult, kiment és visszaállt előbbi helyére. De kíváncsiságunk akkor fokozódott legmagasabbra, mikor azt láttuk, hogy a mester által mutatott módszerrel bárki is felemelhette a lónak a lábait és a legény most már vígan pat- kolhatott, Ez az ember már produkálta magát többször a tolnai kaszárnyákban is, legújabban pedig a budapesti főállatorvosi iskolában és az ottani tanár utasítására egy-két kaszárnyában is bemutatta módszerét. Bánásmódjának legkiválóbb haszna abban rejlik, hogy az általa kezelt ló, mindenkorra elveszíti vadságát és a jövőben bármely kovács által megpatkolható■ Hat negyedóra, de legfeljebb két óra alatt akármily szilaj lovat úgy megszelídít, — hogy báránymódra követi vezetőjét. írásbeli bizonyitványokkal és elismerő okmányokkal nagy számban rendelkezik. Levél- beni meghívásokra Ézer József vidékre is elmegy s igy jóindulattal ajánlhatjuk mindazon lótulajdonosoknak, kiknek nagy gondot okoz mindig, valahányszor szilaj természetű lovaikat meg- patkoltatni kénytelenek. Még nem volt rá eset, — mint mondja —, hogy vállalkozása balul ütött volna ki. Csakugyan érdemes egy kísérletet tenni. A meglőtt szamár — javított kiadásban. A városi ember azt hiszi, falun megöli az unalom az embereket. Nagy tévedés! Minél kisebb a falu, annál jobban összetart az az egypár kabátos ember s az ilyen kis körben terem még meg az igazi humor: tréfákon törik a fejüket s ha nincs uj tréfa, felújítják a régieket. Régi vicc, hogy Tolnamegye egy ismert puskásával meglövették a szamarat szarvastehén helyett. De hogy ezt most meg lehetett ismételni, mégpedig figyelmeztetés dacára, sőt fogadás után, ez már hihetetlen, pedig megtörtént. A falut nem mondhatjuk meg, mert falun az emberek szeretik nagyon a tréfát, de csak ha — másról van szó. A jegyző, a főerdész, a postamester és az evangélikus pap minden este összejöttek tarakkozni a »Sománál«. A »segéd ur« is ott szokott lenni, de ő csak töltött és kurizált a vöröshaju, kékszalagos — Rózsika kisasszonynak. Szeptemberben a jegyző ur egy- párszor megvárakoztatta a társaságot, mert szarvaslesre járt az uradalmi erdő alá. »Maga is egyszer majd n eglovi a szamarat szarvas helyett« — mondta neki egy Ízben a főerdész. »Az ki van zárva — felelte a jegyző —, mert én csak arra lövök, amit tisztán látok«. Szó szót-követett, végül íogadtak, mert falun mindig fogadnak ! még pedig — mivel a segéd ur közben sűrűn töltögetett — száz forintba. Elmúlt a holdvilág, a jegyző nem járt ki többet lesre, meg is feledkezett a fogadásról. Egyszer csak megjelenik az ügyes orvvadász hírében álló Knottwedl Hanzi az irodában és elmondja, hogy három este egymásután szarvasokat látott a határban, egy bikát és két tehenet. — »Hol?!« — »A csákóhegyen a lucsisból jönnek ki, amint az öreg körtefa van, ahun a Wimmer Andrásjjhajdinája volt«. — »Hány órakor?« — »Nekem órám nincs, de már jó sötét volt tegnap, a luteránusoknál alkonyaira harangoztak«. Másnap persze a vízmosásban ült a jegyző, a nagy körtefa alatt. — — Már sejtjük, hogy a Hanzi ezért borravalót kapott és pedig nem a jegyző úrtól. A nap lement. Nyomában a kék ég b:bor- vörösre, majd narancssárgára és végül tengerzöldre változik. A fenyvesben a felgallyazó fácánok kakatolnak, elől a mezeben egy nagy fakó gazos felett három bagoly kóvályog puha, nesztelen repüléssel. Valahol messze egy róka tutul, aztán csend van. Kibújik az ujhold is, végül megszólal a luteránus templomban az alkonyati harangszó. És ime, a vad milyen pontos, a fenyvesben zörgés hallik s kilép a szarvasbika . . . Ebben a pillanatban a jegyzőnek eszébe jutott a már elfelejtett fogadás. Elmosolyodott, hisz tisztán látszik az agancs; tévedés ki van zárva! Féltérdre ereszkedett, nyugodtan célzott és lőtt. A szarvas »flekken maradt. ..« A hold elbújt egy felhő mögé, egészen sötét van. Csak a kezével tapinthatta meg a boldog puskás az agancsot: bizony egy kicsit gyenge. Aztán*elment a Hanzihoz, hogy hamar fogjon be, megvan a szarvas, a felesége meg az apja is jőjjenek^ki segiteni Közben a lövésre arra jött az uradalmi jáger. Epen felrakták a kocsira a szarvast. Egyenesen átment a szomszéd faluba a csendőrökhöz. Az őrmester papucsban, hozzá pipával szájában, újságot, olvasott. De mikor hallotta, hogy a jegyzőről van szó, azonnnal »felszerelt«, mert holmi falusi hatalmi kérdések miatt nem a legjobb viszonyban voltak. És mert tilalmi időben szarvasbikát lőtt! Kétség nem lehet, a jáger megismerte a Knottwedl Hanzi két szürkéjét és a jegyző hangját, amint azt mondta : »A szarvára vigyázzatok.« Először a Hanzihoz mentek a csendőrök. Az nem tagadta a dolgot. Azután a jegyzőhöz a szarvast lefoglalni. Itt aztán kiderült a dolog, hogy a jegyző ur bizony elvesztette a 100 forintot, mert meglőtte a szamarat. Megmutatták az egybegyült cimborák az őrmesternek az agancsot is : Igen ügyesen volt felszerelve, szíjakkal jól oda lehetett erősíteni a szamár fejéhez. Nem csoda, hogy a jegyző ur agyonlőtte. Mégpedig nagyon jó »blattlövéssel.« A felszarvazott szamarat a Stinglmann Konrád fogta a fenyvesben s mikor megszólalt a luteránus harang, kivezette az erdő szélére és egyet rúgott rajta. Ő is kapott jó borravalót a száz forintból, melyből különben a jegyző ur száz koronát ledisputált. De a maradékot le kellett fizetniefőerdész. KÖZGAZDASÁG. A száj- 6S körömfájás. Minta földművelésügyi miniszter hivatalos lapja jelenti: a novamber 2-án történt megállapítás szerint Magyarországban 2188 községnek 21,817 udvara van száj-és körömfájással fertőzve. Egy hét alatt 664 község 4707 udvarának befertőzésével szaporodott. E szerint most az egész országnak 50 vármegyéjében 233 járása, továbbá 16 törvényhatósági jogú és 45 rendezett tanácsú városi területén van a ragadós száj- és körömfájás elterjedve. HIRDETÉSEK. PÉNZT és időt takarít meg, ha a kül- és belföldi heti- és napilapokra Molnár-féle nyomdai r.-t. könyvkereskedésében fizet elő. Ugyanott bárhol hirdetett könyv» avagy zenemű legrövidebb idő :: alatt megszerezhető ü Árverési hirdetmény. A szekszárdi hegyi erdőben lévő, 35 kai holdnyi kiterjedésű úgynevezett sötétvölgyi réteknél* 1911. évi január hó elsőtől 1916. évi december hó végéig — tehát 6 évre — mezőgazdasági használatra való bérbeadása iránt, nyilvános szóbeli árverés fog tartatni folyó évi december hó 5-én reggeli 9 órakor, a sötétvölgyi erdööri laknál. Bánatpénr képen leteendő lesz 100 korona. A feltételek előzőleg betekinthetők az erdőgondnoksági irodában a hivatalos érák alatt. Szekszárd, 1910. évi november hó. A m. kir. közalap. Erdögondnokság.
