Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-11-03 / 77. szám
1910 november 3. KÖZSÉGI ÜGYEK. Jegyzők gyűlése. (Folytatás.) 5. Elnök előterjeszti az egyesületi tagok 1910. évi névjegyzékét s jelenti, hogy a választmány 7'óröifcJózsef sárszentlőrinci adóügyijegyzőt a tagok sorába felvette, a közgyűlés folyama alatt pedig tagul jelentkeztek Greifenstein István medinai és Muth Henrik varsádi segédjegyzők. A közgyűlés a választmány határozatát tudomásul veszi, tagokul Greifenstein István és Muth Henriket felveszi s egyben megállapítja, hogy az egyesületnek van 4 tiszteletbeli és 38 rendes, összesen 42 tagja. 6. Elnök előterjeszti Oravszky László indítványát az 1907. évi XIX t.-c. közgyűlési értelmezése iránt, s az indítvánnyal kapcsolatosan ismerteti az ügyet. A közgyűlés, úgy az indítványozó, az elnöki ismertetést tudomásul veszi. 7. Olvastatván Oravszky László indítványa, mely szerint a IV oszt. kér. adó kivetési lajstromok szerkesztése szerint a jegyzők és állami fizetés kiegészítést elvező ,anitok IV. oszt. kér. adója nem vettetik ki a lajstromban, hanem külön az adóhivatalnak mutattatik ki s igy igen viszás állapotok származnak a megyei adók kivetése körül, miértjis azok az alaplajstromban lennének előirandók. Glöckner János ezen indítványhoz pótindit- ványut hozzá csatolja, hogy a jegyzők és tanítók IV. oszt kér. adója, úgy mint eddig, a községnél írassanak elő, de mint a többi közvetlen adófizetők adója mutattassék ki az adóhivataloknak. Győré Pál pedig n polgári jogok gyakorlását látja abban sértve, mert úgy az adó alapok nincsenek egybe irva s az adó alapon gyakor- landó jogok csorbát szenvednek. A közgyűlés Oravszky László indítványát Glöckner János és Győré Pál közbevető indítványaival kiegészítve elfogadja s megbízza az elnökséget, hogy ezen értelemben kérvényt nyújtson be a szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatósághoz. 8 Olvastatván Várkonyi Imre indítványa, mely szerint a községi és körorvosoknak az 1908. évi XXXVIII. t.-c. 24. §-a mint ennek végrehajtása tárgyában kiadott 132100/1908. számú belügyminiszteri rendelet 24. § a értelmében járó szabadság idők oda módosíttassanak, hogy a nevezett orvosok még 24 órára se távozhassanak helyettes nélkül s a 24 órán túl terjedő szabadság idő is a helyettesek megnevezésével a körközségek elöljáróságával közöltessenek. A közgyűlés az indítványt elfogadja és elhatározza miszerint az indítvány értelmében előterjesztéssel él Tolnavármegye törvényhatósági bizottságához, hogy az indítvány értelmében Írjon fel a belügyminiszterhez. 9 Várkonyi Imre ismerteti az 10900/1910. számú igazságügyi és belügyminiszteri rendelet értelmében kiállítandó erkölcsi és vagyoni bizonyítványok mintáit, de miután a községek által és azonnal hozzálátott a királyné élesztőséhez, ő rendelkezett. Én fölvágtam füzőzsinórjait, mialatt egy irgalmas nővér homlokát dörzsölte eau de cologne-nal. Közben a hajó megindult; de ingása dacára észrevettem, hogy a királyné emelkedni igyekszik, hogy a fűzőjét kihúzhassam alóla. Most étherbe mártott cukorkát tettem fogai közé s a remény egy sugara csillant föl bennem, mikor meghallottam, hogy egy-kettőt harap rajta. A mozgásban levő hajón hűvös szellő járt, hozzájárulván, hogy az iszonyú kétségek közt folyt élesztés eredménynyel járjon. A királyné lassan felnyitotta szemeit és pár pillanatig úgy feküdt ott, szerterévedező tekintettel, mint aki tájékozást keres aziránt, hogy hol van és mi történik vele. Ezután lassan emelkedett és felült. Eközben ketten segítettünk és ő az idegen hölgy felé fordulva, ha'lhatóan mondta : »Merci«. A lélek, mely ott áll a mesgyen, hol az.üdvösség országa határos a kárhozatéval és várja, melyik nyílik meg neki, az érezhet olyat, mint én e pillanatban. Egy biztató sugara hullt reám felülről a világosságnak, de lelkem már érzi a sötét hullámok hideg szelét, sejti, hogy jön a tengeréjszaka. A királyné bár megült a maga erejéből, nagyon megtörtnek látszott. Szemei fátyo- lozottak voltak és ingatagon tétovázva hordozták szomorú tekintetét. A hajó közönsége, mely eddig körülünk csoportosult, hátra húzódott s csak négyen maradtak a királyné körül: Madame Dardelle, az apáca és a hü lakáj, Zeilert, kinek magyarul adhattam utasításaimat. A királyné előtt térdelve, feszülten figyeltem arcára és fölfohászkodtam kegyelemért az éghez. Tekintete az eget keresve, majd a Dent du Midin akadt meg s lassan lecsúszva, megpihent rajtam, hogy mindörökre bevésődjék a lelkembe. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK a büntetett egyénekről vezetett nyilvántartások nem felelnek meg a rendeltetéseiknek, mert a kir. bíróságok nagyon kevés esetben közlik az ítéleteiket s igy a terheltek előző büntetései a bizonyítványokban nagyon hézagosán vezethetők. Miért is indítványozza, hogy írjon fel a közgyűlés az igazságügyminiszterhez, miszerint a kir. bíróságokat utasítsa, hogy a bűnügyekben hozott Ítéletek minden esetben közöltessenek a községi elöljáróságokkal. A közgyűlés ezen indítványt elfogadja s utasítja az elnökséget, hogy annak értelmében írjon fel a m. kir. igazságügyi miniszterhez. 10. Várkonyi Imre ismerteti a Gyönk község által provokált s a belügyminiszter által hozott 97321/1910. számú elvi jelentőségű határozatot, mely szerint azon tart. katonai kötelezettség alatt álló kivándorló, ki ha még nem is vándorol vissza, de katonai kötelezettsége az egy évi időtartamon belül megszűnik, az általa befizetett óvadék neki vagy az általa meghatalmazottnak visszatérítendő s igy ajánlatos az ilyen kivándorlóval még a kivándorlása előtt kiállítani egy meghalalmazást s akkor az általa meghatalmazott minden akadály nélkülaz ovadékot annak idejében felveheti. A közgyűlés ezen ismertetést tudomásul veszi. 11 Albrechtovits Imre indítványozza, hogy a járási jegyző egyesület tegyen oly értelmű előterjesztést, miszerint a községi jegyzők magánmunkálatai dijai, mint azok fizetésének kiegészítő része, a nyugdíjba beszámíttassanak. A közgyűlés ezen indítványt egyhangúlag elfogadja s határozatilag kimondja, hogy a jegyzők magánmunkálati dija 1000 korona összegben számitassék be a nyugdíjba s egyben utasítja az elnökséget, miszerint keresse meg a vármegyei jegyző egyletet, hogy a legközelebbi közgyűlésen ezen ügyet a tárgysorozatba vegye fel. HÍREK. — Személyi hírek Apponyi Géza gróf vbtt. főispán f. hó 8 án délután Szekszárdra érkezik. Simontsits Elemér alispán pár napi távoliét után vissza érkezett s újból átvette az alis- páni hivatal vezetését Forster Zoltán vármegyei főjegyzőtől. Pirnitzer Gyula a Wiener Bankverein budapesti fiókjának egyik igazgatója pár napig Szek- szárdon időzött rokonainál. Dr. Leopold Kornél lapunk főszerkesztője hétfőn érkezik haza hamburgi útjáról — Előlépett főmérnök. A novemberi előléptetéseknél Perlaky József máv. főmérnök, a szekszárdi osztálymérnökség főnöke, magasabb fizetési osztályba lépett elő. — Uj vlzsgálóblrák. Az igazságügy- miniszter a szekszárdi törvényszék területére vizsgálóbíróvá Markovich Jenő törvényszéki bírót, állandó helyettesévé pedig Joób Imre törvényszéki bírót rendelte ki. — EskfiVŐ. Wéber Dénes pécsi gyógyszertár-tulajdonos, idősb Wéber János bonyhádi földbirtokos fia a múlt héten tartotta esküvőjét Baranyasellyén Bubregh Imre gyógyszerész és takaréktári igazgató leányával, Kornéliával. — Nagygyűlés Az Ifjúsági Keresztyén Egyletek Szövetsége Budapesten, 1910. november hó 1. es 2-ik. napjain nagygyűlést tartott. Többek között november 1-én az értekezleten a tolnamegyei származású Megyercsy Béla orsz. titkár tartott előadást »hogyan szezvezzünk Ifj. Keresztyén Egyesületeket falun ?« címmel. Bilkei Papp István másnap szintén előadást tartott — JesBODizky Andor temetése. Nagyje- szeni Jeszenszky Andor földbirtokosnak, várj megyei közéletünk eme korán elhunyt tisztelt í alakjának temetése tegnap délután 2 órakor ! történt meg Csibrákon. Az egész nap zuhogó eső dacára összesereglett az egész környék intelligenciája és köznépe, hogy a mindenki által tisztelt és szeretett férfiúnak a végtisztességet megadja. A temetési szertartást Hradek Károly, kurdi plébános végezte, két papi segédlettel. A lelkészi kar részéről számosán vettek részt, ott voltak többek között Streicher Péter hőgyészi kiérdemült és Früchvirth Géza gyulaji, kerületi esperesek. Gyászénekeket a környékbeli tanítóság énekelt. Tolnavármegye tisztikara részéről: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Nagy István főszolgabíró, Fiáth Elemér báró szolgabiró jelent meg. A Tolnamegyei Gazdasági Egyesületet Széchenyi Domokos gróf alelnök és Molnár József titkár képviselte. Jelen voltak még : Apponyi Géza gróf, v. b. t. t főispán, Széchenyi Sándor gróf v. b. 1.1. Sztankovánszky János kir. kamarás, Vizsolyi Ákos, Bernrieder József és János, Madarász Elemér min. tanácsos, Dőry Hugó és Jenő. A család tagjai, rokonai, barátai közül Jeszenszky István, Ignácz, László, Károly, Gj'örgy bárók, báró Ma/thényi Anna, Auguszta főhercegnő udvarhölgye, Dőry Jenőné, Fiáth Elemérné báróné, Ivády Béla és neje és még számosán. Klimcs Antal elnök vezetésével ott volt igen sok jegyző, a lengyeli, hőgyészi uradalmak számos tisztje, a környékbeli birtokosok s a lakosság igen nagy számmal A törvényhatóság nevében Simontsits Elemér alispán, a Gazdasági egylet részéről Széchenyi Domokos gróf alelnök tett koszorút a koporsóra. Hőgyész község küldöttsége, a szakcsi választókerület munkapárti választói szintén díszes koszorút helyeztek a ravatalra, amelyet a rokonság és barátok koszorúi egészen elborítottak. A család a következő gyászjelentést adta ki: Kapocsányi Appel Gusztáváé szül. Nagyjeszeni Jeszenszky Gizella, úgy a maga. mint férje, gyermekei, uookái, Özv. Kesseleökeöi Majtbényi I,ászkíné szül. Nagyjeszeni Jeszenszky Ida, gyermekei, unokái, továbbá Báró Dickmann Secherau Alfrédné szül. Nagyjeszeni Jeszenszky Irma és gyermekei nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, bogy felejthetetlen, szeretett és legjobb testvérük, nagybátyjuk, illetve sógora Ntsyjeszeni Jeszenszky Andor nagybirtokos, Tolnavármegye törvényhatósága és közigazgatási bizottsága stb. tagjának, Tolnavármegye gazdasági egyesülete elnökének, f. évi október hó 31-én, hajnali ’/«• órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, munkás, fárad3 — Hát most mi történt velem ? — Ezek voltak utolsó szavai; ekkor eszméletlenül lehanyatlott. Tudtam, hogy haldoklik. — Levágtam Mária-kongregáció érmemet nyakamról s a szive fölé tettem és kértem a Szent Szüzet, hogy készítse el lelkét a nagy útra. — Consolatrix afi'lictorum 1 Eközben Madame Dardelle étherrel élesztette. A királynén egy kis fekete selyem figaró volt, melyet, hogy ezzel is könnyitsünk rajta, a szív közelében egy ezüst forint nagyságú barna foltot vettem észre. Mi ez ?! — Egy pillanat múlva világosan állt előttem a megdermesztő valóság. Az inget félrehúzva, a szív táján egy kis háromszögletű sebet fedeztem föl, melyhez egy csepp aludt vér apadt. Luccheni agyonszurta a királynét. Cselekedni kellett. Odakérettem a hajó kapitányát. — Uram — szóltam hozzá — hajóján Erzsébet osztrák császárné, Magyarország királynéja halálos betegen fekszik, nem szabad őt orvosi és lelki segítség nélkül meghalni hagyni; kérem, forduljon azonnal vissza. A kapitány szó nélkül engedelmeskedett és Genfnek vett irányt. Most két sürgönyt írtam, Berzeviczynek és Kromárnak. Ezeket Dardelle ur vette át, hogy partot érve, azonnal feladja. A királyné haldokolt. Odatérdeltem a pad elé, melyen feküdt és imádkoztam. — Vége, vége ! — hallottam minden oldalról. Beérkeztünk a kikötőbe, a királynét rögtönzött hordágyra helyeztük, melyet hat ember emelt. Mielőtt megindultunk, leteritettem nagy fekete köpenyével. Szelíden agonizált a küzdelem minden jele nélkül, de e pillanatban békét- lenül fordította oldalt a fejét. Megindultunk. Fejénél az egyik oldalon haladtam én, a másikon egy ur, ki a királyné fehér ernyőjét vitte, kifeszitve feje fölött. Utánunk és körülöttünk felizgatott embertömeg, mely a hajót visszatérni látva, szerencsétlenséget sejtett és összeszaladt. Szívfacsarón szomorú volt ez a bevonulás oda, honnét alig egy órája vidáman indult útnak a királyné. Szobájába érve, lefektettük az ágyra. Golay dr. már helyben volt, kevés időre reá jött a másik orvos. Kivülök én, Madame Mayer, a fogadós neje és egy a hotelben tartózkodó angol ápolónő voltunk jelen. Dr. Golaynak megmutattam a sebet, ki azonban szondájával már nem birt beléhatolni, mert a fűző eltávolítása után a sebszáj eredeti helyétől elcsúszott. — Nincs semmi remény! — szólt kisvártatra az orvos. — Én ezt úgy is tudtam, de mikor most rövid ridegséggel kimondani hallottam, dermesztő hideg járt át és fogvacogva, gépiesen mondtam utána: »Semmi remény!« És mégis kérve kértem az orvosokat, kisértsék meg az élesztést. Hasztalan volt minden. Még élt, de már alig lélegzett. Most jött a pap és megadta neki a generális absolutiot. Volt-e akkor még benne élet? Vagy azon reményben szárnyalt föl az ő fenséges lelke, hogy nem várhatván meg a feloldo- zást, a menny küszöbén részesül majd a Mindenek Urának áldásában.
