Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-10-27 / 75. szám
TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1910 október 27. 2 mehetnek oly sokan, ilyen időben ? Vegre előttünk a magyarázat. A falu felső végén, az országút elágazásánál egy magányos kápolna áll : belseje égő gyertyáktól ragyog, körülötte pedig, a nedves gyepen, a sáros utón, a hideg, szeles éjszakában, mintegy 2—30Ü asszony és férfi térdepel, buzgó és benső imába mélyedve. Az ének és hangos imádság messze kisér bennünket a sötét éjszakába, hirdetve azt, hogy a rettegés és halálfélelem milyen jó hittérítő tud lenni. S ez azon fohászt váltja ki lelkemből, bárha az épolyan jó tanító is lenne ! Mert a helyes védekezés érdekében ez sokkal szükségesebb volna ! —n. — A költségvetés, melyet Lukács László pénzügyminiszter ma a képviselőház elé terjesztett, örvendetes meglepetéssel szolgál az országnak, amennyiben az 1911. évi előirányzat mérlege a rendes és rendkívüli kezelés 1,672.457,302 korona összes kiadással 1,672.507,129 korona összes bevétel áll szemben, vagyis végeredményben 49,827 korona felesleg mutatkozik. Olyan eredmény ez, mely a legutóbbi esztendő százmilliós deficitje után fokozott örömet fog kelteni az országban, mert egész Európa előtt pénzügyeink rendezettségét bizonyítja. De mutatja azt is, hogy a kormány minő szigorú lelkiismeretességgel kezeli az ország pénzügyeit s mennyire őrködik a pénzügyi egyensúly felett. Az uj költségvetés tételei között már most kiemeljük, hogy ebben az előirányzatban már végre van hajtva a posta, távírda, távbeszélőnél alkalmazott személyzet illetményrendezése, olyképpen, hogy az intézmény tisztviselőire, altisztjeire és szolgáira nézve az államvasutak illetményrendszerét kiterjeszti. Ez a rendezés három millió korona többkiadással jár. A törvényhatósági joggal biró és rendezett tanácsú városok közigazgatási kiadásaihoz való hozzájárulás egy millióval emeltetik. Úgyszintén több mint egy millióval emeltettek a közegészség- ügy fejlesztése érdekében való kiadások. A kereskedelmi tárca kiadásainál 617 ezer koronányi többkiadás esik a közutakra, nevezetesen a törvényhatósági közutak segélyezésére, az iparfejlesztési hitel pedig egy millió koronával emeltetik. A földmivelésügyi tárcánál egy millió koronával több irányoztatik elő az ország állat- tenyésztésének előmozdítása céljából, tenyészállatok beszerzésére. A közélelmezés olcsóbbá tétele érdekében az állati termékek értékesítésének biztosítására létesítendő vásári berendezések költségeire 400,000 korona vétetett fel a költség- vetésbe. A vallás- és közoktatásügyi tárca kiadásai 13 millióval emelkednek. A községi és hitfelekezeti tanítók járandóságainak szabályozásáról, továbbá az ingyenes népoktatásról és a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvények végrehajtásával felmerülő többkiadások hat millió többletet okoznak. Ötszázezer koronával több vétetett fel az ág. hitvallású és a ref. egyházaknak az 1848: XX. t.-c. alapján való segélyezésére. A kiadások további emelkedését a tanszemélyzet előmeneteli viszonyainak javítására irányuló intézkedések okozták. A beruházási tételek közt a legjelentékenyebb az emelkedés a kereskedelmi tárcánál, ahol 43 millió többlet mutatkozik, mely főképen az államvasutak beruházási szükséglete által van indokolva. Az államvasutak ugyanis kocsik beszerzésére 18 millió koronát, második vágányok fektetésére 5 millió koronát, műhelyek építésére közel hét millió koronát igényelnek. A bevételeket a költségvetés 143 millióval magasabban irányozza elő. Ez az emelkedés részben az egyes üzemekre fordított kiadási többlet folytán várható nagyobb bevétel által, részben az előző év zárszámadási eredményei alapján bizton várható többletek által van indokolva. Az egyenes adókat 37 millió koronával, a jogilletékeket 16 millióval, a dohányjövedéket 20 millióval emeli az előirányzat. A képviselőház pénzügyi bizottságának mihamarabb módjában lesz meggyőződni róla, hogy az előirányzat azzal a realitással és óvatossággal van összeállítva, amely Lukács László pénzügyi politikáját évtizedek óta jellemzi, mert a jelenlegi pénzügyminiszter előirányzatait a zárszámadások tényleges eredményei rendszerint fényesen igazolják. VÁROSI ÉLET. — Névjegyzék kiigazítás Szekszárd város polgármestere a következő hirdetményt teszi közzé : «Közhírré teszem, hogy a választás alá nem eső városi képviselők 1911. évi névjegyzékének kiigazítására választott küldöttség 1910. évi november hó 7-én és 8-án mindkét napon d. e. 11-től 12 óráig, a városházán, a polgár- mesteri hivatalos helyiségben tartja üléseit. A küldöttségnek, amely a névjegyzéket hivatalból állítja össze, ülései nyilvánosak s mindazok, akik adójuk kétszeres beszámításának kedvezményét igénybe venni kívánják vagy általában a névjegyzékre vonatkozólag észrevételeket tenni óhajtanak, ezt az ülések tartama alatt a küldöttség előtt megtenni jogosultak. Szekszárd, 1910 október 24. Dr. Szentkirályi Mihály, polgármester.» KÖZSÉGI ÜGYEK. Jegyzők gyűlése. Vettük a simontornyai járási községi jegyzők egyletének közgyűlési jegyzőkönyvet, amelyet közérdekű voltánál fogva itt közlünk : Jegyzőkönyv. Felvéve Hőgyészen, 1910. évi szeptember hó 27-én, a simontornyai járásbeli községi jegyzők egyletének évi rendes közgyűlésén. Jelen voltak: Ludvig József elnök, Albrech- tovits Imre, Bereczk István, Fiedler Gyula, Győré Pál, Glöckner János, Greifenstein István, Halmai Tivadar, Halmai Emil, Hölczl Antal, Klimes Antal, Lukáts László, Marcsa Gyula. Muth Henrik, Nagel János, Nagy József, Oravszky László, Ritter Béla, Schád Vilmos, Welter Dániel és Zarubay Ferenc egyleti tagok es Várkonyi Imre egyleti jegyző. Tárgyak: 1. Az egyleti és az egyletet közelebbről érdeklő közállapotokra vonatkozó elnöki jelentés. 2. Az egyesületi pénztár 1909. évi számadásának megvizsgálása. 3. Az egyesületi ösztöndíj alap 1909. évi számadásának megvizsgálás?. 4. Az egyesületi vagyon gyümölcsözte- tésére pénzintézet kijelölése. 5. Az egyesületi tagok 1910. évi névjegyzékének megállapítása. 6. Oravszky László indítványa, az 1907. évi XIX. t.-c. közgyűlési értelmezése iránt. 7. U. a. indítványa, a IV. oszt. kér. adókivetési lajstromok szerkesztése tárgyában. 8. Várkonyi Imre indítványa, a körorvosok szabadságolása tárgyában kiadott B. M. rendelet módosítása iránt. 9. U. a. indítványa, az erkölcsi és vagyoni bizonyítványok kiállítása tárgyában. 10. Ismertetése a kivándorolt egyének által befizetett óvadékok visszatérítése tárgyában hozott belügyminiszteri rendeletnek. 11. Albrechtovits Imre indítványa, a magánmunkálati dijaknak a nyugdíj alapba leendő beszámítása iránt. 12. Győré Pál indítványa, a hagyatéki leltározások körül leendő egyöntetű eljárás iránt. 13. A jövő közgyűlés helyének kitűzése. 14. Tisztujitás. Határoztatott: Elnök a gyűlést megnyitja, jegyzőkönyv hitelesitőkül Hölczl Antal és Schád Vilmos egyleti tagokat kéri fel. 1. Egyesületi jegyző felolvassa az elnöki jelentést. Tisztelt Közgyűlés 1 Az 1877-ik évben alkotott eredeti alapszabályainkat az 1897-ik évben midőn átdolgoztuk, az volt egyebek mellett a célunk, hogy az elnök kötelességszerüleg figyelje meg az egylet állapotát és erről tegyen minden évben jelentést. És mivel az egylet, tagjai erkölcsi és anyagi érdekeinek támogatásán kívül, a közigazgatás terén jelentkező mozzanatok körül céljánál fogva érdekelve van, — az egyesületi elnök jelentésének azokra is ki kell terjeszkedni, — mint a hogyan az eddig is történt. Az elmúlt esztendő a közigazgatási jog fejlődésének dolgában szegény volt. A községi közigazgatás reformja körül még nem jutottunk előbbre és ma sincs ember, — ki a reform idejét csak hozzávetőleg tudná is megjelölni. A politikai felfordulást az államélet minden szerve érzi, hogy lehetett volna megmenteni a közigazgatást annak hátrányaitól. E mellett jól esik látnunk, hogy a reform iránt az érdeklődés nő és ha reá kerül a sor — nagyobb körültekintés mellett fog készülni, mint törvényelődei készültek. Az országos központi egyesületnek múlt évi október hó 24-én tartott rendes közgyűlése iránt a sajtó rokonszenvesen viselkedett. Ez pedig igen fontos körülmény. A magyar sajtó férfiai csak nem rég estek át az érvényesülés nehéz dolgán. Ma már elismerik, hogy a sajtó nagy hatalom. Hata'ma a tudásban, a közönség érdekeinek szolgálatában, — akarat elhatározása feletti befolyásában van. Férfiai sokat dolgoznak s megértik a sok dolgában feljajduli) magyar jegyzői kart. Nem lehet egy jelentés keretében beilleszteni, még vázlatosan sem, hogy a sajtó abban az időben hogyan foglalkozott a községi közigazgatással. Szégyenletesnek, brutálisnak mondta, hogy a községek jegyzői a bírságolásnak minden részről ki vannak téve. Megöli ez az egyéni becsérzést, mert nincs ellene védekezésnek helye. Az országos központi egylet a közgyűlés elé terjesztett jelentésében — amint az ismeretes, — férfias nyíltsággal számol be a törvény- hozásnak, a kormánynak mindazon működéséről, melyek a községeket közelebbről érintik s e mellett a féláru vasúti jegyről, a nyugdíj ügy országos rendezéséről, a magánmukálatokról, a jegyzők szabadságáról, gyermekeik képeztetésé- nek módjáról, közjogi állásukról, a segédjegyzők ügyeinek védelméről. A vármegyei tisztviselők országos egyesületének hivatalos közlönye »A vármegye« félre nem magyarázható melgséggel foglalkozik a községi jegyzők szolgálati viszonyával. Az »Egyetértés« pedig felhívja a magyarországi jegyzőket, hogy alljanak be előfizetői közé és a közönség érdeklődésének felköltésével, ébrentartásával, a reformra úgy akarja a közönséget előkészíteni, hogy az ne hozhasson kellemetlen meglepetéseket. Országos központi egyesületünk május hó 5 én Budapesten tartott rendkívüli közgyűlésében foglalkozott a községi közigazgatási reform irányelveinek megállapításával. Az országos rendkívüli közgyűlés a választmány határozati javaslatát egyhangúlag elfogadta. Ha a községi közigazgatás reformjáról szóló törvény ebben a szellemben alkottatik meg, — a törvényhatósági rendszer ki leszen terjesztve. A jegyzők egyforma képesítéssel vármegyei tisztviselők lennének. Nagy jelentősége van ennek a tervezetnek. Szorítaná a törvényhozást arra, hogy az 1883. évi I. t.-cikkben megígért közigazgatási tanfolyamot olyformán rendezze, hogy az érettségi vizsgálat és a községi jegyzői irodában töltött két évi gyakorlat után két éven át tanfolyamot hallgassson a jövendőbeli jegyző s a jegyzői szakismeretek mellett a tanfolyamon annyit tanuljon, amennyit a jogakadémiák I. és 11-ik évfolyamai nyújtanak. Ha a jelölt ezekből vizsgázott, kapjon csak oklevelet. — Ez az oklevél tehát jogosítsa birtokosát a jegyzői állás elnyerésére, de egyszersmind arra is, hogy ennek alapján a jog és államtudományi kar III. és IV-ik évfolyamát is végezhesse. Es ezzel olyan minősítése lenne a jegyzőknek, — mint a közigazgatási szakon működő vármegyei tisztviselőknek Vájjon nem volna-e ajánlatos az is, hogy ne lehessen vármegyei vezénylő tisztviselő az, ki a község jegyzői irodában töltött két éves gyakorlatot nem tud igazolni ? Csak igy lehetne reményleni azt, hogy a jegyzői állás elsőfokú hatósággá legyen és szolgálati szabályok állapítsák meg állásunk hatáskörét, jogainkat és kötcleségeinket. Az ilyenforma jogalkotás hozhatná magával azt is, hogy a jegyzőt életfogytáig a törvény- hatósági bizottság válassza és üresedés esetén más községben előléptetés képen áthelyezendő lehetne. És sikerülne igy a vármegyét és a községet egymáshoz közelebb hozni, viszonyukat bizalmassá tenni. És kérdezem tisztelt közgyűlés ! — ha a jegyzőt jövendőbeli minősitése a legmagasabb közigazgatási állások betöltésére is alkalmassá teszi, — a mai vármegye sajátságos alkotmány- jogi viszonyaink közt nem lesz-e erősebb mint ma? A nemzetiségi vidékeken nem ludná-e a vármegye jobban, erősebben megvetni a lábát, a kiváló, tapintatos tisztviselők áthelyezésével ? A kipróbált magyar jegyző áthelyezésével még feltétlen eredményre nem szabad számítani. A nemzeti érzésnek a nemzet müveit részében kell élni, innen kell annak kisugározni minden irányban s termékenyítő ereje csak akkor lesz, ha minden előítéletet, a születéssel, ranggal, vagyonnal járó megkülönböztetéseket félre tennénk, egymást minden körülmények között megérteni — tisztelni iparkodnánk, más nemzetiségű polgártársainkat a lenézés helyett szeretnénk. S ha azután azok minket is szeretnek, — nem lesznek ellenségei törekvéseinknek és köny- nyebben olvadnak bele az államalkotó magyarság testébe. Hogy milyen állapotban vannak ma a községek, arra a korábbi évekre vonatkozó jelentéseimben vázlatosan rámutattam. A mióta pedig a közigazgatás reformjának kérdése napirendre került, azóta egész irodalom fejlődött már ki.
