Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-10-03 / 68. szám
XX. (VI.) évfolyam 68. szám SzckFzárd, 1918. októbei 3 TOLItAVARHCGVE EJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 4 „ 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II, Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide kőldendök a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Fómunk8társ: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. Bécs — Budapesten. Sokat járt Budapest — Bécsbe s most Bécs kezd járogatni — Budapestre A minap a kereskedők, gyárosok tettek látogatást, most pénteken és szombaton pedig Neumayer Károly dr., Bécs város első polgármestere ruccant le oda a drága express vonattal. Bécs polgármestere ugyan hangsúlyozza a bécsi sajtóban, hogy utazása nem politikai természetű, csak afféle udvariassági viszontlátogatás. Jó, ha ez megnyugtatja a bécsieket, higyjék el neki. Mi úgy sem hisz- szük el egészen, csak fele, negyed, vagy csak tized részben. Utóvégre Lueger utódja, kit politikai végrendelet kötelez a magyar- gyűlöletre, nem borulhat a nélkül a nyakunkba, hogy valamikép meg ne indokolná a váratlan barátkozást. Beszélhet azonban bármit a vendég polgármester, sokkal nagyobb szelet vert (el ó idejövetelével, minthogy az szét ne fújta volna a polyvát a valóság tiszta buzaszem- jéről. A minapi tömeges látogatás s a polgármester mostani vizitje között van bizonyos összefüggés : kétségtelenül közeledés ez, mihozzánk. Talán azt is ine< tudnánk mondani, honnan fuj a szél s honnét e kissé késói szerelem most, a daru és a fecske távozása idején. De hát, aki egy kicsit gondolkozni tud, amúgy is kitalálja, hogy egy olyan hatalmas ur, mint Bécs város polgármestere, csak akkor szokta a pártja előtti nagy népszerűségét kockára tenni, ha magasabb célok lebegnek előtte, vagy pedig, ha az »óh népinél netalán eljátszott népszerűséget dusabban kamatoztathatja egy talán még magasabb fórumnál . . . Ne firtassuk tehát az idejövetel titkos initiativáit, tény hogy a látogatások nem— ötletszerűtek. Talán az uj kormánynak keze is belejátszik. De bármily kitűnő is a Hédtrváry módszere, fonomimikaja, amellyel itt is, ott is a türelem, az egymás megértés, egymásra utaltság A. B. C.-jét tanítja, a bécsi fej kemény a jó tanítások befogadására. Önmagában kellett ott a nagy változásnak végbemenni. Ha nem is a lelkekben és a szivekben, de a — gyomorban, mert határozottan ennek a helyes életösztöne a — közeledés. Bécs, Ausztria is hatalmas leckét kapott, igy jöttek reá odaát, hogy Magyarország mégis csak kemény falat egy villásreggelire, hogy jobb a legrosszabb béke, mint a legsikeresebb háború. Számokkal, megdönthetetlen statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy a letűnt bizonytalan politikai állapot nemcsak Magyarországot sebezte, de Ausztria iparát, kereskedelmét is tengersok millióval károsította s ott is megnehezítette a megélhetést. Velünk tehát inkább, mint nélkülünk. Ez a jobb belátás hozza hozzánk a bécsi vendégeket, nem annyira az udvariasság, vagy az — argentínai hús. Bécs város polgármestere okos ember s azt pedig még az argentínai ökör is tudja megfagyasztott állapotában is, hogy amig külön erre a célra épített hajókon, jég közé balzsamozva idehozzák, ha nem jön is annyiba, mint az itteni marha, de tápértékében. Ízletes vol- i tában jelentősen vészit, úgy hogy Angliában és Amerikában is csupán a legszegényebb néposztály tápszere az ilyen fagyasztott marha. Bécs polgármestere tehát legalább is ama bizonyos sanda mészáros, talán az argentínai marhára is néz, de taglója mégis másfelé vág. Nem kell hozzá különös nagy találékonyság, de igenis a Magyarország és Ausztria között támadt óriási szakadék kitöltésén fáradozik ő, azért jött ide magától, vagy, ha nem jószántóból jött, azért lett — ide — küldve. Mert győzedelmeskedik ott is lassacskán az a jobb belátás, hogy t. i. Ausztria I és Magyarország igenis egymásra vannak utalva. Egyik gyengesége nem ereje a másiknak, viszont, ha egyik gyenge, nem lehet igazán számottewó erős a másik állam se. Ausztria fejlettebb iparának nem okvetlenül szükséges agyonnyomnia az itt most keletkező ipart, viszont az ottani agrár rikolto- zás sem indokolt, mert ha a.fejük tetejére állanak is, Magyarország legtermészetesebb éléstára Ausztriának. Fel kell tehát hagyni az eddigi gyakorlattal. Bécs bármennyire éhes is, nem veheti csak úgy maga elé az egész tálat, mi is élni akarunk. Fel kell hagyni az eddigi rabló gazdálkodással. Ma már nem irtják ki még a méhcsaládokat i sem, hogy mézhez jussanak, szép szerével is el lehet szedni a méz felesleges részét, csak az a fő, hogy legyen mit elszedni. Szóval: élni és élni hagyni ! Ez az elv kezd odaát lábra kapni. Ez a magyarázata a gyakori vendégjárásnak. Haszna mindenesetre van az e fajta összejövetelnek, egy kis rés mindig marad a lelkeken, sziveken, amelyen bepillantva megláthatjuk egymás szándékát s azt mindenik fél saját hasznára fordíthatja. Adja az ég, hogy Bécs polgármestere, ha talán rossz szándékkal jött, a látottak, tapasztaltak alapján a lehető legjobb szándékkal térjen vissza s ebből nemcsak Budapestnek, de Bécsnek is — haszna lesz ! B. TÁRCA. Emberek — madarak. — Városiaknak és falusiaknak szánt sorok — A nyár bevégződésével s ősz kezdetével madárvédelemről beszélni, ugy-e kérem, hogy nevetséges ? Én meg azt a hatósági rendeletet szoktam kinevetni, amely tavaszonként megparancsolja a hernyózást, egész télen pedig elnézi, hogy a cinkét, stiglicet, fülemülét stb. Szekszárdon a facérkodó kőműves legények és tanoncok még házakhoz hordva is árulgatják. Krisztus születése utáni korbói, 1620-ból maradt reánk az a példabeszéd, hogy: »Vak előtt hiába beszélünk a színekről.« Dominis János spalatói érsek szavai voltak ezek, akinek, mikor a szivárvány színeit egy félpohár viz segélyével bemutatta, a hatóság a nyakára kötelet köttetett s úgy vezette a hóhér a pápa elé a főpapot, hogy az mondjon az ördöngős férfira Ítéletet. Hogy merte az meglopni az özönviz felszívására teremtett szivárványt ? Hogy a pápa börtönbe vettette az érseket, hogy az bánatában ott meghalt, hogy eltemetett testét a nép a sirból kivette és megégette, hamvait a Tiberisbe szórta, ez mellékes dolog! XV. Gergely pápa elég védelmet nyújtott az érseknek, volt tanulótársának, mikor a nép, a hatóság dühe elől, csupán — börtönbüntetésre Ítélte. Ha engem most »hatósági intézkedés elleni lázitás« óimén vád alá helyeznek is, kimondom, hogy mindenféle hernyózási kísérletnél többet ér egy — széncinke. Ez a buksi fejű, kemény csórü madár nyaranként aa erdőben tanyáz. Végrehajtja azokat az intézkedéseket, amelyeket az állami erdőhivatalok adnak ki utasításul az emberiség számára. őszre kelve — mint a nagyurak szoktak — beköltöznek a pusztáról. Örökös ugrándozással járjak be a kertek bokrait. Beállnak a kert napszámosaivá. Cink-cink kiáltással fejezik ki örömüket, ha itt—amott hernyótömkelegre lelnek. Nem eszik meg, csak — jegyzékbe veszik. A kikelés idején kerül majd a sor a tojások elfogyasztására. Cink-cink kiáltásokkal tovább ugrál. Megtapasztalja a kertekben maradt kórokat s ha itt—amott bojtorján tövekre akad, az a cinkét megmarasztalja, mert ez képezi az ő téli, egyszerű táplálékát. A januári, februári napokra aztán, ha visszaemlékezünk, nem fogjuk csodálni, hogy a mi vidékünkön lakó lányok, menyecskék mért árulják a Stájerországból hozott és hozatott almát s mi is, de még inkább a Duna—Tisza köziek, drágábban fizetjük a stájer almát, mint az Olasz- vagy Spanyolországból hozott narancsot. Hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, elmondom, amit évekkel ezelőtt hallottam, láttam Stájerországban. Öt napot töltöttem Grácban. A szállodában nem volt más magyar alkalmazott, csak a hausknecht, tőle kérdeztem hát meg, hogy régen van-e a kalitkában az a fülemüle, amelyik korán reggel a kert felől oly szépen csattogott? Rám nézett a fiú és azt mondotta: aki itt éneklő madarat fog vagy árul, az legalább is kap öt napot, ugyanannyit az, aki ilyet megvesz. Az a fülemüle három év óta él a szomszédos épületre fölfutó lugas alatt. Magától fészkelt oda, nem bántja senki. Zavartalanul csattoghat tehát minden reggel. Korán fekvő, korán kelő vendégről úgy látszik, jó véleményt alkot a gráci szállodás; szívesen adta tehát mellém kalauznak ezt a magyarul is beszélni tudó hausknechtet. Először a Hilmteichra mentünk, ott a legény azt mondotta, hogy vegyek egy hatosért császárzsemlyét, és béreljek ki egy csolnakot. Szót fogadtam ; de amint az evezőlapáthoz nyúltam, kivette a kezemből és ideadta helyébe a zsemléket. A vizen mozgó csolnak körül pár perc múlva, a vizbe dobott zsemledarabok körül csík módjára ezrével ficánkolt a sok hal, sőt később már a kezemből is csipkedték a halak a zsemlét. A Schlossbergen jártunkban föltűnt nekem, hogy a tejes és zöldséges kocsit egy steier nő, meg egy nagy kutya huzza, ez csakhamar megszokott lett. Odább meg egy mezei nyúl ugrándozott. Eszébe sincs, hogy elszaladjon. Nem fél az emberektől. Fákra erősített nyitott deszkaládácska a persely, a teteje madáretető, a ládája pedig az adományok gyűjtésére van kitéve. És nem bántja a nép sem az etető ládát, sem a persely tartalmát. (Elpirultam, amikor eszembe jutott, hogy nálunk még a templomi perselyt is megdézsmálják.) Hőmérők vannak a fákra erősítve, sem el nem töri, sem el nem lopja a nép. Nem rendelet csinál ott rendet, hanem a közérzület! A Stadtparkban, a parkot gondozó kertészt a park szögletében egy kis pavillonban találtam meg. Házi kertjének egy táblája tele volt felmagzott bojtorjánnal. Csak rámutattam a bojtorján tömegre s a kertész magyarul is, németül is tördelte, hogy ez a cinke s más. éneklő madarak téli tápláléka. ? ? 5
