Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-09-22 / 65. szám
pohár vízbe néhány csepp sósav, egy késhegynyi citromsav: s fertőtlenített vizet iszunk. Ne együnk hideg, nyers ételeket, sajtot, vajat, nyers gyümölcsöt, íorralatlan tejet, friss kenyeret, ne igyunk nem rertótlenitett vizet, de sok rossz szeszes italt se. És fertőtlenítő szappannal, ecetes, savas, szublimátos, lizoformos, vagy bármi más utón fertőtlenítővé tett vízzel mosakodni; mosni és újra mosni a kezet. S akkor nem bújik belénk az indiai ördöngös halál, a hindu mór shin. Különben itt ólálkodik a szomszédban, mindnyájunk házának küszöbe előtt. V—i. J-ö. ___KÖZSÉGI ÜGYEK. ___ Kö zigazgatásunk bajai. Irta; Scliultlieisz Rezső Béla I. Az uj kormány is, követve elődei példáját felvette programjába a közigazgatás reformját, hogy beváltja-e, beválthatja-e ígéretét, előre meg nem jósolhatjuk. Parlamenti életünk ugyanis, — s ezt minden pártpolitikai célzat nélkül mondván, — már évek hosszú sora óta meddő, igazán hasznos, produktiv a unkát nem, csupán adminisztratív munkát végezhet. Ezer és egy sürgős megoldásra váró kérdés maradt igy elintézetlenül s elintézetlenül marad mindeddig a közigazgatás reformálásának rendkívül fontos és végtelenül nagy horderejű kérdése is. Szükséges, hogy a közérdekű kérdéssel ne csak a szakemberek, a szaklapok foglalkozzanak, hanem a nagyközönség is. Hisz a rossz, a lassú, a fejlődő élettel lépést nem tartó, ósdi magyar közigazgatás átkát kínosan érzi íépten nyomon szegény és gazdag, ifjú és öreg egyaránt, csakhogy rendszerint nem a közigazgatásban, hanem valamely kívül fekvő okban ke- keresi bajának kutforrását. Közigazgatásunk bajai, hiányai nagyjában mindenki előtt ismeretesek: lassú, paragrafust rágó ósdi, kényelmetlen. Az orvoslás szükségét is általában mindenki belátja, csupán az orvoslás módjára nézve van nézeteltérés. A közigazgatás államosításáról, (pedig a végső cél csupán ez lehet,) addig, mig Magyar- ország teljes önállósága, szabadsága és függetlensége nemcsak a törvény papirosán, hanem'a valóságban, a gyakorlatban és minden tekintetben biztosítva nincs, szólni nem lehet, nem szabad. Ezt a kérdést egy jobb, egy szebb kor eljöveteléig elintézettnek kell tekintenünk. Arról lehet csupán szó, hogy fentartva közigazgatásunk mai, hogy úgy mondjam : partikuláris jellegét, orvosoljuk a kiáltó bajokat. De ez orvoslásnál, a reformmunkánál el kell mennünk addig a végső határig, ameddig a változott, fejlődött élet megköveteli s ameddig elmenni jogosult aggodalmunk (meglévő alkot- mánybiztositékaink esetleges csorbulása miatt) csak megengedi. Egyesek azonban, tán épen túlzott aggodalomból, irtóznak minden gyökeres reformtól. Elegendőnek tartják a törvényekben, rendeletekben s egyes intézetekben rejlő apróbb köz- igazgatási anomáliák orvoslását is. Közigazgatási törvényeink, rendeleteink egész komplek- szumát akarják vizsgálat alá venni s tán kötetekre terjedő törvényfoldozással segíteni a bajon. Azt hiszem, nem tévedek, midőn azt állítom, hogy az ilyen irányú munka egyrészt kivihetetlen, de másrészt felesleges is, mert czél- szerütlen. Tán kiszorítana, tán megszüntetne egyes kisebb bajokat, de beköszöntene nyomában egy igen nagy veszedelem: a sok kötéstől végül nem látnok már a testet, a sok toldozott- foldozott paragrafustól nem értenők meg a törvényt, vagy hogy egész érthetően fejezzem ki magam: nem látnok a fától az erdőt. Beteg a magyar közigazgatás teste-lelke. Genyedző sebek, undok fekélyek éktelenkednek rajta; végtagjai kivannak ficamodva, szemei pedig kanosaiul tekintenek végig nagy nyomorúságán. Kérdem most már: hogy lehet azon segiteni ? Vájjon meggyógyithatjuk-e a nagy beteget üres pepecseléssel, csodás hatású flast- romokkal, kuruzsló füvekkel s ráolvasással ? Nem. Soha. Pedig az egyes törvények és rendeletek fonák intézkedései folytán előállott köz- igazgatási anomáliák ostorozása s ezek javitását célzó törvényfoldozás sem egyéb flastromra- gasztásnál, kötözgetésnél, üres pepecselésnél. A genyedző seb a kötés alatt üszkösödni fog s a szegény Lázár elpusztul. ___2 TO LNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Operáció, tán egy kis «Ehrlich-Hata» és a fojtó, konzervatív légkörből a szabad, egészséges, liberális levegőbe való jutás segíthet csak a bajon. A zsugorodott szemforgató izom bevágása egyenes állásba juttatja vissza a kancsal szemet s ha az intéző körök egyenesen látnak, úgy ott és akkor cselekesznek, ahol és amikor szükség van a cselekvésre. A végtagoknak : a községi jegyzőknek a községi bíróval szemben elfoglalt kificamított helyzetéből való felszabadítása után, a végtagoknak is megadjuk a fokozottabb energiát, a szabadabb mozgást, a nagyobb fürgeséget és hajlékonyságot. A helyesen látó szem és az életerős végtagok elnyerése után csakhamar elfognak tűnni a sebek, a fekélyek, az apró- cseprő közigazgatási anomáliák is. Arra az eredményre jutottunk tehát, hogy nem az egyes törvényekben, rendeletekben gyökerezik a baj, hanem a rendszer az orgánum szorul alapos és gyors javításra. Törvényeinknek, rendeleteinknek egy általános hibáját azonban nem hallgathatom el s ez a merevség. A végrehajtásnál a végső perifériákon nem elég hajlékonyak, töredeznek szóval gyakorlatiailanok s vagy sehogy, vagy csak rosszul hajthatók végre. Ennek okáról azonban később szólok. Minden törvény jó, ha végrehajtása jó. Hagyjunk békét tehát az egyes törvények és rendeletek kritikájának és térjünk át a rendszer bajaira és annak orvoslási módjára. Reformatio in capite et membris! a jelszó. Séd concedamus hódié nunc Pápám infallibilem esse, és kezdjük a reformot a tagokon. Mindjárt a szemünkbe ötlik, hogy a köz- igazgatás végső közegei, hogy úgy mondjam, a közigazgatás keze-lába, vagyis a községi jegyző egy-egy súlyos kölönccel van megterhelve. Vagy, ha a szekérhez hasonlítom a magyar közigazgatást (no mert bizonyos keserű gúny nélkül gépkocsihoz nem hasonlíthatom ezt a nehézkes alkotmányt), — megint arra a szomorú tapasztalatra kell jutnom, hogy minden kerék, melyen ez az ezer teendővel megterhelt szekér tovagördül, egy-egy súlyos lánccal be van kötve. S vájjon miért ? Bizonyosan, azért, hogy a szekér valahogy a sietős F'ortuna sze kerévé ne váljék, s hogy a rajta való utazáshoz valahogyan okosságra szükség ne legyen. A községi jegyzőnek ez a súlyos kölönce ez a szabad mozgásában akadályozó kerékkötője: a községi bírói intézmény. Ez a valamikor nobile officium, mely a megválasztottnak tekintélyt adott, dicsőséget jelentett, ma tulajdonkép szánalmas operette-figurává sülyeszti az illetőt. S bár a községi biró a közgyűlések elnöke, a községi pecsét őre, egyszóval a község ma is, s bár törvényeink egyre több hatáskörrel, jogkörrel ráhazzák fel, a fejlődő haladó élet, az elméleteket letaposó gyakorlat mindinkább akaratnélküli, jó magával tehetetlen bábbá ala- csonyitja. Nincs nagyobb szükség rá, mint a keletbélyegzőre Egész munkálkodása sok helyütt abban merül ki, hogy keserves kínlódással az ügydarabok elé, — dehogy is firkantja, — odavakarja a nevét. De ez még hagyján! Meg kell elégedni a keresztvonásával is. Ez igazán nagy «keresztje» a magyar közigazgatásnak! Vagy tán «nagy-kereszt»-je ? Azt hiszem a legszélsőbb konzervativizmus se fogja tagadni, hogy a községi közigazgatás szervezete gyökeres átalakításra szorul. Egyenesen szégyenfoltja a magyar közigazgatásnak, hogy ma midőn a gépkocsik és az aeroplanok világát éljük s mikor az Isten képére teremtett eszes ember a madarak birodalmát is uralma alá hajtja, ugyanolyan szervezet mellett folyik a közigazgatás községeinkben, mint abban a boldog ,,Extra Hungáriám non est vita“-féle időben mikor a községi közigazgatás összes gondja ügy szólván csak odairányult, hogy az őszi vadászatokra, vagy a szüretre ránduló nagyságos alispán ur kátyúba jutott csézéjának «előmozdítására» elegendő előfogat álljon rendelkezésre, nehogy a haragos vicispán deresre húzássá az egész kupaktanácsot. A töltött káposztáknak ebben az aranykorában a községi biró bizonyosan derekasan megfelelt hivatásának. De ma más világot élünk, ma már tudjuk, hogy Magyarországon kívül is van élet, a töltött káposztát se tartjuk már nemzeti büszkeségnek. A községi bírói intézményt, mint elavultat, dobjuk tehát félre és adjunk a községi közigazgatásnak olyan szervezetet, aminőt a fejlődő élettel támadt ezernyi szükséglet, a nép jóléte és a haza java megkíván. Ha azonban az előljárósági tagok számát apasztani nem akarjuk, hagyjuk meg a községi bírót, persze a régi elnevezés teljes mellőzésével, s ruházzunk rá olyan munkakört, amit becsülettel be is tölthet. Hogy minő legyen e munkakör, arról később szólok. Döntsük el most már, hogy kit állítsunk a községi közigazgatás élére ? Találunk-e utat1910 szeptember 22. módot arra, hogy a községi biró, aki ma jogilag a községi közigazgatás élén áll, tényleg is annak élére juthasson, vagy kénytelenek leszünk-e a községi jegyzőre törvény utján is átruházni mindazt a hatáskört, jogokat és kötelességeket, melyeket ma tényleg úgyis kénytelen gyakorolni, de amelyek törvényszerüleg nem öt, hanem a községi birót illetik. Első pillanatra komikusnak tűnik fel a kérdés, mintha pusztán a groteszk hasonlat kedvéséért történt volna a szembeállítás. Pedig nem. Ezzel a kérdéssel tényleg számolnunk kell. A községi bírói intézmény barátai, akik erősen konzervatív érzésű emberek lehetnek, a gyakorlati bírói vizsga behozatalának kérdését vetették fel. Azt kívánják, hogy a törvény a községi biró minősítéséül követelje meg a folyékonyan írni, olvasni tudást, s hogy „a megválasztott községi biró választása napjától számított 3 hónap után, de 6 hónapon belül köteles az ezen célra szervezendő járási vizsgáló- bizottság előtt a községi bírói gyakorlati vizsgát eredményesen letenni, különben állását veszti. A járási vizsgáló-bizottság elnöke a főszolgabíró lenne, mig tagjai esetleg (sic!) az alispán által ilyenekként kinevezendő járásbeli két községi, vagy körjegyző, a járásorvos, az állatorvos, járási számvevő és megyei utbiztos. A vizsga tárgya a községi közigazgatás körébe tartozó gyakorlati ügyek lennének.“ *) Hinni merem, hogy ennek a reform-eszmének nem igen akad harcosa, mert ez egy illuzórius állapotból egy még illuzóriusabb állapotba vezethetne csupán. Képes-e vájjon egy semmi előképzettséggel nem biró, paraszti sorban élő ember, 3 vagy 6 hónapi tanulás után a községi közigazgatás kérdéseivel csak némileg is tisztába jönne ? Nem. S aki ilyet állítani tud, az vagy nem ismeri a nép egyszerű gyermekét, vagy nem ismeri a községi közigazgatást. De már maga az a kívánság, hogy a községi biró minimális minősítése a folyékonyan irni-olvasni tudás legyen, eléggé bizonyítja az egész reform-eszmének teoretikus, a létező viszonyokat figyelembe nem vevő, élhetetlen voltát. Feles számmal akadna község, ahol egyáltalában nem találnánk folyékonyan irni-olvasni tudó embert. De engedjük meg, hogy mindenütt akad ilyen, s hogy az illető elég elszánt arra is, hogy gazdaságát parlagon hevertetve, néhány hónapra bezárkózik az „eksztra szobába“ s ott magába szedi a községi bírói gyakorlati vizsga anyagát. Essék azonban meg ezzel a szerencsétlennel, hogy a vizsgán elfekszik, úgy örülnünk kell, ha világgá nem szalad, mert ettől a vizsgától koldul halála napjáig s falu csúfjává lesz. Egy ilyen sikertelen vizsga után abban a községben jobban félnének a most oly hőn óhajtott bírói pálcától, mint a lólábu ördögtől s beköszöntene az a tragikomikus állapot, hogy katonáék kötéllel fogdosnának egy-egy birót, akaratlanul is megboszulva igy elődeiket, akiket meg biró nraimék fogdostak egykoron kötéllel. De tegyük fel, hogy mindenütt akad folyékonyan irni-olvasni tudó ember s hogy minden vizsga sikeres lesz. Még akkor is ellene volnék e reformnak. Az a vizsgázott biró megint csak annyit értene a községi közigazgatáshoz, mint a hajdú a harangöntéshez. A félművelt embert kezelni pedig, tudvalevő dolog, még nehezebb, mint a tanulatlant, mert az utóbbi engedelmeskedik, az előbbi pedig okoskodik s bizony nem egyszer hallaná a községi jegyző ettől a vizsgázott bírótól: „Nekem ugyan ne mondja, én tudom a törvényt!“ (Vége köv.) HÍREK. — A kath nagygyűlés védnöke. A f. évi november hó 13—15-ig tartandó X. katholikus nagygyűlés védnökségét a püspöki kar tagjai közül újabban gróf Zichy Gyula pécsi püspök fogadta el. — A közalapítványi ügyészség köréből. A vallás és közoktatásügyi miniszter a közalapítványi ügyigazgatósági létszámban dr. örffy Imre fogalmazót, Örffy Lajos takarékpénztári vezérigazgató fiát alügyésszé nevezte ki. — Tiszti Vizsga. Az egyéves önkéntesek tisztivizsgáját most tartják Budapesten. A pécsi 44. gyalog ezred, továbbá a pécsi 69-ik gyalogezred önkéntesei már felutaztak, hogy megjelenhessenek a vizsgálóbizottság előtt és minél élőbb felcsatolhassák a hosszú kardot és felvarrhassák a »pertlit». — Esküvő. Scholtz Gyula műszaki főtanácsos, közúti kerületi főfelügyelő foly hó 17-én vezette oltár elé Kaposváron özv. Scholtz Lajosné úrnőt. *) V. ö. A Vármegye f. é. 13. számának „A községi bíró“ c. cikkével!
