Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)

1910-08-29 / 58. szám

XX. (VI.) évfolyam. 58. szr.m. SzckFzárd, (910 augvsztus 29. TOLHflVfl RHEGYE ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket & kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár-fele könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. h* “ el"azetkmdikg*rkor!re elörebe' rőszerkesztő : Op. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY LaptulajJonosok a szerkesztők. Szláv dolgok. Montenegró fejedelmének ötven éves uralkodói jubileuma és ezzel kapcsolatosan a királyi cim felvétele önkéntelenül a dél­szláv kérdésre tereli figyelmünket, mely az utóbbi időkben amúgy is lépten-nyomon élet­jelt ad magáról. Montenegró fejedelmének rangemelésé­hez igen kevés szavunk lehet. Ha a román, szerb és bolgár fejedelemségekből király­ságok lehettek, Montenegro fejedelme is bátran cimeztetheti magát királynak. Annyi bizonyos, hogy Nikita fejedelemben az ural­kodói tehetségek megvannak és az is két­ségtelen, hogy ó a délszláv kérdésben ki­váló tényező; országának kis terjedelme, lakosságának gyér száma és anyagi erejé­nek korlátolt volta miatt azonban döntő súllyal nem bírhat. A délszláv kérdés nagy körvonalakban három vonatkozásban vizsgálandó. Az első: a Balkán félszigethez való vonatkozás. E vonatkozásban a kérdés ve- szedelmessége, éppen a Balkánországoknak szemünk előtt lefolyt kialakulása következté­ben tetemesen csökkent. Macedonia ügye minden esetre egy izgató részletkérdés eb­ben a nagy komplexumban ; de remélhető, hogy az európai diplomácia e részletkérdés megoldásával úgy fog remekelni, hogy an­nak nyomán a délszláv önérzet se kerget- tessék elkeseredésbe és a török szuveréni- tás se tétessék tönkre. A Balkánországok e kialakulásával ér­tékelhető véglegesen az az óriási veszteség, melyet a magyar birodalom a török hódítás és terjeszkedés következtében szenvedett. Mindez országok a török terjeszkedés előtt a magyar birodalom hatalmi körébe tartoz­tak, most pedig önálló hatalommá váltak. Ezt a változást nem kell sajnálnunk, mert a magyar nemzet hatalma csucsfokánse volt soha elnyomója a Balkánországoknak, ha­nem inkább oltalmazója és segítője. Amire a változott helyzetben törekedni kell, az, hogy a Balkánországok ne viseltessenek irántunk ellensége* érzülettel és ne akarják meggátolni gazdasági kifejlődésünket az Al- duna mentén, amihez különben nemcsak jo­gunk van, de erőnk és akaratunk is e jo­gunk érvényesítéséhez. És ide kapcsolódik a második: a Ma­gyarországhoz való vonatkozás. E vonat­kozásban a fó : Horvát—Szlavonországhoz való viszonyunk, mely a testvériség elveire van alapítva, amely testvériség közjogi intézményeinkben és tételes törvényeinkben meg is nyilvánul. A nép-lélekben azonban annál kevésbé. Mi lehet ez ellentétnek oka? Hogy lehet az, hogy a magyar nemzet, mely a horvátot nemcsak elnyomni nem akarja, de sót támogatására súlyos közjogi és anyagi áldozatokat hoz — és a horvát nemzet, mely egyre a kiegyezéshez való hűségét hangoztatja, lehet mondani folyto­nos gyűlölködésben él egymással. Ennek más oka nem lehet, mint az, hogy a magyar- országi délszlávok a délszláv kérdést nem helyesen fogják föl és nem helyesen értel­mezik. De nem helyesen értelmezik a ma­gyar nemzet hivatását és célját, valamint a dél­szláv kérdéshez való viszonyát se. A magyar államban a délszláv kérdés a horvát auto­nómiával meg van oldva. Ez az autonómia kereteiben bővülhet akár a magyar-horvát kiegyezés újabb szabályozásával, akár Dalmá­cia hovatartozandósáj,ának eldőltével, de annyi bizonyos, hogy ez a kérdés a magyar állam kereteiből soha ki nem nőhet, még az esetben sem, ha az, esetleg a bosnyák kérdéssel komplikáltatnék is. A magyar állam életérdeke, hogy e kérdés fenyege­tővé ne válhasson. Boszniát és Herczego- vinát a nagy Andrássy Gyula épen azért szerezte meg, hogy Magyarországnak oly hatalmi pozíciót juttathasson, melyből úgy faji, mint különösen gazdasági érdekeit a Balkánon és védelmi érdekeit Dalmácziát illetőleg bárki ellen sikeresen megoltalmaz­hassa. De ebből aztán kitűnik az is, hogy ez lévén Bosznia és Herczegovina elfogla­lásának oka és célja, a magyar állam se azt nem tűrheti, hogy ez országok, melyek­nek visszaszerzésére és visszacsatolására a király koronázásakor esküt tett, más orszá­géi legyenek, se azt nem engedheti meg, hogy azokban idegen, a magyarral ellensé­ges gazdasági, harcászati vagy kulturális érdekek érvényesüljenek. És ezzel kapcsolatban kell említenünk a délszláv kérdés 3-ik vonatkozását: az Ausztriához való vonatkozást. Ausztria délszláv kérdése reánk nézve csak annyiban veszedelmes és bonyodalmas, mert a jelenleg Ausztriához, jogilag azonban hozzánk tartozó dalmátok folytonosan kere­sik az érintkezést a mi délszlávjainkkal és TARC A. A légionárius.* — Irta: Fischhof Géza. — Felhők szá'lnak napkeletre, Futó széltől üldöztetve, Sóhajt visznek, fájó panaszt. Amelyet mély bánat fakaszt. Harcos fiát hazavárvin — Évek súlya görnyedt vállán — Arnomenti kis faluban, Mély, emésztő bánatbnban, Él égj' szegény öreg asszony, A virágos Arnoparton. — Ha eljő a szép kikelet, Elűzvén a rideg telet, Fölenged a folyó jege, Erdő madárdallal tele, Uj életre kél a növény, S újra lágy a parti fövény — Bus szivében remény ébred: »Enyhe szellő mondd meg, kérlek, Tudsz e hirt az én fiamról?« He a szellő néma, nem szól. Kalásznyitó nyári reggel, Ha a nap korongja felkel S bíborvörös sugárnál, Játszik a viz hullámi.al. Álmot lát az anya lelke: A sik mező néppel telve, * Ezzel a szép, hangulatos elbeszélő költe­ménnyel, annak írója Fischoff Géza, a budapesti Eötvös-kollegium leendő hallgatója a Szekszárdi állami főgimnázium báró Eötvös önképzőköré­ben lapunk szerkesztőjének 40 koronás pálya­diját nyerte el. Nem ezért közöljük azonban ezt a verset, de mert ez a költemény határo­zottan irodalmi színvonalon áll, sok helyen meglep a szerző festési ügyessége, verselési kész­sége, sokat mondani nem akaró, meleg közvet­lensége, amellyel a szívhez férkőzik. E vers írója minden kétségen kívül szép tehetséggel indul neki az életnek s ha kellő komolysággal fogja fel hivatottságát, szép jövendőt jósolhatunk neki. Cdvözlik a hadak urát, — Ünnepük nagy diadalát — Bibortógás győztes fiát! Őszi napon, hervadáskor, Könnye jobban hull, mint máskor, Szivettépö zokogását. Síró lelke panaszlását, — Hogy a fiát hazavárja — Meghallja a folyam árja, Zugó habja oda viszi, Ahol fiit élve hiszi, Pedig meghalt szegény régen, Szíriái metőségen Porlad csontja. de a lelke Visszaszáll, hol fölnevelte Szerető ősz édesanyja, Szellemajkkal csókolgatja, Siri hangon szólogatja. De nem érti. Bú emészti, S bánat őrli napról-napra. I. Virág vasárnap. Zöld mezőben. bársony gyepen. Játszadozik vig ifjú pár, Pásztorsip szól fent a h?gyén, Az idő már tivaszra jár. Annathot völgye Mellé az ifjú Messzire hangos. \ ággyal epedve, Ifjú és hölgve Kéri a lánvkát. Kedve be pajkos. Nyújtsa az ajkát, Barna hajina, Ellene nincs az . . . Tűz a leányka Fonja a karját Tarka virágot. Hattyú nyakára . . . Jár deli táncot, lgv enyelegnek Ifja szivére Víg csevegéssel, Tűzi a láncot, Mig nem a lányka Mely odakötve Egyszerre lelhagy Tartja báláiig. A nevetéssel. Nérí legénye, »Angyalom, édes Érzi a csábot, Mária, mondd, S gyűlni szivébe' Tán kicsi szived Menyei lángot Bántja a gond ? Fárad a lányka. Méri leve arcod Szűnik a tánca, Hirtelen oiy bus, Elsimul a köntös Tettem-e rosszat, Valamennyi ráncza. Rám vagy-e bosszús ?■ Jó puha gyepre U1 lepihenve, Elmereng Mária. A választ felejti, Ölelő karjait gyengéden lefejti, Jó ideig hallgat, azután megszólal Vontatottan, lassan, fukarkodva szóval »Reád édes Marcona, hogy is haragudnék, Hisz' látod, nélküled már élni sem tűdnél', Csak amint igy ültünk, boldogan csevegve, Hirtelen valami jutott az eszembe : Vasárnap reggelén a városba mentünk. Közel a kapuhoz kissé megpihentünk, Mikor szamárháton közeledett felénk Egy különös félti. Mi épen felkelénk. Igyekeznünk kellett, hogy még idejére Érjünk a reggeli i na elejére. De a kapu előtt — oh csodák csodája — Tolongó sokaság utunkat elállja, Dicséneket zengve, pálmaágat hintve, Az útra zöld ágat, szőnyeget terítve, Fogadják a férfit. Leborulnak főidig. >Cdv Dávid fiának!« im ekként köszöntik. Minket is elragad a nagy tömeg árja, Utcáról-utcára szaporodik száma. És ezernyi torok szüntelen kiáltja: »Hozsánna ! Üdvözlégy zsidóknak királya!« A templomhoz értünk. A menet megállóit, Szamara hátáról Jézus is leszálló». ^ Tudtuk már a nevét, mindenki ismeré.) Megindult a szentély legbelseje felé. És kezdett beszélni. Szava lágyan zengett, Szivbe lopta magát, mig szeme esengett, Egy kis szeretetért... ez volt, amit kére, Legyen minden ember egymásnak testvére. Miközben ezt mondta, upr ragyogott arca, Tulvilági fényár tükröződött rajta. Jöttek hozzá sánták, nyomorékok, vakok. És ő monda nekik: »járjatok, lássatok!« S szemviláguk megnyílt, egyenes lett lábuk, Uj életre keltek: megszűnt nyavalyájuk. Én láttam ezeket szivemben hit támadt, Buzgó imádságra nyitám meg a számat. Szivemben rajongás, áhitat ajkamon, Forró tekintettel csüngtem egy asszonyon. Egy gyönyörű nőnek szelíd fehér arcán, Áldott Szűz Márián. Jézus édes anyján! És eszembe jutott a te edes anyád! (Szegény ugy e busul és sokat gondol rád?) Hőn szeretett fiát nem sokára látja, Frigyét Máriával, ha Jézus megáldja. Így boldogok leszünk Öt fogjuk követni S nem parancsol nékünk a világon senki. Csendesen mosolyog az ifjú hős rája:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom