Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-06-27 / 40. szám
Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* hivatalon kivit! elfogad a Molnár féle könyvnyomda én pajdrkereskedé* r.-t. Szekszardon. Egyes szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24- — Kiadóhivatali telefon-szám : 18 és II. S/.erkeia:t*»«ég : Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő kéziem« nvek. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek < s hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egész évre előre beküldik. K kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő BODNAR ISTVÁN. Fómunkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY Laptulajdonosok a szerkesztők. A trónbeszéd. —lk. Nincs benne csillogás, se frázis, se szemfényvesztés. Nem kelt hiú ábrándokat és nem ébreszt fényes illúziókat. Ellenben számol a mindennapi élet szükségleteivel, a gazdasági fejlődés követelményeivel. Reál-politikát igér és a legfőbb ideje immár, hogy az ország ügyeit szélsőségek és experimentálások kiküszöbölésével reális szellemben intézzék. Az állami életben nem indulhatunk káp- rázatok után, hanem számolnunk kell a tényleges erőviszonyokkal. A parlagon hagyott területeket gondosan meg kell művelni és ahol már el van vetve a mag, ott tovább kell dolgozni, hogy a vetés szépen kikeljen és egészséges gyümölcsöt hozzon. Nagyhangú kijelentésektől tartózkodva, az államélet minden ágára kiható program- mot ad a trónbeszéd. Nem hirdeti azt, ami teljesíthetetlen és amit hirdet, az komoly állami szükséglet. Nem kedvez egyes osztályoknak, hanem az egész nemzet jogos igényeit iparkodik a rendelkezésre álló eszközökkel kielégiteni. Legfőbb állami érdek az ország anyagi helyzetének megerősítése, megszilárdítása. Parancsoló szükséget teljesít tehát a trónbeszéd, amikor a fenyegető deficit elhárításával az államháztartás egyensúlyinak biztosítására, az okszerű takarékosság biztosítására, az állami bevételek gyarapításira, a pénztári készletek fokozására és az állam hitelének emelésére törekszik. Állami függetlenség, nemzeti vívmányok, kulturális haladás konszolidált anyagi viszonyok nélkül el nem képezhetők. A közös jegybank szabadalmának meghosszabbítása, a készfizetések fölvételével egyik elengedhetetlen kritériuma az egészséges pénzügyi politikának. Fontos gazdasági érdekek kívánják továbbá a Romániával és a Balkánfélszigetek államaival függőben levő kereskedelmi szerződések törvénybe iktatását, úgyszintén a termelés fokozását, a termények célszerű értékesítését, az okosan keresztülvitt telepítést és parcellázást. Ezt kiegészíti a forgalmi viszonyok tökéletesítése, a vasutak teljesítő képességének fokozásával, a vasúthálózat kibővítésével, a közutak kiépítésével, hajózócsatornák létesítésével és a tengeri hajózás támogatásával. A polgári törvénykönyv megalkotása és a modern jogszolgáltatás elveire alapított polgári perrendtartás elkészítése nemcsak a jogkereső közönségnek nagy érdeke, hanem egyenes attribútuma egy jogállam elnevezésére igényt tartó országnak. A trónbeszéd csak keret, amelyet megfelelő tartalommal kiegészíteni a nemzeti munkapárt lesz első sorban hivatva. Nagy általánosságban érinti a trónbeszéd a választójog reformjának kérdését, de amit róla mond, hogy annak meg kell óvnia a magyar állam egységes nemzeti jellegét s hogy meg kell telelnie a demokratikus jejlódés igényeinek, igen helyes. A korszerű alkotások, a békés fejlődés, az allami jogrend, a nemzeti haladás szelleme sugárzik elő a trónbeszédböl. Úgy a kormány, valamint az uj parlamenttöbbsége garanciát nyújtanak arra nézve, hogy a trónbeszéd nem marad írott malaszt csupán, hanem megvalósítja annak befejező passzusát: hidat fog verni az ország dicsőséges múltja és a reményekben gazdag jövő közt és példát fog mutatni a késő nemzedékeknek a hazafiui előrelátás és törvényhozóibölcseség müveiben. Úgy legyen. A megélhetés nagy kérdése. Sokan — talán — nem is találják időszerűnek, hogy most, mikor a levegő magas politikával van telítve, a pályaválasztás kérdésével foglalkozzunk. De mi ama régi axiómát valljuk, hogy a gyermeknevelés egyik fóténye- zője az állam és társadalom alapjának es hogy a polgárok céltudatos nevelése és oktatasa mozdítja elő a vagyonosodást; tehát a szellemi és anyagi jólétet. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben történtek és történnek egyes kísérletek ezen célból, hogy a polgárság, a társadalom minden egyes rétegeinek kiművelésével a szellemiek mellett az anyagiak megszerzésére is képesítsük az egyedeket. De ez a törekvés ferde irányba lett terelve. Amennyiben a legtöbb szülő, ami elég sajnos, úgy fogta és úgy fogja fel a dolgot, hogy gyermekének csak úgy biztosíthat anyagi jólétet, ha »úrrá» neveli, iskoláztatja és akár van hozzá tehetsége — akár nincs, a tudományos pályára kényszeríti; s csak akkor veszi észre a szülő gyászos tévedését, mikor a gyermek már megkésett attól, hogy az ő tehetségének és hajlamainak megfelelő pályát válasszon. — Az ilyen elhibázott pályaválasztások növelik nálunk a proletárizmust, de egyszersmind gyarapítják az öngyilkosok számát is, mert a legtöbb esetben egy kis golyó reperálja ki az elhibázott nevelést. Fölötte szükséges tehát, hogy minden egyes szülő alapos megfigyelés alá vegye gyermekének tehetséget, hajlamát, mielőtt a pálya- j választás kérdése fölött döntene és e tekintetben sohasem szabad a szülőknek sem az ő társadalmi állásukat sem összeköttetéseiket irányítóul venni. S éppen ebben van a hiba. A szülő, kit a sors kedvezőbb helyzetbe juttatott, sőt még j az is, ki alsóbb rendű polgári állásban van, j nem elégszik meg az ő helyzetével, hanem gyermekéből külömb embert óhajt neveli, akinek nem kell majd dolgozni és mégis külömb módon megél. Innét van aztán az, hogy az j ipar- és kereskedelmi pálya le van nézve, mert 1 maguk a szülők is abban a vétkes hitben leled- zenek, hogy akár az iparos, akár a kereskedő nem olyan tiszteletre méltó egyéniség, mint akár a kliens nélkül szűkölködő ügyvéd, vagy J akár a legkisebb hivatalnokocska is. Igaz, hogy iparosaink nevelése és oktatása nem mondható kielégítőnek és ez által a műveltségűk is hézagos!. De ennek korántsem ez a tiszteletreméltó testület az oka, hanem ! maga az állam és a társadalom, mely nem gondoskodik arról, hogy az iparos és kereskedelmi osztály a kellő iskoláztatásban részesüljön. Mert kikből verbuváltatik napjainkban az iparos osztály ? Kevés kivétellel azokból, akiknek abszolúte nem áll módjukban a tovább- j tanulás — sokszor még az elemi iskolát is csak hiányosan végezhették el —, vagy olyanokból, akik egyáltalán semmi tehetséggel nem bírnak a tanuláshoz, tehát kényszerűségből léptek erre a pályára. S hogyan követelhetjük az ilyenektől, hogy műveltség dolgában, más műveltebb országok iparosaival versenyezzenek? Hogy mikép kellene iparosaink nevelését és oktatását reformálni, arról majd később ! szólunk. Mert úgy ahogyan most van, nem maradhat, ha komolyan törekszünk azon cél | felé, hogy hazánknak egy jómódú közép- J osztályt neveljünk, mert minden körülmény ; közt szivósan ragaszkodik ezen földhöz, mely j szülte és felnevelte. S nem ragadja meg a vándorbotot, hogy kivándoroljon és más hazát keressen. Pedig az utolsó évek óta a kivándorlás egyre fokozódik, mintha csak egy újabb nép- vándorlás volna készülőben. S ha ilyen kivándorló csapattól kérdezzük vándorlásuk okát, mindegyike azt feleli: sokan vagyunk, nincs munka és nem lehet megélni. Érdekes még azt is tudnunk, hogy a kivándorlók legnagyobb százaléka őstermelő s csak kis számban mennek a tengeren túlra az iparosok és kereskedők. Tehát már ez is bizonyítja, hogy ezen két kereseti ág fokozható és még mindig egész biztos megélést nyújthat, sokkal biztosabbat, mint a tudományos pályák bármelyike. Ezen állításunk támogatására szólaltassuk meg a statisztikát! A statisztika tanúsága szerint a legfelsőbb tanulmányait teljesen bevégzett 3037 egyen között jogtudományi képzést szerzett 1107, tekni- kát 337, telekkönyvit 247, katonait 200, tanárit 287, ügyvédit 171, orvosit 126 stb. E számadatok közül az ügyvédekre és orvosokra vonatkozókat ragadjuk ki, mert a többi számhoz lévén kötve, nem jelent tulprodukciót. Az 1903. évi statisztika 5264 orvost, 5088 ügyvédet mutat ki; volt pedig ez évben 824 orvostanhallgató és 6037 joghallgató, úgy, hogy minden 63 működő orvosra esik 10 hallgató és majdnem minden második jogászra esik egy-egy joghallgató. Ezekből a számokból levonhatjuk a tanúságot, mely így hangzik: törekedjünk arra. hogy gyermékeink ne árasszák el az úgynevezett tudományos pályákat, melyek mint e számok csalhatatlanul mutatják, nem biztosítanak megélést. Tárjunk fel előttük olyan pályákat, melyeken nemcsak boldogulni lehet, de kitartó szorgalom és ügyesség mellett bizonyos jólétre is szert tehetnek. Hogy hazánk megélhetési viszonyaira következtethessünk, figyelembe kell vennünk a lakosság foglalkozásának a megoszlását is. — S itt találjuk, hogy nálunk 7,531.751 foglalkozással biró között őstermelő van 4,960.167 = (65*9%), iparos 1,038.078 -= (13 8%), kereskedő 209,112 — (2*8°/o). Ez utóbbi két foglalkozást azért emeljük ki különösen, mert az őstermelők után mindjárt az iparosok és kereskedők következnek. Földmivelő ország vagyunk, hangzik lépten-nyomon; helyes, de nem lehetne-e az ipart és kereskedelmet a földmiveléssel úgy egybekapcsolni, hogy ezek az állam és az egyesek meggazdagodását eredményezzék ? Az a tény, hogy 100 foglalkozás között 65 őstermelő, 13 iparos és két kereskedő, van, bizonyítja, hogy amit 65 ember teremt, azt a 13 iparos nem képes feldolgozni és a 2 kereskedő nem tudja áruba bocsátani. Ebből látjuk, hogy a pályaválasztásnál ezekre irányítsuk figyelmünket, mert ettől nemcsak gyermekeink jövője, hanem az állam jóléte is függ. Mert hiába hangoztatunk mi a mostani körülmények közt hangzatos jelszavakat az önálló vámterületről és egyébb önállóságról, mig kereskedelmünket és iparunkat ki nem emeljük, f$l nem szabadítjuk az osztrák és a többi kölföidi importtól — addig az meg nem valósítható, mert hiányzik első sorban is az iparos munkakéz, minthogy ma a statisztika szerint 855,833 férfi iparos közt 284,362 önálló, 525,274 segéd és
