Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-27 / 30. szám
Előfizetési ár: Egész évre . . . 16 korona Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18 és H. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az elölixetésl pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha ax előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp» LEOPOLD KORNÉL» Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN» Fomunkstárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A munkapárt győzelme. A választási hadjárat képe napról-napra tisztábban bontakozik ki és egy kissé gyakorlott szem nyugodtan megállapíthatja az ütközet eredményét. Az egykori többségi pártok már a választási harc folyamán berendezkedtek az ellenzék szerepére és prog- rammjuk tartalma, agitációjuk módja elárulja, hogy kísérletet sem tesznek a többség és a kormányzó hatalom visszahóditására. És már most, közvetlenül a választások és az országgyűlés egybehivása előtt biztatóan bontakozik ki az uj parlament képe: a kormány egységes, lelkes munkára kész, nagy párt élén vonul be a képviselöház tanácskozó termébe és a volt többség pártjai mint ellenzék helyezkednek el, hogy teljesítsék bíráló, ellenőrző hivatásukat Ma szinte természetesnek, a viszonyokból, a helyzetből önként következőnek látszik ez a megállapítás. De aki visszaemlékezik a négy hónap előtti időre, arra a helyzetre, amelyben a kormány helyét elfoglalta, az, bármely párthoz tartozzék is, csak a legnagyobb elismeréssel méltathatja azt a munkát és azt a politikát, mely ezt az eredményt előidézte. A kormány nagy elégtétellel nézheti, miként érnek meg egyenként elszánt akaraterejének, hazafias bizodalmának, alkotmányos érzésének, szigorú törvénytiszteletének gyümölcsei. Még néhány napi küzdés, igaz, hogy kemény küzdés és az ország megingódott alkotmányos rendje helyreáll, az alkotmányos parlamentáris békés kormányzás szilárd alapján megindulhat a termékeny erőgyüjtő munka. Látva ezt az eredményt, szinte mulatságos kicsinység foglalkozni azokkal a tehetetlen gyűlölködésből fakadó áskálódásokkal, melyekkel az ellentáborból igyekeznek rést ütni a kormánypárt egységes erején. Habozást, késedelmet látni ott, ahol minden perc lázas, de azért minden részletében átgondolt, tervszerű munkában telt el, mosolyogni való j naivitás. Ellentéteket, egyenetlenséget emlegetni ebben a kabinetben és ebben a pártban olyanok részéről, akik a koalíciós kormányzat és a többség egységét merték hirdetni mindvégig, ez csak a bohózati komikum erejével hat, csak olyan játékosok vigasztalhatták magukat ilyen hiú önámitással, akik már tisztában vannak vele, hogy a partié rájuk nézve végképpen elveszett. Apró Ízetlenségek rendes kísérői a választási hadjáratnak. Az ellenzék görcsösen védi a kerületekben elvesztett vagy megingott pozicióit és mindenféle álhirekkel igyekszik megzavarni a könnyen hívőket. Ezek a manőverek már élethűen emlékeztetnek azokra az időikre, amikor a régi szabadelvű párt kétségtelen többségét, semmi veszély sem fenyegette és az ellenzéki pártok minden erőlködése az eddigi pozíciójuk megtartására szorítkozott. Alapjában éppen ezek a terrorról, hivatali erőszakról, a, választók elkeseredéséről szóló sablŐvio* hírek azok, amely a választások eredményét már most is kétségen felülivé teszik. A nemzet már kimondta ítéletét, noha ítélete még nincs Írásba foglalva, szavazatokkal megpecsételve. A választási küzdelembe a győzelem biztos reményével megy a nemzeti munkapárt. Az ország egész közvéleménye óhajtja ezt a győzelmet, mert mindenki érzi, hogy minden hazafias törekvés, minden nemzeti, szociális és gazdasági cél csak egy munkaképes parlament küzdelmeiben érvényesülhet. Látva a kormánynak és pártjának nagy erejét, tervszerű, céltudatos munkára hivó és munkára kész küzdelmeit és látva az ellenfelek elvakult dühét vagy kicsinyes aggodalmas manővereit, tábora a választási küzdelem hátralevő napjaiban csak nagyobbodni fog. A szervézó és agitáló munkának azért a győzelem biztosságának tudatában sem szabad lakadnia. Sőt ellenkezőleg, meg kell nyerni a félénkeket, a közönyöseket is. Az ország velünk van. Csak tőlünk függ, hogy a győzelmet mennél nagyobbá és impozánsabbá tegyük. Jeszenszky Andor. —Ik. Nem kereste, csak akkor vállalta a j jelöltséget, amikor másoknál sikertelenül próbálkozott a nemzeti munkapárt és ő, teljes joggal, arra a meggyőződésre jutott, hogy a jelöltség elfogadásával szolgálatot tesz a pártnak és a közügyeknek. Évtizedekre visszamenő közéleti munkás- | ságát az a tény jellemzi, hogy mindenkor készségesen és önzetlenül vállalkozott a közszolgálatraSzerényen, zajtalanul működött idáig vármegyei életünkben és a legkisebb munkakört ugyanazzal a szolgálatkészséggel, ugyanazzal a lelkiismeretességgel és ugyanazzal az alapossággal végezte, mint a legfontosabbat. Időt, fáradságot és átdozatot soha nem kiméit, amikor arról volt szó, hogy a közügyet szolgálja. Ha összefoglaljuk azt az időt, melyet Jeszenszky Andor a mi közügyeink ingyenes ellátásának szentelt — ha minden napot egymás mellé illesztünk, amelyen ő nem tett egyebet, mint dolgozott a közért, egy egész emberöltő lesz az eredmény. TÁRCA. _ Pálóczy Mátyus. Irta: Pataky István. I. Ha azt a mondást, hogy a «fiatal embernek, mint a mustnak, ki kell forrni» az 1400-as években kezdték használni, akkor az feltétlenül a két Pálóczy fiú után csinálódott. . . A Pálóczy II. Péter iker fiai Imre és Mátyus voltak azok a fiuk, akiknek szépen sikerült kiforrni. Az apjuk is meglehetős erőszakos ember volt, de a két fiú ebben is túlhaladta s emellett korhelyek, vallástalanok, kegyetlenek voltak. Dőzsölésben, verekedésben, más vagyonának elszállításában (ma már ezt rablásnak ne- ; vezik) telt el a két fiú fiatal kora. — Az 1402-ik évben a két iker fiú 24 éves volt. Négy-öt falu- j ból nem maradt nekik meg más, csak a kis | rongyos Pálóc. A többit hol elzálogosították, hol örök áron eladták. És csak akkor néztek nagyot, amikor nem tudtak embereket tartani. De azért a korhelykedés, verekedés tovább folyt. Ezekben a szórakozásokban állandó társuk volt a Vaskócon lakó Budaházy Buda András fia, a velük egykorú Budaházy György. Ez többet volt található Pálócon, mint Veskó- : con. A három jó madár nem tudott egymás nélkül lenni. De azért egyiknek sem jutott eszébe, hogy jó lenne tán Zsigmond király hadában próbálgatni ki vitézségüket, akit éppen akkor akartak a kis Károly fia Lászlóval letétetni a magyar trónról. A haza baja eszükbe sem jutott. Az 1402. év nyarán elhalt a Pálócyak rokona, Ujfalussy László, akinek sem gyermeke, sem más rokona nem volt s igy birtokait ráhagyta a két jeles Pálócy fiúra és ezek nagybátyja, Tűz Pető fia Pálócy Domokosra és pedig úgy, hogy Domokos csak úgy adjon valamit a két fiúnak, ha érdemesnek tartja arra őket, egyébként ő rendelkezzék az egész vagyonnal. így szólt a leleszi plébánián letett öröklevél. Állt pedig a birtok KirályHelmec, Kis- és Nagy-Géres községekből. A legtöbbet érő Király- helmec volt. Magának a birtoknak megörült a két fiú, de a feltételeknek nem. Jól ismerték az ő Domokos bátyjukat, hogy azzal nehéz lesz boldogulni. Nem kisebb ember volt ő kigyelme, mint a leleszi apátság prépostja, drivasiai püspök és a Magyarországon levő premontreiek örökös kormányzója. Lakott pedig Leleszen; s a temetés után nyomban elfoglaltatta a káptalan embereivel Királyhelmecet s a többi kevesebbet érő falukat. És kezeltette a káptalan javára. A két Pálóczy fiút semmibe sem vette, mintha nem is volnának a világon. Istenkáromló emberekkel ő nem beszél, azzal aki sem magának, sem a hazának hasznára nincs és nem lesz. De a két Pálócy fiú szeretett volna vele beszélni; Budaházy György pedig azt mondta, hogy menjenek Leleszre és szakáiénál fogva húzzák ki odújából az öreget. Pálócy Mátyus vállalta magára, hogy beszél a vad öreggel. Vagyis, hogy ők ketten Királyhelmecet követelik, tegyen a többi rongy- gyal, amit akar. A nagy refektóriumban fogadta az öreg Pálócy Mátyust. Az öreg egy nagy karosszékben ült, fehér a haja, fehér a mellét verő szakálla. Kemény arcvonásain ellenszenv tükröződik, amint ránéz a hatalmas testalkatú, szép arcú fiatal emberre. Székének mindkét oldalán egy-egy fiatal szerzetes áll. A nagy teremből minden oldalról ajtó nyílott, de egy oldalon két ajtó nagyságú, góth betűkkel ékeskedő hatalmas vasajtó volt elhelyezve, a kövezetbe erősen befalazva, úgy hogy ennek az ajtónak erőszakos kinyitása majdnem lehetetlennek látszott. Három lépésre állt Mátyus az öregtől s elmondotta, hogy nekik semmi más, csak Király- j helmec kell. — Ismerlek téged is, testvéreidet is — szól kemény hangon az öreg — léha, munká- talan, iszákos, verekedő, istentelen emberek vagytok, jó cimborátok, Budaházy Györgygyel agyütt. — Igaz, nem tagadom. De megjavul- í hatunk. Az öreg a fejét rázta. — Atyátok, meg én is, ebben a korban már a király és hazáért sok sebet kaptunk, sok sebet adtunk. Mutass egy sebet, amelyet nem igazságtalan verekedésben, hanem a hazáért kaptál. — Nincs — felelt az ifjú s lehajtotta fejét. — Az Isten, a királyok és vallásos emberek kegyelméből nagy kiterjedésű uradalmainkban, amikhez most csatoltam az összes Ujfalusy birtokot, nem találsz egy jobbágyot, aki ne áldana bennünket; mutass csak egy jobbágyot, aki azt mondaná, hogy jó urai vagytok. — Nincs — felelt sóhajtva ismét az ifjú,
