Tolnavármegye és a Közérdek, 1910 (20./6. évfolyam, 14-93. szám)
1910-05-23 / 29. szám
TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 1910 május 23. községükbe Simontsits Elemér alispán nyomban intézkedett a katonaerő kirendelése végett. Valóban sajnálátos dolognak tartjuk, hogy a kedélyek igy elvadultak vármegyénkben. Az ilyen erőszakoskodások szégyent hoznak a vármegyére és nagy kárt a községekre, mert a katonaság eltartása azok terhét képezi. — Nagyon szükséges, hogy a pártvezetők nyugalomra és békés hangulatra intsék híveiket. A felizgatott szenvedélyekből még sohase fakadt semmi jó. A mandátum, melyhez erőszakosság tapad, nem disz, hanem — szégyenbélyeg. B. V. urnák. Boda Vilmos ur, a „T. K.“ szerkesztője szives volt hozzám, mint a »Tolnavármegye és a Közérdek« »harcias« szerkesztőjéhez, lapja legközelebbi számában nyílt levelet intézni, azt állítva, hogy „a polémiába, amely „egy olvasó“ és köztem (?) keletkezett, bevett szokásom szerint nagyhangú szólamokkal rátámadtam lapjára s az elnyűtt példabeszédet használva „a kinek vaj van a fején, ne menjen a naprau politikai következetlenséget akarok rájuk bizonyítani.“ A levél cimezése annyiból el van tévesztve, hogy ama bizonyos inkriminált közleménynek véletlenül »szokásom ellenére« egyetlenegy sorát vagy betűjét sem én Írtam, de mert B. V. urnák igaza van abban, hogy mint a lapnak felelős szerkesztője az utolsó betűig tudni szoktam arról, ami lapunkban megjelenik, vállalom a teljes felelősséget s én adom meg a szükséges választ. Lehetőleg rövid leszek. Mindenekelőtt teszek egy ajánlatot : Elfogulatlan emberekből állítsunk össze egy bizottságot, amely lapjaink mostanában megjelent számaiból teljes tárgyilagossággal állapítsa meg, hogy kettőnk közül voltaképen ki a „harcias“ szerkesztő s általában, hogy melyik lap a higgadtabb, tárgyi- lagosabb, elfogulatlanabb s békésebb irányzatú s melyik enged kevesebb tért a személyi huzavonáknak s áldástalan politikai torzsalkodásoknak ?! Heteken át tűrte a „Tolnavármegye és a Közérdek“ — B. V. szerkesztő ur pedig eltűrte sőt eltűri most is, hogy lapunk ellen a T. K.-ben kedveskedő sorok, apró szunyogcsipések jelenhessenek meg. Nagyon sok kicsinyes csipkelődésre egyáltalán nem is reagáltunk, [úgy fogva fel a dolgot, hogy ellenfeleink gyalázkodása volta képpen a mi dicséretünk. De mikor mindinkább hevesebb lett a burkolt, majd nyílt támadás s már-már átcsapott a személyeskedés terére s határozott terrort és presszionálási szándékot véltünk felfedezni lapunk független meggyőződésének s hírlapírói tárgyilagos igazmondásunknak elfojtására, természetesen mi is visszafordítottuk a bot boldogabb végét s bátrak voltunk magunkról egy kis életjelt adni. Az előbb proponált bizottság nélkül is megállapíthatom tehát azt az elvU^thatlau igazságot, hogy a polémiát nem mi kezdtük. A ipagarn részéről ezért a leghatározottabb formában utasítom vissza a „nagyhangú“ kifejezést. Talán éppen az az én bűnöm, hogy egyáltalán nem sze- . retem a nagyhangot, a felelősség nélkül való handabandázást, a nagyszavu politikának, demagógiának eruptiv kitöréseit, szószátyár erőmutatványait. Ami pedig ama bizonyos vajkérdést illeti, tekintettel a nagy keresletre, hagyjuk meg ezt a szekszárdi gazdasszonyok égető, nyílt kérdésének. Ha azonban B. V. ur ezt a kifejezést: „Hát én, amit nem minden ember tehet meg, bátran mehetek a napra, nem olvad le arról semmi.“ akként érti, hogy a „minden ember“ gyűjtő fogalma alá engem is odafoglal, s ezzel talán arra céloz, hogy az én „politikai tisztességem“ volna az, a mely ki nem állaná a napsütést, ez ellen is a leghatározatabban tiltakozom. Szerény véleményem szerint sem reám, de még csak a munkapártra sem lehet következetlenséget bizonyítani, hisz a hajdani szabadelvű- párt is hathatósan támogatta annak idején Boda Vilmos urat akkor, amikor az éppen mostani elvbarátai által nyakára hozott Ürményi Bernát- tal szemben szívvel, lélekkel mellé állt. Ha akkor szükséges dolog volt a szélsőséges néppárti törekvéseknek letörése s nem volt dehonesz- táló a szabadelvű-párt támogatása, miért szü most sokaknál akkora felháborodást, ha a nem kisebb nemzeti veszedelem alkalmával mi, munkapártiak, saját meggyőződésünket követve, a békésebb irányzat, a Kossuth párt jelöltje támogatására sorakozunk. De most már befejezem: En B. V. urat politikai tisztességében nem támadtam, sőt amint kimutattam, méltatlanul s egészen alaptalanul ő támadott meg engem. Nem szokásos dolog ugyanis a hírlapirodalomban, hogy a munkatársak sorából mintegy kipécézzék a felelős szerkesztő nevét s kizárólag csak annak essenek neki. Vitatkozni, veszekedni magával a lappal szoktak, amelyért úgyis a — szerkesztő a felelős. Mivel tehát már a múlt számban is szintén célzás történt a „Közérdek“ szerkesztőjére, holott ma már „Tolnavármegye és a Közérdek“ a. cimünk, úgy látom, hogy itt tervszert) hajsza folyik ellenem, mindezért B. V. úrral szólva — tájékoztatóul kijelentem : hogy én is elhatároztam: „politikai 8 egyéni tisztességemet minden rendelkezésemre álló eszközzel megvédelmezni“. Szekszárd, 1910 május 22. Bodnár István a »Tolnavármegye és a Közérdek« felelős szerkesztője. Viszonválasz. A Tóin. Közl.-ben valaki »Egy olvasója» aláírással ellátott cikkben folytattja lapunk politikai magatartását bíráló kirohanásait. Múlt számunkban tárgyias adatokkal és hü idézetekkel kimutattuk az ellenünk felhozott állítások teljes alaptalanságát és tarthatatlanságát. Mi minden bírálatot, amely objektiv hangon van megírva, szívesen veszünk és a hírlapi polémiától soha nem idegenkedtünk. A jelen esetben azonban jóizlósünk és lapunk színvonala nem engedik, hogy cikkíróval mélyebb vitaba vagy fejtegetésekbe bocsátkozzunk. Lapunk olyan irányt követ, amilyet jónak tart és nem szorul mások, legkevésbbé pedig a T. K. egy olvasójának kioktatására. Egyenesen visszautasítjuk azt a koholmányokból és ráfogá- sokból összetákolt, a legelemibb hírlapírói kollegiálissal össze nem egyeztethető,vakmerő, nemcsak ízléstelen, hanem durva és nyers modort, amelyet »T K« egy idő óta lapunk ellenében minden jogos ok nélkül tervszerűen és rendszeresen használ. Arra a sokat hány torgatott kérdésre, hogyan támogathatja lapunk az ő 67-es irányzata mellett a szekszárdi kerületben a Kossuth-párt jelöltjét, a választ maguk a tények adják meg és mindenki, aki politikával foglalkozik, hosz- szabb magyarázat nélkül tisztában lehet annak okával. A szekszárdi kerületben 67-es jelölt nincs, a Kossuth-párt pedig, ;amely mérsékeltebb, közelebb áll hozzánk, mint a függetlenségi Justh-párt, amely közjogilag a legszélsőbb irányzatot hirdeti és amelynek vezére obsruk- czióval, tehát parlamenti rombolással fenyege- tődzik mindenütt, ahol csak az országban megjelenik. A múltban is előfordult többszörösen, amikor szabadelvüpárti jelölt nem volt, hogy a Kossuth, illetve a függetlenségi párt jelöltjét támogattuk a néppárti jelölttel szemben, anélkül, hogy bárki is emiatt ellentmondás, vagy politikai inkorrektség vádjával mert volna bennünket illetni. Egyébként, aki ami komoly hangon tartott és komoly argumentumokra hivatkozó közlésünkrre »ha az egész mungóhad megpukkad is tehetetlen mérgében «-féle tenorban felel, az elvesztette a jogcímet arra, hogy mi vele továbbra szóba álljunk. HÍREK. — Királyi kihallgatáson. A király csütörtök délelőtt általános kihallgatást tartott, melyen többek között résztvettek Perczel Dezső vbtt. és gróf Széchenyi Sándor vbtt., a főrendiház alelnöke is. — Bírói kinevezés A király Boda Vilmos sárbogárdi kir. járásbirósági albirót, állomáshelyén való meghagyással, kir. járásbiróvá nevezte ki. — Urnapi körmenet. A szekszárdi rkath. olvasókör folyó hó 26-án, űrnapján, ősi szokáshoz hiven testületileg, felszentelt zászlaja alatt vesz részt az urnapi körmeneten, gyülekezés 8 órakor a körhelyiségben. */*9 órakor indulás a belvárosi templomba. — Aranyérem. Az országos kertészeti kiállításon gróf Széchenyi Sándor vbt. tanácsos nagydorogi uradalmának már a külföldön is ismert és elterjedt remek spárga tenyésztése a legnagyobb díjjal: az aranyéremmel lett kitüntetve. — Segédjegyzőválasztás. A Muth Henrik lemondása folytán megürült simontornyai segédjegyzői állásra a községi képviselőtestület Körtvélyessy Endre volt udvari-i segédjegyzőt választotta meg. — A falusi iskola címen hozott cikkekre az első cikk Írójától a következő sorokat vettük: Bár a szerkesztő ur csillag alatt megjegyezte, hogy a vita be van fejezve, mégis kérem, hogy zárószó címen pár sornak még adjon helyet: A Gyomlai tanító ur válaszára vonatkozólag szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a felsorolt esetek mindegyike más-más iskolában történt. Az utolsó számban megjent válaszra vonatkozólag pedig megjegyzem, hogy nem »tanítókkal«, hanem »tanukkal« tudom igazolni a felsorolt vádakat. A »tanítókkal« szó sajtóhiba volt cikkemben. Egyébként nézetem: a hibásak ostorozása nem fájhat a nem hibásaknak 1 — Szünidei orvostanfolyam. A belügyminiszter közhírré teszi, hogy a nyáron a kolozsvári egyetemen orvostanfolyam nyílik, amelyen az állam minden vármegyéből három résztvevő orvost 200—200 korona segélyben fog részesíteni. — Előmunkálati engedély. A kereskedelmi miniszter Gerster Béla mérnök, vállalkozó, bpesti lakosnak a Máv. Hidas-Bonyhád állomásából kiágazólag Bonyhád, Kakasd és‘ Agárd községek, valamint Paradicsom- és Szentgál-puszták érintésével a i\láv. Szekszárd állomásig vezetendő szabványos nyomtávú helyiérdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — A Háziipar Szövetség közgyűlése. Az Országos Magyar Háziipar Szövetség a múlt csütörtök délelőtt, Budapesten tartotta első évi közgyűlését az iparművészeti Muzeum dísztermében. A közgyűlést, melyen nagy és előkelő közönség jelent meg, gróf Batthyány Lajosné vezette. A tárgysorozat egyik pontja az igazgatósági tagok megválasztása volt, melybe egyhangú lelkesedéssel gróf Apponyi Sándorné, szül. Eszterházy Alexandra grófnő is beválasztatott. — Halálozások. Dombóvár társadalmának egy erősen praktikus gondolkozásu, minden szépért és jóért lelkesen lelkesülni tudó intelligens tggja Weisz Antal sörnagykereskedő, sör és szesz-raktár tulajdonos meghalt e hó 17Tén. — Tolnamegyei agancsok Bécsben. A bécsi vadászati kiállításon feltűnést keltenek az Esterházy Miklós által kiállított százéves ozorai agancsok. Ezen agancsok egészen elütnek a tolnamegyei, nagyobbrészt hegyi erdőkben elejtett agancsoktól. Hasonlítanak a Duna erdeiben elejtettekhez, de azoktól is eltérnek azáltal, hogy a rudak vastagságukhoz képest igen magasak, hosszúak s aránylag közel állanak egymáshoz, mig a dunaerdői agancsok széjjel állnak. Az ozorai agancsok egy a vizszabályo- zás következtében kihalt típus képviselői. Gümökór, köhögés, szamárköhögés, influenza eseteiben az orvosok csak SIROLIN Kik vannak a Sirolin „Koche“-« utalva? 1. A kik hossza idén kérésztől köhögés bén tat- maiban szenvednek. 2. Mindazok, kik üdült gégehurutban szenvednek. 8. Asztmában szenvedők lényeges könnyebbülést éreznek már rövid használat ntán. L Skrofulá6, mirigyduzzadásos, szem- és orrkatarrusos -Boene“! nek fontos szere Sirolin Roehe“-t A táplálkozást nagyban elősegíti. rendelnek. Csakis eredeti csomagolású Sirolin „Roche -t kérjen, minden utánzatot vagy pótkészit- ményt kérünk a leghatározottabban visszautasítani. F. Hoffmarm- La Roche & Co., Basel (Svájcz), Grenzach (Németország).
