Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-02-17 / 11. szám
XIV. évfolyam. Szemléid, 19(3 február 17. (Szerda) 11. izém. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kúdéhiyatal: SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20—85 Előfizetési díj: Égés* évre .... 13 pengi || Félévre ...... 6 peng« Felelés szerkesztő: BLÁZSIK FERENC ▲ lep megjelenik minden uerdán és emombeton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éret: Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, osaládi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. xJlástkeresőknek 60 százalék engedmény. Landgraf, werde hart! Irta: dr Teveli János. Egy középkori krónikában olvastam valaha, hogy Lajos, thüringiai tartományi gróf, talán Árpádházi Sz. Erzsébet férje, oly áldott jó- szivü uralkodó volt, hogy kis országának nemesei visszaéltek jóságával és büntetlenül sanyargatták jobbágyaikat. Egy alkalommal a fejedelem vadászat közben eltévedt az erdőben és egy szegkovács- műhelybe vetődött. A hang irányában ment, mely egyre azt mondogatta a kalapácsütések ritmusával: y Landgraf, werde hart! Lajos nagyon kiváncsi lett erre a furcsa nótára. Kérdésére a szegkovács az ismeretlen vadásznak elmondta a szegény nép panaszát és hozzátette, hogy a fejedelem szivét is szeretné egy kicsit keményebbre kovácsolni, hadd féljenek tőle jobban az urak .. . A tanács hatott, Lajos ezentúl erősebbeu markolta meg az országiás gyeplőit. Landgraf, werde Jhart 1 Ezt szeretnők mi is mondogatni járási hatóságainknak most, e hosz- szu farsang vége felé. Legyenek kemények és ne engedjenek meg semilyen nyilvános, zajos mulatságon Nem a jókedvnek, csak a túlzásnak vagyunk mi ellenségei. Kedélyünk egyensúlyára, szivünk nyugalmára, szemünk derűlátására, munkánk kedvére és erőnk kitartására annál nagyobb szükségünk van, mennél nagyobb súllyal nehezedik édesmindnyájunkra az idők járása. Más azonban a jókedv és más az a féktelen, sokszor igazán duhaj farsangi mulatság, mely egynémely vidéken és annak egyik-másik néprétegében ősidőktől fogva szokásos. Tudunk egész vidékeket, ahol a farsang a régi római Saturnáliák módjára áttöri mind a korlátokat, melyeket a józanság, a takarékosság, az egészség és last not least: a közerkölcs is éppen ilyenkor fölállít és megerősít. Voltunk olyan községekben, nem is egyben, ahol farsangvasárnap előtti szombaton délután még az iskolások is mind ünneplőbe öltöztek és a szó legfeljebb értelmében három éjjel, három nap tartott a tánc. Csak akkor volt egy kis szünet, ha vagy a táncosok, vagy az állatok ettek. A saját szemünkkel láttuk, hogy a lányok „báldi“ ruhájának dereka fekete volt a. táncosok kezétől, a kötényük meg hátracsuszott — ott ugyanis még most is a régi viseletben járnak — és úgy mentek végig kurjongatva a falun. Hogy aztán ebben a borgőzös hangulatban szokták elintézni a legények az évközben felgyülemlett lovagias ügyeket — esetleg a szomszéd község legényeivel — azt nem is említem. Ez máskor is hiba, ez máskor is anyagi és erkölcsi kár, de most, e háborús világban, valósággal halálos bűn a nemzet s annak ama fiai ellen, kik távol hazájuktól és övéiktől a harcok ezer veszedelmeiben saját vérük hullásával és egyetlen életük állandó kockázatával állítják oda keblüket élő bástya gyanánt az ellenség elé. Aki ezt megérti, az úgyis tartózkodik minden ilyen, sőt minden ennél szerényebb mulatságtól is, aki pedig nem éri föl ésszel vagy érzéssel, azt a keménnyé kovácsolt Landgraf, vagyis az erélyes közigazgatósági hatóság tanítsa jobb belátásra és emberségesebb érzésre. Elvégre pedig az a legegyszerűbb, legáltalánosabb, leghatásosabb eszköz: Minden nyilvános táncmulatságot kivétel nélkül betiltani I Talán, mire e sorok megjelennek, már tárgytalanná is váltak, mert a járási Landgrafok kellőképpen megkeményedtek s tekintet nélkül a kocsmárosok magánérdekeire és a komoly küzdelmeket még nem ismerő legények és leányok hangulatára, máris kiadták ezt a tilalmat. írott óhajunk akkor sem céltalan : hadd lássák ők is, hadd lássa az egész közönség, hogy mi egy véleményen vagyunk velük és a mostani súlyos megpróbáltatás „dies nefastus“-aiban a farsangolást fölöslegesnek, pazarlásnak, sőt I bűnnek tekintjük. Hotszúz pengővel Jutalmazta a Baumgarten alapítvány dr am István Bablls-könyvét Többször megemlékezett a Tolnamegyei Újság arról, hogy az elmúlt év folyamán Szekszárd halhatatlan szülöttje, a modern magyar irodalom vezéregyénisége megkezdte bevonulását a magyar szellemi Pan- theonba: Babits Mihályról megjelent az első tudományos jellegű nagyobbszabásu munka: Gál István külügyminiszteri előadó, szerkesztő „Babits és a magyar irodalom" c. könyve. Az első tudományos eszközökkel megirt Babits* könyvet a magyar szellemi élet, éspedig úgy az irodalmi, mint a tudományos fórumok a legnagyobb elismeréssel fogadták, a fővárosi lapok nagyobb cikkekben méltatták. Illyés Gyula folyóirata, a „Magyar Csillag“ pl. három sürü oldalas tanulmányt kö- | zölt róla, Halász Gábor, a neyes kritikus tollából. Az első Babits-könyvet, melynek nagy hivatása van a Babits-kultusz megindítása terén, most a Baum- garten Ferenc Irodalmi Alapítvány részesítette méltó kitüntetésben: hatszáz pengővel jutalmazta Gál István tudományos értekezését. Az elismerés annál jelentősebb, mert a Baumgarten-alapítvány irodalmi tanácsában a jnagyar szellemi élet súlyos egyéniségei foglalnak helyet, igy Schöpflin Aladáron, az ismert Írón kívül Kárpáti Aurél kritikus, Kerecsényi Dezső egyetemi m. tanár, szerkesztő, Keresztury Dezső főisk. tanár, Sík Sándor egyet. ny. r. tanár, I az ismert piarista, Molter Károly a | kiváló erdélyi iró és még mások. őcsényi nők ajándékai a sebesült és beteg katonáknak Sohasem bizonyult olyan valóságnak, mint éppen most az a közmondás, hogy adni boldogító, felemelő érzés. Ez különösen akkor jóleső, amikor a legnagyobb áldozatot hozó, valamennyiünk fennmaradásáért küzdő beteg katonáinknak, a mi honvéd sebesültjeinknek adhatunk. Gyönyörű és követendő példáját mutatták az áldozatos hálának és méltányoló szeretetnek őcsény asszonyai és lányai, akik nemes Jánosa Ferencné főjegyzőné kezdeményezésére szinte csodával határos mennyiségű és minőségű, jobbnál jobb szeretetadományt szedtek össze a szekszárdi hadikórház- f ban ápolt katonáink részére. Háromszáz őcsényi asszony és leány jött be Szekszárdra, minden jóval megrakodva, hogy formás csomagokba kötve meglepetést és örömet szerezzenek a magyar katonatestvéreknek. Jánosa főjegyzőné vezetésével a kórház ápolónő és üditőszemélyzete kíséretében szives szeretettel, saját kezükből nyújtották át a jobbnál jobb falatokat a könnyes szemmel, boldog mosoly* lyal hálálkodó sebesülteknek. Miiltha maga az Ur Jézus járt volna a kórtermekben, katonáink annyira megérezték, hogy a Szeretet varázsolta oda ezeket az ajándékokat, melyekből igen- igen sok sebesült és beteg katona nyert bőséges meg- vendégelést. A katonák sok csoportos és külön köszönő levetet küldöttek Jánosa főjegyzőnének. Ezek közül nem lesz érdektelen az alábbit leközölnünk: Kedves Nagyságos Asszonyt j Ne méltóztassék haragudni, hogy ezekkel a sorokkal háborgatjuk* de kötelességünknek érezzük, hogy köszönetünket és hálánkat néhány keresetlen szóval kifejezzük Nagyságos Asszonyon keresztül ócsény község derék asszonyainak és leányainak. Messziről jöttünk, az orosz pokolból. Mig kint voltunk a gránátok robbanása, a golyók fütyülése^ a halálthozó gépek idegtépő dübörgése közben is arra gondoltunk, hogy itthon kicsi fehérházu magyar falukban nem felejtettek el bennünk két, hanem imádságos szívvel várnak reánk. Ezt éreztük s ez erőt adott. Ez a testvéri érzés csak erősödött, mikor megpillantottuk a Nagyságos Asszony vezetésével belépő csapatot. A testvéri szeretettől mosolygó, vidám arcok, a jövőben való bizakodást sugárzó szemek oly jól estek mindannyiónknak. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a földi javakról sem. A magyarosan elkészített hurka, kolbász, a magát kellető szalonna, a rózsásra pirult pőre, a fogaink alá kívánkozó pogácsa és vájjon ki tudná felsorolni, hogy még mi minden hozta félénk, adta nekünk az őcsényiek szeretetét. A vérpezsdítő, betegséget gyógyító borról nem is beszélünk. Kérjük Nagyságos Asszonyt, engedje meg, hogy hálás köszönetünket tolmácsoljuk ezen a levélen keresztül. Külön köszönjük azoknak akik önzetlenül, csupán szeretetből Egyes szám ára 20 fillér
