Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-10-30 / 79. szám

2 TOLNAMEGYEI QJSJl 1943 október 30. Gyermekkorom óta sokszáz teme­tőt bejártam már, a grázi temetőket le is Írtam valahol, de néhány külföldi s egy-két véletlenül épen maradt régi, hazai temetőt kivéve vajmi kevésben találtam meg azt a légkört, aminek egy keresztény sir- kertet (milyen szép szó is a német „Gottesacker 1“) jellemezni kellene. „Hangulat“ az még csak akad, ke­letkezik az emberben, különösen ha az illető hajlamos erre, de ami az emberi sors eme csöndes tornácain végigleng, az inkább csak a múlan­dóságnak nyomasztó párája, nem pedig az örökkévalóságnak üditő szele. Mennyi lélektelen, sztereotip sors a fejfákon és kőalapokon 1 Sokan nem is tudják talán, hogy az unalomig ismert hangzatos, de tartalmilag értéktelen feliratok egy része csak a régi, pogány római sirkőepitáphiumok szolgai fordításai így például: „Béke lengjen hamvai felett 1“ (Ossa molliter cubent !M Le­gyen neki könnyű a földi“ (Terra ei levis siti) Az lenne tehát a legfontosabb áldás, amivel szeretteinket utolsó Útjukra bocsátjuk, hogy csontjaik békés pihenését semmi se zavarja? Valóban nem tudnánk emléküknek más kívánsággal áldozni, mint azzal, hogy poraikat ne nyomja az a föld, amiből vétettek s aminek súlyát azok már amúgy sem érzik ? Hiszen ha csak a drága hantok fizikai sorsa lenne fögondunk, akkor soha­sem tudnánk belenyugodni abba, hogy kedvesünket robbanás szakí­totta darabokra, vagy tűz égette hamuvá. Mennyivel megkapóbb ez­zel szemben a földi maradványok­tól való kegyeletes elvonatkozásnak az, amit ‘pld. a gyönyörű s azóta teljesen elpusztult Lübeckben is lát­tam 1 A hozzátartozók valahol a harctéri tömegsírokban, hadiutak árkában, vagy a tengerfenéken por­ladó katonafiaik emlékére a város­hoz közelfekvő erdőszéleken, lige­tekben, tágas, nem túlságosan, azaz agyongondozott parkokban szabály­talanul elhelyezett, ősgermán stílus­ban, durván faragott terméskő osz­lopokat állíttatnak fel, rajta a hős apa, fia, vagy testvér nevével, ada­taival s néhány magvas szóval. Vasárnaponként aztán éppen úgy elzarándokol ezekhez a sirhant nél­küli sírkövekhez rokon és jóbarát, akárcsak a rendes temetők látoga­tója és ha ugyan az ujabbkori fél­pogányság hatása alatt még teljesen le nem szokott róla, éppen úgy imára kulcsolódnak kezei, mintha i az elköltözött földi maradványai ott ! nyugodnának lábai alatt. Mert az : igazi kegyelet, bár a kihűlt hanva- j kát is gyöngéd tiszteletben és gon- ; I dozásban részesíti, mégsem ezekhez tapad elsősorban, hanem az elhunyt élő emlékéhez, lelki egyéniségéhez. Uram, hová mennénk tőled ?! örök életnek beszédi vannak ná- ! lad! — mondotta Szent Péter apostol Krisztus Urunknak. — Erről az örök életről akarunk hallani a sírok vá­rosában, minél többet és meggyő­zőbbet. Nem félünk attól, hogy ennek a nagy eszmének a variálása túlságosan egyhangúvá teszi sír­feliratainkat. Mert ha már maga az örökkévalóság fogalma is kimerít­hetetlen, mennyivel inkább gazda­gabb az a tárház, a Szentirás, mely ezen a drágakövön kívül még szám­talan más lelki kincset is magában foglall S ezek a drágakövek mind ragyoghatnának a síremlékeken, az elhunyt lelki habitusát, erkölcsi egyéniségét vagy életének nagy tanulságát jellemző egy egy bibliai vers alakjában, a márvány vagy vaslemez lapjain mintegy testet öltve. Sok, egyébként jó prédikáció hatá­sával vetekednék ez a kőbe, vasba vagy akárcsak fába is vájt szent­beszéd! A sírkő merev és hideg ugyan, de amit ilyen módon s ilyen környezetben hirdetne, az sem hi­degen, sem mereven nem hatna, hiszen a sírkövek felett ott zúg a fák orgonája, ott zeng a madarak éneke, ott zümmög a bogarak szár­nya s mindezek alatt, mint szines- kendős asszonyok és gyermekek a szószék tövében, ott merengenek a sirhalmok virágai, mintha valóban egy kis kápolna hallgatná azt az Igét, ami a sírkőről némán is hang­zik... Bár csak másodsorban, de szintén igen alkalmas módon használhatók a költészet gyöngyei is sírfeliratok céljára, amint ez különben szokásos is. De itt is baj van! Verset ugyan j olvashatunk a síremlékeken itt-ott, de bizony a legtöbbször ezeknek a versezeteknek nemcsak a keresz­ténység mélyebb, tipikusabb értel- I mezőséhez, de az irodalomhoz sincs semmi közük, sőt annak gyakran egyenes megcsúfolásai. Gondoljunk csak a „nevető fejfákra“ 1 De az ezekben megnyilatkozó kereszté­nyieden, együgyü vagy éppen cini- I kus fintornál sem sokkal értéke- i sebbek azok a diákos-kántoros vers- faragási termékek, amelyekben leg­feljebb egy kis bánat „borong*, vagy többé-kevésbbé leplezett hival­kodás bujkál, de aki lelki épülést keresett itt, a keresztény vallás- | gyakorlat egyik színhelyén, az ki­elégítetlenül távozik, mert hitbeli élményeket alig nyerhet, legfeljebb meg-megilletődött s bizonyos »álta­lános részvéttel“ telt meg, ami azonban hamarosan fárasztóvá válik a legfegyelmezettebb agy számára is s amit magával visz, az rendesen csak valami tompa, sóhajtozó bódu­lat, nem pedig az a felemelő, vigasz­taló, erősítő tudat, hogy a gyász- ének korántsem az utolsó szó ami a halandó felett elhangzik s a testi enyészet sem a végső állapota az emberi létnek. Aki a temetőben járkál, akár szándékosan ment oda, akár csak úgy odavetődőtt, az nyilván »ráér“ egy kicsit s ha netán szárazabb lélek is, vagy éppen hitetlen, itt, a holtak városában rendesen fogé­konnyá Tálik a magasabb értelem­ben vett lelki táplálék iránt is; nagy kár az ilyen, mondhatnók missziós alkalmakat ki nem használni! Ezekben a szorongattatásos idők­ben, amikor a halál sokkal gyak­rabban és sokkal rettentőbb for­májában lép élénkbe, mint más, békésebb időkben, gondoljunk csak a légi bombázás áldozataira» külő- | nősen időszerű a halottkultusz és temetőkultusz legmegfelelőbb mód­jainak kérdését napirenden tartani. Ezzel kapcsolatos az igazi keresz­tény temetőmüvészet kérdése is, amire azonban most nem akarok kitérni, mert ennek sok előzetesen < megvitatandó előfeltétele van, min­denekelőtt népünk művészi iskolá­zásának lehetővé tétele, illetve ízlé­sének tervszerű fejlesztése és persze a pénzkérdés, mert a művészek munkáját illően kell megfizetni. E tekintetben különben néha még vi­déken is meglepő haladást is ta­pasztalhatunk, igy pl. a kis Szek- szárd temetőiben is. Síremlékek (obeliszkek, márványtáblák, széle­sebb fejfák stb.) még ezekben a „szegény esztendőkben' is készül­nek. Lelkészek, tanítók s más nép­nevelők szép feladata volna szor­galmazni, hogy ezekre feliratúi a Biblia, vagy a vallásos és bölcsel- kedő költészet aranymondásai kerül­jenek, mint amelyek a kőbe vésést valóban meg is érdemlik. Ez gyak­ran sok időt igénylő feladat, mert nem mindig talál az ember meg­felelő verset, de ezen aránylag könnyen lehet segíteni. A világháborúban kezembe került egy kis gyűjtemény: „LetzteWorte für unsere Helden“ (Utolsó szavak I hőseink számára). Bizonyára nem lenne lehetetlen vállalkozás — üz­letileg sem — ilyen kis chresto- mathiát magyar nyelven is össze­állítani. Mert eddig a temetőápolás inkább csak a kisvárosi sajtó hasáb­jain szokott felmerülni időnként a helyi temetők őrei, vagy „gondatlan gondnokainak“ megleckéztetése for­májában. Ezek a cikkek azonban, csaknem kivétel nélkül az egyéb­ként szintén fontos rendre és tisz­taságra, szemét és dudvák eltaka­rítására, az utak karbantartására, fák és őntözőkutak kímélésére, na meg a virágok, virágcserepek, bronz­tárgyak, fa-, sőt vaspadok stb. ello­pásának megakadályozására vonat­koznak, de sohasem szólnak — ta­lán a kegyelet érzékenységének rosszul értelmezett kímélése miatt — minden idők halott- és temetőkul­tuszának a legfontosabb eszközéről: a sírfeliratokról. Reméljük azonban, hogy amint a halotti torok barbár szokása is kiment már a legtöbb helyen a divatból, úgy talán eltűnik majd egyszer az utolsó liberális és racionalista évtizedek hivalkodó, érzelmeskedö, dagályos siremlék- stilusa is, hogy újabbnak, költöiebb- nek s főleg keresztényiebbnek adjon helyet. A Magyar Vöröskereszt tavára a gyűjtőnapokon vármegyénk terüle* tén az alábbi adományok folytak be: /. Szekszárd városában 5922 P 45 f. (Itt még folynak a leventék gyűj­tésének elszámolásai s igy ez ősz- szegnek emelkedése remélhető.) II. Dombóvári járásban: Dombó­váron 1238 P 73 f, Ujdombóváron 1331 P 92 f, Kurdon 537 P, Csib- rákon 325 P 20 f, Mucsiban 381 P 60 f, Gyulajon 684 P 40 f, Kocsolán 244 P 34 f, Nakon 202 P 60 f, Lápafőn 50 P 30 f, Várongon 55 P 20 f, Szakoson 424 P 80 f, Döbrö- k ön 211 P. A járásban összesen 5687 P 09 f. III. Dunaföldvári szolgabirói ki- rendeltség területén: Dunafőldváron 3682 P 95 f, Bölcskén 753 P 90 f. összesen 4336 P 85 f. IV. Központi járásban: Alsónánán 456 28 f, Alsónyéken 309 P, Bátán 366 P 16 f, Bátaszéken 2836 P 08 f, Bogyiszlón 773 P 50 f, Decsen 2112 P 74 f. Fácánkerten 644 P 34 f, Harcon 407 P 50 f, Medinán 364 P 60 f, Mözsön 404 P, őcsényben 430 P 50 f, Sárpilisen 109 P 10 f, Sióagárdon 287 P 20 f, Szedresen 273 P 16 f, Tengelicen 1025 P 50 f, Tolnán 866 P21 f, Várdombon 138 P. összesen 11.707 P 87 f. V. Simontornyai járásban: Felső- nánán 577 P 90 f, Gyönkön 766 P 60 f, Hőgyészen 576 P 90 f, Duzson 188 P 70 f, Kalaznón 277 P, Kesző- hidegkuton 1610 P 90 f, Belecskán 839 P 40 f, Kisszékely ben 497 P 90 f, Pálfán 415 P 30 f, Sárszentlőrincen 1567 P 10 f, Simontornyán 977 P 80 f, Szakadáton 146 P 20 f, Diós- berényben 105 P 10 f, Szárazdon 128 P 90 f, Tolnanémediben 878 P 30 f, Udvariban 312 P 90 f s Var­sádon 166 P 40 f. összesen a já­rásban 11.456 P 14 f. VI. Tamási járásban: Be degkéren 209 P 32 f, Ertényben 277 P 30 f, Felsőnyéken 762 P 30 f, Fürgédén 316 P 81 f, Regszemcsén 2035 P 82 f, Kányán 118 P 40 f, Koppány- szántón 108 P 62 f, Magyarkeszin 278 P 09 f, Nagykónyiban 474 P 18 f, Nagyszokolyban 582 P 30 f, Ozorán 580 P 40 f, Páriban 319 P 60 f, Pincehelyen 735 P 66 f, Re- gölyben 437 P 22 f, Szakályban 374 P 46 f, Tamásiban 955 P 60 f, Tengődön 317 P 56 f. összesen a járásban 8983 P 64 f. VII. Völgységi járásban: Aparhan- ton 344 P, Nagyvejkén 187 P, Báta- apátiban 295 P 08 f, Bonyhádon 3088 P 30 f, Cikón 558 P 60 f, Möcsényben 327 P 90 f, Izményben 203 P 50 f, Mucsfán 178 P 90 f, Kakasdon 628 P 09 f, Kétyen 198 P 10 f, Murgán 160 P 80 f, Kis- dorogon 335 P, Bonyhádvarasdon 359 P 20 f, Tabódon 183 P 14 f, Kisvejkén 268 P 50 f, Lengyelen 114 P 20 f, Závodon 142 P 10 f, Majoson 459 P 50 f, Mázán 101 P 20 f, Győrén 71 P, Mórágyon 275 P 50 f, Nagymányokon I2i3 P 80 f, Kismányokon 200 P, Szálkán 216 P, Grábócon 118 P, Tevelen 1747 P 10 f, Váralján 113P68f sZom- bán 780 P. összesen a járásban 12.868 P 19 f. Az egész vármegyében ezek sze­rint 61.961 P és 23 fillér folyt be. Nem érkezett még be a dunaföld- földvári járásból a gyűjtés eredmé­nyéről jelentés. Értesítem a gazdákat, hogy a Rostlenszalmaforgalni Központ helyikereskedővé feljogosított. Átveszem a fenti Központ hatáskörébe tartozó rostlenszalmát a gazdakönyvben való buzapont bejegyzése mellett, valamint a beszolgáltatás! kötelezettség alá eső fát is. Jelics András ' gabona-, termény-, szén- és fakereskedő. 443 Pécs, Vasúti raktár. Telefon: 16—29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom