Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-10-30 / 79. szám
2 TOLNAMEGYEI QJSJl 1943 október 30. Gyermekkorom óta sokszáz temetőt bejártam már, a grázi temetőket le is Írtam valahol, de néhány külföldi s egy-két véletlenül épen maradt régi, hazai temetőt kivéve vajmi kevésben találtam meg azt a légkört, aminek egy keresztény sir- kertet (milyen szép szó is a német „Gottesacker 1“) jellemezni kellene. „Hangulat“ az még csak akad, keletkezik az emberben, különösen ha az illető hajlamos erre, de ami az emberi sors eme csöndes tornácain végigleng, az inkább csak a múlandóságnak nyomasztó párája, nem pedig az örökkévalóságnak üditő szele. Mennyi lélektelen, sztereotip sors a fejfákon és kőalapokon 1 Sokan nem is tudják talán, hogy az unalomig ismert hangzatos, de tartalmilag értéktelen feliratok egy része csak a régi, pogány római sirkőepitáphiumok szolgai fordításai így például: „Béke lengjen hamvai felett 1“ (Ossa molliter cubent !M Legyen neki könnyű a földi“ (Terra ei levis siti) Az lenne tehát a legfontosabb áldás, amivel szeretteinket utolsó Útjukra bocsátjuk, hogy csontjaik békés pihenését semmi se zavarja? Valóban nem tudnánk emléküknek más kívánsággal áldozni, mint azzal, hogy poraikat ne nyomja az a föld, amiből vétettek s aminek súlyát azok már amúgy sem érzik ? Hiszen ha csak a drága hantok fizikai sorsa lenne fögondunk, akkor sohasem tudnánk belenyugodni abba, hogy kedvesünket robbanás szakította darabokra, vagy tűz égette hamuvá. Mennyivel megkapóbb ezzel szemben a földi maradványoktól való kegyeletes elvonatkozásnak az, amit ‘pld. a gyönyörű s azóta teljesen elpusztult Lübeckben is láttam 1 A hozzátartozók valahol a harctéri tömegsírokban, hadiutak árkában, vagy a tengerfenéken porladó katonafiaik emlékére a városhoz közelfekvő erdőszéleken, ligetekben, tágas, nem túlságosan, azaz agyongondozott parkokban szabálytalanul elhelyezett, ősgermán stílusban, durván faragott terméskő oszlopokat állíttatnak fel, rajta a hős apa, fia, vagy testvér nevével, adataival s néhány magvas szóval. Vasárnaponként aztán éppen úgy elzarándokol ezekhez a sirhant nélküli sírkövekhez rokon és jóbarát, akárcsak a rendes temetők látogatója és ha ugyan az ujabbkori félpogányság hatása alatt még teljesen le nem szokott róla, éppen úgy imára kulcsolódnak kezei, mintha i az elköltözött földi maradványai ott ! nyugodnának lábai alatt. Mert az : igazi kegyelet, bár a kihűlt hanva- j kát is gyöngéd tiszteletben és gon- ; I dozásban részesíti, mégsem ezekhez tapad elsősorban, hanem az elhunyt élő emlékéhez, lelki egyéniségéhez. Uram, hová mennénk tőled ?! örök életnek beszédi vannak ná- ! lad! — mondotta Szent Péter apostol Krisztus Urunknak. — Erről az örök életről akarunk hallani a sírok városában, minél többet és meggyőzőbbet. Nem félünk attól, hogy ennek a nagy eszmének a variálása túlságosan egyhangúvá teszi sírfeliratainkat. Mert ha már maga az örökkévalóság fogalma is kimeríthetetlen, mennyivel inkább gazdagabb az a tárház, a Szentirás, mely ezen a drágakövön kívül még számtalan más lelki kincset is magában foglall S ezek a drágakövek mind ragyoghatnának a síremlékeken, az elhunyt lelki habitusát, erkölcsi egyéniségét vagy életének nagy tanulságát jellemző egy egy bibliai vers alakjában, a márvány vagy vaslemez lapjain mintegy testet öltve. Sok, egyébként jó prédikáció hatásával vetekednék ez a kőbe, vasba vagy akárcsak fába is vájt szentbeszéd! A sírkő merev és hideg ugyan, de amit ilyen módon s ilyen környezetben hirdetne, az sem hidegen, sem mereven nem hatna, hiszen a sírkövek felett ott zúg a fák orgonája, ott zeng a madarak éneke, ott zümmög a bogarak szárnya s mindezek alatt, mint szines- kendős asszonyok és gyermekek a szószék tövében, ott merengenek a sirhalmok virágai, mintha valóban egy kis kápolna hallgatná azt az Igét, ami a sírkőről némán is hangzik... Bár csak másodsorban, de szintén igen alkalmas módon használhatók a költészet gyöngyei is sírfeliratok céljára, amint ez különben szokásos is. De itt is baj van! Verset ugyan j olvashatunk a síremlékeken itt-ott, de bizony a legtöbbször ezeknek a versezeteknek nemcsak a kereszténység mélyebb, tipikusabb értel- I mezőséhez, de az irodalomhoz sincs semmi közük, sőt annak gyakran egyenes megcsúfolásai. Gondoljunk csak a „nevető fejfákra“ 1 De az ezekben megnyilatkozó keresztényieden, együgyü vagy éppen cini- I kus fintornál sem sokkal értéke- i sebbek azok a diákos-kántoros vers- faragási termékek, amelyekben legfeljebb egy kis bánat „borong*, vagy többé-kevésbbé leplezett hivalkodás bujkál, de aki lelki épülést keresett itt, a keresztény vallás- | gyakorlat egyik színhelyén, az kielégítetlenül távozik, mert hitbeli élményeket alig nyerhet, legfeljebb meg-megilletődött s bizonyos »általános részvéttel“ telt meg, ami azonban hamarosan fárasztóvá válik a legfegyelmezettebb agy számára is s amit magával visz, az rendesen csak valami tompa, sóhajtozó bódulat, nem pedig az a felemelő, vigasztaló, erősítő tudat, hogy a gyász- ének korántsem az utolsó szó ami a halandó felett elhangzik s a testi enyészet sem a végső állapota az emberi létnek. Aki a temetőben járkál, akár szándékosan ment oda, akár csak úgy odavetődőtt, az nyilván »ráér“ egy kicsit s ha netán szárazabb lélek is, vagy éppen hitetlen, itt, a holtak városában rendesen fogékonnyá Tálik a magasabb értelemben vett lelki táplálék iránt is; nagy kár az ilyen, mondhatnók missziós alkalmakat ki nem használni! Ezekben a szorongattatásos időkben, amikor a halál sokkal gyakrabban és sokkal rettentőbb formájában lép élénkbe, mint más, békésebb időkben, gondoljunk csak a légi bombázás áldozataira» külő- | nősen időszerű a halottkultusz és temetőkultusz legmegfelelőbb módjainak kérdését napirenden tartani. Ezzel kapcsolatos az igazi keresztény temetőmüvészet kérdése is, amire azonban most nem akarok kitérni, mert ennek sok előzetesen < megvitatandó előfeltétele van, mindenekelőtt népünk művészi iskolázásának lehetővé tétele, illetve ízlésének tervszerű fejlesztése és persze a pénzkérdés, mert a művészek munkáját illően kell megfizetni. E tekintetben különben néha még vidéken is meglepő haladást is tapasztalhatunk, igy pl. a kis Szek- szárd temetőiben is. Síremlékek (obeliszkek, márványtáblák, szélesebb fejfák stb.) még ezekben a „szegény esztendőkben' is készülnek. Lelkészek, tanítók s más népnevelők szép feladata volna szorgalmazni, hogy ezekre feliratúi a Biblia, vagy a vallásos és bölcsel- kedő költészet aranymondásai kerüljenek, mint amelyek a kőbe vésést valóban meg is érdemlik. Ez gyakran sok időt igénylő feladat, mert nem mindig talál az ember megfelelő verset, de ezen aránylag könnyen lehet segíteni. A világháborúban kezembe került egy kis gyűjtemény: „LetzteWorte für unsere Helden“ (Utolsó szavak I hőseink számára). Bizonyára nem lenne lehetetlen vállalkozás — üzletileg sem — ilyen kis chresto- mathiát magyar nyelven is összeállítani. Mert eddig a temetőápolás inkább csak a kisvárosi sajtó hasábjain szokott felmerülni időnként a helyi temetők őrei, vagy „gondatlan gondnokainak“ megleckéztetése formájában. Ezek a cikkek azonban, csaknem kivétel nélkül az egyébként szintén fontos rendre és tisztaságra, szemét és dudvák eltakarítására, az utak karbantartására, fák és őntözőkutak kímélésére, na meg a virágok, virágcserepek, bronztárgyak, fa-, sőt vaspadok stb. ellopásának megakadályozására vonatkoznak, de sohasem szólnak — talán a kegyelet érzékenységének rosszul értelmezett kímélése miatt — minden idők halott- és temetőkultuszának a legfontosabb eszközéről: a sírfeliratokról. Reméljük azonban, hogy amint a halotti torok barbár szokása is kiment már a legtöbb helyen a divatból, úgy talán eltűnik majd egyszer az utolsó liberális és racionalista évtizedek hivalkodó, érzelmeskedö, dagályos siremlék- stilusa is, hogy újabbnak, költöiebb- nek s főleg keresztényiebbnek adjon helyet. A Magyar Vöröskereszt tavára a gyűjtőnapokon vármegyénk terüle* tén az alábbi adományok folytak be: /. Szekszárd városában 5922 P 45 f. (Itt még folynak a leventék gyűjtésének elszámolásai s igy ez ősz- szegnek emelkedése remélhető.) II. Dombóvári járásban: Dombóváron 1238 P 73 f, Ujdombóváron 1331 P 92 f, Kurdon 537 P, Csib- rákon 325 P 20 f, Mucsiban 381 P 60 f, Gyulajon 684 P 40 f, Kocsolán 244 P 34 f, Nakon 202 P 60 f, Lápafőn 50 P 30 f, Várongon 55 P 20 f, Szakoson 424 P 80 f, Döbrö- k ön 211 P. A járásban összesen 5687 P 09 f. III. Dunaföldvári szolgabirói ki- rendeltség területén: Dunafőldváron 3682 P 95 f, Bölcskén 753 P 90 f. összesen 4336 P 85 f. IV. Központi járásban: Alsónánán 456 28 f, Alsónyéken 309 P, Bátán 366 P 16 f, Bátaszéken 2836 P 08 f, Bogyiszlón 773 P 50 f, Decsen 2112 P 74 f. Fácánkerten 644 P 34 f, Harcon 407 P 50 f, Medinán 364 P 60 f, Mözsön 404 P, őcsényben 430 P 50 f, Sárpilisen 109 P 10 f, Sióagárdon 287 P 20 f, Szedresen 273 P 16 f, Tengelicen 1025 P 50 f, Tolnán 866 P21 f, Várdombon 138 P. összesen 11.707 P 87 f. V. Simontornyai járásban: Felső- nánán 577 P 90 f, Gyönkön 766 P 60 f, Hőgyészen 576 P 90 f, Duzson 188 P 70 f, Kalaznón 277 P, Kesző- hidegkuton 1610 P 90 f, Belecskán 839 P 40 f, Kisszékely ben 497 P 90 f, Pálfán 415 P 30 f, Sárszentlőrincen 1567 P 10 f, Simontornyán 977 P 80 f, Szakadáton 146 P 20 f, Diós- berényben 105 P 10 f, Szárazdon 128 P 90 f, Tolnanémediben 878 P 30 f, Udvariban 312 P 90 f s Varsádon 166 P 40 f. összesen a járásban 11.456 P 14 f. VI. Tamási járásban: Be degkéren 209 P 32 f, Ertényben 277 P 30 f, Felsőnyéken 762 P 30 f, Fürgédén 316 P 81 f, Regszemcsén 2035 P 82 f, Kányán 118 P 40 f, Koppány- szántón 108 P 62 f, Magyarkeszin 278 P 09 f, Nagykónyiban 474 P 18 f, Nagyszokolyban 582 P 30 f, Ozorán 580 P 40 f, Páriban 319 P 60 f, Pincehelyen 735 P 66 f, Re- gölyben 437 P 22 f, Szakályban 374 P 46 f, Tamásiban 955 P 60 f, Tengődön 317 P 56 f. összesen a járásban 8983 P 64 f. VII. Völgységi járásban: Aparhan- ton 344 P, Nagyvejkén 187 P, Báta- apátiban 295 P 08 f, Bonyhádon 3088 P 30 f, Cikón 558 P 60 f, Möcsényben 327 P 90 f, Izményben 203 P 50 f, Mucsfán 178 P 90 f, Kakasdon 628 P 09 f, Kétyen 198 P 10 f, Murgán 160 P 80 f, Kis- dorogon 335 P, Bonyhádvarasdon 359 P 20 f, Tabódon 183 P 14 f, Kisvejkén 268 P 50 f, Lengyelen 114 P 20 f, Závodon 142 P 10 f, Majoson 459 P 50 f, Mázán 101 P 20 f, Győrén 71 P, Mórágyon 275 P 50 f, Nagymányokon I2i3 P 80 f, Kismányokon 200 P, Szálkán 216 P, Grábócon 118 P, Tevelen 1747 P 10 f, Váralján 113P68f sZom- bán 780 P. összesen a járásban 12.868 P 19 f. Az egész vármegyében ezek szerint 61.961 P és 23 fillér folyt be. Nem érkezett még be a dunaföld- földvári járásból a gyűjtés eredményéről jelentés. Értesítem a gazdákat, hogy a Rostlenszalmaforgalni Központ helyikereskedővé feljogosított. Átveszem a fenti Központ hatáskörébe tartozó rostlenszalmát a gazdakönyvben való buzapont bejegyzése mellett, valamint a beszolgáltatás! kötelezettség alá eső fát is. Jelics András ' gabona-, termény-, szén- és fakereskedő. 443 Pécs, Vasúti raktár. Telefon: 16—29.
