Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-10-23 / 77. szám
. .2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1943 október 23. Hala IstwiMo van ( Alcuuj) és áj Philips rádiónk melleit kipihen* ják, elfeledjük a nap fáradalmait... IJSa i ián A nem országos jellegű mező- gazdasági kiállítások és árumintavásárok megtartását az Országos Mezőgazdasági Kamara engedélyezi, az egy törvényhatóság területére kiterjedő ilyen kiállítást és áruminta* vásárt pedig a kerületi mezőgazda- sági kamara. Gyümölcsfaiskolák létesítésének, illetőleg üzembentartásának, továbbá diófa kivágásának és szállításának az eugedélyezésére irányuló kérelemmel a jövőben nem kell a föld- mivelésügyi miniszterhez fordulni, hanem azt a gyümölcsfaiskola fekvése, illetőleg a diófa termőhelye szerint illetékes kertészeti felügyelőségtől kell kérni. Uj szőlő telepítésének és szőlőtelep létesítésének az engedélyezése a szőlészeti és borászati felügyelőség hatáskörébe ment át, a must javításának, tipusbor, csemegebor, borecet stb. gyártásának az engedélyezését illetőleg tipusbor forga- lombahozatalának az engedélyezését ezentúl az Országos M. Kir. Szőlő- j és Borgazdasági Intézet adhatja meg. A hegyközségek által hozott határozatoknak egy nagy részét nem kell a jövőben felterjeszteni a földmivelésügyi minisztériumhoz, ezekben az ögyekben végérvényesen határoz a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága. Az erdőigazgatás terén is számos ügy elintézése egyszerűbb. így pl. az erdőigazgatóság hatáskörébe ment át annak megállapítása, hogy mely terület tartozik az erdőtörvény hatálya alá, továbbá megállapított határokig csereerdőterület és rendkívüli fahasználat engedélyezése és ugyancsak pontosan megállapított határokig üzemterveknek a jóváhagyása és módosítása, valamint erdőtulajdonátruházással kapcsola- latos természetbeni megosztásának az engedélyezése. A földmivelésügyi miniszter helyett a gazdasági albizottság fog hozni a jövőben végérvényes határozatot számos erdőbirtokossági társulati ügyben és egyes üzemterv megállapításokkal kapcsolatos kérdésekben. Az ezekre az ügyekre vonatkozó kérelmeket a jövőben is ugyanott kell benyújtani, ahol eddig terjesztették azokat elő, de az elintézés sokkal gyorsabb és egyszerűbb lesz. A köztenyésztést szolgáló apaállatok beszerzésével, tartásával, vagy gondozásával kapcsolatban ezentúl a vármegyei gazdasági felügyelő engedélyezhet segélyeket, kedvezményeket, dijakat és jutalmakat. A legeltetési társulatok határozatainak egy jelentős részéhez sem kell ezentúl földmivelésügyi miniszteri jóváhagyás. Az állategészségügyi igazgatás terén a marharakodóul ki nem jelölt állomásra és a gépkocsin történő állatszállításához vizsgáló állatorvos kirendelését a jövőben a törvényhatóság első tisztviselőjénél kell kérni, több ügyben a törvényhatóság első tisztviselője, illetőleg a főszolgabíró helyett a törvényhatósági, illetőleg járási m. kir. állatorvos közvetlenül intézkedhet. A vízügyi igazgatás egyszerűsítésénél azt a jelentős eredményt sikerült elérni, hogy a társulati ügyeknek és az engedélyezési ügyeknek egy nagy része a földmivelésügyi minisztérium, illetőleg a törvényhatóság első tisztviselőjének a hatásköréből a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok vezetőinek a hatáskörébe ment át. Úgy a kormányrendelet, mint a végrehajtási utasítás ezekben a kérdésekben részletes előírásokat és utasításokat ad. A mezőgazdasági munkaügyi igazgatás terén a törvényhatóság első tisztviselője végérvényesen intézi el az 500 pengő értéket meg nem haladó azokat a vitás ügyeket, amelyek a gazdasági munkavállalók és a munkaadók között felmerüL Ezekben az ügyekben tehát semmiféle további jogorvoslatnak helye nincs. A gazdasági albizottság elé kerülő ügyek elintézésének az érdekében lehetőség nyílik arra, hogy a gazdasági albizottságnak a szőlészeti és borászati felügyelő, a kertészeti felügyelő, a vadászati felügyelő stb. is előadója lehessen. Lehetőséget nyújtanak a kiadott rendelkezések arra is, hogy a földmivelésügyi miniszter a mezőgazda- sági kamarákon felül a vármegyei mezőgazdasági egyesületeket, vagy bármely mezőgazdasági érdekképviseletet megbízhasson különböző akciók lebonyolításával vagy valamely gazdasági feladat keresztülvitelével. Őszt emlékek Itta: Kovácsné Huszár Jolán. Antal bácsiéknak szép nagy szőlőik voltak a görbői hegyekben, innen hozta haza mindennap a nagy, csikós szőrtarisznyában a finomabbnál, finomabb gyümölcsöket és egy-egy üveg siller-bort. Mikor már nagyobbacska voltam és tőlük jártam egy kitűnő magániskolába, kivitt néha délutánonként Pepi néni a szőlőbe. így vésődött mélyen, forrón szivembe a dunántúli dombos-lombos vidék eltéphetetlen sze- retete. Előbb a köves utón mentünk egészen a kanyarodéig. Ez az ut is festőién szép volt. Jobb oldalán a bolgárok kitünően gondozott, buja, gyönyörű kertészete, melyet végigszegett a Kapos folyócska ezüstös szalagja ide-oda kanyargón. A vizen túl egy szép, lombos, akácos fálu temploma s emeletes iskolája fehérlett, apró kis házai elbújtak a dús lombok között. Az ut baloldalán szőlőhegyek láncolata emelkedett, apró kis présházak kandikáltak ki itt-is, ott-is a vén diófák alól és gyümölcsfák százai roskadoztak a tőkék között a pompás gyümölcsök terhe alatt. A kanyarodénál a hegyi útra kellett befordulni. Ez is csodaszép volt. Egyik oldalán a szőlők bejáratait élősővények, virágzó bodzabokrok szegélyezték, másik oldalán egy kristálytiszta kis vizerecske csörgedezett, alig csak egy arasznyi mély, Medre tele volt csillogó kavicsokkal s fucsa kis bogarak, gyíkok futká- roztak benne. Nefelejts nyílott a partján, sárga gólyahir és vízililiom s minél beljebb mernünk az utón, annál mélyebb szakadékká nőtt a medre s szinte félelmes volt beletekinteni. S valóban egy-egy hirtelen jött nyári zivatar után a hegyekből házmagasságnyi víztömeg zuhogott le rajta, elhordva mindent, ami útjába akadt, még kocsikat is lovastól, emberestől és szegény szőlő- tulajdonosok hetekig töltötték a járhatatlanná vált utakat. A szakadék túlsó oldalán százados fák álltak sorfalat. Vastag gyökereik itt-ott szabadon lógtak a viz fölött és bolondos kis madarak ugráltak rajtuk hintázva. Csodálatos madárdal kisért bennünket a jó félórás utón végig. Vadgalamb, rigó, fülemüle, vércse, mintha valami láthatatlan karmester vezényelte volna őket: zengő koncertet adtak. Többet hallgattunk, mint beszéltünk, oly szép volt ez az ut, megigézte, lenyűgözte ébredő telkemet. Isten csodálatos világa úgy ölelt körül, mintha Ő is jelen lett volna, Aki mindezt elgondolta és alkotta. A kis présház közel volt az úthoz. Két hegy nézett itt farkasszemet egymással és amikor ott álltam a kis tisztáson, a vén diófa alatt s lehunytam a szememet: azt gondoltam, hogy elérem a másik hegyet kinyújtott kezemmel. Pepi néni előszedte a nagy pincekulcsot és kinyitotta az ajtót. A kis szobából nedves, hideg levegő áramlott ki, a kitárt pinceajtón pedig átható, fűszeres borszag. A nagy kádak, hordók, prések gondosan rendben sorakoztak, a kis falipolcokon edények, poharak, kancsók, kis piros abrosz és szalvéták. Jóidig szellőzött a pince, míg mi végigbogaráztuk a szőlőt. Pepi néni megnézte a gyümölcsfákat, szőlőtőkéket, a dolgozó embereket, én az őszibarackokat szedegettem fel, különösen a sárgabélűeket, melynek finom húsa, szinte olvadt a számban. Az utakon lugas futott végig, lógtak a gyönyörű szőlőfürtők rajta, majd letörték a venyigét. Áldás és jólét kacagott mindenről, szépség és őröm s a szivemben összegyűlt vidámságot hangos dalokban kiabáltam a másik hegy felé s az visszhangozva adta tovább ... Mire visszatértem a présház elé, Pepi néni megtérítette a kis piros abrosszal a tőkeasztalt a vén diófa j alatt. Előszedte a szalonnát, zöldpaprikát, kis fa sótartóba mártottuk a bugylibicskával levagdalt darabokat s farkasétvággyal ettük az egyszerű ozsonnát. Cserépkancsóba bort is hozott egy kobakhébérrel, egy cseppet nekem is csorrantotta gerezdes pohárkámba s megmártottam benne a nyelvemet... Jobb a viz! — állapítottam meg — és már szaladtam is a hegyoldalból kibugyogó forráshoz ... Így töltöttük a délutánokat a szőlőbe. A saraboló emberekkel elbeszélgetett Pepi néni, megadta nekik utasításait s mindent elpakolva indultunk a felső szőlő felé, de mire odaértünk, a nyelvünk is kilógott a fáradságtól, mint itt mondani szokták. A felső szőlőszomszéd; ördög Lajos éppen hordókat mosott. Barátságos köszöntésünkre szívesen emelte meg a sipkáját. Róka, Farkas 1 Ide gyertek 1 kiabált a fiainak. Mutassátok meg a sündiszuót, amit a hordó alatt fogtatok — a kis kisásszonykának. Róka és Farkas, a két csodálatos nevű gyermek (akik azért viselték e furcsa neveket, mert a plébános úr olyan névre keresztelte ott a gyermekeket, amelyik napon születtek s miután az első Rókus napján látta meg a napvilágot s igy íratott be a matrikuiába, a másodikkal apja kikötött s követelte, hogy ha már az első fiát igy csúffá tették, ezt csak Farkasra engedi keresztelni, nehogy egymást kicsufolják, ha megnőnek) jött nagy visongva és hozták a kis szurtos sapkában a sündisznó-gomalygot s eljátszottunk vele. Hazafelé mindig a másik utón
