Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-10-09 / 73. szám
/ TOLNAMEGYEI UJSifl 1943 október 9. zetű Híd pedig az 1849-iki szabad* ságharcunk apotheozisa. Kossuthot és Széchenyit állítja egymás mellé az iró. Egyiktől sem vesz el sem mit, a másikhoz sem ad hozzá semmit s le se kicsinyelteti egyiket a másikkal, meghagyja mindeniket annak, ami volt: egyforma nagy — magyar embernek... A saját maga által legjobbnak Ítélt Bizánc, remek felépítésű sza tira, vagy talán inkább — csoda- tükör, mely az idegen ruhába bujtatott alakokban: magyar arcokat tükröz vissza. Látjuk abban a — magyar bűnöket, de az — erényeket is s az elbukott császárban nem egy elgáncsolt magyar hős tragédiájára ismerhetünk... S utoljára hagytam a világsikert' ért Kék rókát, Herczeg Ferenc talán legsziporkázóbb szellemű darab ját, amelyben az asszony, a nő titokzatos lelki világára irányítja Aladin lámpáját, meghív bennünket is, hogy a titkok-titkába belenézzünk, de mert talán az ő szeme is elkáprázott az ott látottakról, hirtelen elkapja lámpáját s a sejtel- messég félhomályába burkolja a nagy titkot, a női lélek eddig még megfejtetlenül álló nagy talányát. A Mutamur szenzációs sikerén kívül szólanom kellene még szá- zakra menő elbeszéléseiről és pom- pásabbnál pompásabb regényeiről. Ezeknek nagy száma elrettent, vagy jobban mondva felment a velük való tüzetesebb foglalkozástól. Regényeinek alakjai itt élnek köztünk ... Tárgyért, eszméért nem szaladgál a szomszédba. Nem szeret kölcsönkérni senkitől, azt tartja, hogy aki másokból sokat idéz, annak magának kevés a — mondanivalója ... Én akkor . szerettem legjobban, amikor történelmi távlatokba mélyed. (Pogányok, Pro libertate stb.) De míg Jókai eszményíti, az elmés, víg kedvű Mikszáth a jóízű humor görbe tükrében, vagy a fintorító lencsén át szereti bemutatni hőseit, Herczeg Ferenc a valóság köntösébe öltözteti azokat. Nem mint félistenek, de mint emberek járnak, mozognak köztünk... A Pogányok című regényével kapcsolatban Kemény Zsigmonddal állítják egy sorba ... Csakhogy ennek komoly, sokszor komor mélységét a Herczeg-féle regényekben a játszi, könnyed előadó modor, a sziporkázó ötletek, elmés fordulatok teszik a szellemi gyomor számára könnyebben megemészthetővé ... Herczeg Ferencnél ma nálunk nincsen kellemesebb csevegő. (Em- , fékezései, Horkayné stb.) Mint színműíró, ma utólérhetetle- nül első. Alakjai nem dróton rángatott figurák, az életből lépnek a színpadra, melyet ma jobban nálunk senki sem ismer. Embereit nem lágy viaszból, vagy papirmaséból gyúrja, formálja, hanem művészi biztos kézzel mindjárt márványba faragja. S amit azok tesznek, cselekszenek, azt a színpadi technika különleges szabályai diktálják. Alakjait nem a régi kothurnusokban járatja. Uj modern ruhát szab rájuk, de a meztelenséget nem szereti, még a szellemesség mélyen — kivágott ruháját se, annál kevésbbé a pikantéria áttetsző szövetét... Herczeg Ferenc színpadi kellékei közt nincsen ott az érzéki hatásra számitő, lebontott, selyemcsipkés ágy. Finoman diszkrét, még a pajkos Gyurkovics lányok hálószobája I is... Folytathatnám még á virágszedést a magyar irodalom kies mezején, j S hirtelen óriási csokorravalót kapkodhatnék össze Herceg Ferenc | költői lelkének színes virágaiból. Mindez felesleges, mert időm kevés s Herczeg Ferenc még megkurtitva, csonkán sem fér bele, egy pár perces előadás Prokrustes ágyába. De mert úgy érzem, hogy én most itt a fórumon, tehát történelmi levegőjű helyen állok, rá kell még mutatnom az ő közéleti szereplésére és hírlapiról működésére is. Amint láttuk, a pályaválasztáson tusakodó Herczeg Ferencet Rákosi Jenő, az újságírás akkori fejedelme fogta karon és vezette be a Budapesti Hírlap szerkesztőségébe, ebbe a nagy csiszoló-műhelybe, ahol Rákosi Jenő irtotta az irodalmi gyomot, megnyesegette a magyartalanság fattyúhajtásait. S leegyszerűsítette a kőrmondatos, régi táb- labirói stílust s megteremtette a modern, tiszta, de ma már megint el- tévelygő újságírói nyelvet. A fiatal iró tehát kitűnő iskolába került. Es ha elfogadjuk is azt az igazán szellemes megállapítást, hogy Herczeg Ferencnek Versecen a szive, Temesvárt a szája, Szegeden már az agya is megtanul magyarul, az sem jár távol az igazságtól, amikor azt mondjuk, hogy ami idegenszerűség még az ő betűvetésében megmaradt, az a Budapesti Hírlap tisz- titórostáján hullott ki belőle. S az eddig élt legnagyobb újságírónak, a harminc millió magyarról álmodozó Rákosi Jenő izzó magyar lelkének lángjától tüzesedik még jobban át a hazaszeretettől már Versecen is meleg szív . . . Herczeg Ferenc 1894 ben ugyanis megválik a Budapesti Hírlaptól s nevével azóta is adja a fényt az általa akkor alapított Uj Időknek, aztán 1911-ben, hogy Tisza Istvánnal egyesülten, mint a .Nemzeti Figyelő“ szerkesztője igyekezzék feltartóztatni az erkölcsi és politikai destrukció fenyegő lavináját. Rákosi Jenő is segített nekik ebben- Kiállja az ostromot, amit a csőcselék nyomdája ellen indít. S amikor a kenyérgond ott hagyatja vele a nem sokára megszűnő lapját, a Pesti Hírlapnál összetalálkozik megint Herczeg Ferenccel és most már sajnos, Tisza gróf lánglelke nélkül, uj téren, a revezió nagy életkérdésében folytatják nemzetmentő munkájukat. — De Rákosi nagy lelke is kiég s Uraim, nem a Magyarok Istenének csodatevése-e az, hogy Herczeg Ferenc személyében egy bácskai, mégiscsak német származású ember lesz leghatalmasabb védője, pártfogója a legégetőbb magyar kérdésnek, a revíziónak: a régi országhatár mindnyájunk előtt oly szent ügyének. S amíg, mondhatni, az egész nemzet a legjámborabb Buddha-nyugalommal várja a teljes revízió sült galambját, 0 az, aki hatalmas cikkeivel, külföldi összeköttetései révén, az általunk annyira elhanyagolt Revíziós Liga élén igyekszik felébreszteni a világ lelkiismeretét, de emellett ébresztget minket, boldog alvókat is s igyekszik szemünkből kiverni a már-már halált jelentő mély álmot s teljes meztelenségében feltárja azt a nemzetünkre leselkedő nagy veszedelmet, amely az ellenünk máris közös frontba lépett román, szerb, horvát, cseh és szlovák, ártatlannak vélt kulturális egyesülés megtévesztő cégére alatt, nemcsak a magyar további revíziós követelések nyaká-. nak kicsavarására, hanem az eddig békés eszközükkel elért revíziós sikerek megsemmisítésére is törekszik . . . Ébredjünk fel tehát mi magyarok, kivált itt a végeken! Ha Herczeg Ferenc soha nem tett volna és nem | tenne egyebet, csak annyit, már ■ akkor a nemzet örök hálájára érdemes. Elfelejtem tehát én most benne a nagy írót s úgy. állítom ide, mint a legmesszebb látó, legjózanabbul ítélő, bátor, tettre kész, igaz magyar embert. Ide állítom ót példaképül, dicsekvésül. Hadd lássa meg ő benne az elvakitott külföld ennek a gyönyörű magyar földnek átalakító varázserejét, mely az itt gazdasági boldogulást kereső idegeneknek fiait szabadsághősökké, a legnemesebb magyar sovinizmus vezérfér- fiaivá teszi. Hadd lássa meg a mi világszerte ismert Herczeg Feren- cünk révén ezt a ma is feudálisnak gyalázott Magyarországot. így üldözzük mi rabszolgatartó, emberevő magyarok az itt letelepedett nemzetiségek fiait, hogy képviselőkké, főrendekké, m. kir. titkos tanácsosokká, diszdoktorokká tesszük s mint most, a legfőbb helyre, a magyar szívnek, ennek a szépséges tulipános ládának a legtetejére ültetjük. Mindebből tehát egyszer már értsék meg a legtisztább magyar sovinizmust, végeredményében az igazi Szent Istváni gondolatot, amely nem üldöz senkit származása, hite, nemzetisége miatt, de a testvéri egyetértésben, mindnyájunk szivének összedobbanásában látta és látja az államalkotó és megtartó szent erőt. Szeretném még ide, e hatalmas ablakokba is oda állítani Herczeg Ferencet fénynek, ragyogásnak. Hadd világítana rá arra a hitvány vakondok munkára, amely még mindég mérgezi a más földről ide szakadt, velünk századokon át békében élt s a magyarnál ma is jobb módban élő honfitársaink lelkét. Hadd égetné ki a szégyenpir mindazoknak a szemét, akik ma is még a szolgaság láncát emlegetik, ami itt nincs és nem is volt. Ha pedig láncról van szó, el ne felejtkezzenek a hazaárulásuk jutalmából vett, saját maguk által hordott vastag, — aranyóraláncról... Szeretném, ha a megtévesztettek, vagy a habozók, gyengék is meghallanák a most ünnepelt Herczeg Ferencnek eme mennydörgésszerű szavait: Nézzétek ez voltam, ez lettem és ez vagyok: Idegen törzsbe oltott magyar lélek s a magyar földért dobogó szív. A sok jóért, amit ideszakadt őseim és én kaptunk, a hűség aranyával fizetek. S ezzel nem sokat, csak annak egy részét, talán csak a kamatát adom vissza, amit kaptam. De a szivemben mégis sok marad. A verseci magyar föld párája, a rózsás kertek illata, hegyei borának zamata, az erdők zúgása, a temetők csendje, a nagy torony romantikája, harangok búgása, az ott fészkelő madarak csipogó zenéje. Él a szivemben még a magyarul nem tudó őseim emléke, de hallom már édes, jó anyámnak tört magyar szavait,amelyekkel Szegedre küld magyar szót tanulni és itt cseng a szivemben Kossuthot tisztelő, szigorú apámnak kemény, érces hangja, amely Deák Ferenc bölcs mérsékletét dicséri. S lehet e mindezeknél szebb örökség ? És sok-e mindezekért egy munkás élet, amelyet én adtam a hazámnak? És nem több-e ennél az a meleg, kiomlott piros vér, amellyel a harc* téren elesett kis öcsém öntözte meg ezt a drága hazai földet? így szól, igy beszél a ma véres tengeréből kiemelkedő fehér hattyú, | Herczeg Ferenc ... Simogassuk i meg lágyan nyolcvan éves ősz fejét ' s hidegkúti-úti és balatoni villájánál is legyen neki melegebb otthona a — magyar szív. Tiszteletteljes indítványom pedig az, hogy ezt a magyar hazának is oly nagyjelentőségű évfordulót jegyzőkönyvünkben is örökítsük meg, kérve a jó Istent, hogy német ajakkal, de lángoló magyar szívvel soha ne teremtsen nála derekabb — magyar embert... De rosszabbat egyáltalán ne teremtsen! Mindezekhez utólag csak annyit: Akár felugrunk az iró mellé Pegazusa hátára, akár a kényelmes fo- tölyben ülve, olvassuk halhatatlan , műveit: Herczeg Ferenc visz, magával ragad ... Éltet. . . Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — menyország Előfizetési felhívás Tisztelettel felkérjük előfizetőinket, hogy lapunk mai számához mellékelt csekklap felhasználásával előfizetési dij hátralékukat, vagy az emelés folytán külőnbözetüket mielőbb befizetni szíveskedjenek. Lapunk támogatásáért köszönetét mondva, vagyunk Hazafias üdvözlettel: a 7 olnamegyei Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. Időjelzés. Hőmérsékleti szélsőségek és csapadék Szekszárdon, 1943 szeptember 30-tól október 6-ig. Hőmérséklet maximum : 25 0 C° október 2-án, minimum: 13 0 C° szeptember 30*án. Csapadék: eső 0'9 mm október 1-én. Az elmúlt szeptember az átlagosnál melegebbnek mutatkozott. 18 oly napja volt, amelyben a napi középérték a 20 C fokot meghaladta. Legmelegebb volt a 14—20-ig terjedő szakasz, 30 C° fok körüli maximumokkal. A hó utolsó hété- ben fellépett reggeli lehűlés minimuma egyszer sem ment 10 C fok alá. A havi 197 C fokos közép az utolsó 19 év átlagához viszonyítva 1'6 C° felesleggel zárult. A szeptemberi csapadék zöme a hó 1., 6. és 20. napjain esett le. A havi mennyiség 50*1 mm-t tett ki, ami az utolsó 19 év átlagánál csak 4*7 mm-rel kevesebb. — Október hatodiki gyászistentiszteletek. Az 1943. év október hatodiki vértanuk emlékére vármegyénk minden templomában ünnepi gyászistentiszteletet tartottak. Az istentiszteleteken a nagyközönség élén megjelentek a hatóságok, a hivatalok, a testületek küldöttségei. A szekszárd-belvárosi templomban tartott gyászmisére a helyőrség zenekarral vonult ki. — Vitézi evatás. Dr Tüske Andor t páncélos főhadnagy, székes fővárosi statisztikai fogalmazó, október 1-én tette le a vitézi esküt a törzskapitány előtt. — Áramszünet. F. hó 10-én 5—11 óráig a máza—szekszárdi távvezetéken folyó javítási munkálatok miatt az áramszolgáltatás szünetelni fog. I
