Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-10-02 / 71. szám

UV. Évfoiwm. Szekalird, 1943 oklöber Z. (Szómtól) 71, atm. ß TOLNAMEGYE HETENKÉNT kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM : 20—85. Egéfts érre . Előfizetési dij: 24 pengü || Félévre ...... 12 pengő Felelős szerkesztő BL.ÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton# Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait Legkisebb hirdetés 4P, i hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 25 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hír nyilttér sora 2 P, minimum 8 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mórlegek mm sora 50 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 30 fillér, minimum 10 pengő. Álláskeresőknek 50 százalék engedmény. Dr Ghyczy Jenő külügyminiszter hétfő délután a rádióban a követ­kező beszédet tartotta: —• Maiiárom esztendeje Írták alá Németország, Olaszország és Japán képviselői a háromhatalmi egyez­ményt. Nem mehetünk el ez év­forduló mellett anélkül, hogy meg ne emlékezzünk erről a fontos po- litikai aktusról és rövid pillantást ne vessünk azokra a körülmények­re, amelyek azt létre hozták. Az első világháborút rossz bé­kék követték, amelyek csak meg­tetézték azokat a súlyos csapásokat, amelyeket a háború maga után vont. A rossz béke újabb feszültségek és újabb bonyodalmak forrásává vált. A német népet 20 évig béklyóba verték, de csodálatos akaraterejü vezérét követve, félelmetes erővel rázta le magáról a bilincset és el­indult a fejlődésnek arra az útjára, melynek célja élni és érvényesülni akarás volt. Ezen az utón az érdekközösség alapján találkozott Olaszországgá 1 és Japánnal. Magyarországot az első világháború vesztesei között a legsúlyosabb és legigazságtalanabb békeszerződéssel sújtották. Ennek következtében a magyar politikának csak egyetlen célja le­hetett, kiküzdeni az igazságtalan­ságok jóvátételét. Nemcsak a magyar kormányoknak, de az egész magyar népnek 20 éven át következetesen vallott programja volt a békés revizió, de hiába fordult ezzel a jogos kíván­ságával a Nemzetek Szövetségéhez, amelynek feladata a béke fenntar­tása és a bonyodalmak forrásainak kiküszöbölése volt, nem talált meg­hallgatásra. A nemzetek szövetsége nem teljesítette ezt a feladatát, hiába rendelkezett a békés revízióról az alapokmány 19. szakasza, amelynek alkalmazása hivatva lett volna elejét venni a helyzet teljes elmérgesedé­sének. Javulást Magyarországnak csak a két bécsi döntés hozott, ez a ja­vulás és jóvátétel pedig életszük­séglet volt számára. Csak igy tudta a magyarság a másfélmillió magyar lélek visszacsatolásával számát való­ban gyarapítva, állami és nemzeti létét biztosítani, hagyományos füg­getlenségét és intézményeit, keresz­tény kultúráját fenntartani. így biztosította magának a Kár­pátmedencében azt a helyet, amely őt számaránya, központi elhelyez­kedése és eddigi teljesítményei alap­ján megilleti. A háromhatalmi egyezmény célja a háború kiterjedésének a megaka­dályozása volt, de a háború a maga kérlelhetetlen logikájával mégis to­vább terjedt és elborította egész világunkat. Ez azóta is folyik, mil­liók állanak fegyverben, a küzde­lem hevessége minden képzeletet felülmúl és számolni kell azzal, hogy a végső döntésig még tovább fokozódik. Megindulással és megilletődéssel állunk a hősiesség és a szenvedé­sek láttán, amelyekből erőinkhez képest mi is becsülettel kivesszük részünket és nemzeti létünk és az európai kultúra fenntartásáért fo­lyó küzdelemben továbbra is helyt- állunk. Gondolataink ebben az órában a Szokásához híven eljött a megye- 1 gyűlésre dr Őrffy Imre felsőházi- tag is, akit felkerestünk az évszá­zados őrffy-házban, hogy nyilat­kozatot kérjünk tőle a bel- és kül­politikai helyzetről. „Nem a nyilatkozattételek idejét éljük — mondta dr őrffy — külö­nösen pedig nem külpolitikai vonat­kozásban. A jó bíró nem ítélhet a tényállás alapos ismerete nélkül, már pedig a külpolitikánk teljes vonalvezetéséhez szükséges összes tényeket az országban ma alig egy­két ember ismeri. Jól is van ez igy, mert bár a modern fejlődés a nyil­vános tárgyalások rendszere felé hajlik, egyetlen tér, ahol a titkosság sohasem lesz kiküszöbölhető: a külpolitika. Akármilyen megpróbáltatásokat szánjon is részünkre a Gondvise­lés, egy bizonyos: ha nemzetünk nem 'szakad ketté — úgy, mint azt a nálunk nagyobb nemzeteknél, a franciáknál és ola­szoknál látjuk — fennmaradásunk és boldogu­lásunk útja nem lehet két­séges. baráti népek felé szállanak és az együttérzés, nagyrabecsülés, a szel­lemi szolidaritás őszinte megnyilat­kozásait tolmácsoljuk mindazoknak, akik fegyverrel a kézben vagy sú­lyos megpróbáltatások között vé­gezve mindennapi munkájukat, tel­jesítik kötelességeiket és küzdenek a jobb és igazságosabb jövőért. Politikánkat a változó helyzetek között is a változatlan szempontok határozzák meg a nemzeti becsület és nemzeti érdekek íratlan törvé­nyeinek hűséges betartásával. Az a töretlen meggyőződésünk, hogy a jelenlegi világégés után el kell jönni az igazságos béke korszakának, amely minden nemzetnek, nagynak és kicsinynek egyaránt biztosítja az élet lehetőségét és boldogulását. Hiszünk a keresztény civilizáció európai értékében és erejében, a jószándéku emberek erőfeszítéseinek és áldozatainak sikerében. Ezen az utón jártunk eddig is és ezen az utón a becsület és a nemzet érde­keinek utján fogunk továbbra is haladni. Véresen komoly tehát az a min­dennap hallott tanács : minden áron meg kell menteni a nemzeti egy­séget, legalább a külpolitikai vo­nalon. Ez az a tér, ahol a magyar embernek — ideiglenesen — le kell mondani az önálló véleményalko­tásról és nyilvánításról. Tudom, hogy ez nem kis áldozat, de ered­ménye mindent megér ...“ önként érthető dolog, nem is kí­vántunk ezek után Őrffy Imrétől e tárgyban további nyilatkozatot. A belpolitika nagy kérdé­seiben Őrffy ezeket mondta: „Koromnál és hosszú törvény­hozói tapasztalataimnál fogva — nem tagadom — kissé eltávolod­tam a pártpolitikai mozgalmaktól, helyesebben talán azok túlbecsülé­sétől. Minden pártot, amely a krisztusi elvek, a nemzeti irány­zat alapján áll és nem akarja megelőzni az egyéni kezdeményezést, a több és különb munka elismerését úgy anyagi, mint erkölcsi téren, el kell ismerni s működését nem szabad zavarni — ha nem izgat, lázit, nyug- \ talanit A parlamenti rendnek és közsza­badságoknak szószólója voltam a nagy nyilvánosság előtt és a közel­múltban is, tehát akkor, amikor diktatúrák száguldtak végig rajtunk is. Ezek ma gyengülnek és igen érdekes, hogy e téren a szélső jobboldal harcos elemei közül sokan vannak megtérőben. Persze ezek közül sokan vannak, akik megjátsszék mind a két irány­zatot és a népképviseleti áramlatok megindultával sietnek elhitetni a vi­lággal, hogy mindig az volt a hit­vallásuk, mint ma ... Remélem, hogy ezekkel' éppúgy tisztában lesz a közvélemény, mint azokkal is, akik a gyűlölet szitásából éltek eddig.“ Szerettünk volna őrffy Imrével vármegyénk egy-két nagy problémájáról is beszélni, de — sajnos — nem állt elég idő rendelkezésre. Köztu­domású az a nagyszabású és érté­kes tevékenység, amelyet dr őrffy Imre immár negyedszázada ezen a téren kifejt. „Csak a Sió hajózhatóvá tételét óhajtom megemlíteni, — mondotta — amelyről talán most már a hi­tetlen Tamások is másként véle­kednek. Úgy a földmivelésügyi mi­niszter úrral, mint szakközegeivel állandó érintkezésben vagyok e kér­désben és örömmel állapíthattam meg, hogy az erdélyi báró Bánffy- nak mennyire szivén feszik a Du­nántúlnak eme közlekedéspolitikai- lag oly rendkívül fontos viziutja. De lelkes szakgárda is támogatja őt e kérdésben. A lényeget ma abban találom, hogy e munkálatok immár olyan szakaszba léptek, hogy azok most már abba nem hagyhatók az állam- kincstár és a közgazdaság óriási károsodása nélkül. Eddig a kapott közlések bizalmas volta kötött en­gem, de miután a Mura folyó vizé­nek a Balatonba vezetéséről a lapok is hirt adtak, nekem is illik meg­emlékeznem a nagy kérdés eme részéről. Ismerem a terveket és figyelem az előmunkálatokat. Csak annyit mondhatok, ha a tervnek ez a része valóra válhat, annak nemcsak a közlekedés, de a víz­gazdálkodás és energiatermelés terén is rendkívül nagy hatása lesz. Emellett hiszem, hogy nem lesz szükség a Sión hat szakaszzsilipre. A bel- és külpolitikai helyzet Beszélgetés dr Őrffy Imrével Egyes szám ára 24 fillér A becsület és .a nemzet érdekei

Next

/
Oldalképek
Tartalom