Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-09-18 / 67. szám

XXV. évfolgam V SzekszúmjlSi3 szeptember 18. (Szombat) 87. szín. TOLNANEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Sxerkeaitósóg és tud AuT.teü ITaI a! Aíi nwArlfAai SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TSLSFONSZÁK : 10—86. ElőfÜMtéri dij : igéit évre • • • » 12 pengő |] Félévre .. • • • • 6 pengő BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden aaerdán é» aaombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egv has&hmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimnm 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Uinimnm 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimum 6 pengő. Álláskeresőknek 50 százalék engedmény. Magyar egység, magyar ut A magyar közvélemény a sajtó utján értesült Kállay Miklós minisz­terelnök legutóbbi megnyilatkozá­sáról, amely a Magyar Élet Pártjá­nak első őszi értekezletén történt. A felelős magyar kormányelnöknek ez a megnyilatkozása rendkívül ér­tékkel bir, mert olyan időkben tör­tént, amikor külpolitikai és hábo­rús vonatkozásban az olasz kapi­tulációval kapcsolatban a nagyje­lentőségű események úgyszólván egymást követték. Az események e forgatagában miniszterelnökünk bátor határozott­sággal jelölte meg azt az irányt, amerre tovább haladunk s az semmi más nem lehet, mint: magyar ut. Ebben az irányban haladunk tovább, eltántorithatatlan határozottsággal, mert az elmúlt vesztett világháború és az azt követő felfordulás szo­morú korszakában a sors kegyet­len ütései közepette tanultuk meg, hogy Európa e fontos pontján meg­ingathatatlan erővel csak akkor áll­hatunk meg, ha egységbe össze- forrva, erőinket szét nem forgá­csolva haladunk a magyar utón. Ehhez hozzátartozik az is, hogy mértékletes magatartással, befolyá­soktól távol állva, alakítsuk ki vé­leményünket a bekövetkezett ese­ményekről. Kállay Miklós az olasz fegyverletételre nézve megállapította, hogy az nem volt váratlan ese­mény. Az Itáliában történtek után számolnunk kellett azzal, hogy az események ilyen irányban fognak bekövetkezni. Ugyanekkor szüksé­gesnek tartotta Kállay Miklós azt is hangsúlyozni, hogy Magyarország Olaszországra és Mussolinire is min­dig csak hálával és köszönettel te­kinthet vissza. Ez a magyar hála­érzet pedig abból a tényből fakad, hogy Olaszország volt az, ameiy az elmúlt húsz esztendőben mindig hű­séggel állt Magyarország mellé. A magyar közvélemény szívesen fogadja és őszintén örül a magyar vezető államférfíu e bátor, gaval- léros, becsületes érzéstől átszőtt megnyilatkozásnak, mert a súlyos bajbajutott olasz nép, amely bé­kés időkben mellettünk állott, meg­érdemli bajbajutásában ez őszinte, igaz szavakat. A külpolitika kérdéseinél tovább nem időzött miniszterelnökünk s helyesen tette, mert annak a ke­retnek, amelyben nyilatkozatát meg- i tette, tehát a pártnak, nem feladata az, hogy külpolitikánk egyes rész­letkérdéseivel foglalkozzék. Annál kevésbé, mert a külpolitikában az események kaleidoszkopszerüen kö­vetik egymást és igy, aki nincs ezekről az eseményekről minden pillanatban kellő módon tájékozva, nem is tudja azokat lépésről-lépésre követni. Ilyen körülmények között fel kell , tennünk tehát a kérdést, hogy mily feladatok várnak ránk ma, amikor, Ismételjük : az események kaleidosz­kopszerüen követik egymást. Erre is a miniszterelnök adta meg a vá­laszt. Feladatunk, erőteljesen meg­őrizni az ország egységét. Tudnunk kell, hogy országunknak nincs más Vitéz Madi Kovács Imréné főis­pánná, mint az Országos Hadigon­dozó Szövetség Tolnavármegyei cso­portjának elnöke a hadiárvák fel­karolása és gondozása érdekében megindított országos mozgalom ke­retén belül kőriratban tájékoztatta az elöljáróságokat a gyűjtés módo­zatáról és felkérte az elöljáróságo­kat, hogy a helyi vezetők, a pap­ság, az országos hadigondozó szö­vetség helyi tagjai és á jelentkezett pártfogó apák bevonásával a gyűj­tést, illetve a felajánlások összeírá­sát sürgősen le kell folytatni. A gyűjtést a főispánná tájékoz­tatása szerint akként kell megszer­vezni, hogy a kiadott hivatalos je­lentkezési iveket meg kell ismer­tetni a községbeli összes háztulaj­donosokkal. Ugyanis a mozgalom alapját az egyes házak képezik és házankénti felajánlásról van szó. A jelentkezési ivekben az egyes fel­ajánlók mellett fel kell tüntetni a felajánló nevét, foglalkozását és a felajánlott havi összeget és ezt a megfelelő sorban a felajánlóval alá kell íratni. A tervezet szerint egy- egy hadiárva szükséglete havi 100 pengőt tesz ki. Tehát a felajánláso­kat lehetőleg úgy kell csoportosí­tani, hogy egy-egy jelentkezési ivén kerek összegben 100 pengő legyen a felajánlott összeg. Ha a felaján- j lőtt összegek oly kicsinyek lenné- I nek, hogy egy* egy jelentkezési ivén ereje, mint önmaga. A magyar egy­ség az egyedüli, amely átvezethet bennünket a mai nehéz időkön. Valóban mind a barát, mind az ellenség előtt döntő jelentősége van annak, ha azt látják, hogy egy életerős nemzet erős és fegyelme­zett vezetés mellett egységbe tö­mörülve hisz hivatásában, hisz ab­ban, hogy bármi történjék is ezen a világon, ennek az országnak fenn kell maradnia. Ahhoz, hogy a múlhatatlanul szükséges magyar egybekapcsoló­dást, ezt a törhetetlen magyar egy­séget biztosítani tudjuk, elsőrendűen fontos, hogy nemzetünk valósággal immunizált legyen a jelszópoliti­kától, távol tartsuk magunktól a gyávaságot éppúgy, mint a kalan­nem volna feljegyezhető 100 pengő felajánlás, úgy folytatólagosan any- nyi pótiv csatoltandó, hogy együt­tesen kitegye a 100 pengőt. A felajánlott összegek nem egy- szersmindenkorra szólnak, hanem azt minden hónap elsején ki kell fizetni. Tehát a felajánlás állandó természetű és tart mindaddig, amíg a felajánlott összegből gondozandó hadiárva az életben megfelelő el­helyezkedést nem nyer. Tehát a fel­ajánlók kötelezettsége esetleg évekig tart és az aláírással magukat arra kötelezik, hogy a felajánlott össze­get minden hó első napjaiban pon­tosan ki is fogják fizetni. A tervezet szerint a megajánlott összegből a hadiárva havi 50 pengő segélyt kap, az azon felüli összeget pedig a hadiárva javára külön egyé- nenkint kezelik, hogy az igy szár­mazó tartalékból a pártfogó apa kérésére akár gyógyítási, tanitta- tási, ruhabeszerzési, akár egyéb fon­tos soronkivüli célra megfelelő ösz- szeg legyen kiutalható. A mozga­lommal kapcsolatban semmiféle ke­zelési, vagy egyéb adminisztrációs költség fel nem merül és a teljes összeg a hadiárva állandó tartására és soronkivüli kiadásaira adja meg a szükséges fedezetet. Tekintettel arra, hogy a várme­gyei hadigondozó szövetség már eddig is gondoskodott egyes hadi­árvák segélyezéséről és a további dorságot, de mindent, ami nem j teljesen és tökéletesen egyezik az igazi, tiszta magyar politikával. A miniszterelnök arra is figyel­meztetett, hogy igen nagy erőre van szükségünk. Ezt az erőt pedig ki tudnánk-e fejteni anélkül, hogy a nemzetet teljes egységbe ková­csoljuk össze ? Nem lehet a ma- I gyár célt elérni, ha erőinket szét­forgácsolva, azokból akár egy jot­tányit is eltékozolunk. Haladjunk egységben a magyar utón, az át nem gondolt impulzu- • sokból fakadt kockázatokat kerül- ! jük, mert ezáltal a magyar megma­radást, a magyar jövőt szolgáljuk. Ha egységben maradunk, egy hősi korszak legnagyobb teljesitmé- nvét tettük le a haza oltárára. állandó segélyezéssel kapcsolatos munkálatok névszerint való meg­határozása mellett már folyamatban vannak, nem szükséges, hogy a felajánlók megnevezzék azt a hadi­árvát, akinek részére a felajánlást teszik. Ha mégis valamely felajánló csoport ragaszkodnék ahhoz, hogy névszerint jelölje meg azt a hadi- árvát, akinek javára a felajánlást tenni kívánja, az is lehetséges. A beszedésről az elöljáróság gon­doskodjék és a beszedett összeget minden hónap első napjaiban a ki­adandó csekklappal az elöljáróság fizesse be a vármegyei csoportnak. A hadiárvák a hadi segélyt csak abban az esetben kaphatják meg, ha a beszedés és befizetés minden hónapban pontosan meg fog tör­ténni. Nem elégséges a felajánlás megtevése és egy* két hónapon ke­resztül való befizetés, mert a célt csakis abban az esetben érhetjük el, ha a hadiárvák segélyüket min­den hónapban a legteljesebb pon­tossággal meg is kapják. Minden egyes ház, amely külön vállalja egy-egy hadiárva felnevelé­sét, emléktáblát fog kapni, amelyet a kérdéses ház falába fognak beépíteni. Ha több ház, esetleg utcasorok, vagy kisebb község együttes felaján­lásából nyer fedezetet egy-egy hadi­árvának eltartása, úgy az esetben a kérdéses emléktáblát minden egyes ellátott hadiárva után a községhá­Egyes szám ára 20 fillér A hadiárvákat segítő mozgalom tolnamegyei szervezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom