Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-09-15 / 66. szám
r XXV. min. tetóusti neitember 15. (Izerda) (6. szint. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER: MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal 8BEKSZÁKDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 30—85. E|íu évre Előfizetési díj : 12 pengő || Filin* ...... 6 pengő Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lep megjelenik minden sserdán é* seombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések áréit Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egv has&bmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, osaládi hir nyilttér sora 1 P, minimum i P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghivói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. Álláskeresőknek 60 százalék engedmény. Legcsodálatosabb epizódja nemcsak a most folyó borzalmas háborúnak, hanem a világ- történelem harcainak is az a vakmerő és nagyszerű hőstett, a bajtársi és baráti hűségnek az az örökké fénylő példája, amellyel a németek az angolszász haderők gyűrűjébe helyezett fogságból kiszabadították Mussolinit, a tengely megteremtőjét, Olaszország apostoli lelkű újjászervezőjét, népe általános jólétének vasakaratu felemelőjét, elsorvasztásra ítélt hazánk egyik legkiválóbb és legmegértőbb barátját, aki a világ nyilvánossága előtt legelőször emelt szót a Magyar Igazság érdekében. Háttérbe szorítja ez a csodálatos vállalkozás a világpolitika egyéb eseményeit De hisz ez természetes is, mert az úgynevezett alkotmányos olasz kormány vezetői a Dúcét, mint valami gonosztevőt távolították el Itália éléről és amikor a szövetségi hűség legizléstelenebb megsértésével a közösen tartott front német részének összeomlasztásán dolgoztak és a jóban-rosszban kitartó német bajtársak olaszországi haderejének megsemmisítésén mesterkedtek, egyúttal ígéretet és előkészületet tettek arra is, hogy Mussolinit, e század legzseniálisabb és legtisztább szándékú olasz politikusát kiszolgáltatják az angolszás hatalmak által összeállítandó bíróság kényének- kedvének. űrök szégyene lett volna ez az európai civilizáció szülőföldje népének, de ennek a szégyenteljes elgondolásnak a végrehajtásától, illetve ennek az ódiumától megmentette Itália népét Hitler, elküldve a baráti fegyvertársért minden akadályt lekűzdő repülőit és ejtőernyőseit, akik kiszabadították a Dúcét szégyenteljes fogságábói és visszarepítek vele Rómába, ahol az örök Város a hirt leírhatatlan lelkesedéssel és ünnepléssel fogadta. Hogy Mussolini visszatérése mit jelent, azt megközelítően sem lehet megítélni, de mindenfelé úgy érzik, hogy ennek az eseménynek óriási jelentősége lehet. A dolgok ilyetén fordulatában ugyanis nemcsak bizonyos erkölcsi igazságszolgáltatást lát az olasz néppel együtt az egész világ, de rá kell eszmélni arra is, hogy ennek a mindenkor erkölcsi alapon álló és onnan soha le nem térő nagy embernek küldetése van és hogy az Isten óvja őt. E sorok írója hallotta a Duce érces beszédét, amikor az ellene elkövetett egyik sikertelen merényletet követő pillanatokban ezeket harsogta az őt hallgató és a merénylettől megdöbbent tömegnek : »Miattam ne aggódjatok. Engem ne féltsetek. Nekem küldetésem van. Engem nem fog a golyó és én nem halhatok meg addig, amíg feladatomat be nem végeztem.“ Az elragadtatás paroxizmusával ünnepelte óriási hallgatósága e kijelentése után a Dúcét, akiről most is úgy érzik, hogy védi az isteni küldetés ereje. Badoglio marsall ugyanis azt a parancsot adta, hogy a kiszabadítására irányuló bármely kísérletnél agyon kell lőni Mussolinit. Ennek a parancsnak azonban nem lett foganatja és sértetlenül került vissza hazája fővárosába. Az olasz földre is átterjedt háborús borzalmak e rettenetes napjaiban százmilliók ajkáról áldozati tömjénként száll a sóhaj a világok sorsát intéző Mindenható trónusa elé, hogy a Gondviselés minél előbb szűntesse meg a háború embertelen megpróbáltatásait. Bár találnának meghallgatásra ezek a könyörgések és azr örökkévaló, aki védte a Dúcét, adná meg mielőbb a világnak az igazságos és tökéletes békét. Tononcotthonok vármegyénk járási székhelyein Többször szóvátett jelenség az egyre nagyobb mérveket öltött tanonchiány, a kereskedő és iparos* utánpótlás kérdése. Ezen a kérdésen kíván segíteni a belügyi, iparfigyi, kereskedelemügyi és közoktatásügyi kormányzat. A négy minisztérium együttműködése csökkenteni kívánja a mai nagy tanonchiányt s emelett arra is törekszik, hogy a kereskedői és ipari utánpótlásnál emelje a minőségi színvonalat. Az utóbbira annál inkább szükség van, mert manapság szinte kontraszelekciós folyamat eredményeként megy valaki iparosnak, vagy kereskedőnek. Ezt néhány számadat mindenki számára érthetően megmagyarázza. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az elhelyezkedési és ellátási viszonyok miatt a tanoncok közűi legfeljebb minden hatodik kap elhelyezést a mesternél s igy hat tanonc közűi öt az illető városból, vagy a legközelebbi környéktől kerül ki. Az ország lakosságának 32*6 százaléka, 5 millió lélek lakik 10.000 lélekszámon felüli helyiségekben, viszont a tanoncok közűi 83 8 százalék, 7J.000 tanonc talál ilyen helységekben foglalkozást. Ezzel szemben az ország lakosságának 52 százaléka, 7,650.000 ember lakik 5000 lelken aluli helységekben, itt viszont a tanoncok nak mindössze 6‘5 százaléka, 5563 tanonc tanul. A helyzet tehát az, hogy ahol a lakosságnak csak 37 százaléka él, onnan kerül ki a tanoncok 83*8 százaléka, ahol viszont több, mint mint a fele él, onnan alig kerül ki 6*5 százalék. Feltételezve, hogy a mestereknél lakó tanoncok egy része a faluból kerül ki, a tanoncságnak még mindig csak 18 százaléka származik a falu népéből. Ez annál inkább egészségtelen állapot, mert a falu lakosságának sokkal nagyobb a természetes szaporodása, mint a városnak, viszont a föld a falu néptöbbletét nem tudja eltartani s igy a természetes szaporodást az iparnak és a kereskedelemnek kellene felszívnia. A mai egészségtelen helyzeten már azért is változtatni kell, mert a városokban több az iskola, a városi lakosság gyermekei elsősorban a szellemi pályák felé törekszenek s igy a városi fiatalságból az ipari és kereskedelmi utánpótlás többnyire a leggyengébb elemekből kerül ki. A kereskedelmi és ipari utánpótlás biztosítását és ennek az utánpótlásnak szinvonalemelkedését tehát akkor lehet elérni, ha a falusi lakosság tehetségesebb fiainak módot adnak arra, nogy tanoncnak mehessen. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium a falusi tehetségkiválasztás során évente akkora tömeget vizsgál meg, hogy abból bőségesen jut az ipari és kereskedelmi utánpótlás számára is. Ezek a gyerekek a népiskolákban mindannyian kiváló tanulók voltak s a tehetségvizsgálaton szemelik ki ipari és kereskedelmi pályára. Az állandóan folyó képességvizsgálatok során évenként mintegy 6000 fiúgyermeket lehet a faluból a hajlamaiknak megfelelő ipari és kereskedelmi pályára irányítani. Az egyedüli kérdés a faluból származó tanoncok elhelyezése. Az érdekelt minisztériumok tárgyalásokat folytattak az ipari és kereskedelmi kamarákkal és ennek eredményeként az iparkamarák segítségével meg lehet oldani ezt is. A kamarák az iparos- és kereskedőjelöltek számára részben kisebb tanoncotthonokat állítanak, részben kiválasztják azokat a mestereket, akiknél a kiszemelt tanoncokat el lehet helyezni. Nagy segítséget nyújthat az ONCsA is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tehetségek rendszerint a sokgyermekes családokból kerülnek ki, ahol a kiválasztotton kívül még három négy élő testvér van s igy az ONCsA a kiválasztottnak szánt falusi származású tanoncok számára ellátási ösztöndíjat tud adni. Célszerű lenne ezért megyénk iparilag fontos járási székhelyein tanoncotthonokat felállítani. Erre felhívjuk az illetékesek figyelmét. A kormány elrendelte a borkereskedők fel nem használt pincéinek és üres hordóinak, valamint egyéb tartályainak az 1043-ban termelt must, bor és ezek melléktermékei elhelyezése céljából való igénybevételét. E rendelet szerint minden borkereskedő — ideértve azt a volt borkereskedőt is, aki a borkereskedést az 1941 december 16. napját követő időben hagyta abba — köteles 1943 szeptember 15. napjáig az általa használt must, bor és ezek melléktermékeinek befogadására alkalmas minden olyan hordót és más olyan tartályt bejelenteni, amelyet az 1943. évi szüret alkalmával must, bor, vagy ezek melléktermékeinek befogadására nem használ fel. A bejelentést a rendeletben közölt minta szerint két példányban kell elkészíteni és a borkereskedő telephelye szerint illetékes szőlészeti és borászati felügyelőnél kell bejelenteni. Borkereskedő a tulajdonában lévő, vagy általa bérelt, de bor elhelyezésére teljes mértékben ki nem használt pincét, pincerészt, pinceágat, valamint bornak befogadására alkalmas hordót, vagy más tartályt, ha azt a kereskedő felszólításra használatba nem veszi, köteles a szőlészeti és borászati felfigyelő felszólítására az általa kijelölt személyeknek a megszabott időben bor elhelyezése céljából használatra átengedni. Egyes szám ára 20 fillér Borkereskedők felszerelésének MMele
