Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-08-18 / 58. szám
xx». Milton. 51. »du. Szeksidrd, 19(3 logintot II. (Szerda) TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNT POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal SZEKSZÁRDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM : 20—85.1 Egéra ín« EISfizetési díj: 12 pengd || Félévre 6 pengd I Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden uerdán és nombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Küldendők. Hirdetések árai« Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasébmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, osaládi hir nyilttér sora 1 P, minimum á P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 25 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 15 fillér, minimum 5 pengő. Álláskeresőknek 60 százalék engedmény. A magyar katolicizmus a maga belső tartalmának pozitív, éltető erejével ezer éven át nemcsak, hogy segített a nemzet védelmében és fejlődésében, hanem azt túlnyomó részt (az első ötszáz évről nem is szólva) magára vállalta. Ha pedig a kulturterhek viseléséről beszélünk, ami pedig a nemzet jövőjére nézve szintén elsőrendű feladat, akkor még inkább meg kell állapítani, hogy a magyar katolikus* ság hatalmas erőfeszítésektől és áldozatoktól sem riadt vissza, hogy nemzetnevelői kötelességének eleget tehessen. Most a nemzet feladatai megsokasodtak. Ezért a katolicizmus uj áldozatokat készül magára venni, hogy a magyarság megtartásáért folytatott küzdelemben társadalmi értékének, szellemi súlyának és számarányának megfelelően folytathassa történelmi szolgálatát. Elért akar olyan középosztályt adni a megnagyobbodott országnak, amely a nemzet életét a jövőben megbízhatóan fogja irányítani tudni. S valóban: ezt joggal várja el tőle a nemzet. Tehát lelkiismereti feladata is, hogy a nép vezetőrétegének kialakításában helyt álljon az ifjúság nevelésén keresztül. Ennek a felelősségnek felismerése vezette a magyar katoliküsság vezetőit a Katolikus Diákotthon Mozgalom megindítására: otthonokat adni az ifjúságnak, munkás, középiskolás és főiskolás ifjúságnak egyaránt. Egyrészt azért, hogy jellemének egészséges fejlődéséhez nyújtson segítséget, másrészt, hogy olcsó internátusokkal minél több tehetséges, de szegény sorsban élő magyar ifjúnak a tanulását lehetővé tegye. Nagyon komoly munka ez: nemzeti feladat. Méltó arra, hogy erőpróbája legyen a katolikus öntudatnak és összetartásnak. Az áldozatos idők szellemével kell megtöltekez- nünk, hogy képesek legyünk a katolicizmus múltjának megfelelő jövőt kiépíteni. Mulasztásainkat sürgősen kell pótolnunk. Annak felismerésében, amit a székesfehérvári »Diákotthon* nagygyűlésén mondott a világi szónok. Bár magunkat jó katolikusoknak tartjuk, nem tettük meg eddig maradéktalanul mindazt, amit Egyházunk és hazánk érdeke parancsol. Pedig tudjuk, hogy a magyar katolicizmus sorsa és jövője függ attól, hogy a nemzet életében hozzá illő és méltó arányban visz-e szerepet. Olyan katolikus vezetőket kell nevelnünk, akik nemcsak tehetségükkel, emelkednek ki, hanem az életükben is megmaradnak. Egyházunk alkuvást nem ismerő tagjainak. Erről van szó. Ezért indult meg ez a mozgalom. A magyar kato- likusság pompás lendülettel indult el nagy céljainak megvalósítására. S tudjuk, hogy Pécsegyházmegye katolikus társadalma is hozzá méltóan fogja teljesíteni katolikus és nemzeti feladatát. Visszapillantás a bonyhádi gimnázium magyarosító hivatására Irta: dr Teveli János Közel hatvan esztendőnek, két emberöltőnek távlatába tekintenek e sorok, de a félszázadot meghaladó idő sem tudja elhomályosítani az emlékek élénkségét. Csak nemrég találkoztam valakivel, akivel annak idején egy utcában laktam s mindketten csodálkoztunk azon, hogy közös emlékeink, hogy keltették egymást életre. S mikor seregszemlét tartottam az egyes, aprólékos, sokszor nagyon is személyes és jelentéktelen emlékek felett, azok, mint egy hatalmas bizánci mozaiknak ezernyi apró üvegszemcséi, szintén nagy képben egyesültek, melynek bízvást adhatom elnevezésül e cikknek a címét: a bonyhádi gimnázium szerepe, hivatása és érdeme a magyarosítás terén. Ez a szerep, ez a hivatás, ez az érdem egyben az igazi létjogosultsága is a bonyhádi gimnáziumnak. Középiskolák dolgában sajátságos volt a helyzete régente vármegyénknek. Akárcsak valamikor Zalában, ugyanakkor Tolnamegyében is a megyeszékhelynek nem volt gimnáziuma, csak polgári iskolája, sőt a már akkor is 11 ezer lelket számláló Dunaföldvámak még polgári iskolája sem volt. A középiskola még nem volt olyan kultur- szükséglet, mint mostan, a vármegye beérte a bonyhádi ev. és a gyönki ref. algimnáziummal. — Mindkettőt eléggé látogatta a vármegye ifjúsága, csak a Duna mentén lakók kerültek el Kalocsára^ Bajára. Csak természetes, hogy Dél- Tolna és Észak-Baranya sürü német községeiből nemcsak az intelligenciá nak, hanem a németajkú iparos- és földmivesosztálynak jótehetségü gyermekei is nagy számmal léptek a középiskolába, annál is inkább, hiszen a taníttatás még az akkori, Ferenc Józsefi időkhöz képest is rendkivül olcsó volt. Ézi 60 forintért | pl. ebédet és vacsorát kapott a szerényigényü diákgyerek a kon- viktusban, 7 forintért reggelit, évi 25 forintért harmad-negyedmagával szobát, ruha dolgában meg olyan apostoli szegénység uralkodott köztünk, hogy soknak igazán nem volt két köntöse... Ö>zi kabát luxus volt, mert vagy van hideg s akkor téli kabátot ölt magára az okos ember, vagy nincs hideg s akkor felesleges a felsőruha ... A németség tehát, mely vitatha-iaHaniil mindig knltnrelem volt, kar- -öltve a zsidósággal, mely akkori-1 ban elenyésző kivétellel szintén né-J met voit —- négy év alatt egyetlen-í egy zsidó diákot ismertem, egy dombóvári származású^ jeles tehet-/ ségfl. utóbb elzflllfltt iskolatársamat, aki nem tudott_ németül -^_magas százalék számban lépte át az akkori Szén-utcai múzsa-templom küszöbét Mellesleg szólva, elég ütött- kopott volt a tudományok magtára, mely őseredetileg csakugyan magtár volt s mely 1887 nyarán épült át modernebb alakjára. De az a kopott küszöb varázslatos erővel bírt: mihelyt egyszer átlépett rajta az ember, magyarrá változott érzésében, gondolkodásában és nyelvében egyaránt. Érdemes ennek a változásnak lélektani fázisait végigkísérni. Mindenekelőtt megállapítom, hogy a bonyhádi gimnázium soha se- milyen erőszakkal vagy lelki kényszerrel nem magyarosított. Hiszem, hogy szép számmal élnek még kor társaim, kik ennek a történelmi ténynek még nálam is illetékesebb ta >ui, mert német anyanyelvűek voltak, én nem. Csak egy tényre hivatkozom : tanáraink maguk is, Wiesner Boldizsár, Marhauser Imre, Arndt János, Forberger László, Kirchner Károly, utóbb Fáik Henrik, az egy Gyalog István kivételével, mind falusi német szülöttek voltak, kik közül talán csak Kirchner, a mucsfai evang. lelkészház szülötte, hozta magával hazunnan a német mellett a magyar szót is, a többi mind a gimnáziumban tanulta. És megtanulta 1 És tanította, nem hivalkodva, nem a tűz és vas erőszakosságával, nem tüntetésszerü nyomással, hanem sze• ltd követk zetességgel, mely a pedagógiai bölcsesség kulcsa. Nem vétek senkinek személye s az őt megillető tisztelet ellen, ha egy (tudomásom szerint) még élő tanúra célzok. Mikor a derék rác- kozári molnármester behozta flát Bonyhádra diáknak, az élénk fekete- szemű, feketehaju gyereknek ösz- szes magyar tudománya ebből állott: — Wágner Ádám, születik Ráckoz ár. Ezzel felelt, ha nevét, ha korit vagy lakását kérdezték. És ime, Gyalog István, a számtan tanára — egy hosszú élet vége felé járván, jó lelkiismerettel mondhatom : egyike a legideálisabb pedagógusoknak, kiket ismertem 1 — az első hetekben Ádi barátunknak németül magyarázta a számtant, németül feleltette az iskolában. Így festett a nyelvi kényszer a múlt század nyolcvanas éveinek derekán! A magyarosodás lélektani fázisai nem az érzés, gondolat és beszéd természetesnek látszó sorrendjében, hanem éppen fordítva következtek egymásra. A bonyhádi német diáknak mindenekelőtt beszélnie kellett megtanulnia magyarul. Ha belépett a gimnázium udvarára, ott egy egész uj világ tárult föl kandi szemei előtt: egy akkora udvar, hogy hosszában két, szélességben egy harmadik csapat játszhatott egyszerre kifutó métát — és a sarokban még egy ,stukkM is talált helyet a labdájának. Aztán ott voltak a tornaszerek, óraközökben, szabad percekben fürtökben lógott rajta a diákság Ha az uj jövevény részt kért ezekből az örömö-ból: beszélni kellett tudnia a többiek nyelvét. Ugyanez volt a padban, a táblánál a konviktus asztalánál és igen sokszor a diákszobában is, ahol a Nagy Jóskák, meg a Kiss Pisták együtt laktak a Szauervein Henrikekkel és a Ffendesack Gáspárokkal, no meg a medinai Tyószity Milijövök kai és Sárszentlörinc-táji tót gyerekekkel, a Hagyikokkal és I S/urmákkal. S ez a kis Bábel nem j lett soha nagy Bábel: a négy nem- ' zetiség szépen megtanult magyarul Egyes szám ára 2ü fillér
