Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)

1943-06-05 / 39. szám

I \ nv. évfolyam. ___ iitlniirt, 1943 lantos 5. (Szomlmi) - 38. adm. TOL NAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Sierkesrtőség 6b kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait SBEKSZÁHDI NÉPBANK ÉPÜLETÉBEN. — TELEFONSZÁM: 20-86 Előfizetési díj: B|éu érv« • • • i 12 pengő || Félérre •••••• 6 pengő BL.ÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden aaerdán és Mombaton. Előfizetési dijak 6s hirdetések, valamint a lap szellemi részit illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Legkisebb hirdetés 2 P, a hirdetés szövegoldalon egy hasábmm 10 fillér. A reklám, eljegyzési, családi hir nyilttér sora 1 P, minimum 4 P. Bankok, részvénytársaságok, szövetkezetek közgyűlési meghívói, mérlegek mm sora 26 fillér. Minimum 200 mm terjedelemben. Köszönetnyilvánítás mm-ként 16 fillér, minimnm 6 pengő. jJüástkeresOknek 60 százalék engedmény. Magyar Koriolánok Dr Magyarász Ferenc O. Cist. Kállay Miklós miniszterelnök múlt szombati beszédében, melyet mél­tán nevezhetünk világszenzációnak, éles, de nagyon igaz és igazságos szavakban Ítélte el azokat a gyász­magyarokat, akik egy őrökké szé­gyenletes és megbélyegzett közéleti szereplés után átpártolva ellensé­geinknek táborába, most elérkezett­nek látják az időt arra, hogy va­kondok-munkájukat újrakezdjék és az amúgy is sok sebből vérző és létéért küzdő magyar nemzetnek gáncsot vessenek. A magyar miniszterelnök szavá­nak mindig súlya volt és van s meghallják azt nemcsak a magyar haza határain belül, nemcsak szö­vetségeseink határai közt, hanem szerte az egész világon az ellen­séges népek és nemzetek vezető elemei is kénytelenek még a csa­ták zajában is fölfigyelni reája. S aligha tévedünk, ha azt állítjuk» hogy ezt a széles medrü terjedést és annak visszhangját maga a mi­niszterelnök is akarta, éppen annak a nagy felelősségnek tudatában, melyet beszéde folyamán ismételten hangoztatott. Magyar Koriolánok ... Nem a shakespearei tragikum hő­sére gondolt a szónok, nem a tra­gikum meghatározása szerinti „bu­kásában is tiszteletreméltó hős" alakja lebegett szeme előtt, hanem azé a férfiúé, akit a tulhevitett becs­vágy, a sértett hiúság, a túltengő egyéniség, szóval a személyes er­kölcsi hibák belesodortak a leg­nagyobb vétekbe: a hazaárulásba. Tehát ami még a tragikumon innen van: a hazaárulás Kain-bélyege a punctum comparationis a miniszter- elnök hasonlatában. De éppen itt van egy pont, amely az embert gondolkodóba ejti. Vájjon Kállay Miklós csak a múlt Korionlánjaira gondolt- e, a jelenére nem ? Avagy ma, a mának válságában, a mostani nehéz időkben, amikor egy másik shakespearei tragikum szerint a lét és nemlét kérdése fo­rog kockán, talán nincsenek olya­nok, akiknek lelkiismeretével meg­fér, hogy személyes ambíciójuknak vagy boszujuknak kénkőves, tüzes csóváját belevessék a törvényhozás­nak épületébe akkor, amikor leg­nagyobb szükség volna az össze­fogásra ? Ma nincsenek talán Ko­riolánok, kik a társadalmi és köz­életnek békéjét az ámokfutók meg­szállottságával és vak dühével bont­ják meg akkor, mikor csak a leg­nagyobb léleknyugalom képes a lelki egyensúlyt megőrizni? — Ma nincsenek olyan politikai outsiderek, kik a saját egyéni céljaik érdeké­ben képesek még az ellenséggel is szövetségre lépni és ha kell, annak élén hazájuk ellen vonulni? Ezek a Koriolánok léteznek, ezek a Koriolánok köztünk járnak-kel- nek, ezek ellen éppúgy kell véde­keznünk, mint a fronton az ellen­ség ellen. Ellenük annál szüksége­sebb a védelem, mert egyikük-má- sikuk épp azt a fegyvert akarja ki­csavarni kezünkből, amellyel egye­dül védekezhetünk: a parlamentiz­must, a népképviseletet, az alkot­mányt. Jó ezt nekünk tudnunk és ész­ben tartanunk arra az időre, ha majd a magyar nemzet újra él ez­zel az ősi és természetes, nemzet­fönntartó jogával, mely nem lehet játékszer nagy gyermekek felelőtlen kezében. A napokban egy svájci újság má­jus 5-iki száma került a kezembe. A vezércikke „Gyökértelenek és el­szakadtak" cimmel éles szavakkal Ítéli el azoknak a' külföldön élő svájciaknak mozgalmát, akik a svájci népnek mint különálló nemzetnek létjogosultságát tagadják s követeli, hogy a svájci szövetségtanács fosz- sza meg őket polgárjoguktól, mert elárulják saját nemzetüket. Nos, Kállay Miklós beszédében megta­láljuk a választ azoknak áskálódá- sára is, akik az u. n. kis nemzetek önállóságának létjogosultságát ta­gadják. Kívánatos volna, tia a ma­gyar közvélemény is magáévá tenné a Baseler Nachrichten fölfogását és indítványát és követelné annak végrehajtását. Talán akkor végre helyreállana minálunk is az az egyet- ! értés, melyre soha máskor nem volt nagyobb szükségünk. Változatlan kűl- és belpolitika Félesztendeje annak, hogy Kállay Miklós miniszterelnök a parlament költségvetési vitájában nagyobb be­széd keretében tájékoztatta az or­szág közvéleményét a magyar élet sorsdöntő kérdéseiről. Sok minden történt, sok minden változott ez alatt a félesztendő alatt, a második világháború még nagyobb erővel dúl körülöttünk: ezért érthető, hogy az egész magyar társadalom való­ban feszült várakozással és példát­lan érdeklődéssel fogadta a minisz­terelnök legújabb megnyilatkozását, amelyet szombaton és amelynek tar­talmát lapunk előző számában bő­ven ismertettük. Megállapíthatjuk, hogy a kormány­elnöknek ez a beszéde minden vá­rakozást kielégített, mert tényleg felölelte nemzetünk minden sors­döntő kérdését s egyenes határo­zottsággal, férfias nyíltsággal adott választ mindarra, ami a magyar lelkeket foglalkoztatja. Beszéde elején Kállay miniszter- elnök a magyar honvédségről szólt, nevezetesen a II. hadseregről, amely­nek vitéz tisztjei és katonái oly pá­ratlan hősiességgel és önfeláldozás­sal védték a számukra kijelölt arc- vonalat mindaddig, amig az embe­rileg és katonailag lehetséges volt. A magyar közvélemény bizonyára lelkesedéssel és megnyugvással fo­gadta a miniszterelnöknek azt a kijelentését, amellyel megismételte egy év előtt tett ígéretét: amig ren­delkezésünkre áll egy darab föld, kenyér vagy állás, elsősorban azokat illeti, akik a keleti fronton ezt a nehéz harcot megvívták. Külpolitikánk irányvonalát is tisz­tán és tömören fogalmazta meg a kormányelnök, amikor hangsú­lyozta, hogy ennek a külpolitikának legfőbb célja nemzeti és állami lé­tünk biztosítása, európai hivatásunk szolgálata s éppen e cél érdekében becsületes hűség szövetségeseink mellett, törhetetlen ragaszkodás sa­ját jogainkhoz. Ezzel kapcsolatban kiemelte azt is, hogy Magyarország összes szomszédaival jó kapcsolato­kat kiván fenntartani és ki akarja küszöbölni mindazokat az akadályo­kat — a nemzeti kérdés terén is —, amelyek a jószándékuság útjában állanak. Beszéde második részében a miniszterelnök belpolitikai kérdések­kel foglalkozott. Ennek alaptétele a belső rend és fegyelem fenntartása, ami természetes is, hiszen a belső rend a nemzet háborús erőkifejté­sének nélkülözhetetlen előfeltétele. Jelenleg minden erőnket a hadsereg felszerelésére, a termelésre és a KOzszuKsegieti cikkek megfelelő el­osztására kell fordítani. Emellett azonban foglalkoznunk kell — mon­dotta — a jövő feladataival is. Itt tért át a mezőgazdasági és szociális teendők vázolására. Ezt a tartal­mas és átfogó programot ismer­tette ebben a vonatkozásban a mi­niszterelnök, amely tényleg kiterjed egész gazdasági és társadalmi éle­tünkre. Megmondotta azt is, hogy ezidőszerint legsürgősebb felada­tunk a hadsereg fejlesztése, de a a kormány el van szánva arra, hogy a lehetőségekhez képest már a legközelebbi jövőben is külö­nösen szociális téren meg akar valósítani egyes szociális terveket Ezek között szerepel a mezőgazda- sági betegségi biztosítás megszer­vezése, továbbá a szolgálati és munkaviszony szabályozása, az ál­lami munkaközvetítés továbbfejlesz­tése, a tanoncügy rendezése, a szö­vetkezeti jog korszerű reformja, a termelési ágak hiteligényeinek biz­tosítása, a sokgyermekes családok életfenntartásának megkönnyítése s mindezeken felül a földbirtok poli­tikai törvények végrehajtása. A háborús gazdasági feladatok között első helyen áll a közszükség­leti cikkek arányos és igazságos elosztása. Erre vonatkozólag a mi­niszterelnök megjegyezte, hogy bá^ jobb kilátásokkal nézünk az uj gaz­dasági év elé, mégis nagy beosz­tással kell élnünk, hogy mindenki­nek egyformán jusson. A kormány uj árszínvonalat fog megállapítani a mezőgazdasági és ipari árak te­rén egyaránt és ezekhez alkalmaz­kodva fogja megszabni a munka­béreket és a tisztviselői fizetéseket. Ugyanakkor a legkíméletlenebb har­cot inditja a zugforgalom és fekete­piac ellen s az üzérkedéssel szem­ben a legerősebb eszközöket fogja igénybe venni. Az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdökében a miniszter- elnök bejelentése szerint meg fogják adóztatni a zsidók és a keresztény újgazdagok vagyonát, emellett a zsidóságot erősebben fogják bevonni a nemzet fizikai erőfeszítéseibe a munkaszolgálat utján. Még sok mindenről beszélt Kállay miniszterelnök, akinek ez a meg­nyilatkozása a magyar politikai élet­nek valóban kimagasló eseménye volt, mert utat és irányokat szabott a nemzetnek és megmutatta azt is, hogy van értelme a sok áldozatnak, Egyes szám ára 30 fillér *

Next

/
Oldalképek
Tartalom