Tolnamegyei Ujság, 1943 (25. évfolyam, 1-93. szám)
1943-04-24 / 28. szám
2 1943 április 24. Vájjon történt volna-e megváltás, ha Krisztus is félt volna az áldozat tói, a szenvedéstől, ha elrejtőzött volna a Olajfák hegyén az elfoga- tására küldött poroszlók elől, ha megszökött volna az ostorozás, tö viskoronázás elől ? Megtörtént volna-e a megváltás, ha nem lép rá a Goi gota útjára s nem engedi magát keresztre szögezni ? Krisztus nagyon is jól tudta, hogy milyen keserves szenvedés vár reá, hiszen előre nemegyszer megmondotta tanítványainak. De nemcsak ezt tudta. Tudta azt is, hogy feltámad, hogy végül is Ő győz a bűnön, a gonoszságon és a halálon. Akkor is Ő fog győzni, ha megfeszítik és sírba zárják. Krisztus hitt végső győzelmében, diadalában, E hit nélkül ö sem vállalkozott volna a szenvedésre, áldozatra. Mert a hit a legnagyobb erő a világban és erre a hitre mindenkor rászorul az, aki küzdelembe bocsátkozik és áldozatra vállalkozik, vagy áldozatra kényszerül A végső győzelembe ve tett hit ma is minden magyar ember számára az egyetlen erkölcsi erőfor rás a kitartásra és az áldozatra. A heroikus emberi nagyság iránt érzett néma hódolattal és csodálattal lehet csak olvasni, vagy hallani a mai háborúk sok ismert és ismeretlen hősének emberfeletti nagysá gát, kitartását és bátorságát, ahogy bevetik magukat a harcba, ahogy kitartanak egy-egy bunkerban, ahogy vállalkoznak egyes részletfeladatokra és megoldják azokat a legveszélyesebb pillanatokban. Mi adja ezeknek a hősöknek a szinte emberfeletti erőt? A hit. A hit, amellyel hiszik, hogy harcuk szent háború, istenakarta küzdelem a hivő keresztény ember legszentebb ideáljaiért, eszményeiért: Istenért, hazáért, családért, évezredes keresztény kulturértékekért. Hisznek a há borús célok szentségében, a vezetők stratégiai tudásában s hisznek min- denekfelett Istenben és az örökéletben, hisznek az igazság végső diadalában. Hisznek még akkor is, ha meg is kell halniok e hitökért. Hisznek, mert szinte ösztönösen érzik, tudják hogy a béke hajnala és a nyo maikba lépő uj nemzedék szebb, boldogabb jövője csak az ő áldozatos harcaikból és hősi halálukból sarjadhat. Aki hisz az Istenben, az örök- életben és az isteni örök igazságban, az le tud győzni minden kisértést, erőt tud venni minden emberi gyengeségen, az meg tudja vetni a halálfélelmet és le tudja Krisztussal győzni a halált. Aki Énbennem hisz, még ha meghal is, élni fog. Aki elveszti életét Énérettem, örökre megnyeri azt. íme, ez a diadalmas krisztusi hit él ma is a lelkűnkben és ez a biztató krisztusi reménység táplálja a mi háborús húsvéti örömünket! Négy polgárit végzett ügyes leányt a gyógyszertárban alkalmaz 8ZEGHY gyógyszertár. ________________169 TOLNAMEGYEI UJSAű IMÁDKOZOM Irta: Ostoros György Imádkozom most értetek, Kik bíborban, Vagy rongyokban, Fényben és árnyban, Kunyhóban vagy várban Egyszer e földön éltetek; Sírtatok, énekeltetek S ime már csak néma, Égi telketek él ma. Itt álltok most körül, Amig az este Fekete teste Sötétbe szendéről S ahogy így fehérben álltok, Mind ismerem lengő ruhátok, Kislányok, gyermekek, Rokonok, emberek Némán intenek. — Most a körből halkan kilépve Felémtart apám, Megtört alakján Leng az égitk sápadt fénye, ... Érzem már simogató kezét, A hideg, reszkető kézfejét. És amig könyörgök a fényért, Istent ígérő, mindent felérő, Biztató, mennyei reményért; Halk, osonva visszalép S az árnyak szerteszét Csendben felbomolnak Furcsa fény-gomolynak. A hajnal küldi már Gyenge fénysugár kis szivét És már a dómban, túl, Mondják halk latinul A misét. Magyar husvét 1943-ban Irts: Jánosi György kormány érdeme, amely mindenkor úgy mérlegelte és mérlegeli az adott viszonyokat, hogy azokból közös nemzeti haszon származzék. Előrelátás, a dolgok rendjének tökéletes felismerése, határozottság mellett óvatosság az áldozatok meghozatalában, ezek az alapelvek mozgatják a mai kormányférfiak szellemét. Feltétlen bizalom és hit a jövőben, ez a magyar nemzet magatartása, ez a nemzet érdeme I Nincs semmi, ami aggodalommal tölthetne el bárkit. Ifjú hadseregünk átütő ereje a muszka tél után rá- köszöntő magyar tavaszban újabb haditényekre kész. Ez a kitűnő hadsereg őre a magyar nemzeti élet történelmi elhivatottságának s tudjuk, hogy közel az idő, amikor a nagy magyar eszmék végső kiharcolásában kell megmutatnia, hogy a világ első katonája a magyar honvéd. Isten ragyogó magyar husvéttal A leglángolóbb történelem játszó- dik le szemünk előtt, nehéz belenézni, megítélni, hogy az olradó ércből mit hoz ki a^nagy Tervező szent akarata? A tél pusztít. Utána bekopog a tavasz és uj élet dől rá a világra. De hogy az eredményért, az uj rügyekért mit kellett elkorhasz- tania a kegyetlen télnek: ember nem láthatja. A mostani világégés katla nában is sok minden pusztul el. De a pusztulás életet ad és jelent az uj, a megérkezőnek. 1943 magyar husvétja a magyar tavasz jelében köszöntött ránk, a magyar vezetőség a nemzet fokozatos fejlődését munkálja s változásai annak bizonyítéka, hogy egyre előbb s egyre nagyobb jelentőség felé törünk. Az idők azt tanácsolják, hogy keveset beszéljünk. Egyfelől ellenségeink éber figyelemmel kisérik dől gainkat s'akaratlanul is áruló lehet bárki gyakran olyan dolgokban, amiről nem is álmodik. Másfelől ma a tettek óráit éljük, amikor például egy nyert seb, vagy egy szomorú veszteség Keleten többet kell, hogy mondjon minden kirívó hangoskodásnál. Mégis rá kell mutatnunk arra, hogy a magyar nemzet Isten különös kegyelméből mentes a háborús megrázkódtatások azon súlyosabb módjaitól, amikben bőségesen részesülnek mások. Ez fokozottabb óvatosságra, elővigyázatra int. Egyben sarkal mindenkit arra, hogy odaadó munkájával járuljon a holnap kialakulásához. A magyar feltámadás ragyogó napjait éljük. Testvérévé vált magyar a magyarnak. Ennek a mély és bensőséges testvériségnek olyan jeleit tapasztalhatjuk, amilyenekről talán sohase álmodhattunk. Az, hogy a Kelet hős honvéd küzdői összeforrnak, tiszt és közlegény megható szeretettel, ragaszkodással, bajtársi ön- feláldozással állja a váll vetett harcot, a harc tulajdonságaiból fakad. De az, hogy az itthon minden vezető rétege az elsőtől az eldugott falvak szürke tisztviselőjéig, vagy önkéntes munkásáig minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy a háborús áldozatok elhordozhatóak és igazságosak. a hadban állók hozzátartozóiról való kivételes gondoskodásban utóiérhetetlenek legyenek, ez nem a háború lelkületének kinövése, ez az igazi magyar összetartozás örök vonása, amelynek nem szabad meg- állania a mostani időszak elhatározó eseményei után, hanem fokozódnia kell. Több, mint öröm tölti el az embert, ha arra gondol, hogy a magyar kormány kimagasló személyei megértik az korszak irányelveit és a magyar nemzetet úgy vezérelik azok szerint, hogy az elkerülje a kalandokat és az életét fenyegető veszélyt. Elhatározásunkban szabadok vagyunk, a kivitelben egyek. Ez a magyar ajándékozott meg minket Szivünk tüze magasra csap s hálásan simogatja meg gondolatban a magasságot. Jut-e eszünkbe, mennyit kellett várnunk ? Mennyit kellett kétséges- kednünk ? Milyen sötétek voltak a nagypéntek napjai ? És milyen igé retes most minden I A szikla elmozdult a magyar élet sírjáról, kiáradt abból az élet: ráomlottak a bevo nuló honvédek a déli, északi, északkeleti tájakra virágosán, haragosan, lesujtásra készen. Könnyes, boldog bevonulásban, keleti ágyuk dörgésében, Európa ólomfelhős ege alatt köszöntött ránk a feltámadás 1 Nem egy korszakra, nem átmenetileg, örökre 1 A magyar nemzet nagy Kormányzójának csodálatos vezérlete alatt egy igazságot üzenünk a messze jövendőnek : vigyázzatok, hogy a magyar nemzet örök magyar husvét népe maradjon, mint ahogy örök husvét népévé változtatta napjainkban a Gondviselés. HÚSVÉTI GONDOLATOK Irta: báró Schell József Tolna vármegye felsőházi tagja. Husvét előtt gyakran olvasunk »magyar feltámadásról« szóló cikket. A feltámadás ^misztikus nagy csodájával párhuzamot keresve reményke dünk az igazi feltámadásban — saját elesettségünkből — évről-évre. Tegyük ezt az idén is. De tegyük azzal a világos tudattal, hogy a dicsősé ges feltámadást a legnagyobb szén védés előzte meg, melyet törhetetlen hittel viselt a Megváltónk. Bármennyire hajlamosak is vagyunk kicsinyhitüségre, bármennyire megszállja is lelkünket a szörnyű világrengés árnyékában a sötét két ség, reményünk csak egy lehet: ezeréves Hazánk erőteljes megujhódása. De kérdem, lehetséges-e ez, hacsak át nem hatja mindnyájunkat ennek a reményébe vetett mélységes hit és egy emelkedettebb, önzetlenebb szellem, mely annál magasabb, minél magasabbrangu, vagy állású az a magyar ? Egy heroikusabb szellem, mely magától értetődőnek te kinti a hazafias áldozatot és örömmel vállalja a példaadást. Sok áldozatot hoztak már, akik e háborúban az orosz fronton küzdöttek, értük aggódó hozzátartozóikkal együtt. De az ország lakosságának ez csak kis része, a nagyobbik része ezekhez képest még adós I Adja az ég, hogy már ne sok drága vért kívánjon tőlünk magyar jövőnk kiépítése. Egyet azonban bizonyos, hogy mindenkitől megkíván, teljes joggal: a téli frontszolgálattal egyenértékű erőkifejtést bármilyen katonai, vagy polgári beosztásban való maradéktalan helytállásra ! Mert csak akkor haladunk majd előre, ha az egyenlő (arányos) teher- és áldozatviselés szükségességét mindnyájan magunktól átérez- zük. Lépést tartva meglesz majd a rithmus, amelyet nélkülözünk, holott ez a rithmus volna legnagyobb biztosíték nemcsak jelen nehézségeink leküzdésére, de szebb jövőnk szilárd felépítésére.
